2019. december 3., kedd

One Day in December

https://moly.hu/konyvek/josie-silver-one-day-in-decemberNem kifejezetten karácsonyi, de kuckózós romantikus olvasmány.

A történetből: Laurie a karácsonyi vásárlásból hazafelé tartva a kétszintes londoni busz felső ablakából pillantja meg a fiút, aki a megállóban olvas. Amikor a fiú felpillant a könyvből és észreveszi őt, Laurie rámosolyog, és megpróbálja felszuggerálni a buszra. Sajnos a fiú előtt azonban becsukódik a buszajtó, és nem tud már felszállni. Laurie a következő évet a fiú keresésével tölti, de hiába. Már kezdi reménytelennek találni, hogy valaha újra találkozhatnak, amikor a legjobb barátnője, aki egyben a lakótársa, az új szerelmeként mutatja be a fiút a megállóból.

Értékelésem: Egy karácsonyi könyvet szerettem volna olvasni, és a könyvesboltban a karácsonyi könyvek között találtam ezt a gyönyörű borítójú, Goodreads-en jó értékeléseket kapott regényt. Ehhez képest nem nevezném kifejezetten karácsonyi történetnek. A regény 10 évet ölel fel, és ebben ugyan a decemberek kiemelt fontosságúak, és mellékesen megjelenik időnként a karácsony is, de hasonlóan jelentősnek éreztem sok más időszakban játszódó jelenetet is. A történet egyébként nagyon jó, a sablonos (szerelem első látásra) kezdéssel együtt is. Amint ezen túllendültünk, elkezdtem nagyon is élvezni a történetet. Szeretem a hosszabb időszakokat felölelő romantikus regényeket, bár nem túl sűrűn találkozom velük. Szerintem az is érdekessé tette az olvasást, hogy váltott szemszögű volt a lány és a srác között, akik tulajdonképpen a 10 év alatt nem találkoztak túl sokat egymással. Nagyon másfelé sodorta őket az élet, így nem a szokásos csöpögős leírásokat kapja az olvasó, hanem valami sokkal életszerűbbet. Talán ez a kulcsszó, hogy életszerű. Oké, az elején a buszos jelenet nem ide tartozik, az a mesei elem, de a regény nagy része nagyon életszerű. Talán ezért tetszett annyira, meg amiatt, ahogy kiemelte a fontos eseményeket a 10 év során. Vajon ha visszagondolok az elmúlt tíz évemre, én is ki tudnám így választani és elmesélni a legfontosabb történéseket?

Értékelésem: 4,5 / 5

Hasonló könyvek:
Ahol a szivárvány véget ér
The Opportunist - Kihasznált alkalom
Őszi románc
Kövess Bloglovin-on

2019. november 24., vasárnap

Peace Is Every Step

https://moly.hu/konyvek/thich-nhat-hanh-peace-is-every-stepBölcsességek gyűjteménye és hétköznapi mindfulness tanácsok.

Már régóta akartam meditációval és mindfulness-szel foglalkozó könyvet olvasni, és végül az egyik nagymester, Thich Nhat Hahn könyvét választottam. Leginkább valami olyasmit szerettem volna, ami mindenből egy kicsit ad: mik az előnyei, milyen hatásai lehetnek, néhány tipp, hogy sikeresen meditáljunk, hogyan éljük át és maradjunk a jelenben, mit tud minderről a tudomány, ilyesmi. Igazából úgy voltam vele, hogy bárminek örülök, ami erről szól, de a legjobb egy ilyen kis vegyes témájú könyv lett volna. Na, ez nem az lett. Persze nem tudhattam előre. Ez a könyv tulajdonképpen rövid bölcsességek, magvas gondolatok gyűjteménye, amolyan 1-2 oldalas szösszenetek, bár sokszor némileg egymásra épülnek. Sokszor hétköznapi példákból merít, de időnként kifejezetten utópisztikusnak tűnt egy-egy jelenet, amit felvázolt.

A könyv eleje még jobban tetszett, itt valahogy hozzám közelebb álló példákkal állt elő, és egy, azaz egyetlen meditációs gyakorlatot is leír. Ez nagyon tetszett, és itt még meg voltam róla győződve, hogy ezt majd követik továbbiak is, de sajnos csalódnom kellett. Persze nem a könyv hibája, hogy nekem más elvárásaim voltak. Gondolom ez is egy tanulság, hogy elvárások nélkül kellett volna a könyv felé fordulnom. Mindenesetre ez a rész még tetszett, mert valahogy kicsit lenyugtatott, amikor olvastam, és úgy éreztem, egyszerre egy-két rövid fejezetnél nem is tudok többet befogadni.

Kép: Alex Borland
A könyv második nagy fejezetében olyan idilli ábrándokról ír, főleg a családi harmónia kapcsán ami számomra már túlmutat a realitáson. Habár nagyon szép gondolat, hogy legyen külön meditációs szobánk az otthonunkban, de ezt ugye a legtöbben nem engedhetjük meg magunknak. Itt úgy éreztem, mintha kifejezetten tehetős amerikaiaknak szánta volna a sorait. Ami pedig az érzelmi bölcsességet illeti: habár nagyon szép jeleneteket ír le, ahol pl. a bosszúsan hazaérkező férj rögtön elvonul a meditációs szobába, és a gongot időnként megkongatva lecsillapodik, majd végül az egész család ott köt ki és egymásra mosolyognak.... hát ennek megvalósításához olyan szintű gyakorlat lenne szükséges, amibe szerintem nem fér bele egy teljes állású munkaidő. Egyszerűen utópisztikus számomra.

Végül a harmadik nagy fejezet pedig az előzőnek az ellentéte; itt háborúkról, erőszakról, tragédiákról olvashatunk, és hogy mindennek mi is szerves részei vagyunk, felelősek a minket körülvevő szörnyűségekért. Na ez olyan, amit szintén nehéz befogadni, bár értem a mögöttes gondolatot. De tényleg érezzem magam bűnösnek amiatt, mert vannak a világon olyan szerencsétlen sorsú emberek, akik szenvednek, éheznek, és amiért én nem tartozom közéjük? Tényleg csak így lehetne felnyitni az emberek szemét a világra, és szolidaritásra, segítő szándékra nevelni őket? Kétségtelen, hogy ez hatásos lehet, mégsem szeretném magam bűnösnek érezni olyan dolgok miatt, amikre az égvilágon semmilyen befolyásom nincs.

Azt kell mondjam, hogy habár nagyon sok elgondolkodtató dolgot olvastam, sok mindennel nem tudtam azonosulni. Azt hiszem, főleg a számomra nehezen elfogadható dolgokat írtam most le, pedig tényleg sok bölcsesség lapul ebben a kis kötetben. Igazából én csak nem ezt a könyvet kerestem. Ettől függetlenül, valószínűleg pár év múlva újra fogom forgatni a kezeim között a lapjait.

Hasonló könyvek:
The ​Things You Can See Only When You Slow Down
Micimackó ​és a Tao
Kövess Bloglovin-on

2019. november 18., hétfő

A napszemű Pippa Kenn

https://moly.hu/konyvek/kemese-fanni-a-napszemu-pippa-kennPörgős, zombiölős, romantikus kalandtúra.

A történetből: Pippa az apjával él az erdei erődházban, amíg egy születésnapi ünneplés tragédiába nem torkollik. A tizenkét éves Pippa magára marad a sápadtak támadása után, és társaságot csupán a régi könyvek, felmenői naplóbejegyzései, és régi videófelvételek nyújtanak. Ruben bátyjával nőtt fel, ám most el kell hagyniuk a biztonságot nyújtó barlangot, hogy figyelmeztessék a kolóniát a közeledő sápadt hordáról. Az erdőbe érve azonban váratlanul rájuk tör egy nagyobb csapat sápadt, és a fivérek szétválnak. Ruben életét Pippa menti meg, aki már kezdte azt hinni, talán egyedül maradt az egész Földön.

Értékelésem: Nagyon pörgős regény volt, igazi Young Adult történet. Nem különösebben érdekelnek a zombis történetek, sosem vonzottak, most mégis valami ilyesmivel akadt dolgom, és azt kell mondjam, tetszett. Na nem a zombiszerű lények (sápadtak) miatt, hanem a történetvezetés ragadott magával. Nagyon jól adagolta az izgalmas jeleneteket váltakozva a lassúbb, szomorkásabb, vagy épp drámai pillanatokkal. Ami kicsit talán túl sok volt nekem, az a romantika, de hát ez is a Young Adult történetek velejárója, hiszen egy első szerelmet látunk kibontakozni, így nyilván jelentős hatása van a főszereplőkre.

Tetszett a világ leírása, ahogy szépen sorra kiderül, hogy mi is ment tönkre a világban, milyen időben is járunk, és hogy jutottunk el oda, ahova. Én nagyon szívesen olvastam volna még többet erről, akár Victor naplóbejegyzésein keresztül, akár a saját szemszögéből. És ha már ezt említem, tetszett a váltott szemszögű leírás is, különösen, hogy nemcsak a két fiatal, hanem pl. Victor és Peter szemével is megismerünk bizonyos eseményeket.

Viszont amin kiakadtam így a regény végeztével az az, hogy hogyan lehet így lezárni a történetet?!? Lapoztam volna tovább, de nem volt hova!! Úgy érzem, csak egy fejezetet zártunk le, és bár beleképzelheti az olvasó, hogy most nyugvópontra jut a történet, bizonyságot nem kap felőle, hiszen több fontos szál is elvarratlanul marad. Jaj nekem, hát most akkor ennek a folytatását olvassam karácsonyi regények helyett? Hová vezetne ez? :)

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Apa, randizhatok egy lovaggal?
Rengeteg
Hó mint hamu
A medve és a csalogány
Kövess Bloglovin-on

2019. november 11., hétfő

Interjú a Mini-könyvklubról

Dorka interjút készített velem a Mini-könyvklubról. :)

A Mini-könyvklub egyik törzstagja, Dorka felkért egy interjúra a Mini-könyvklub kapcsán. Dorka kérdezett a könyvklub ötletének eredetéről és a résztvevők által nem látható háttérmunkáról. Remélem, nem lettek túlságosan unalmasak a válaszaim. :) Ha érdekel az interjú, Dorka blogján, az Anya olvas blogon olvashatod el.

https://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2019/11/mini-konyvklub-kozelebbrol.html


Kövess Bloglovin-on

2019. október 30., szerda

One ​Summer in Venice

https://moly.hu/konyvek/nicky-pellegrino-one-summer-in-veniceMinden mélységet nélkülöző chick-lit sok étel leírással.

A történetből: Addolorata élete már hosszú ideje beleragadt a szürke hétköznapokba, amikor mást se csinál, csak dolgozik, elvégzi otthon a házimunkákat, esetleg veszekszik a férjével, és a szabadnapja előtti éjszakán leissza magát, így a szabadnapja másnapossággal és alvással telik. Egy kis nyaralásra vágyik, és amikor az étterme szörnyű kritikát kap, és a férje is távolságot akar tartani tőle, végül a nővére közbenjárásával elutazik Velencébe egy hétre. Ahogy egyre jobban átjárja a velencei életérzés, úgy dönt, elfogadja az eklektikus öregasszony ajánlatát a lakásra, és marad egész nyárra. Így lesz ideje, hogy felkutassa és listát írjon arról a tíz dologról, ami boldoggá teszi őt az életben.

Értékelésem: Oké volt a könyv. Se több, se kevesebb. A történet nem túlságosan lebilincselő, nem is túl mély, inkább kicsit felszínes. Ami érdekes benne, hogy sok szokatlan karaktert felsorakoztat. Van benne régi családi titok is, amit igazából nem volt nehéz kitalálni. Nagyon sok az étel leírás, már-már recepttel felérő elkészítési módokat kapunk az olasz ételekhez. Meglehetősen sok szó esik a tangóról is, ami Addolorata új hobbijává válik.

Igazából a főszereplő eléggé önzőnek tűnik, és nem azért, mert otthagyja a családját meg az éttermét és eltűnik egy egész nyárra. Arra szüksége volt, és a férje tulajdonképpen kirúgta otthonról. Az önzőségét csak később, apránként láttam meg abból, ahogyan elmeséli nekünk a történetet. Másról sem csacsog csak saját magáról, az új mindennapjairól, az ételekről, amiket főz, a tangóról, amit táncol, és a családról, akiknek egyre jobban belemászik az életébe és beleüti az orrát a dolgukba. Az, hogy otthon van a férje, a lánya, a nővére, a szülei és az étterme, szinte alig kerül említésre. Időnként felhívja őket és annyi. Csak azon kesereg, hogy a férje szóba se akar állni vele. De hogy a lányával mi van, mintha nem is érdekelné.

Egy szó mint száz, nem ragadott meg különösebben semmi ebben a történetben, de rossz se volt, csak olyan átlagos.

Értékelésem: 3 / 5

Hasonló könyvek:
Tökéletes ajánlat
Elveszett kutyák, magányos szívek
Segítség, kísértet!
Meet Me at the Cupcake Café
Kövess Bloglovin-on

2019. október 26., szombat

Sötét anyag

https://moly.hu/konyvek/blake-crouch-sotet-anyagA Mi lett volna, ha... témakör sci-fi thrillere. Sci-fi-ben járatosabb olvasóknak kevésbé izgalmas.

A történetből: Jason élete tökéletesebb sem lehetne, amikor egy álarcos férfi elrabolja. Amikor magához tér, egy laboratóriumban van, ahol az emberek látszólag ismerik őt, de fogalma nincs, milyen hely ez, és kik ezek. Kérdéseikre nem tud válaszolni, de sikerül elszöknie és hazamennie. Az otthona azonban más, mint ahogy megszokta. Más a zár. Más a berendezés. Máshol vannak a falon a kapcsolók. A felesége és a fia sehol.

Értékelésem: Ez a regény számomra unalomból fordult át egyre érdekesebbé. Unalomból, ugyanis az első "csavart" olyan szinten lelőtte az író, hogy kétségem sem volt a megoldás felől, még csak gondolkozni sem volt időm a lehetséges megoldáson, mikor már megkaptam a választ. Ennek ellenére a főhősünk nem értette, mi történik körülötte, így végig kellett olvasnom a történéseket a regény feléig, amikor végre szerencsétlen megvilágosodott. Habár többször szívesen abbahagytam volna az olvasást, főleg, mivel azt hittem, ez a regény legvégén lesz a nagy csavar, de a könyvklub miatt nem akartam csak úgy feladni, ráadásul elég jó stílusban volt megírva a történet, így végül nem is volt annyira nehéz kitartani. És aztán mivel meglepetésemre már a regény közepén megértette a főhős is, hogy mi történik, itt egy teljesen új irányt vett a regény. (Mászkálás a multiverzumokban: én azt hittem, csak a saját és az új valósága közt fog átjárni.) Erre nem számítottam. De azért különösebben elragadtatva se voltam, mert ez a rész se tűnt túl eredetinek (különösen egy olyannak, aki rengeteg Sliders részt látott anno a tévében), bár az elmesélés stílusa továbbra is jó volt. Ezután jött a harmadik rész, ahol igazi meglepetés ért a történetben: egy olyan, amire akár számíthattam is volna, hiszen a történetből egyenesen következik, de az író első spoilerezése után én már nem vártam semmiféle meglepetést a könyvtől. Na ez volt, ami aztán igazán tetszett, ami végre valami izgalmat hozott számomra is a történetbe.

Én azt mondom, hogy ez a történet rendkívül jó lehetett volna, ha nem lövi le a saját első poénját az író. Azoknak, akik nem szoktak sci-fit olvasni vagy nézni, így is rendkívüli élményt adhat, de bizony a kicsit jártasabbaknak rögtön összeáll a kép. Az írói stílus azonban végig élvezetes, ez mentette meg attól, hogy idő előtt feladjam. Nem éreztem azonban túl sok borzongást vagy feszültséget olvasáskor, ahhoz képest legalábbis nem eleget, hogy thrillerként tartják számon. Én leginkább sci-fi thrillernek nevezném, annak végülis nem volt rossz, csak hát ugye akkor meg kár az elejéért.

És akkor egy kis spoileres sci-fi elemzés a végére: én semmi logikát nem látok abban, hogy ezek bármiféle univerzumok között szabadon mászkálhatnak. Szerintem csak úgy lenne értelme, ha azok között járhatnának át, ahol valaki már megépítette a dobozt. Nem? Hiszen mit keres egy ilyen doboz ott mindenhol, minden világban?! Hogyhogy senki nem veszi észre? Főleg, hogy az iránytűt is megőrjíti! Ennek semmi értelme így. Annak viszont lett volna, hogy ahol már van doboz, ott kiköthetnek. Néhol akár nézhetett is volna ki másképp. Meg időzár nélkül. Hmm, bár igaz, így a főhős eredeti világába nem tudtak volna átmenni, de csak át kellett volna írni picit hozzá a sztorit, pl. hogy valaki már kísérletezik ezen, hiszen Jason a legelején elmondja, hogy valaki átvette a kutatásait, amikor ő inkább elment tanítani. Szóval megoldható lett volna az író számára.

Értékelésem: 3,5 / 5

Hasonló könyvek:
Senkinek egy szót se
Oculus
A burok
Kövess Bloglovin-on

2019. október 21., hétfő

Every ​Day Is a Holiday

https://moly.hu/konyvek/george-mahood-every-day-is-a-holidayMilyen az, ha valaki úgy dönt, hogy minden nap legalább egy "ünnepet" komolyan vesz legalább annyira, hogy utána nézzen, mi is a története, és elkezdi sorra megünnepelni ezeket?

A könyvről: George Mahoodnak hiányzott valami az életéből. Hiába van szép családja: szerető felesége és három pici gyereke, nosztalgikusan gondol vissza a családalapítás előtti izgalmakra, amikor biciklivel szelte keresztül az országot egy közeli barátjával. És bár a családját nem cserélne el semmiért, valami izgalom mégis hiányzik az életéből. Ekkor dönt úgy, hogy egy fél éven keresztül megünnepli a hivatalos, de sokszor bolondos ünnepnapokat, mint amilyen például az "Ölelj meg egy ausztrált!", vagy a "Ne viselj cipőt!" nap.

Értékelésem: Mókás olvasmány volt, nem gondoltam volna, hogy ennyi hülyeséget tudtak kitalálni az emberek, és az író jó humorral számol be a tapasztalatairól. A könyv feléig nagyon élveztem, bár a túl sok kaja fotó hamar eléggé unalmassá vált. A könyv közepénél megakadtam, valahogy ellaposodott az egész. De végül kitartottam, és sikerült visszahozni viccesebb leírásokat a végére.

Annak ellenére, hogy egy naplószerű beszámoló a könyv, és elég repetitív a téma mindennap megünnepelni valamit , mégis úgy éreztem, hogy van valami fonal, ami mentén előrehaladunk. Nemcsak a különféle bohókás ünnepekről, hanem részben az író családjáról is szól. Tetszett, hogy sokszor bevonta a családját is, különösen a gyerekeket az ünneplésbe, akik néha nagyon élvezték, néha viszont rettenetesen unták, majd egy idő után volt, hogy gyanút is fogtak, hogy apjuk mégsem egy igazi játékot oszt meg velük, hanem csak kihasználja őket. Mint amikor a golyóstoll napja volt, és rávette a gyerekeket, hogy keressék meg a házban az összes golyóstollat, majd próbálják ki egyesével, hogy melyik nem fog, és dobják ki őket. A legidősebb, kisiskolás gyerek a végére átlátott apján, hogy lódított nekik, amikor azt mondta, hogy ezeket a tollakat ő szándékosan rejtette el különböző helyeken, csak hogy aztán együtt megtalálhassák.

Jópofa olvasmány volt többnyire, de az unalmasabb részek miatt nem tervezek belevágni a könyv folytatásába. Azért persze megnéztem, ma milyen ünnepnapok vannak: Alma nap, Nemzeti tökös sajttorta nap, Nemzeti hüllő tájékozottság nap és Nemzeti takarítsd le a virtuális asztalod nap. Habár a "nemzet" szó itt nem a magyarokra, hanem az amerikaiakra vonatkozik, azért követhetjük a könyvíró példáját és lelkesen ünnepelhetjük más nemzetek jeles ünnepeit is, akár például egy tökös sajttortával. :)

Értékelésem: 3 / 5

Hasonló könyvek:
Boldogságterv
Kövess Bloglovin-on

2019. október 18., péntek

Hatodik blogszülinap

Hatéves lett a blogom!! :)

Pár nappal ezelőtt töltötte be a blogom a hatodik születésnapját, így örömmel nyugtázom, hogy még egy évem könyvekkel és a könyves blogommal telt el. Az elmúlt 12 hónapban 27 könyvértékeléssel gazdagodott a blogom, ami határozott fejlődés az előző évi mélypont után, amikor ez a szám csupán 15 volt. Tegyük azonban hozzá, hogy ebből a 27 könyvből négyet végül nem fejeztem be, hanem a harmadánál-felénél abbahagytam az olvasásukat, mert nagyon nem tetszettek.

A blog jelenleg is úgy néz ki, mint két évvel ezelőtt, sőt, 4 éve is nagyon hasonló volt már. Továbbra is tetszik ez az egyszerű dizájn és színvilág, úgyhogy szerintem még jó sokáig kitartok mellette. :)

Kövess Bloglovin-on

2019. szeptember 29., vasárnap

Virágot Algernonnak

Érdekes gondolatkísérlet arról, hogy miként változna meg a személyiségünk és az életünk, ha hirtelen sokkal okosabbá válnánk.

A történetből: Charlie nagyon kedves és jószívű, és legfőbb vágya, hogy megtanuljon írni és olvasni, és olyan okos legyen, mint a többi ember. Nagy szerencséjére kiválasztják egy orvosi kísérlethez, amiben megokosítják. A műtét jól sikerül, és bár Charlie eleinte nem érzi a hatását, arra lassanként rájön, hogy akiket addig barátjának gondolt, csak gúnyt űztek szellemi fogyatékosságából.

Értékelésem: Hát végre eljutottam oda, hogy ezt a nagy művet elolvassam, és bevallom, nem egészen azt kaptam, amire számítottam. Engem nagyon meglepett, hogy a történet ilyen nagy részében az érzelmi és szexuális fejlődése került központba, mert arra számítottam, hogy főleg az intelligenciájáról és az elfogadásáról lesz szó. Ez is benne volt persze, és tulajdonképpen így lehetett ebből kerek történet, hogy a szerelemmel és a testiséggel is megismerkedett. Én nagyon sajnáltam ezeknél a jeleneteknél a benne lapuló Charlie-t, aki ilyenkor kívülről figyelte az eseményeket.

Tulajdonképpen ez a történet egy gondolatkísérlet arról, hogy boldogabbak és elégedettebbek lennénk-e, ha okosabbak volnánk és több mindent megértenénk a minket körülvévő világról. Érdekes látni, ahogy Charlie a tudása növekedésével párhuzamosan lassan rájön, hogy az addig általa okosnak hitt emberek tudása mennyire korlátozott. Ezzel együtt személyisége is formálódik, méghozzá nem jó irányba, és barátait lassanként mind elveszti. Ironikusnak tartom, hogy mennyit emlegeti Charlie, hogy régen voltak barátai, hiszen tudjuk jól, miféle barátok voltak. Nem vele nevettek, hanem rajta. Mégis, végül nosztalgiával gondol vissza ezekre az időkre és a történet végén visszamegy közéjük. Azon meglepődtem, hogy mi is a történik a végén a pékségben. Tényleg kiálltak a többiek mellette? Vagy csak Charlie értelmezte így a dolgokat? Ha tényleg megvédték az újonccal szemben, akkor vajon miért tették? Vajon kicsit felnéztek Charlie-ra a történet végére, vagy csak úgy voltak vele, mint a testvérek egymás közt, hogy más nem bánthatja a tesómat, csak én?

Mindenképpen érdekes olvasmánynak tartom ezt a történetet, és nagyon kíváncsi lettem, hogy filmen milyen lehet. Tervezek is megnézni legalább egy adaptációt, utána kiegészítem majd ezt a bejegyzést.

Értékelésem: 4,5 / 5

Film: Charly (1968). (Bejegyzés frissítése október 4-én.) Megnéztem a régi filmet és nem igazán nyerte el a tetszésemet. Oscar díjat nyert a legjobb férfi főszereplő kategóriájában, és valóban a színészi játék nagyon jó volt. De a történetet a végletekig leegyszerűsítették, és egy ponton nagyon nehéz is volt követni, hogy mi történik, inkább csak találgatni lehetett, a végét pedig egyszerűen összecsapták. Tetszett az osztott képernyős megoldás, bár nem láttam igazán nagy jelentőségét, de azért jó volt párhuzamosan két szemszögből is látni ugyanazt a jelenetet. Az az ámokfutás azonban, amit a rendező a film közepe táján elkövetett, egyszerűen kisütötte az agysejtjeimet. :) Érdekes film volt, az biztos, de valahogy a könyv történetének a lényegét nem adta vissza szerintem.

Jelenet a filmből (Charly 1968). Kép forrása: Dusted Off
Nagyon sokat változtattak is a történeten, és nemcsak rövidítésekre gondolok. Ott volt például a házinéni, aki ugyan a könyvben is említésre kerül a vallásosságával, de csak Charlie említi őt meg és főleg a hitbéli megközelítésen van a hangsúly. Itt a filmen konkrétan megjelik a nő, mint egy bolond öregasszony, és inkább komikus szereplőként hat, mintsem hogy elgondolkodtató szálat fűzzön a történetbe. Ezen kívül Fay nem létezik a filmen, van helyette rengeteg random nő, akit Charly felcsíp alkalmi partnernek, amikor épp a vagány motoros korszakában mindféle őrült fazonú arcszőrzetet végig próbál magán. Mint már említettem, a rendező gyógyszere itt kicsit elgurult... :D

Ezek után nagyon kíváncsi lettem az újabb filmfeldolgozásra, hogy az vajon milyen lehet. Miket hagytak meg a könyvből és miket voltak kénytelenek időhiány miatt kivágni? Hová tolták el ezzel a hangsúlyt? Fűztek-e be ők is új elemeket a történetbe? Hamarosan megtudom. ;)

Film: Flowers for Algernon (2000). (Bejegyzés frissítése október 8-án.) Tegnap este megnéztem az újabb filmfeldolgozást is, és ez jobban tetszett, mint az előző. Szerintem a régi film kb. a 10-15%-át adta vissza a regénynek, ez az újabb film pedig kb. a 40-45%-át. Tehát itt is hiányoztak még kulcs mozzanatok, azonban el kell fogadni, hogy egy másfél órás filmbe ennyi fér bele. De nemcsak erről van ám szó! Ez a film elejétől a végéig irtó cuki volt. Cukik a karakterek, cukik a jelenetek, cukik a szívatások, cuki az egér, és legfőképpen, cuki a zene. Talán már kicsit túlságosan is cuki minden (főleg a zene). Márpedig ha mindent ilyen habos-zsabos köntösbe csomagolunk, akkor nincsen helye olyan jeleneteknek vagy témáknak, amikor Charlie lassanként felfedezi a szexualitást, vagy éppen a múltja sötét titkait. Pedig reménykedtem a film elején, hiszen már ott megemlítették Charlie anyját, sőt, még kiskorából Henriette-et is beleszőtték a filmbe, de valahogy minden kicsit leegyszerűsítve jelent meg. Főleg a családi hátteret hiányoltam, a filmben ugyanis se apja, se testvére, csak egy hidegszívű anyja van. Így, ami szerintem a regény fő kulcsa volt, hogy Charlie-nak miért kellett elhagyni a szülői házat, lesilányult egy olyan magyarázatra, hogy az anyja képtelen a szeretetre.

Jelenet a filmből (Flowers for Algernon 2000). Kép forrása: youtube
Mindezzel együtt is sokkal jobb ez a feldolgozás, mint a régi, bár talán kicsit túl bájos. Ettől persze szerethető lesz az egész, de én azért szívesen láttam volna többet Charlie haragjából, személyisége átváltozásából. Ott volt, de valahogy csak annyira, amennyire muszáj volt a történethez. Lehetett volna ennél merészebb a film, hiszen így egy cukormázas szerelmi történetre egyszerűsödött az egész. Apropó: Fay. Ebben a filmben ugyan felbukkan, de olyan röpke ideig, hogy a néző hamar el is felejti, hiszen Charlie életében sem tölt be semmilyen szerepet, még csak egy állomást sem. A régi film mindenben sokkal merészebb volt, merte Charlie-t rosszfiúként feltüntetni, (még kicsit talán túlzásokba is esett,) és a skizofréniáját is jobban kiemelte (még ha zavarosan is ábrázolta). Valahogy úgy érzem, még mindig várat magára az a feldolgozás, ami jobban megragadja a könyv lényegét, és nem finomkodja el Charlie történetét.

Hasonló könyvek:
Az Idő Ura
Szólít a szörny
Napos oldal
Az analfabéta, aki tudott számolni
Kövess Bloglovin-on

2019. szeptember 1., vasárnap

Eat, Pray, Love

https://moly.hu/konyvek/elizabeth-gilbert-eat-pray-loveNagyon jó stílusban megírt, életrajzi történet sok utazással és a lelki egyensúly keresésével.

A történetből: Egy szörnyű válás, egy zsákutcába futott romantikus kapcsolat és egy súlyos depresszió után Elizabeth Gilbert elhatározza, hogy lelki egyensúlyának visszanyerésére szenteli egy teljes évét. Mivel olaszul szeretne tanulni, ezért elhatározza, hogy Olaszországban tölt négy hónapot. Ezt követően Indiába megy meditációt tanulni, majd végül egy öreg indonéz gyógyító meghívására Balin folytatja spirituális tanulmányait. Ebben az életrajzi könyvben Elizabethtel együtt járhatjuk be göröngyös lelki útját.

Értékelésem: Nagyon tetszett ez a könyv, ezer köszönet érte Tominak, akit nem ismerek személyesen, de volt olyan kedves, hogy megajándékozott vele. Egyszerűen telitalálat volt ez most nekem, nagyon tetszett minden része. Az írónő közvetlen stílusban ír, ezért könnyű azonosulni vele és hamar bevonódik az olvasó, már ha fogékony ezekre a témákra.

Elég borongósan kezdődik, ugyanis a házassága végéről és a válásáról ír, ami korántsem megy könnyedén és Elizabeth súlyos depresszióba süllyed. Mégis olyan jól adagolja, és olyan jó stílusban írja ezeket a visszaemlékezéseket, hogy élvezet olvasni, még ha közben el is facsarodik az ember szíve, vagy éppen felháborodik a férje viselkedése miatt. Öröm mindezek után olvasni, hogy Olaszországban lassan talpra áll és egyre több vidám percet tudhat magának. Én is szeretem az olasz nyelvet, úgyhogy emiatt ez a rész különösen kedves volt számomra, és rendkívül érdekes dolgokat tudtam meg az olasz nyelvről, amiket bizony tanfolyamokon nem mondanak el az embernek. Liz egyre több barátra lel és egyre több helyre látogat el, így újabb és újabb dolgokat tudhatunk meg az olasz kultúráról, emberekről.

India hasonlóan érdekes volt számomra, pedig ez volt a legrövidebb rész a három közül, és nem is nagyon utazgatott Indián belül sehova. Végig ezen az imahelyen volt, ami tulajdonképpen egy templom és spirituális oktatóhely egyben. Hajnalban napkeltéig több órás közös ima kántálása a többiekkel, utána egy óra meditáció, majd reggeli, ezt követik a nappali feladatok, ami lehet takarítás, vízhordás, főzés, kinek mi jut. Aztán az esti meditáció és ima. Ilyet tulajdonképpen először egy filmben láttam még középiskolás koromban (sajnos nem tudom, mi volt a címe), és már ott is nagy hatással volt rám. Most nagyon örültem, hogy részletesebben, és élethűbben is olvashattam elsőkézből egy ilyen élményről és helyről. Az itt megismert barátai különösen a szívemhez nőttek, főleg Richard Texasból a felvágott nyelvével, és a jószívű költő-vízvezetékszerelő, aki kreatív megoldással segítette.

Kép forrása: YouTube

Az indonéz emberek nagyon kedvesnek, mégis nagyon szokatlannak tűnnek Elizabeth leírásából. A gyógyító öreget elejétől a végéig nagyon mulatságosnak találtam, valahogy ő igazi megfejthetetlen rejtély az állandó jókedélyével és bölcsességével. Érdekes volt, hogy mennyire másfajta meditációra tanította Lizt, ahogy az is, mennyire mélyen hisznek a szellemekben, istenekben, démonokban, de mindeközben mégis nagyon gyakorlatiasak, mintha a vallásukat igazítanák az életükhöz, és nem fordítva. Sajnáltam, hogy aztán új ismeretségek és új elfoglaltságok miatt végül egyre kevesebbet járt az öreghez, de megértem, hogy ez is az útja része volt, hiszen azzal a céllal érkezett Balira, hogy az Indiában elsajátított spiritualitást egyensúlyba hozza a való, gyakorlati életével. Talán ezt végül, ha kilengésekkel is, de sikerült elérnie. Kicsit talán hiányoltam erről egy rövid fejezetnyi összegzést, hogy ő maga hogyan ítélte meg, sikeres volt-e a kitűzött céljainak elérésében, és olyan egyensúlyra talált-e, amit aztán tényleg a mindennapokban is alkalmazni tud.

Még meggondolom, megnézzem-e a filmet. Tudom, hogy sokak kedvence, de nem érzem ezt igazi film alapanyagnak. Tartok tőle, hogy nagyon elvitték más irányba és csak a romantikára koncentrálnak majd benne. Majd meglátjuk, de nem szeretném elrontani ezt a jó olvasásélményt.

Kövess Bloglovin-on