2017. augusztus 11., péntek

Maresi

https://moly.hu/konyvek/maria-turtschaninoff-maresiIgényes külsőben igényes tartalom: szép történet, de helyenként erőszakos.

A történetből: Maresi 13 éves, és már 4 éve a Menos szigeten él. A szigetre csak nők léphetnek be, és a Bíbor Klastrom tagjaihoz csatlakozva menedéket, ételt kapnak és oktatásban részesülnek. Cserébe sokat kell dolgozniuk, de az esti ima előtt mindig van egy kis szabadidejük is, amit Maresi a könyvtárban szokott eltölteni. Az új lány, Jai, nem beszél, teste pedig tele van hegekkel. Maresi árnyéka lesz, tőle kap támogatást és erőt a beilleszkedéshez. Jai attól fél, hogy apja és testvérei utána jönnek, és itt is megtalálják.

Értékelésem: 16-os karikát tennék rá, most azonnal! A Mini-könyvklubból sokan mondták a Rengetegre, hogy helyenként nagyon ijesztő, sőt, kifejezetten horrorisztikus. Na az szerintem semmi nem volt ehhez képest. Persze könnyen lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy mást tartok ijesztőnek, vagy durvának, mint mások.

A borító egyébként csodaszép, fényes arany díszítéssel, ízlésesen válogatott színekkel és mintával. Nagyon igényes kívül-belül: keménykötés, gondosan fűzött ívek, és manapság sajnos nagyon ritka, de ebben a könyvben semmi helyesírási hibát nem találtam, elütést is csak egyet vettem észre. Le a kalappal, ez akár ajándéknak is nagyon szép választás.

Na térjünk rá a lényegre, a belbecsre. Engem nagyon beszippantott a regény, gyakorlatilag két részletben olvastam el: először egyhuzamban az első felét, aztán némi megtorpanás után, pár nappal később, egyben a másik felét. (Ehhez hozzátartozik persze az is, hogy elég rövid a történet, csupán 220 oldal, az is szellősen szedett sorokkal.) Érdekes volt az életük a Klastromban, engem leginkább az foglalkoztatott, hogy mégis miféle istent tisztelnek, és szerencsére ez a rész elég jól ki is volt dolgozva a történetben, sőt, maga az istennő is megjelent időnként ilyen-olyan formában.

A regény első felében viszonylag kevés a cselekmény, itt inkább az életüket és a háttértörténetet ismerjük meg, bepillantást nyerünk a Bíborklastrom életébe. Ide tartozik, hogy két nagyon szép, színes térképet is találunk a könyv belső borítóján elöl és hátul is. Engem általában nem hoznak lázba a regényekben található térképek, de ez nagyon tetszett. Nemcsak azért mert szép meg színes, hanem azért is, mert így tényleg jobban megértettem, hogy mikor hol vannak, merre mennek, melyik pontról mire láthatnak rá, stb. Ez utóbbinak persze főként a regény második felében lett jelentősége, ahol beindul az izgalmas cselekmény, ami egészen a könyv végig, a lezárásig ki is tart.

Ami nem tetszett, hogy a szereplők mindig csak tűrtek, sokszor megbénultak a félelemtől, vagy csak vártak valamiféle csodára, és részükről igazi cselekvésre általában csak akkor került sor, amikor már majdhogynem késő volt valamit tenni. Persze így izgalmasabb a cselekmény, de engem zavart, hogy hagyták egymást ilyen helyzetekbe kerülni, hogy mindig engedték, hogy túlfeszüljön a húr, ahelyett, hogy pár pillanattal korábban szánták volna rá magukat a cselekvésre.

A történet lezárása nagyon tetszett, SPOILER bár az számomra már a regény közepétől nyilvánvaló volt hogy Maresi miféle képességgel van megáldva, szerintem ezt egyedül csak ő nem vette észre. De ez szerencsére nem sokat vont le a történet élvezeti értékéből. Az utószónak külön örültem (és a kis rajzoknak a végén). Nagyon szép lezárást kapott a regény, igazán elégedett vagyok vele. Kiemelném még azt is, hogy 220 oldalban ilyen igényes, kerek, lezárt történetet írni nem lehet könnyű, meg is érdemli az írója azokat a díjakat, amiket kapott érte.

Értékelésem: 4 / 5

A könyvsorozat részei:
  Bíborklastrom 1: Maresi
  Bíborklastrom 2: Naondel (még nincs magyar megjelenés)

Hasonló könyvek:
Rengeteg
Ólomerdő
The Raven Boys - A hollófiúk

Kövess Bloglovin-on

2017. augusztus 5., szombat

Mini-könyvklub 8

Szeptemberben nyolcadik alkalommal indul újra a Mini-könyvklub. Különleges forduló következik: közkívánatra az eddig mostohán elhanyagolt (mondhatni népszerűtlenebb) regénytípusok kerülnek sorra. A négy hónap alatt egy-egy klasszikus, szépirodalmi, történelmi és életrajzi regényt fogunk olvasni. Résztvevőnek 2017. szeptember 30-ig lehet jelentkezni.

A Mini-könyvklub korábbi fordulóiban olvastunk már romantikus, chick-lit, krimi, thriller, fantasy, sci-fi és disztópikus regényeket, ideje hát, hogy elővegyük a komolyabb olvasmányokat is. A cél most is a közös olvasás, véleményalkotás és a könyvek megvitatása. Ha szeretnél jelentkezni, azt augusztus 31-ig teheted meg, de előbb teljesítsd a nulladik feladatot, azaz olvasd végig az itt található szabályokat!

2017. szeptember 1-től december 31-ig tart a nyolcadik Mini-könyvklub. Mind a négy hónapban egy-egy könyvet olvasunk el, a határidő mindig a hónap utolsó napja (késéseket nem fogadok el).

Előre leszögezem, hogy ez nem nyereményjáték, itt nem lesz sorsolás, nem lesz nyeremény! Ez nem erről szól, hanem a közös olvasásról, a könyvek átbeszéléséről, az élmény megosztásáról. Nem is szeretném, ha valaki csak azért jelentkezne, mert ingyen könyvet vagy akármit remél.

Az első három hónapban előre meghatározott könyveket kell olvasni, tehát szeptemberben, októberben és novemberben is minden résztvevő ugyanazt a regényt olvassa (minden hónapban egyet). A cél itt a közös olvasás élménye, majd hogy jól kibeszéljük, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett, milyen gondolatokat ébresztett a könyv.

Decemberben szabad a vásár, bármilyen könyvet olvashatsz, ami az alábbi három kritérium mindegyikének megfelel:
1. korábban nem olvastad a könyvet
2. életrajzi regény, úti leírás, vagy memoár
3. legalább 200 oldalas legyen.
A cél ebben a hónapban az, hogy egymásnak ajánljunk könyveket, és/vagy megismertessük egyik kedvenc írónkat / színészünket / sportolónkat / világjárónkat / helyszínünket / stb.

Hogy mit értek ajánlás alatt? Mind a négy hónapban az aktuális könyvről ajánlást/kritikát kell írni. Ez a könyvértékelés legalább 10 saját, bővített mondatból kell álljon, tehát ebbe nem tartozik bele a fülszöveg, az idézetek és egyéb könyvinformációk. Az értékelésben legalább 5 olyan mondat kell legyen, ami nem a cselekmény leírásáról szól, hanem a saját véleményről, a kiváltott érzésekről, gondolatokról, vagy a könyv méltatásáról. Ide és ide kattintva láthatsz két példát is ilyen értékelésekről, amik éppen megfelelnek a minimum elvárásoknak. Természetesen sokkal szebb példákat is találhatsz, ha visszakeresed a korábbi Mini-könyvklubokban született értékeléseket (felül az Archívum fülre kattintva, majd bármelyik könyvet kiválasztva). Az értékeléssel mindig az adott hónap utolsó napjáig készülj el, így tehát december végére mindenkinek 4 könyvértékelése lesz! A legjobb, ha blogod van, és ott teszed közzé a bejegyzésedet, de ha ezt valamiért nem szeretnéd, nekem is elküldheted, és közzéteszem én az erre a célra létrehozott blogon.

Mind a négy könyvhöz létrehozok majd egy adatlapot itt a blogomon. A megírt bejegyzések linkjét a könyv adatlapján fogom összegyűjteni, ezért mindig, ha elkészültél vele, az adott könyv adatlapján hozzászólásban linkeld be a blogbejegyzésedre mutató webcímet! Ha nincsen saját blogod, akkor az értékelésed szövegét privát e-mailben várom a minikonyvklub (kukac) gmail.com e-mail címemre (simán a levéltörzsben, vagy Word dokumentumban). Abban bízom, hogy minden résztvevő elolvassa a többiek értékelését is, és így hozzá tudunk szólni, meg tudjuk beszélni a könyvekkel kapcsolatos gondolatainkat.

Mindig a határidő lejárta után létrehozok egy kérdőívet. Ezen az olvasott könyvvel kapcsolatos kérdések, szavazások lesznek, pl: ki volt a kedvenc karaktered a könyvben, melyik jelenet nem tetszett, mit gondolsz valamelyik szereplőről vagy eseményről, mi a könyv mögöttes tartalma stb. Általában valamilyen játék is lesz, pl. idézetfelismerés, vagy valami hasonló. Az eredményeket összesítem és közzéteszem.

Ha van rá időm (nem ígérem!), akkor az adott könyvhöz kapcsolódóan plusz információt, érdekességet is megosztok veletek. Ezek általában interjúk feldolgozásai, fordításai, és/vagy a könyv alapján készült film érdekességei. Néhány írót meg is interjúvoltunk az aktuális olvasmányunk kapcsán, ha érdekel, ezeket itt tudod elolvasni.

Ha nem tudtad elolvasni az adott hónapban a könyvet, nem lesz ejnye-bejnye, és senkit nem zárok ki, de nagyon kérem, hogy azok jelentkezzenek, akik nagy valószínűséggel tényleg végig is tudják olvasni a könyveket, és a határidő előtt az értékeléseket is meg tudják írni! Ha november végére a három közösen olvasott könyvből csak egy olvasást+értékelést teljesítesz, vagy egyet se, akkor a legközelebbi könyvklubban (ha lesz), nem szavazhatsz, viszont ugyanúgy beléphetsz ismét a klubba, szívesen látunk a következő fordulóra is. Ha itt már sikerül megfelelő számú könyvértékelést írnod, legközelebb megint szavazhatsz majd.

Ha annyira szenvedsz a könyvtől, hogy nem akarod tovább olvasni, az nem probléma, ez esetben is írj róla értékelést, amiben kifejted, hogy miért nem tetszett, ezt is el fogom fogadni.

Ha már olvastad korábban a könyvet és van róla olyan bejegyzésed, ami 6 hónapnál nem régebbi, akkor nem kell újra olvasnod, elég ha elküldöd ennek a bejegyzésednek a linkjét. Példa: ha májusban olvassuk a könyvet, akkor az előző év november elsején közzétett blogbejegyzést elfogadom, de az október 31-eit nem. Ha 6 hónapnál régebbi a bejegyzésed, vagy nincs is, akkor új bejegyzést kell írnod róla, és ehhez erősen ajánlott a könyv újraolvasása. Ha nem olvasod újra az egész könyvet, akkor is legalább lapozd át, olvasgass bele, hogy felfrissítsd az emlézeted és meg tudd írni az értékelést! Nem szeretnék többé olyan válaszokat kapni a kérdőívben, hogy "erre nem emlékszem, már rég olvastam a könyvet", hiszen így a lényege veszik el a dolognak, mert nem tudjuk átbeszélni a fontos gondolatokat, ráadásul ez a többi könyvklubtag számára is demotiváló lehet. Kérem ezzel kapcsolatban a megértéseteket!

Ellenőrizni persze semmit nem tudok, és nem is áll szándékomban. Mindenkinek a saját belátására és lelkiismeretére bízom, hogy betartsa a szabályokat.

A három kötelező könyv kiválasztását szavazásra bocsátom. Témakörönként (azaz minden hónapra) három könyv közül választhattok, ezekből csak egy-egyre szavazhattok. Csak olyan könyvekre szavazhattok, amiket korábban még nem olvastatok, hiszen az a cél, hogy új könyveket ismerjünk meg! A 400 oldalnál hosszabb könyvekhez figyelmeztetésként kiírtam az oldalszámot. Hosszabb könyvekre értelemszerűen csak akkor szavazz, ha tudod vállalni, hogy egy hónap alatt kiolvasod a könyvet! Szavazni 2017. augusztus 31-én éjfélig lehet a SZAVAZÁS nevű űrlap kitöltésével (lásd lent), és 2017. szeptember elsején hirdetem ki a kiválasztott 3 könyvet és olvasási sorrendjüket. Csak azoknak veszem figyelembe a szavazatait, akik jelentkeznek a könyvklubba, ezért fontos, hogy a szavazáshoz és a jelentkezéshez is ugyanazt a nevet add meg! A szabályok értelmében nem fogadom el a szavazatát azoknak sem, akik részt vettek a 7. Mini-könyvklubban, de az első három hónapban nem teljesítettek legalább két olvasást a hozzá tartozó könyvértékeléssel együtt.

Mivel most minden hónapban más műfajban/témakörben olvasunk, ezért nem szabályozom a magyar íróktól származó könyvek kötelező részvételét. Többségi szavazással dől el, hogy melyik regényeket fogjuk olvasni; ha lesz köztük magyar, akkor lesz, ha nem, nem.

Jelentkezni itt a bejegyzés alján található JELENTKEZÉS nevű űrlapon lehet, egészen az első könyv értékelésének határidejéig, azaz szeptember 30. éjfélig. Csak e-mail cím megadásával lehet jelentkezni, és csak azoknak fogadom el a jelentkezését (és szavazatát), akik a könyvklub levelezőlistájára szóló meghívót elfogadják (azaz feliratkoznak a levelezőlistára). Ezért mindenképpen olyan e-mail címet adj meg, amit rendszeresen ellenőrzöl! A levelezőlistán fogok minden újdonságot kihirdetni. Senkinek nem fogom elárasztani a postafiókját levelekkel, és természetesen az e-mail címeket sem adom tovább senkinek! Egyedül a többi könyvklubtag fogja látni azokat. Újítás, hogy csak akkor tudjátok kitölteni a jelentkezési lapot, ha előbb kitöltötök egy rövid tesztet, melyben a szabályokra vonatkozó kérdésekre kell válaszolnotok. A teszt kitöltése után rögtön látni fogjátok a helyes válaszokat, és ezzel együtt kaptok egy kódot, ezt kell beírni a jelentkezési lapra.

Ha tehát jelentkezni ÉS szavazni is szeretnél, akkor mindkét űrlapot ki kell töltened! Az érvényes szavazáshoz legkésőbb augusztus 31-én fel kell iratkozz a levelezőlistára, hiszen aznap éjfélkor lezárom a szavazást, és másnap már eredményt hirdetek. Szeptember 1-től már csak jelentkezésre lesz lehetőség, viszont akkor már ismert lesz a három közösen olvasandó könyv.

Ha valamilyen oknál fogva nem tudsz jelentkezni, szavazni, vagy a levelezőlistával van gondod, kérlek írj a minikonyvklub (kukac) gmail.com e-mail címemre!

Lássuk tehát a könyveket, amikre szavazni lehet! Ha a képre, vagy a címre klikkeltek, a moly-os adatlapra visz az oldal.

Klasszikus irodalom:



https://moly.hu/konyvek/mikszath-kalman-kulonos-hazassag
https://moly.hu/konyvek/aldous-huxley-szep-uj-vilag
https://moly.hu/konyvek/oscar-wilde-dorian-gray-arckepe
Modern szépirodalom:



https://moly.hu/konyvek/margaret-atwood-a-szolgalolany-meseje
https://moly.hu/konyvek/david-vann-akvarium
https://moly.hu/konyvek/szabo-magda-az-ajto
Történelmi regény:



https://moly.hu/konyvek/markus-zusak-a-konyvtolvaj
https://moly.hu/konyvek/biro-szabolcs-liliom-es-ver
https://moly.hu/konyvek/marina-fiorato-a-velencei-szerzodes

Remélem, néhányan kedvet kaptatok a közös olvasáshoz! A felhívásom hírét megköszönöm, ha tovább adjátok (a fenti nagy logót nyugodtan vigyétek). Bármilyen kérdés vagy megjegyzés esetén írjatok a bejegyzés végére hozzászólást (csak az egyes könyvek melletti / elleni kampányolást ne itt folytassátok)! Várom a jelentkezőket! :)



Kövess Bloglovin-on

2017. július 20., csütörtök

The ​Things You Can See Only When You Slow Down

https://moly.hu/konyvek/haemin-sunim-the-things-you-can-see-only-when-you-slow-down
Rövid, de tartalmas könyv értékes gondolatokkal és tanácsokkal a nehéz helyzetekre, boldogságunk, és céljaink megtalálására.

Az élet néhány fő területén próbál irányt mutatni ez a könyv a hasznos tanácsaival. Témakörök szerint csoportosít, szó esik a pihenés fontosságáról, a negatív érzelmek kezeléséről, a munkáról, kapcsolatokról, szerelemről, és a hitről is. Nem szokványos a feléptése a könyvnek, mert valójában az egybefüggő, folyó szöveg mindig csak 2-3 oldalnyi, és ezt különféle idézetek követik. Az idézetek többsége is a szerzőtől származik, és rendkívül mélyenszántóak, ezért nem lehet (pontosabban nem esik jól) egyszerre sok fejezetet végigolvasni. Ez inkább olyanfajta könyv, amivel lassanként halad az ember, újra és újra előveszi, elgondolkodik rajta. Sokszor (mármint tényleg nagyon sokszor) azon kaptam magam olvasás közben, hogy nem jutok egy-egy idézet végére, mert valamilyen kapcsolódó emlékeket idéz fel bennem, és hiába térek vissza és kezdem el újra és újra ugyanannak a rövid szövegnek az olvasását, az agyam mindig a saját emlékei felé visz, és észrevétlenül is azokat idézem fel magamban. Szerintem ez azt mutatja, hogy valóban olyan témákat érint a könyv, amikkel azonosulni tudok, és amikről szerintem is érdemes beszélni, vagy merengeni rajtuk. Persze nem érintett meg minden egyes gondolat, de a többségük tényleg érdemes arra, hogy időt szánjunk rájuk. Nyilván mindenki más gondolatoknál fogja ezt érezni, nem pont ugyanazoknál, mint én.

A tanácsai nagyon tömörek, talán ezeket lehetett volna részletesebben, vagy legalább példákkal szemléltetve bemutatni, jobban hangsúlyozni, de a lényeg benne van, és a gyakorlatban is használhatóak. Nekem legjobban azok a részek tetszettek, melyekben a személyes élményeiről mesélt, és ezáltal kicsit beleláthattam a buddhista szerzetesek életébe. Egyáltalán nem olyan elzártan élnek, mint a többség gondolná!

A könyv szépen illusztrált, tetszett, ahogy a sok-sok idézetet időnként megtörte egy-egy szép, nyugtató kép.

Hasonló könyv:
Boldogságterv

Kövess Bloglovin-on

2017. július 15., szombat

Naomi Novik és a Rengeteg

Naomi Novik. Forrás: Goodreads
A Mini-könyvklub ehavi olvasmánya a Rengeteg című fantasy egy amerikai írónőtől, Naomi Noviktól. Róla és a regényről gyűjtöttem össze néhány érdekességet, ezekről olvashatsz ebben a bejegyzésben.

Naomi Novik New Yorkban született 1973-ban, és lengyel anyja révén főként lengyel népmeséken és a vasorrú bába történetein "nevelkedett", de Tolkien műveit is szerette, A gyűrűk urát már hatévesen elolvasta (nem semmi! én felnőtt fejjel se bírtam átrágni magam rajta). Angol irodalmat és informatikát tanult az Egyesült Államok két neves egyetemén, a Brown és a Columbia Egyetemeken, és részt vett a népszerű Neverwinter Nights című számítógépes szerepjáték egyik kiegészítőjének fejlesztésében.

Első regénye az Őfelsége sárkánya 2006-ban jelent meg (a magyar fordítás két évvel később), amihez folytatásokat is írt, melyekkel egyre több díjat nyert el, majd negyedik regénye már felkerült a New York Times bestseller listájára is. Ez a Temeraire című regénysorozat végül 9 részes lett, bár itthon csak az első 4 rész jelent meg. 2011-ben egy képregénye is megjelent (amihez a rajzokat természetesen nem ő készítette). Emellett fanfictiont is szeret írni, például a Harry Potterhez főként Malfoy és Neville karakterei köré írt történeteket.

A Rengetegben. Forrás: Steen can draw
A Rengeteg című önálló regénye 2015-ben jelent meg. Az eredeti cím Uprooted, ami több jelentéssel is bír: angolul az uproot gyomlálást, gyökerestől való kifordítást jelent, de átvitt értelemben is használják annak kifejezésére, hogy valakit akarata ellenére kiszakítanak eredeti környezetéből, lakóhelyéről, vagy arra, hogy megsemmisítenek, gyökerestül megszüntetnek valamit. A regény története során mindegyik jelentés értelmezhető, hiszen a főszereplőt, Agnyeskát a regény elején a mágus kiszakítja otthonából és akarata ellenére saját tornyában tartja fogva. A rémisztő Rengeteg mindeközben egyre nagyobb területen ereszt gyökeret, mind nagyobb teret foglal el a falvak elől. A Rengeteg elleni állandó harcuk során a növényzetet gyökerestül pusztítják el, az erdő körüli területet pedig széles sávban felégetik. Aki végigolvassa a regényt, egyéb jelentéseket, párhuzamokat is észrevesz majd az eredeti címmel.

Bevallom, arra én nem jöttem magamtól rá, hogy a regényben emlegetett alakot, Baba Jagát fel kéne ismernem. Egy kis utánajárással azonban rögtön kiderült, hogy baba-jaga nem más, mint a vasorrú bába, a népmesék csúf, ijesztő boszorkánya. Szerintem jobb lett volna "vasorrú bábára" fordítani, bár lehet hogy azt akarták elkerülni, hogy csúfnak és gonosznak képzeljük őt. A vasorrú bába alakja kedvelt az orosz mese- és fantasyírók körében, gondolom emiatt kerülhetett be ebbe a regénybe is, hiszen orosz környezetben játszódik a Rengeteg története.

Agnyeska. Forrás: tumblr, radiumgl0w
Maga a birodalom neve, Roszia, lengyelül azt jelenti: Oroszország. A főszereplő, Agnyeska, nevét a lengyel Agnieszka Skrawek Nieba című meséből kapta, de lengyel ételre, és dalokra is találunk utalást a regényben, ilyen például a születésnapi dal. Ezek a lengyel vonatkozások nyilvánvalóan az írónő lengyel anyjához, és a gyerekkorában hallgatott mesékhez kötődnek. Az írónő járt többször is Lengyelországban, hiszen családja egy része ott él. A regényben szereplő fővároshoz Krakkó, a benne található palotához pedig a Wawel királyi palota szolgált inspirációként.

A Rengeteget az írónő kifejezetten önálló regénynek szánta, nem tervez hozzá folytatásokat. Szerinte az egyrészes történetekhez jobb lezárást lehet írni, mert az írási folyamatot nem szakítja meg a könyvkiadással járó sok feladat. Olvassátok el, és döntsétek el magatok, hogy tetszik-e a befejezés!


A bejegyzés megírásához az alábbi oldalak szolgáltak forrásként:
Az író hivatalos honlapja, Goodreads, Wikipedia, Groupthink Book Club, Chicago Review of Books interjú

Kövess Bloglovin-on

Rengeteg

https://moly.hu/konyvek/naomi-novik-rengetegPörgős, cselekménydús regény egy szeleburdi lányról, érzéketlen mágusokról és a gonosz erdőről.

A történetből: Agnyeska szomorúan várja az aratási ünnepet, mert el fog jönni a Sárkány, a mágus, aki magával viszi legjobb barátnőjét, Kasját, akit ezután tíz évig nem láthatnak majd. Ám amikor elérkezik az ünnep, a Sárkány végül nem a szép és mindenben ügyes Kasját választja a 17 éves lányok közül, hanem mindenki elképedésére a mindig koszos, ügyetlen Agnyeskát. A Sárkány tornyában Agnyeska továbbra is csak bajt bajra halmoz, és teljesen kimeríti, hogy a Sárkány varázslásra kényszeríti. Egy nap felbukkan a toronynál a deli Marek herceg, akiről hamar kiderül, hogy nem is olyan nemes szívű; majd nem sokkal később elhívják a Sárkányt egy különös lény elpusztítására, s mialatt ő távol van, Agnyeska új veszélyre lesz figyelmes. Hogy megpróbálja megmenteni szülőfaluját, el kell szöknie a Sárkány tornyából.

Értékelésem: Ez egy nagyon pörgős regény, folyton történik valami, nem nagyon akadnak üres, cselekmény nélküli fejezetek. Részben emiatt, részben pedig a szöveg stílusa miatt is nagyon olvasmányos, könnyen lehet haladni vele. Néha azonban nekem már kicsit sok volt a rengeteg esemény, és hogy egymást érik a bajok. Mintha többet akart volna elmondani az író, mint amennyi egy regény cselekményébe kényelmesen belefér. Mondjuk ez még mindig jobb, mintha dögunalmas lett volna és alig történt volna benne valami. :)

Habár általában tetszett a fogalmazásmód, volt két jelenet, ami kifejezetten bántóra sikerült. Egyáltalán nem örülök, hogy egy Young Adult regénybe erotikus részt is írtak, akkor se, ha csak pár oldalról van szó. Semmi keresnivalója nem volt ennek a történetben, legalábbis ilyen explicit módon biztosan nem, és ráadásul szerintem maga a leírás is nagyon bénára sikerült. SPOILER: Eleve nem értem, hogy a kis szűz Agnyeska hogy vetheti rá magát ilyen nagy magabiztossággal egy 150 éves mágusra, és ezt még tetézték a béna hasonlatok is. Pl. "Szemérmesen lángolt az arcom, de megpróbáltam úgy gondolni az egészre, mintha egy idegen véletlenül meglátott volna ruha nélkül." Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem értem, hogy az ember hogyan gondol ilyesmire... :D Egy idő után az is sok volt, ahogyan a varázslatról beszélt, mindig természetközeli hasonlatokkal, és nekem például nem volt világos, hogy végülis ő tényleg bugyuta (gyerek)dalokat énekelt varázslás gyanánt, vagy csak azok dallamait használta fel a varázsszavakhoz. Ja és az vajon csak számomra volt meglepő, mikor a regény vége felé kiderült, hogy Jaga egy nő volt? Én végig férfinak képzeltem...

Összességében vegyes érzéseket váltott ki belőlem a történet, kétségkívül izgalmas volt és pörgős, de maga Agnyeska nem lopta magát a szívembe, és sokszor furcsa, idegen volt számomra a lefestett kép (különösen a Rengeteg, és Agnyeska varázslatai).

Értékelésem: 2,5 / 5

Hasonló könyvek:
Hó mint hamu
Ólomerdő
The Raven Boys - A hollófiúk

Kövess Bloglovin-on

2017. június 24., szombat

A Mini-könyvklub interjúja Gaura Ágnessel

A Mini-könyvklub júniusi olvasmánya, A vámpírok múzsája kapcsán felkértem a regény íróját, Gaura Ágnest egy interjúra. Egy korábbi bejegyzésben már írtam a regényeiről, most azonban a könyvklubtagokkal közösen összeszedtük a kérdéseinket, és nagy örömünkre Ági szívesen válaszolt rájuk. Fogadjátok szeretettel!

Gaura Ágnes. Fotó: EF
Mini-könyvklub: Tudni lehet rólad, hogy azért írsz álnéven, mert támadások érnének a regényeid témája miatt. Még mindig így látod ezt most is, ennyi év, és ennyi sikeres regény után? Miért érnének támadások? Egy napszemüveg és egy kalap elég a közeli ismerősöknek, hogy ne ismerjenek fel?

Ági: Nem a közeli ismerőseim elől rejtőzködöm, bár meg kell mondjam, hogy a kalap és a napszemüveg remekül bevált: amikor első alkalommal vállaltam dedikálós eseményt, a szerkesztőm rám telefonált, hogy merre vagyok, én pedig ott álltam tőle pár lépésre. A napszemüveget általában már nem teszem fel, mert romlik a szemem, és a rendes szemüvegem nélkül már nehezen menne a dedikálás. Igazából arra ügyelek, hogy ne készüljenek rólam olyan könnyedén beazonosítható képek, amik keringhetnek rólam a neten. Lőrincz L. László panaszkodott annak idején arra, hogy a könyvsikerei után nem vették már komolyan, mint tudóst, ezt el szeretném kerülni (már csak azért is, mert én nem élnék meg csak az írásból.) Így inkább azt választottam, hogy amennyire tudom, elkülönítem a polgári és a zsánerírói énemet, és mindkét szakmámat próbálom magas színvonalon képviselni.

Borbíró Borbála. Borítófestő: Sánta Kira
(Részlet A vámpírok múzsája c. regény borítóképéről.)
Gondoltad annak idején, hogy ilyen sikeres lesz a Borbíró Borbála sorozat, és hogy ennyi részt megél?

Én hittem benne, mondjuk inkább így. Tudtam, hogy ez egy olyan koncepció, amelyikben sok rész lehetősége rejlik; és arra igyekeztem nem gondolni, hogy mi van, ha ez bukta a kiadónak, és mondjuk két rész után nem kér többet.

Hány részesre tervezed Bori történetét?

Nincs konkrét kötetszám, én mindig ívben gondolkodom. Ha majd szeretnék egy nagyobb szünetet tartani, mindenképpen úgy zárom le a sorozatot, hogy tényleges zárásként lehessen olvasni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehessen esetleg később még visszatérni a világhoz. Nagyon izgat más karaktereknek is a nézőpontja. Alapjában véve nagy lenyúlásnak érzem, amikor ugyanazt a történetet amolyan utógondolatként egy másik nézőpontból is megírja a szerző, ez érzésem szerint nem tud igazán nagyot dobni, lehengerlő élményt adni az olvasónak. Viszont komplett, új történetet más nézőpontból elmesélni szintén izgalmas feladat lenne a Boriverzumon kívül, ilyet mindenképpen tervezek legalább novellában, de még az is lehet, hogy egyszer regénnyé érik az ötlet.

Volt-e eredetileg célod Bori egyiptológus végzettségével? Már az első regény írásakor is tervben voltak a későbbi kötetek, ahol Bori hasznát veheti ennek a tudásnak?

Úgy feküdtem neki a sorozatnak, hogy végre hasznosítani szerettem volna azt a diplomámat is, amit a szalonképes, nem zsánerírói énem csak megszerzett, de amivel pénzt sosem tudott keresni. Hogy is mondjam... ezzel úgy jártam, mint Bori: nagy élmény volt, hogy ez lehet hasznos még a mai világban, félig pályaelhagyóként :D

A Lángmarta örökség (Boriverzum 4. rész) borítóképének részlete
Borítófestő: Kovács Péter
Hogyan jött létre a Boriverzum felépített világa, és hogyan tartasz észben mindent?

Egy olyan univerzumot akartam létrehozni, amiben jelentősége van annak, hogy a világ magyar: nem csupán magyar karaktereket akartam mozgatni hazai környezetben, hanem a fantáziavilágot is a magyar népi hiedelmek alapján akartam felépíteni. Túltengés van vámpíros románcból, de épp ezért nem kellene inkább olyan vámpíros történetre gyúrni, ahol visszaköszön az irodalmi vámpír eredeti szerepköre, a politikai tükör? Manapság sokan újrahasznosítják a germán mitológia elemeit, de nem volna-e érdekesebb egy magyar olvasónak, ha végre lenne táltosos sztori rézf@szú bagollyal és lidérccel? Számomra magától értetődő igen a válasz ezekre a kérdésekre, így ezek mentén kezdtem el építeni a Boriverzumot.

Egyébként ha egy világ logikus, nem nehéz észben tartani, mi hogyan működik. Még soha nem olvastam egy megírt regényemet sem egyben, regényszerűen a megjelenés után. Ugyanakkor azt tudom, hogy mi hol található a sorozaton belül, így amikor az írás folyamán olyan ponthoz érkezem, ahol nem árt feleleveníteni az előzményeket, akkor a releváns fejezeteket gyorsan átfutom. Jegyzeteket csak a kutatási anyagokból készítek, amikor elkészítem egy új történet vázlatát, akkor beleírom, hogy melyik jegyzetemet kell majd alaposabban átnéznem egy adott témához, illetve bemásolok pár emlékeztető gondolatot.

Forrás: Pinterest
Van olyan a regényeid közül, amit valamiért különösen közel érzel a szívedhez és a kedvenceddé vált? Ha igen, melyik az, és miért?

Majdnem mindegyik kedvenc valami miatt, de ha nagyon muszáj limitálni, akkor az utolsó két regényemet említeném. Az Attila koporsója kedvenc a Boriverzumon belül, mert ott sikerült a legkomplexebben megoldani a magam elé tűzött feladatot: összehangolni több szinten a regénykarakterek életútjának adott szakaszát azzal a mítosszal, amit a kötethez választottam. A másik büszkeségem természetesen a legfrissebb megjelenésem, a Túlontúl. Nagy fába vágtam a fejszémet, amikor messze magam mögött hagytam a komfortzónámat, és az E/1-es narráció után három párhuzamos helyszínen játszódó történetet írtam E/3-ban, különböző nézőpontkarakterekkel. Nagy feladat volt megoldani a helyszínek rotációját, és azt, hogy mindig érezni lehessen a helyszínek közötti mágikus/tematikus kapcsolatot még mielőtt a történetszálak jól látható módon összeértek volna. Jelzem, nekem még az is nagy kihívás volt, hogy ne legyen kizárólagosan felnőtt olvasóközönségre optimalizálva a szöveg (bár tudom, hogy a Bori-sorozatot sokkal fiatalabbak is olvassák, mint ahogyan én anyuka-üzemmódban ezt helyesnek tartom :D ).

Soha nem gondoltál arra, hogy beleírd saját magad szereplőként a sorozatba? Akár a valódi személyedet elrejtve a sorok között egy külön karakterként, akár egy titkolózó írónőt, akit Gaura Ágnesnek hívnak?

Forrás: tumblr (készítő: Henning Ludvigsen)
Annyi spoilert talán elárulhatok, hogy a negyedik kötetben találtok választ erre a kérdésre: magamat nem írtam bele, de a visszaemlékezésekben felbukkan majd egy karakter, aki a Gaura-völgyi Lánghajú Ágnes nevet viselte egykor. Természetesen nem véletlen, hogy miért ő kapta az én álnevemet, bár soha nem írok a szövegbe egészen konkrét személyt, így magamat sem, tehát a kapcsolat asszociációs, nem pedig konkrét.

Milyen szokásaid vannak az íráshoz kapcsolódóan, vagy írás közben? Pl: hallgatsz közben zenét, készítesz jegyzeteket, együltő helyedben sokat írsz, vagy inkább kisebb részletekben?

Szeretnék csendben írni, egyszerre hosszú oldalakat. A realitás viszont az, hogy három szavanként kell vagy kenyeret vágnom, vagy leckét kikérdeznem, vagy megkeresni valamit, ami eltűnt az újratermelődő Bermuda-háromszögeinkben, esetleg kiszaladni a konyhába, hogy mi égett épp oda. Kompromisszumos megoldásnak számít, ha nem a gyerekek ordítanak a fülembe írás közben, hanem a kisfiam kedvenc zenéje (többnyire Skillet vagy Van Canto). És persze amikor tényleg tudnék hosszú oldalakat írni, mert épp nem szakadok meg a munkahelyi melóban, akkor biztos át kell adnom a gépet valami halaszthatatlan házi feladathoz kapcsolódó facebookozásra böngészésre.

Gondolkoztál már azon, hogy valakivel közös könyvet írj? Ha igen, ki lenne az és miért?

Nem hiszem, hogy képes lennék bárkivel is közös – és élvezhető – regényt írni úgy, hogy felosztanánk a tényleges írás feladatát: sérülne a koherencia, az egységes stílus, még ha tudnánk is mindig, mit kellene konkrétan megírni egy adott fejezetben. A férjemmel viszont nagyon szeretek ötletelni, így azt el tudnám képzelni, hogy együtt kidolgoznánk egy regény cselekményét, és én megírnám.

Forrás: Pinterest
Most jelenik meg legújabb regényed, a Túlontúl, ami egy tündéres fantasy regény. Lesz ennek a történetnek folytatása, vagy egyrészesre tervezed? Legközelebb milyen regényre számíthatunk tőled: Bori története folytatódik, vagy a tündéreké? Esetleg valami újba kezdesz?

A Túlontúl nagy örömömre megjelent a Könyvhétre, és fantasztikus érdeklődés fogadta. Ezt a tündéres történetet egy önálló kötetnek terveztem, egyelőre nem fontolgatom azt, hogy folytatást írnék hozzá, bár természetesen vissza lehet térni később akár a világhoz, akár a konkrét történethez. Nagyszerű élmény volt kilépni a Boriverzumból, és azt tervezem, hogy ezt gyakrabban meg fogom tenni eztán. Ígéretemhez híven most Bori legújabb története következik, már dolgozom a vázlaton – de utána ismét szeretnék valami újat mutatni.


Köszönjük szépen, hogy időt szakítottál ránk, nagyon érdekes válaszokat kaptunk. "Túlontúl" sok sikert kívánunk további írói munkásságodhoz! :)

Kövess Bloglovin-on

2017. június 19., hétfő

A varázslók

https://moly.hu/konyvek/lev-grossman-a-varazslokVontatott és néha kicsit bizarr fantasy.

A történetből: A 17 éves Quentin titkos vágya, hogy eljuthasson Filloryba, egy kitalált, mágikus világba, ahol kedvenc regényei játszódnak. Másik vágya Julia, aki nem őt, hanem közös barátjukat, Jamest választotta társnak. Ők hárman már évek óta elválaszthatatlan barátok. Quentin azonban hozzájut egy könyvhöz, amely kedvenc könyvsorozatának egy újabb, kiadatlan kötete, amiről még soha senki nem is hallott. A könyv révén hirtelen egy furcsa világban találja magát, ahol lehetőséget kap, hogy egy varázslóegyetemre felvételizzen. Bár Quentin kezdetben nem hisz a mágia létezésében, hamarosan ráébred, hogy maga is képes varázsolni.

Értékelésem: Nagyon vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. A történet tetszett, de a kivitelezés nem igazán. Sokszor rettentő hosszú, unalmas, és főleg fárasztó leírásokat kapunk olyan dolgokról, amik igazán nem is lényegesek. Két-háromszor is volt, hogy vagy 50 oldalon keresztül egyáltalán nem kötött le, és úgy éreztem, nem halad semerre a történet. Tele volt fölösleges, túlrészletezett leírásokkal. De amikor nagy nehezen túllendültem ezeken a részeken, beindult a cselekmény, és rögtön érdekessé vált a történet.

A szereplők, habár nem nőttek a szívemhez, azért többé-kevésbé szerethetőek voltak. Tetszett, hogy van egy regény sőt, egy egész könyvsorozat a regényben, bár sokáig itt is az volt az érzésem, hogy túlságosan részletesen ismerkedünk meg a benne lévő történetekkel. Szokatlan volt a történetvezetésben, hogy habár Quentin volt a regény főszereplője, néha mégis teljesen más, addig viszonylag jelentéktelen mellékszereplőnek hitt karakter hozott egy újabb csavart a történetbe, és ez lendítette tovább a cselekményt. Amit nem értettem, hogy miért kellett ilyen szokatlanul sok utalást tenni a szereplők nemi szervére, vagy szexuális életére, sőt, néha egészen meglepő leírásokat is kaptunk. De ezeken viszonylag könnyen túllendültem, maga a történet jobban lekötött, mint az ilyen apróságok.

Összességében tetszett A varázslók története, de a kivitelezés nem jött be, éppen ezért nem valószínű, hogy elolvasnám a regény folytatásait. A trilógia alapján készült sorozat viszont felkeltette az érdeklődésemet, és azt hamarosan el is kezdem nézni. Valószínűleg az nem lesz majd ilyen vontatott, mint a regény.

Értékelésem: 2,5 / 5

Hasonló könyvek:
Locke Lamora hazugságai
Tövisek hercege
Keserű ébredés

Kövess Bloglovin-on

2017. június 18., vasárnap

A varázslók: könyv és filmsorozat

Lev Grossman.
Forrás: Aspen Public Radio
A Mini-könyvklub júniusi olvasmánya Lev Grossman A varázslók című regénye. A népszerű fantasy trilógia alapján tévésorozat is készült. Ebben a bejegyzésben az első kötetről és a filmsorozatról lesz szó.

Lev Grossman 48 éves író, újságíró, könyvkritikus. Két könyve jelent meg A varázslók előtt, melyek közül az egyik, a Codex nemzetközi bestseller lett. A varázslók 2009-ben jelent meg és több díjat is nyert. Két folytatást írt hozzá, A varázslókirályt és A varázsló birodalmát, mely várhatóan az utolsó rész a trilógiában, ugyanis Grossman nem tervez további folytatásokat írni.

A varázslók történetének főszereplője Quentin, aki különféle bűvészmutatványokat sajátított el, és titkos vágya, hogy eljuthasson Filloryba, egy kitalált, mágikus világba, ahol kedvenc regényei játszódnak. Quentin váratlanul lehetőséget kap, hogy egy varázslóegyetemre felvételizzen, és bár kezdetben nem hisz a mágia létezésében, hamarosan ráébred, hogy maga is képes varázsolni.

A Syfy tévécsatorna sorozatának plakátja.
Habár a történetet sokszor hasonlítják a Harry Potterhez, olyasféle megcímkézéssel, mint "Harry Potter felnőtteknek", személy szerint egyáltalán nem tudok ezzel egyetérteni. Az igaz, hogy mindkettőben van varázslás, és van iskola is, de itt véget is érnek a hasonlóságok. Szerintem nagyon különbözik a kettő, teljesen más a hangulatuk, és nemcsak kicsit, hanem teljesen felnőtteknek szól Grossman története. Mivel nem szeretnék spoilerezni, ezért nem részletezem a különbségeket, de nekem magamtól eszembe se jutott volna összehasonlítani a kettőt, annyira más világ.

A Syfy televíziós csatorna tévésorozatot készített a történetből, melynek létrejöttében Grossmannek is nagy szerepe volt, hiszen elolvashatta a vázlatokat, és beleszólhatott a rendező és a színészek kiválasztásába is. A sorozat már két 13 részes évadon van túl, és berendelték a harmadik évadot is, ami várhatóan 2018-ban kerül majd a képernyőkre. John McNamara vezető producer szerint hat évadra elegendő anyaguk van, kérdés persze, hogy a továbbiakban is olyan népszerű lesz-e a sorozat, hogy kapjanak pénzt és megbízást a folytatásra.

A filmsorozat szereplői a történet elején valamivel idősebbek a könyvbeli karakterekhez képest. Ennek oka, hogy a regény hosszabb időszakot ölel fel, és kezdetben csupán 17-18 évesek a szereplők, majd szépen múlnak az évek. Ezt a változást nehéz hús-vér színészekkel élethűen ábrázolni, ezért inkább úgy alakították a történetet, hogy már annak az elején is egyetemisták a szereplők. Másik változás, hogy a tévésorozatot sötétebb hangulatúra és némileg horrorisztikusra vették, ezt már a sorozat előzetese is sejteti.

Bevallom, én még nem láttam a sorozatot, mert először szeretném a regény olvasását befejezni, de az előzetese számomra nagyon ígéretesnek tűnik. Kedvcsinálóként (a könyv olvasásához és a sorozatmegtekintéséhez is) lássuk azt a bizonyos előzetest!


A bejegyzés megírásához az alábbi oldalak szolgáltak forrásként:
az író hivatalos honlapja, Wikipedia, BuzzFeed, IGN, imdb

Kövess Bloglovin-on

2017. június 16., péntek

Oculus

https://moly.hu/konyvek/a-m-aranth-oculusNagyszerű alapötletű, izgalmas és összetett magyar sci-fi.

A történetből: Truth 17 éves korában megszűnt embernek lenni, mert szülei eladták oculusnak, hogy ezentúl Verity szeme legyen. Az Avalon bolygón ugyanis előbb-utóbb mindenki megvakul, és a tehetős idősek a fejlett technológia segítségével képesek a fiatal oculusok szemével látni. Verity pedig nem akárki: a Kilencek közé tartozik, akik azon dolgoznak, hogy elpusztítsák, vagy legalább ártalmatlanítsák az amőbát, ami mindannyiuk látását elveszi. Verity keményen bánik oculusával, hiszen most már az ő tulajdona, és célja eléréséhez fegyelmezett, szolgakész oculusra van szüksége. Mindeközben pedig egy űrhajón rejtélyes katonák ébredeznek hosszú álmukból, és rátalálnak az Avalonra.

Értékelésem: Két félelmem volt a regény elejét olvasva. Az egyik már rögtön az első fejezetnél megfogalmazódott bennem, mikor kiderült, hogy a főszereplő 17 éves. Megijedtem, hogy ez egy tini-scifi lesz, azaz ifjúsági regény igazi sci-fi helyett. A másik félelmem akkor kezdett körvonalazódni, mikor már egy ideje főleg Truth megpróbáltatásairól, megaláztatásairól és kínzásairól volt szó. Ekkor attól tartottam, hogy ez majd végigkíséri az egész regényt. Azt hiszem, sok embert szórakoztatnak ezek hiszen biztos nem véletlen, hogy ilyen népszerű a Trónok harca , ám engem inkább taszít az ilyesmi. Szerencsére semelyik félelmem nem igazolódott be, hanem egy nagyon érdekes világról olvashattam.

Az alapötlet nagyszerű, rögtön felkelti az ember érdeklődését, és kíváncsian vártam, hogy mi lesz az avaloniak sorsa, sikerül-e végül megtartaniuk a látásukat. Az űrhajó legénysége kezdetben egy rejtélyes szál csupán, és nagyon tetszett, hogy nem tudtam eldönteni, hogy a narrátor mikor mond igazat, mikor hazudik, és valójában mik is a szándékai. SPOILER: Abban még most sem vagyok biztos, hogy a Föld tényleg elpusztult-e, viszont a narrátor mibenlétére nagyon hamar rájöttem az elejtett utalásokból, és ezért büszke is voltam magamra. :)

Forrás: asuka111 (DeviantArt)
A főszereplővel és legjobb barátnőjével nem vergődtem rögtön zöld ágra. Folyton a Csúfok trilógia főszereplője és annak barátnője jutottak eszembe róluk, mert túlságosan emlékeztettek az ő kapcsolatukra. Úgy éreztem, hogy a főszereplő itt is csak sodródik az eseményekkel, nincs lehetősége szabad akaratából dönteni semmilyen helyzetben, ezért nem is ismerjük meg, hogy valójában hogyan döntene. Az igazi egyéniség és erős karakter pedig a legjobb barátnő, aki csupán mellékszereplőként funkcionál. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ez egy harmadik félelmem volt a regény kapcsán, hogy ugyanezt fogom kapni itt is pepitában, és a kapcsolatuk, sorsuk is hasonlóan fog alakulni. Ebben részben igazam is lett, de szerencsére nem teljesen. Mindenesetre érdekesek és kidolgozottak voltak a karakterek, nemcsak ők ketten, hanem a regény többi szereplője is. Számomra talán az űrhajó narrátora volt a legérdekesebb.

Nagyon tetszett a történetvezetés, és hogy végig érezni lehetett: haladunk valahová. Élvezettel folytattam esténként az olvasást, és kíváncsian vártam, merre halad tovább a történet. A végkifejletnél viszont túl sok információ zúdult egyszerre a nyakamba, ezt kicsit fárasztó volt olvasni; szerintem jobb lett volna, ha ezek egy részére már korábban rájönnek a szereplők, és ezáltal az olvasó is. Viszont nagyon logikusan volt felépítve a történet, nem voltak önellentmondások, és magyarázatot is kaptunk (majdnem) mindenre. Ezeknek nagyon örültem. A lezárásnál maradt bennem néhány kérdőjel, még a sok magyarázat ellenére sem voltak számomra teljesen tiszták a következmények, pedig többször vissza is olvastam.

Összességében nekem nagyon bejött a regény, izgalmas volt és tele volt jó ötletekkel.

Értékelésem: 4,5 / 5

Hasonló könyvek:
Csúfok
A Dűne
Napnak fénye

Kövess Bloglovin-on

2017. május 25., csütörtök

The ​Rest of Us Just Live Here

https://moly.hu/konyvek/patrick-ness-the-rest-of-us-just-live-hereAmikor a történet mellékszereplői a főszereplők.

A történetből: Mike kényszerbetegséggel küzd. Nővérének, Melnek étkezési zavarai vannak. Barátjuk, Jared negyedrészt isten, Henna pedig a bátyját hiányolja, aki a vámpírtámadások után tűnt el. Ők mind átlagosak, nem úgy, mint az indie iskolatársaik, akik nagyon tehetségesek, okosak, és persze menők. Mindenki indie szeretne lenni, és minden szülő azt szeretné, ha gyermeke indie lenne. Ők azok, akik felveszik a harcot az időnként felbukkanó, új természetfeletti erőkkel, és megmentik az emberiséget. Mike már évek óta bele van zúgva Hennába, a lány azonban az új sráchoz, Nathanhez vonzódik. És amióta a fiú a városba érkezett, megint szaporodnak a megmagyarázhatatlan jelenségek, és megérkeznek az első, nem evilági Halhatatlanok.

Értékelésem: A regény első néhány fejezetét nem igazán értettem. Kellett egy darabig olvasnom, hogy rájöjjek, hogy a fejezetek elején található, az eseményekről szóló rövid összefoglaló hogyan kapcsolódik ahhoz (először látszólag sehogy), amit aztán a fejezet során olvashatok. Még csak a szereplők sem ugyanazok, és mintha teljesen más eseményekről szólna, de előbb-utóbb összeáll a kép. Érdekes koncepció, hogy így tulajdonképpen két történetet kapunk, ám csak az egyik van kidolgozva. A kettő persze összefügg. És feltűnik az olvasónak, hogy az igazán izgalmas események nem a főszereplőinkkel történnek, hanem azokkal az indie gyerekekkel, akikről csak nagyon röviden olvashatunk. A mi főszereplőink valójában csak mellékszereplők az eseményekben.

Érdekes volt Mike és barátai életét megismerni. Szerintem egyáltalán nem átlagosak, holott azt hiszik magukról, hogy azok. Ám a céljaik valóban átlagosak: szeretnének sikeresen leérettségizni, otthagyni a szülői házat, boldogulni az életben, hátrahagyni nehézségeiket, megőrizni a barátságokat. Na és persze túlélni a legújabb természetfeletti támadásokat. Nagyon tetszettek a szereplők, mind nagyon szerethető volt, és alapvetően tetszik az ötlet, hogy szándékosan nem azokról szól a regény, akik az igazán húzós események középpontjában vannak, hanem azokról, akik "csak úgy itt élnek".

Nehéz megfogni, hogy valójában miről is szól a könyv, vagy akár azt, hogy miféle kategóriába sorolható. A Halhatatlanok és az ő fenyegetésük ugyanis inkább csak a háttérbe szorul, főszereplőink története pedig kicsit lassú mederben folyik. Talán leginkább azt mondhatnám, hogy ez a regény a barátságról szól, arról, hogy segítenünk kell egymást, és éreztetnünk a barátainkkal, hogy támaszkodhatnak ránk.

Értékelésem: 4 / 5

További könyvek az írótól: Szólít a szörny

Hasonló könyvek:
Kösz, hogy...
The Raven Boys - A hollófiúk

Kövess Bloglovin-on