2020. szeptember 26., szombat

A hatalom

https://moly.hu/konyvek/reti-laszlo-a-hasonmasHelyenként erőszakos, de érdekes gondolatkísérlet arról, hogy mi történne, ha a nők erősebbé válnának a férfiaknál.
 
A történetből: Először csak néhány lány, majd hamarosan egyre több nő kerül birtokába a hatalomnak. A hatalom nem más, mint a testből áradó elektromos áram, amivel fájdalmat tudnak okozni. Ennek köszönhetően képesek lesznek változtatni saját sorsukon a kiszolgáltatott lányok és nők. Így menekül meg Allie nevelőszüleitől, és Roxy a támadóitól. Margot a lányától kapja a képességet, aki azonban nem tud úrrá lenni rajta. Tunde férfi létére minden fontos esemény középpontjához odaférkőzik, és tudósít a világban bekövetkező változásokról. A változások ugyanis egyre nagyobb volumenűek.

Értékelésem: A regény első fele tetszett. Szokatlan volt az ötlet, és bár akadt több helyen is erőszakos leírás, érdekelt, hogy a főszereplők sorsa hogyan alakul. Némelyiknek igazán kalandossá vált az élete, míg másoké inkább hétköznapi küszködéssel telt. A regény közepére már meg is feledkeztem a furcsa felütéstől, ami felvezeti a regényt, és amiben egy író kéri meg egy barátját, hogy olvassa el és mondjon kritikát a regényéről. Az egyetlen igazán zavaró tartalom számomra a helyenként beszúrt (nem valós) ásatási leletekről szóló képek és leírások voltak, ami oda nem illőnek tűnt a regény szövegében, bár az nyilvánvaló volt, hogy valami célt szolgálnak. Ennek kapcsán csak a regény végére világosodik meg az olvasó. Addig azonban sok szálon követjük nyomon a szereplők életének alakulását, ami sok meglepetéssel szolgál. Az nem meglepő persze, hogy a nők lassan átveszik az uralmat a férfiaktól, de az, hogy némelyikük milyen módokon és milyen magasra jutnak, igen. Misztikus szálként ott van az Allieben megszólaló hang is, hogy az olvasó tudjon min rágódni.

A regény második felében sokasodnak az erőszakos leírások, ahogy az események egyre vadabbá válnak. Eddigre persze már nagyon kíváncsi voltam, hogy a szereplők sorsa hogyan alakul végül. Spoiler: Ám a várt lezárás elmarad, egyszerűen vége szakad a történetnek, és mintegy epilógusként megkapjuk a két író diszkusszióját a történetről. Így végül félig át is vagyok verve, meg nem is. Hiszen feloldást nem kaptam az egyéni sorsokra, hiába követtem végig nagy részletességgel az életüket. A nagy kép azonban így is kirajzolódik a keretből, amit a két író levelezése nyújt. Jelentős hiányérzetet hagy bennem azonban, hogy én emberi sorsokat követtem végig, így nem egy elnagyolt vázlatot szeretnék a végére kapni lezárásnak. Ráadásul rengeteg apróság megválaszolatlanul marad, mint például a hang Allieben, ami mintha átvándorolt volna egy másik szereplőhöz. A főbb szereplők személyes sorsa mind lezáratlan történet marad. Kapunk azonban gondolatébresztő, provokatív kérdéseket, gondolatokat a regény végére. Vajon tényleg brutálisabb és kegyetlenebb lenne egy nők által irányított társadalom, mint a mostani?

Számomra nagyon egyedinek tűnt a történet, bár a végére érve feltűnt, hogy több elem is A szolgálólány meséjére hajaz. Ott van a vallási fanatikusság, a vallás eltorzítása, a jövőben játszódó keret, amiben a múlt eseményeit próbálják megfejteni, a bekövetkező változások oka, vagy éppen a másik nem igába hajtása, kihasználása. Ez utóbbihoz kapcsolódóan persze Merle Védett férfijait is említhetném. Mindezt persze nem hibaként hozom fel, hiszen nyilván minden írót megihletnek korábbi olvasmányai, és szerintem A hatalom rengeteg saját ötlettel állt elő. Kár, hogy a végére kiderült, hogy a történet a regényen belül is egy kitalált történet volt, és hiába izgultam végig a főszereplőkért, nem kaptak befejezést.

Értékelésem: 3 / 5

Hasonló könyvek:
A szolgálólány meséje
Tizenegyes állomás
Integrálva
Kövess Bloglovin-on

2020. szeptember 8., kedd

A hasonmás

https://moly.hu/konyvek/reti-laszlo-a-hasonmasA Kaméleon folytatása hozza ugyanazt a humoros, pörgős stílust, mint amire számít az ember az előző rész után.
 
A történetből: Cameron visszaköltözött San Diegóba, ahol a régi balhés ügye miatt büntetésből egy porfészekbe küldték járőrözni. Egy csupán félig működő, feles méretű autóval. Már az első nap végére úgy érzi, ez maga a pokol. Másnap azonban lehetőséget kap, hogy beépített rendőrként nyomozzon egy olyan ügyben, ami nem az ő ligája. Sorozatgyilkosságot ugyanis nem osztottak még rá, itt pedig feltehetően erről van szó. A nyomozás közben azonban nemcsak egy meleg, vak tubást kell alakítania, hanem a leendő kormányzó unokahúgát, egy slampos nőt is szemmel tartania. Már amennyire ez vakon lehetséges.

Értékelésem: Nagyon tetszett ez a regény is, dőlt belőle a humor. Kicsit csalódott voltam az elején, hogy nem kaptam vissza az előző részben már megismert szereplőket, de így az új terep persze több lehetőséget, és még több humorforrást rejtett magában. Nagyon bírtam például Polipot, a gengsztert. A krimi szál ismét bravúrosan csavaros volt, nélkülözte a logikai bukfenceket, és kellően izgalmas is volt. Álmomban nem gondoltam volna, mi áll a háttérben. És persze a főszereplőt ismét megkísérti a pénz... nem éppen egy erkölcsi hős, ezért is érdekes a karaktere. A szokásos alkoholizmusán túllépve most már másokat is leszedál, csak hogy ne legyen nyűg velük. A kisebb-nagyobb ballövéseit a szokásos folyékony hazudozásával palástolja. Nekem bejön ez a stílus, igazi kacagtató, szórakoztató élményt ad az olvasás.

Értékelésem: 4 / 5

A könyvsorozat részei:
 Kaméleon 1: Kaméleon
 Kaméleon 2: A hasonmás / Polip
 Kaméleon 3: Panda
 Kaméleon 4: Vakond

Hasonló könyvek:
This Pen for Hire
Szennyből az angyal
The Heist
Kövess Bloglovin-on

2020. augusztus 29., szombat

Kaméleon

https://moly.hu/konyvek/reti-laszlo-kameleonPörgős, akciódús krimi, sok túlzással, laza stílussal, beszólogatós poénokkal.
 
A történetből: Cameron egy alkoholista zsaru. A barátnője éppen elhagyja, amikor az új főnöke még a szabadsága alatt behívja egy új ügyre. Egy farmon a saját fia ölte meg a tulajt. A fiú vallomást is tesz, minden sínen van, de néhány dolog valahogy mégsem áll össze. Igaz, hogy az egész falu szerint a férfi lelkileg terrorizálta a családot, de valójában hamar kiderül, hogy már évek óta senki nem látta az öreget. És hogyan engedhet meg magának a csóró család egy ilyen menő ügyvédet? Míg Cameron nyomoz, mindenre és mindenkire megjegyzést tesz, megállás nélkül dőlnek belőle a poénok és a sértegetések.

Értékelésem: Nagyon olvastatta magát ez a regény, én jól szórakoztam rajta. Igazi laza stílusú, poénkodós fenegyerek, aki nem is igazán fenegyerek, csak adja a menőt. Kifejezetten gyávának titulálja magát, de persze amikor a bögyös ügyésznő látja, akkor nagyon ügyel a látszatra, hogy macsónak tűnjön. Hiszen hogyan máshogyan deríthetné ki, hogy szilikonmelle van-e? Azt hiszem, ez már sokat elárul a regény stílusáról és arról, hogy mi az értékrendje a főhősnek. Mindez persze csak a töltelék, amihez valójában egy kusza bűnügyi történetet kapunk. Adott egy gyilkosság, és egy nyomozás, amiben először a furcsaságokat az adja, hogy a nagyvárosból vidékre visszaköltöző gyilkossági nyomozó egyik meghökkenésből a másikba esik, amikor látja, hogy itt vidéken, hogyan kezelik a bűnügyeket. Hát, nem túl körültekintően. Aztán egyre több apró furcsaságba botlik, és maga sem tudja eldönteni, hogy a fiú bűnös-e, vagy ártatlan. Legnagyobb meglepetésemre a hullák száma is elkezdett sokasodni, míg végül igazi akciókrimivé vált a történet.

Nekem bejött a regény laza stílusa és a fanyar humora, ezért úgy faltam az oldalakat, hogy nehezemre esik elhinni, hogy valóban 500 oldalas volt a történet. A krimi szál is következetes volt, még ha hajmeresztő fordulatokkal volt is tele, de nem voltak benne logikai bukfencek. Tetszett a főszereplő életszerűsége is. Hogy tudja magáról, hogy nem egy James Bond, sem sármosságában, sem a munkájában, hanem csak egy átlagos nyomozó, aki szeretné megérni a holnapot. Akinek vannak rossz döntései, különösen, amikor iszik, vagy veszélybe kerül, pláne, ha ez a kettő éppen együtt következik be. Vannak azért a jellemábrázolásában és a cselekedeteiben erős túlzások, de ez mind hozzá tartozik a regény stílusához. Számomra ezekkel együtt vált igazán kikapcsolódássá a könyvet olvasni.

(Igazából pontosan ezt vártam az Egy csibész naplója című, szintén magyar regénytől, de annak a humora és a stílusa nekem nem jött be. Valahogy az túl tömény volt. Itt viszont nem vitte túlzásba az író se a humort, se az akciót, se a szóvirágokat, hanem valahogy jól megtalálta az egyensúlyt szerintem.)

Értékelésem: 4 / 5

A könyvsorozat részei:
 Kaméleon 1: Kaméleon
 Kaméleon 2: A hasonmás / Polip
 Kaméleon 3: Panda
 Kaméleon 4: Vakond

Hasonló könyvek:
Az analfabéta, aki tudott számolni
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
The Heist
Kövess Bloglovin-on

2020. augusztus 7., péntek

Mini-könyvklub 17

Ismét meghirdetem a Mini-könyvklubot, immár 17-ik alkalommal. A most futó (16-os) fordulóhoz hasonlóan megint én jelölöm ki a könyveket, ezekre igyekeztem három különféle stílusút és témájút választani. A negyedik könyv ismét választható, azaz mindenki magának választ egy nagyon hosszú (162 elemű) listából. Résztvevőnek 2020. szeptember 30-ig lehet jelentkezni.

A Mini-könyvklub korábbi fordulóiban olvastunk már mindenféle regényt, kezdve a romantikusoktól a fantasy-n, sci-fin és disztópián át egészen a klasszikus irodalomig. A 10-es forduló óta pedig vegyesen válogatok a különféle stílusokból. A 16-os fordulótól kezdve pedig nem adok meg választékot, (az olvasandó könyveket ugyanis korábban szavazás döntötte el,) hanem magam jelölöm ki a három regényt. Visszajött viszont a választott regény, azaz a negyedik hónapban mindenki maga választja meg, hogy mit olvas (egy adott, de a korábbiaknál jóval hosszabb listából). A cél persze most is a közös olvasás, véleményalkotás és a könyvek megvitatása. Ha szeretnél jelentkezni, azt szeptember 30-ig teheted meg, de előbb teljesítsd a nulladik feladatot, azaz olvasd végig az itt található szabályokat!

2020. szeptember 1-től december 31-ig tart a tizenhetedik Mini-könyvklub. Mind a négy hónapban egy-egy könyvet olvasunk el, a határidő mindig a hónap utolsó napja (késéseket nem fogadok el).

Előre leszögezem, hogy ez nem nyereményjáték, itt nem lesz sorsolás, nem lesz nyeremény! Ez nem erről szól, hanem a közös olvasásról, a könyvek átbeszéléséről, az élmény megosztásáról. Nem is szeretném, ha valaki csak azért jelentkezne, mert ingyen könyvet vagy akármit remél. A cél a közös olvasás élménye, majd hogy jól kibeszéljük, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett, milyen gondolatokat ébresztett a könyv.

Mind a négy hónapban az aktuális könyvről ajánlást/kritikát kell írni. Ez a könyvértékelés legalább 10 saját, bővített mondatból kell álljon, tehát ebbe nem tartozik bele a fülszöveg, az idézetek és egyéb könyvinformációk. Az értékelésben legalább 5 olyan mondat kell legyen, ami nem a cselekmény leírásáról szól, hanem a saját véleményről, a kiváltott érzésekről, gondolatokról, vagy a könyv méltatásáról. Ide és ide kattintva láthatsz két példát is ilyen értékelésekről, amik éppen megfelelnek a minimum elvárásoknak. Természetesen sokkal szebb példákat is találhatsz, ha visszakeresed a korábbi Mini-könyvklubokban született értékeléseket (felül az Archívum fülre kattintva, majd bármelyik könyvet kiválasztva). Az értékeléssel mindig az adott hónap utolsó napjáig készülj el, így tehát augusztus végére mindenkinek 4 könyvértékelése lesz! A legjobb, ha blogod van, és ott teszed közzé a bejegyzésedet, de ha ezt valamiért nem szeretnéd, nekem is elküldheted, és közzéteszem én az erre a célra létrehozott blogon.

Mind a négy könyvhöz létrehozok majd egy adatlapot itt a blogomon. A megírt bejegyzések linkjét a könyv adatlapján fogom összegyűjteni, ezért mindig, ha elkészültél vele, az adott könyv adatlapján hozzászólásban linkeld be! Akinek nincs saját blogja, az pedig e-mailben küldje el nekem a megírt értékelésének a szövegét, vagy sima szövegként a levéltörzsben, vagy Word dokumentumként csatolva! Abban bízom, hogy minden résztvevő elolvassa a többiek értékelését is, és így hozzá tudunk szólni, meg tudjuk beszélni a könyvekkel kapcsolatos gondolatainkat.

A határidő lejárta után létrehozok egy kérdőívet (feltéve, hogy legalább 3-4 klubtag elolvasta az adott könyvet). Ezen az olvasott könyvvel kapcsolatos kérdések, szavazások lesznek, pl: ki volt a kedvenc karaktered a könyvben, melyik jelenet nem tetszett, mit gondolsz valamelyik szereplőről vagy eseményről, mi a könyv mögöttes tartalma stb. Az eredményeket összesítem és közzéteszem.

Ha van rá időm (nem ígérem!), és ha igény is van rá a könyvklub résztvevőitől, akkor a magyar szerzőtől olvasott könyveinkhez kapcsolódóan közösen interjút is készíthetünk, feltéve persze, hogy az író is vállalja. A korábbi könyvklubos interjúkat ide kattintva nézheted meg.

Ha nem tudtad elolvasni az adott hónapban a könyvet, nem lesz ejnye-bejnye, és senkit nem zárok ki, de nagyon kérem, hogy azok jelentkezzenek, akik nagy valószínűséggel tényleg végig is tudják olvasni a könyveket, és a határidő előtt az értékeléseket is meg tudják írni. Ha november végére az addigi három közösen olvasott könyvből csak egy olvasást+értékelést teljesítesz, vagy egyet se, akkor a legközelebbi könyvklubban (ha lesz), nem szavazhatsz (feltéve hogy lesz szavazás a könyvekre), viszont ugyanúgy beléphetsz ismét a klubba, szívesen látunk a következő fordulóra is. Ha itt már sikerül megfelelő számú könyvértékelést írnod, legközelebb megint szavazhatsz majd.

Ha annyira szenvedsz a könyvtől, hogy nem akarod tovább olvasni, az nem probléma, ez esetben is írj róla értékelést, amiben kifejted, hogy miért nem tetszett, ezt is el fogom fogadni.

Ha már olvastad korábban a könyvet és van róla olyan bejegyzésed, ami 6 hónapnál nem régebbi, akkor nem kell újra olvasnod, elég ha elküldöd ennek a bejegyzésednek a linkjét. Példa: ha májusban olvassuk a könyvet, akkor az előző év november elsején közzétett blogbejegyzést elfogadom, de az október 31-eit nem. Ha 6 hónapnál régebbi a bejegyzésed, vagy nincs is, akkor új bejegyzést kell írnod róla, és ehhez erősen ajánlott a könyv újraolvasása. Ha nem olvasod újra az egész könyvet, akkor is legalább lapozd át, olvasgass bele, hogy felfrissítsd az emlékezeted és meg tudd írni az értékelést! Nem szeretnék többé olyan válaszokat kapni a kérdőívben, hogy "erre nem emlékszem, már rég olvastam a könyvet", hiszen így a lényege veszik el a dolognak, mert nem tudjuk átbeszélni a fontos gondolatokat, ráadásul ez a többi könyvklubtag számára is demotiváló lehet. Kérem ezzel kapcsolatban a megértéseteket!

Ellenőrizni persze semmit nem tudok, és nem is áll szándékomban. Mindenkinek a saját belátására és lelkiismeretére bízom, hogy betartsa a szabályokat.


Ha a képre, vagy a címre klikkeltek, a moly-os adatlapra visz az oldal, kivéve a decemberi regény esetén, ahol a választható könyvek listáját találod.

Decemberre választani csak a megadott listából lehet! További szabály, hogy csak olyan könyvet választhatsz, amit korábban még nem olvastál. A lista eléréséhez kattints a fenti képre, vagy ide, erre a szövegre! A listát a korábbi választható/szavazható regények alapján hoztam létre, ezek mind olyan regények, amiket korábban is lehetett választani, és/vagy amikre lehetett szavazni, vagy éppen olyanok, amiket el is olvastunk közösen. Így, ha lemaradtál egy korábbi fordulóról, de érdekel a könyv, most bepótolhatod az olvasását. Vagy, ha egy korábbi fordulóban nehezen választottál két választható regény közül, most lesz alkalmad elolvasni a másikat is.

Jelentkezni itt a bejegyzés alján található JELENTKEZÉS nevű űrlapon lehet, egészen az első könyv értékelésének határidejéig, azaz szeptember 30. éjfélig. Csak e-mail cím megadásával lehet jelentkezni, és csak azoknak fogadom el a jelentkezését (és szavazatát), akik a könyvklub levelezőlistájára szóló meghívót elfogadják (azaz feliratkoznak a levelezőlistára)! Ezért mindenképpen olyan e-mail címet adj meg, amit rendszeresen ellenőrzöl! A levelezőlistán fogok minden újdonságot kihirdetni. Senkinek nem fogom elárasztani a postafiókját levelekkel, és természetesen az e-mail címeket sem adom tovább senkinek! Egyedül a többi könyvklubtag fogja látni azokat.

Ha valamilyen oknál fogva nem tudsz jelentkezni, vagy a levelezőlistával van gondod, kérlek írj a minikonyvklub (kukac) gmail.com e-mail címemre!

Remélem, néhányan kedvet kaptatok a közös olvasáshoz! A felhívásom hírét megköszönöm, ha tovább adjátok (a fenti nagy logót nyugodtan vigyétek). Ha kérdésetek maradt, írjatok a fent megadott e-mail címemre! Várom a jelentkezőket! :)


Kövess Bloglovin-on

2020. július 20., hétfő

Az utazó macska krónikája

https://moly.hu/konyvek/hiro-arikawa-az-utazo-macska-kronikajaGyönyörű, rövid történet egy rendkívül intelligens macska tolmácsolásában.

A történetből: Nana kóbor macskából válik házi kedvenccé, és öt boldog évet tölt együtt gazdájával, Szatoruval. Most azonban ideje a búcsúnak, és bár Nana nem bánja, ha újra kóbor életet kell élnie az utcákon, Szatoru eltökélten keres új otthont neki. Így hát együtt kerekednek fel tokiói otthonukból, hogy új helyekre utazzanak és régi barátokkal találkozzanak.

Értékelésem: Ez a könyv annyira cuki, hogy még a felénél se jártam, de már több barátomnak is ajánlottam olvasásra. Tetszett, hogy a macska a történet narrátora, nagyon jól sikerült szerintem visszaadni egy intelligens macska gondolatait. Mindemellett két főszereplőnk (Szatoru és Nana) nagyon szerethető, így már garantált is, hogy a történet belopja magát a szívünkbe. Utuk során Szatoru régi barátait keresik fel, így Nana új helyeket, új embereket, és új állatokat ismer meg. De főként, egyre többet tud meg Szatoru múltjából.

A történet annyira rövid, hogy ennél többet nem is érdemes elárulni róla, ahogy a karakterekről sem. Az elbeszélés módja nagyon egyszerű, közvetlenül szól az olvasóhoz, nincsenek fölöslegesen túlcicomázott mondatok, vagy gondolatok. Ez így szép, számomra így teljes. Könnyen lehet haladni az olvasásával, mégis szív- és lélekmelengető.

Nem tudom, miért írták rá a borítóra, hogy szívfacsaró, szerintem ez csak elijeszti az embert, és én nem is érzem túlságosan igaznak. Talán részben pont azért, mert ez a figyelmeztetés már az elejétől kezdve ott lebegett a szemem előtt, így eleve számítottam valami szomorúra. Nem volt hát csoda, hogy az első pillanattól kezdve kitaláltam, hogy Szatoru miért is kell megváljon a macskájától. Persze így is megérintétett a történet, de annyira nem éreztem szomorúnak, mint amennyire ez a szívfacsaró szó jelzi.

Szerencsém volt kezembe fogni az egyik angol nyelvű, keménykötésű kiadást, és valami csodaszép. A belső borítókon macskás rajz van, és a fejezetek elején is láthatjuk Nanát. A borító gyönyörű, a tapintása kellemes, arany és kék pöttyök díszitik, és bele van fűzve egy vékony textil könyvjelző is. Úgy látom molyon, hogy magyar kiadásban nincs ilyen, pedig érdemes lenne nyomtatniuk, hiszen ajándéknak tökéletes. Ki ne akarna egy ilyen szép történetet ajándékozni ilyen gyönyörű kivitelben?

Értékelésem: 5 / 5

https://1.bp.blogspot.com/-wZIaLsZ8wMA/XxXujDsvIRI/AAAAAAAAOhk/bB23L-z6okgJ1GWJtRm4a7jBmLm3b4HWwCLcBGAsYHQ/s1518/Tabineko%2Bripoto%2B2018.jpg
Jelenet a filmből (Tabineko ripôto, 2018)
Tabineko ripôto (film, 2018): A könyv alapján film is készült Japánban. Sajnos azonban a legjobb, amit el tudok róla mondani, hogy igyekeztek a készítők nagyon hűek lenni a könyvhöz. Nem volt igazi változtatás, inkább csak némi rövidítés itt-ott. Viszont nem sikerült túl hitelesre valahogy semmi sem. A macska-bábu sokszor igazán gépiesen mozgott, míg más jeleneteknél igazi macskát mutattak. Érthető, hogy nem tudtak minden jelenetet élő állattal megvalósítani, de kicsit azért zavaró volt, hogy ennyire mű az állat. A színészek se kiválóak, sokszor túljátsszák. Nem nevezném őket se rossznak azért, de mégsem volt eléggé hihető számomra. És a legnagyobb gond talán a rendező volt, szerintem miatta lett igazán hiteltelen a történet. Rosszkor sírtak, a legmeghatóbb jeleneteknél is túl nagy távolságot tartottak, stb. Számomra így nem volt szívhez szóló a történet. Azért nem rossz a film, az, aki olvasta a regényt, talán nem csalódik nagyot, de nem egy nagy szám.

Hasonló könyvek:
Az ember, akit Ovénak hívnak
Az Idő Ura
Szólít a szörny
Kövess Bloglovin-on

2020. június 25., csütörtök

Ólompegazus

https://moly.hu/konyvek/horvath-gyorgy-olompegazusBizarr, zavarbaejtő és néhol obszcén fantasy.

A történetből: Kóborhold a legjobb barátját keresi, Kálmánt, aki eltűnt. Ahogy a pszichológusnak is beszámol róla, furcsa dolgok történnek mostanság. Kálmánnal is, vele is. Kóborholdat egy kanárisárga kamion követi, sőt, meg is támadja időnként, Kálmán pedig teljesen zilált, szétszórt, Platónt olvas, és újholdkor eltűnik.

Értékelésem: Jaj. Már az elején majdnem feladtam az olvasást, amikor egymás után jöttek a baromságok kamionostul, masszírozós pszichológusostul. De végül kitartottam, gondolván, kisülhet még ebből valami jó, vagy legalábbis, valami közepes. Nem is állt aztán szándékomban letenni a könyvet, pedig volt benne sok olyan részlet, ami nem volt ínyemre, de az összbenyomás javult, miután túltettem magam a kamionos dolgon. Ami inkább zavarni kezdett, hogy egy pörgős kezdet után megállt a történet, nem haladt tovább. Inkább hosszabb monológok következtek, pl. múltba tekintés, és/vagy hétköznapi dolgok túl részletes leírása. A karakterek érdekesnek tűntek, de Kóborhold túlságosan fura. Túl lezser, gondolom menő vagy macsó akar lenni, de inkább bizarr és hiteltelen. Aztán a könyv bő harmadánál jártam, amikor (miután átöltöztette és ágyba tette, majd csodával határos módon tisztaság lett a lakásban,) Judittal beszélgetett. Na ez, amit Judit mondott neki, kiverte nálam a biztosítékot. Fogtam és letettem a könyvet, vége. Legalábbis számomra. Elpattant egy húr, amit eddig is kár volt feszegetni, már az elején fel kellett volna adnom ezt a könyvet. Nem nekem való. De nem tudom, kinek.

Értékelésem: 1 / 5

Hasonló könyvek:
Keserű ébredés
A varázslók
Vámpírok múzsája
Kövess Bloglovin-on

2020. június 21., vasárnap

Ma is tanultam valamit

https://moly.hu/konyvek/ma-is-tanultam-valamitMókás, de igaz történetek és tévhitek gyűjteménye.

Az Index Ma is tanultam valamit rovatából válogatott, valamint ott sosem publikált cikkek füzére. Sok érdekességet és tévhitet mutat be különféle témákban: történelem, tudomány, technika, reklámipar, popkultúra, különleges helyek. Én úgy éreztem, hogy különösen a történelem és a tudomány volt hangsúlyos.

Számomra nagyon szórakoztató volt esténként néhány cikket elolvasni ebből a mókás válogatásból. Néhány történetet különösen kedveltem, a legmaradandóbb számomra talán Gregor MacGregoré volt, aki nemcsak kitalált egy nem létező országot, hanem meg is gazdagodott belőle, és telepesek indultak útnak, hogy ezen a nem létező földön kezdjenek új életet. Aztán sok dolgot megtudtam a legnagyobb üdítőmárkák múltjából is, például hogy eredetileg a kóla kokaint, a tonik kinint, a 7 Up pedig lítiumot tartalmazott (a tonikban még mindig van némi kinin). És ha már témánál vagyunk a gyógyszerek és a drogok kapcsán, vajon hányan hallottak már róla, hogy a heroint eredetileg köhögés elleni szerként használták?

Én nagy örömmel olvastam a legtöbb történetet, és már meg is van a két folytatás a polcomon. :)

Kövess Bloglovin-on

A tökéletes idegen

https://moly.hu/konyvek/megan-miranda-a-tokeletes-idegenGyorsan olvasós, de csak mérsékelten borzongató thriller.

A történetből: Leah tanár egy amerikai kisváros középiskolájában. Amikor egy nőt megtámadnak a tónál, a rendőrség nyomozni kezd, és egy férfit rögtön őrizetbe vesznek. Amikor kihallgatják Leah-t, ő nem hajlandó vallomást tenni. Egyedül annyit árul el, hogy a férfi zaklatta őt. Nem akarja, hogy nyilvántartásba vegyék, mert akkor kiderülne a múltja. Telnek a napok, és Leah lassan rájön, hogy lakótársát egy ideje már nem látta. Vajon szólni fog a rendőrségnek?

Értékelésem: Ez egy olyan thriller, ami egyáltalán nem borzongatott meg. Nem volt túl nagy hatással rám, talán egyedül csak az elején egy kicsit az utalásokkal arról, hogy valaki figyeli a főszereplőt. Végig volt persze némi feszültség, de egy tízes skálán csak ötös szinten. Kicsit olyan lagymatag volt ez thrillernek, talán kriminek jobban beillene.

A történet nem volt túlságosan csavaros, bár kétségtelen, hogy eléggé összetett volt. Enyhe spoiler: az író megpróbálja ugyan félrevezetni az olvasót, ami nálam működött is, de őszintén szólva nem hatott meg sem az, amit egy leendő csavarnak hittem, sem az, hogy végül nem úgy lett. Inkább zavart egy-két apróság, pl. (spoiler) hogy miért jön össze végül a zsaruval, mikor az láthatóan nagyrészt nem hitt a nőnek, de ezek is főleg jelentéktelennek tűntek, nem érdekeltek igazán. Félreértés ne essék: nem volt rossz olvasni a történetet, nagyon gyorsan is lehetett haladni vele, és volt azért némi feszültség, ami miatt érdekelt, hogy hogyan lesz tovább, de úgy igazán nem hatott meg benne semmi, és nem is rágtam tövig a körmeimet. Egynek jó volt, de várhatóan gyorsan felejtős lesz.

Értékelésem: 3 / 5

Hasonló könyvek:
Összeomlás
A lány a vonaton
Senkinek egy szót se
Kövess Bloglovin-on

2020. június 11., csütörtök

My ​Lemon Grove Summer

https://moly.hu/konyvek/jo-thomas-my-lemon-grove-summerKedves, de butácska történet, kellemes stílusban.

A történetből: Zelda mindjárt negyven éves, és nem találta még meg élete párját. Legjobb barátja, Lennie hasonló cipőben jár. A két barát még egyetemi éveik alatt alkut kötött: ha negyvenéves korukra nem állapodnak meg, akkor egymással fognak összeházasodni. Csakhogy Zelda nem vonzódik Lennie-hez. Így is működhet a kapcsolatuk? A zajos Londont hátrahagyva Szicíliába utaznak, hogy egy kis faluban telepedjenek le. Ám a számukra ígért ház rettenetes állapotban van, így végül más idegenekkel kell egy házba költözniük.

Értékelésem: Kedves történet volt, de azért kissé bugyuta. Sok helyen kiszámítható volt, más dolgokban meglepett, de mindenképpen túl sok mesei elemet tartalmazott. Egyszerűen nem volt hiteles, hihető számomra. De azért kellemesen szórakoztam, főleg az írói stílus miatt. Nem akadt le sehol a történet, mindig volt valami új, ami fenntartotta az érdeklődésemet. Amolyan feel-good olvasmány volt ez számomra, mert tényleg sikerült kikapcsolódnom általa. A fülledt meleg szíciliai hangulatot hozta szerintem, még a hibás olasz szavakkal is (bár ezt azért átnézethette volna valakivel az író). De azért a legjobban nekem a borító tetszett, és bár az tényleg szép, de ez sokat elárul a belbecsről.

Bónuszként a könyv végén van három recept, két tésztaétel és egy puding, mindegyik citrommal. A tésztaételeknél a citrom kicsit erőltetettnek tűnik, mert tulajdonképpen jól ismert olasz ételekről van szó, csak hozzátettek némi citromhéjat (és aki akar, a levéből is facsarhat rá). Szóval tulajdonképpen nem új receptekről van szó, csak ismert receptek citromos változatáról. Azért az egyiket, a fokhagymás-olajos (aglio-olio) tésztát ki fogom próbálni citromhéjjal is.

Értékelésem: 2,5 / 5

Hasonló könyvek:
One ​Summer in Venice
Meet Me at the Cupcake Café
Snowflakes ​at Mistletoe Cottage
Kövess Bloglovin-on

2020. május 31., vasárnap

Integrálva

A közeli jövőben játszódó, akciódús sci-fi thriller elektronikus implantátumokkal. Te mit áldoznál fel a technikai fejlődésért?

A történetből: Delphoi betegeskedő kislány, akiről egyedül nevelőanyja gondoskodik, ám sajnos mélyszegénységben élnek. Jarred a Themis nagyvállalat fő biztonsági embere, aki titokban egy gyilokosztagot vezet. Céljuk, hogy a Themis jóslatait jobbá tegyék, a valóságot azok szerint igazítsák. Így a politikusok és a befektetők könnyebben meggyőzhetőek lesznek, hogy a Themis használatát egyre több városra terjesszék ki. Yolanda népszerű műsorvezető, riportjait az egész város nézi. A Themis főigazgatója ingyenes szemimplantátumot ígér neki a legújabb modellből, cserébe a nő által nyújtott reklámlehetőségekért. Yolanda azonban berzeng tőle, hogy a szemét fémre cserélje. Hector a legjobb hacker Philadelphiában. Öntörvényű, nem sok dolog érdekli, ám mégis elemébe talál Lester, aki a Themis ellen tevékenykedő Titokjog szervezet fő embere.

Értékelésem: Ez a regény először darabokat harapott ki belőlem, majd teljesen felfalt, alaposan megrágott, és a végén kiköpött. Így érzem magam több dolog miatt is.

Először is ott van Delphoi sorsa, amit szörnyű volt olvasni, és életének minden egyes állomásánál egyre jobban elborzadtam. Szerencsétlen lány annyira kiszolgáltatott volt egész életében, és annyira jóhiszemű, jószívű, hogy nem ezt érdemelte volna. Igaz, hogy nagyon buta, de sosem volt lehetősége tanulni, őt egyszerűen szándékosan hagyták mindig homályban, épp azért, hogy kihasználhassák. Elszoruló szívvel olvastam minden vele történt eseményt, minden róla szóló fejezetet. A legjobban talán azért érintett érzékenyen, mert ilyen sajnos tényleg van. Azt gondoltam először: hogy lehet, hogy egy futurisztikus jövőben is, ahol az élet megtervezett, és tanulással mindenki előbbre kerülhet, még mindig megtalálható ez a fajta nyomor, mások ilyen mértékű kihasználása, megszégyenítése, lealacsonyítása, porba tiprása? De persze, sajnos logikus: ez a világon mindig is létezett, hát hogy ne létezne a jövőben is!

Aztán ott van a fő történetszál, ami a Themis körül kering. Eleinte nagyon tetszett, lebilincselt a történet Jarreddel és Victorral. Nagyon szorítottam Victornak, hogy járjon a dolgok végére és mindent rendbe hozzon, de ő bizony egy jódarabig még nem cselekedett. Nem is csoda, hiszen amikor az emberkísérletekre fény derült, én is viszolyogni kezdtem. Nehezen küzdött meg a múltjával. Tényleg megér a tudomány és a jövő ekkora áldozatot, hogy emberéleteket áldozzunk fel érte? Akár csecsemőket öljünk meg? Vagy embereken kísérletezzünk? És még ha nem is tudunk ezekről, tényleg megéri implantátumokat ültetnünk magunkba, csak hogy erősebbek, vagy menőbbek legyünk, folyton fenn lehessünk a világhálón, vagy megtarthassuk az állásunkat? Nagyon tetszett a regényben, hogy ezeket a kérdéseket nagyon alaposan végigjárja, többféle szemszögből, többféle sorsot bemutatva. Ezek fontos kérdések, hiszen az életünk ilyen irányba halad, nem igaz? Mindent digitalizálunk, a fényképeinket, az életünket, folyton fenn lógunk az interneten, a közösségi hálón, kamerák figyelnek meg bennünket, az adminisztráció is egyre inkább online történik, az adatainkhoz egyre többen hozzáférnek, ráadásul egyre jobban központosítják, összevonják azokat. Innen már csak egy ugrás a jövő: amikor életünk nagy részét már nem is a fizikai testünkben, hanem a virtuális valóságban töltjük, vagy amikor a társadalmi vagy egyéb nyomás hatására beáldozzuk egy-egy testrészünket, hogy cserébe valami jobbal kecsegtetőt kapjunk. Vajon tényleg jobbat kapunk? És tényleg ez a fejlődés útja?

Kép forrása: Ujjal Santra, ArtStation

Ide kapcsolódik szerintem néhány rejtett, ki nem mondott kérdés. Vajon meg fogjuk tudni húzni a vonalat etika és tudomány között? Tényleg lehetséges, hogy egy-egy eltökélt, már-már megszállott ember akkora befolyásra tegyen szert, hogy véghez vigye akaratát és nemzedékek életét meghatározó elképzeléseit bármi áron? Ha belegondolunk a múlt és a jelen eseményeibe, talán nem is annyira hihetetlen, nem igaz? Klónoztunk már állatokat, elektronikus művégtagok segítik a sérülteket, és ki ne gondolná jónak, hogy gépi szervet kapjon egy arra rászoruló, ha ezen múlik az élete? Aztán a második kérdésre válaszként ott vannak a múlt és a jelen diktátorai, helyenként akár központosított adatbázissal, megfigyeléssel, cenzúrával. Valamint ott vannak a technikai fejlődés nagyágyúi, akiknek hatalmas ötleteinél talán csak az elszántságuk és nagyravágyásuk a nagyobb. (Meg a bankszámlájuk.) Ők nemcsak a számítógépek, telefonok operációs rendszerét, vagy a közösségi médiát formálják, hanem ma már az űrtevékenységbe is belenyúlnak, tulajdonképpen saját elképzelésük szerint alakítják a jövőt.

Visszatérve a könyvre, a történet világa meglepő részletességgel van kidolgozva, nem hagyott bennem üres érzést, vagy megválaszolatlan kérdéseket, ami nem túl gyakori sci-fi regényeknél. Nagyon alaposan átgondolt volt a háttér, még egy hozzávetőleges fejlődési utat is kaptunk, hogy hogyan vált ilyenné Philadelphia, és mi a helyzet a nagyvilágban. A szereplők is alapos háttértörténetet kaptak, annak ellenére, hogy öten is voltak. A mellékszereplők is mind fontosak voltak, és rengeteg szálon kapcsolódtak egymáshoz, annyira, hogy ezt már követni is nehéz volt. Sőt, ez már egy kissé számomra túl hihetetlen, kissé erőltetett is volt.

A regényt mindenkinek ajánlom, akinek kicsit erősebb a gyomra, és nyitott a fent feszegetett kérdésekre vagy problémákra. Egy biztos: én nem laknék a jövő Philadelphiájában.

Értékelésem: 4,5 / 5

Hasonló könyvek:
Napnak fénye
Extras
Oculus
Sötét anyag
Kövess Bloglovin-on