2020. május 1., péntek

Öt éves a Mini-könyvklub

Ma ünnepli ötödik születésnapját a Mini-könyvklub. Habár az öt év mindenképpen okot ad az ünneplésre, mégsem teljes az örömöm, mert vészesen látom közeledni a végét.

Büszke vagyok rá, hogy öt évvel ezelőtt elindítottam Magyarország tudtommal első online könyvklubját, ami sokkal sikeresebben indult, mint azt vártam. Az eddigi évek alatt 60 könyvet olvastunk el, és a mai napon újrainduló, 16-ik fordulóval ez a szám csak tovább fog növekedni. Az elmúlt év során ismét vegyes témájú és műfajú regényeket olvastunk mindhárom fordulóban, és a legutóbbiban előkerestük néhány régebbi, népszerű olvasmányunk folytatását is.

Sajnos az utóbbi egy-két évben megkérdőjelezhetetlenül csökkent az érkelődés és a részvétel a könyvklubban, ami nyilvánvalóan (legalább részben) annak a következménye, hogy kevesebb időt és energiát tudok belefektetni, mint a kezdetekkor. Akkor még jóval több időm volt, és lelkesen vetettem bele magam mindenféle blogbejegyzések írásába az írókról, a regényeikről, és valószínűleg ez nemcsak engem lelkesített, hanem a résztvevőket is folyamatosan motiválta. Jó ideje sajnos ezekre már nincsen időm, de a könyveket ugyanúgy, töretlenül válogatom az újabb és újabb fordulókra, és amikor a klubtagok is érdemesnek látják, interjút is szervezek. (Az utóbbi év során is készítettünk egyet Moskát Anitával.) Bíztam benne, hogy az érdekességekről szóló plusz bejegyzéseim nélkül is kitart majd a könyvklub, de sajnos az utóbbi év során egyre csökkent a résztvevők száma, a legutóbbi hónapokban pedig rohamosan csökkent a könyvklubtagok lelkesedése, aktivitása is. Újabban már azt figyelem, hogy rajtam kívül egyáltalán elolvassa-e még bárki a kiválasztott, megszavazott könyveket. Nem állítom persze, hogy mindez csak amiatt van, mert nem írok ilyen plusz blogbejegyzéseket. Nyilván mindenkinek a magánélete a meghatározó, és jelen helyzetben, amikor a koronavírus mindannyiunk életét felbolygatta és megváltoztatta, ez különösen igaz. De nem foghatom csupán erre, hiszen a hanyatló érdeklődés már régóta, folyamatosan látszódott.

Nem tudom, meddig tart még ki a könyvklub, de fordulóról fordulóra egyre inkább úgy érzem, hogy a csökkenő érdeklődés már a vég közeledtét jelzi. Mostanra pedig már annyira súlyos lett a helyzet, hogy kijelenthetem: a Mini-könyvklub az utolsókat rúgja. Persze elképzelhető, hogy ez csak egy hullámvölgy, és hamarosan visszatérnek a közös olvasás iránt érdeklődő, elkötelezett könyvmolyok, de nem akarom ezzel áltatni magamat.

Akárhogy is, most egyelőre még folytatom; a ma induló, 16-ik könyvklubot még végigviszem, aztán majd meglátjuk.

Ahogy már korábban is többször, úgy most is változtattam kissé a felálláson. Érdekes módon már a kezdetekkor is tapasztaltam, hogy habár szeretnek az emberek mindenfélére szavazni, mégsincs feltétlen igényük arra, hogy mindenben kikérjék a véleményüket. Ezért most úgy döntöttem, hogy először a könyvklub életében, nem szavaztatom meg a közösen olvasandó könyveket, hanem én jelölöm ki önkényesen azokat. Így nekem is könnyebb volt, és egyelőre valóban nem látom jelét, hogy emiatt végképp nem jelentkeznének az emberek. Másik változtatás, hogy a negyedik hónapban olvasandó regényt a korábban valaha szavazásra bocsátott könyvekből lehet kiválasztani. Ennek két oka is van, az egyik, hogy mindig sajnáltam az olvasásra be nem kerülő, de igényes regényeket, amiért örökre kiestek annak lehetőségéből, hogy egy későbbi fordulóban mégis elolvassuk őket. Ezáltal részben mégis megmenekülnek. A másik, hogy így egy hatalmas, 162 elemű listából választhat minden könyvklubtag, így biztosan talál mindenki valami kedvére valót.

Nem lenne, és nem is lesz a jövőben könyvklub, ha nem térnek vissza a régi klubtagok, és nem csatlakoznak hozzánk újak. Ezúton szeretném megköszönni minden valaha volt klubtagnak a részvételét, és a mostanában is aktív, legkitartóbb, leglelkesebbeket pedig a fent látható plecsnivel szeretném megajándékozni. Azok, akik most is folyamatosan, vagy időről időre visszatérve, aktívan teljesítik a könyvklubot, megérdemlik, hogy név szerint is feltüntessem őket (csatlakozásuk sorrendjében):
AniTiger, art3mis, wmagda, Veron és Phoenix88.
Köszönöm a kitartásotokat, és hogy újra és újra visszatértek a Mini-könyvklubba. Remélem, hogy sokáig színesítitek még a könyvklub életét, és jelzitek, ha valamilyen változtatást szeretnétek a könyvklubban. Fogadjátok szeretettel a fenti plecsnit, amit ha szeretnétek, kitehettek a blogotokra, vagy akárhova. :)

Kövess Bloglovin-on

2020. április 29., szerda

Holdnak árnyéka

https://moly.hu/konyvek/j-goldenlane-holdnak-arnyekaMindenki mindenki ellen, Afrikai radioaktív zónájában.

A történetből: Valahol a radioaktív Afrikában, az Unió határain túl, egymás után több repülőgép is lezuhan. Az egyiket eltérítik, a másikat lelövik, egyszóval sok a portyázó a környéken. Az illegális bandák mind valamiféle kincsre vadásznak, de sokszor maguk sem tudják, mire. Mitzuki az egyik lezuhant gépbe beszorulva várja, hogy valaki jön-e érte. Direktlinkjén keresztül sikerül találnia egy férfit, akivel megegyezik, hogy kölcsönösen jól járnak, ha az kiszabadítja őt. Ám a férfi útja meglehetősen kacskaringós, ugyanis egyik portyázó bandából a másikba sodródik, és mindenhol meg akarják ölni.

Értékelésem: A Napnak fénye után (aminek ez a regény a folytatása) nem ezt vártam. Ez egy free for all kaszabolós játék, vagyis történet, amiben mindenki mindenkinek az ellensége, és halomra gyilkolják egymást. Igaz, az előző kötetben is volt sok akció, de úgy emlékszem, hogy abban sokminden mást is találtam. Morális kérdéseket, futurisztikus helyszíneket, félig robot embereket. Mondjuk ez utóbbiból itt is szerepeltek, de mégis, csupán az akción volt a hangsúly.

Nem volt egyébként rossz, a humor most is remek volt, de bevallom, én sokszor nem tudtam követni, hogy ki kicsoda, melyik csapat kit ölt már meg, és kinek mit hazudott a férfi főszereplő. Persze ez nem jelentett gondot, a történet tökéletesen követhető így is, hogy nem emlékszünk mindenkire.

Említettem már a humort, és emellett a másik erőssége a regénynek a két főszereplő interakciója. A nő egy száműzött, bukott szamuráj, aki a régi tradíciók szerint gondolkodik, míg a férfi egy megrögzött hazudozó, egy szélhámos, aki a hazugságaiból él. A páros valahogy mégis egymásra talál, és ki tudja, meddig, és igaz, hogy csak érdekből, de mégis segítik egymást. A férfinak nagyon jó szövegei voltak, tetszettek a rögtönzött, kitalált mesék, amikkel etette az éppen útjába eső balekokat. Mitzukinak sem kellett azonban a szomszédba mennie pár fanyar megjegyzésért, így igencsak szórakoztató beszélgetéseket hoztak össze.

A főszereplők mellett a főbb mellékszereplők is mind tetszettek, valahogy mindenki a helyén volt a saját egyéniségével, saját világlátásával és céljaival. Összességében szórakoztató volt számomra a regény, még akkor is, ha nem egészen azt kaptam, amire eredetileg számítottam.

Értékelésem: 4 / 5

A könyvsorozat részei:
 Napnak fénye-ciklus 1: Napnak fénye
 Napnak fénye-ciklus 2: Holdnak árnyéka
 Napnak fénye-ciklus 3: Csillagok szikrái
 Napnak fénye-ciklus 4: Térdig sárban


Hasonló könyvek:
Jégtánc
Locke Lamora hazugságai
Kövess Bloglovin-on

2020. április 23., csütörtök

Könyv napja - book tag

Kép forrása: freepik
Ma van a könyv napja, és ma szerencsés időzítéssel meg is érkezett egy online rendelt könyvem. :) (Teljesen véletlen egybeesés, ugyanis több mint két hete rendeltem.) Úgy érzem, ez jó kezdés, de kedvem támadt mással is ünnepelni. Ezért úgy döntöttem, hogy kitöltök egy book taget. Nagyon sokáig keresgéltem a neten, míg találtam egyet, ami megtetszett. Biztos túl válogatós vagyok... mindegy, a lényeg, hogy végül erre esett a választásom:

Ez vagy az book tag


Bacchante Blues blogján találtam rá.

1. Hol szeretsz inkább olvasni: kanapén vagy ágyban?

Kanapén!! Még rendesen felöltözve, nem pizsiben, de ha este van, esetleg már fogat mosva, hogy azért könnyű legyen majd ágyba mászni. :) Párnával szépen kitámasztom magam, lábat felhúzom vagy kinyújtom, pokróccal betakarom, jöhet a kislámpa és/vagy az e-book olvasó fénye, nagy lámpa nem is kell, mert csak fárasztja a szemet és esetleg nem is álmosodok el. Tökéletes. :) Ha még nincs túl késő, tea, nasi jöhet, ritkább esetben akár fröccs vagy koktél. :)

2. Férfi vagy női főszereplő?

Kép forrása: freepik
Mindegy, nem ezen múlik, csak legyen jól megírva! :)

3. Trilógia vagy tetralógia?

Hát ha ebből a kettőből kell választani, akkor talán inkább trilógia. Az is elég hosszú ugye.

4. E/1 vagy E/3 szemszög?

Hát végülis ez is mindegy, de azért azt észrevettem már, hogy ha E/3-ban van megírva, akkor kicsit több idő kell, hogy igazán beleéljem magam. Az E/1 esetben könnyebb a kezdettől azonosulnom a szereplővel. De csak akkor, ha együtt tudok érezni vele. Ha egy s*ggfej, akkor ez se segít. :D

5. Reggeli vagy esti olvasás?

Főleg esti. Ha reggel neki állok olvasni, akkor aznap én már nem csinálok semmi hasznosat! :D Kivéve, ha munkába megyek, akkor útközben sokszor olvasok, de néha nehéz abbahagyni. :) Most persze ez épp nem aktuális... El is veszítettem a fő olvasási időmet azzal, hogy nem járok be dolgozni.

Kép forrása: freepik
6. Könyvtár vagy könyvesbolt?

Könyvesbolt, de abból is a webshop leginkább. Mármint könyvek beszerzéséhez. De csupán nézelődni is nagyon szeretek, online is és személyesen is könyvesboltokban. Van egy hangulata, ahogy járom körbe a boltot, megállok a kedvenc kategóriáimnál és végigböngészem a már ismert és a még ismeretlen könyveket... és ilyenkor szeretek olyan témánál is megállni időnként, amit nem szoktam olvasni, és megnézem, van-e bármi, ami megragadja valamiért a figyelmem. Időnként le is ragadok valami (számomra) szokatlannál.

7. Megríkasson vagy megnevettessen a könyv?

Nevettessen! Számomra az olvasás főként kikapcsolódás, azt akarom, hogy szórakoztasson. Persze nem mindig, örülök annak is, ha valami mély tartalmat kapok, és ugye egy könyv akkor igazán jó, ha van benne jó is, rossz is. Szóval kell hogy legyenek szomorú részek is benne, de alapvetően inkább kellemes kikapcsolódást nyújtson számomra, mint csupán megríkató részeket!
Kép forrása: freepik

8. Fehér vagy fekete borító?

Őszinte leszek: nem értem a kérdést. Nem mindegy? Amíg nem full rózsaszín, neonsárgával vegyítve, hogy megvakulok tőle, addig nekem édes mindegy, hogy milyen színű. Legyen figyelemfelkeltő és/vagy szép, passzoljon a tartalomhoz és kész. Ne az én kedvenc színem legyen a meghatározó ebben a kérdésben!

9. Karakter-orientált vagy cselekmény-orientált könyv?

Azt gondolom, semelyik nem elég önmagában, hanem a kettő között egy egyensúlyt kell megtalálni. De ha valamelyik felé jobban elbillen a mérce, akkor inkább a cselekményt választanám. Persze a konkrét regényen is múlik, némely történetek inkább a karakter felépítését kívánják meg, de ha általánosságban kell választanom, akkor nekem inkább picit a cselekmény legyen pörgős, mint a karakterek túlrészletezettek.


Hasonló bejegyzések:
   Újévi Fogadalmak Book Tag 2020
   Az ijesztő „el-szeretném-olvasni” lista (BookTag)
   Népszerűtlen Vélemény Book Tag
   Féléves könyves kiakadás booktag
   Legek
   A feláldozható könyvek Tag
   Könyves udvarlás Tag
Kövess Bloglovin-on

2020. április 17., péntek

Mini-könyvklub 16

A megszokottól kicsit másképp, de újból meghirdetem a Mini-könyvklubot. Szavazni ezúttal nem lehet, de visszatér a negyedik havi választott regény, méghozzá óriási kínálattal. A lényeg persze most sem változik: négy hónapon át egy-egy regényt olvasunk el közösen. Résztvevőnek 2020. május 31-ig lehet jelentkezni.

A Mini-könyvklub korábbi fordulóiban olvastunk már mindenféle regényt, kezdve a romantikusoktól a fantasy-n, sci-fin és disztópián át egészen a klasszikus irodalomig. A 10-es forduló óta pedig vegyesen válogatok a különféle stílusokból. Most is így teszek, azonban ezúttal nem adok meg választékot, amire szavazni lehet (a könyvklub történetében először), hanem magam jelölöm ki a három közösen olvasandó regényt. Visszajön viszont a választott regény, azaz az utolsó hónapban mindenki maga választja meg, hogy mit olvas (egy adott, de a megszokottnál jóval hosszabb listából). A cél persze most is a közös olvasás, véleményalkotás és a könyvek megvitatása. Ha szeretnél jelentkezni, azt május 31-ig teheted meg, de előbb teljesítsd a nulladik feladatot, azaz olvasd végig az itt található szabályokat! Kék színnel jelöltem a szabályokban a változtatásokat, kérem a régi tagokat is, hogy legalább ezeket a részeket olvassák végig!

2020. május 1-től augusztus 31-ig tart a tizenötödik Mini-könyvklub. Mind a négy hónapban egy-egy könyvet olvasunk el, a határidő mindig a hónap utolsó napja (késéseket nem fogadok el).

Előre leszögezem, hogy ez nem nyereményjáték, itt nem lesz sorsolás, nem lesz nyeremény! Ez nem erről szól, hanem a közös olvasásról, a könyvek átbeszéléséről, az élmény megosztásáról. Nem is szeretném, ha valaki csak azért jelentkezne, mert ingyen könyvet vagy akármit remél. A cél a közös olvasás élménye, majd hogy jól kibeszéljük, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett, milyen gondolatokat ébresztett a könyv.

Mind a négy hónapban az aktuális könyvről ajánlást/kritikát kell írni. Ez a könyvértékelés legalább 10 saját, bővített mondatból kell álljon, tehát ebbe nem tartozik bele a fülszöveg, az idézetek és egyéb könyvinformációk. Az értékelésben legalább 5 olyan mondat kell legyen, ami nem a cselekmény leírásáról szól, hanem a saját véleményről, a kiváltott érzésekről, gondolatokról, vagy a könyv méltatásáról. Ide és ide kattintva láthatsz két példát is ilyen értékelésekről, amik éppen megfelelnek a minimum elvárásoknak. Természetesen sokkal szebb példákat is találhatsz, ha visszakeresed a korábbi Mini-könyvklubokban született értékeléseket (felül az Archívum fülre kattintva, majd bármelyik könyvet kiválasztva). Az értékeléssel mindig az adott hónap utolsó napjáig készülj el, így tehát augusztus végére mindenkinek 4 könyvértékelése lesz! A legjobb, ha blogod van, és ott teszed közzé a bejegyzésedet, de ha ezt valamiért nem szeretnéd, nekem is elküldheted, és közzéteszem én az erre a célra létrehozott blogon.

Mind a négy könyvhöz létrehozok majd egy adatlapot itt a blogomon. A megírt bejegyzések linkjét a könyv adatlapján fogom összegyűjteni, ezért mindig, ha elkészültél vele, az adott könyv adatlapján hozzászólásban linkeld be! Akinek nincs saját blogja, az pedig e-mailben küldje el nekem a megírt értékelésének a szövegét, vagy sima szövegként a levéltörzsben, vagy Word dokumentumként csatolva! Abban bízom, hogy minden résztvevő elolvassa a többiek értékelését is, és így hozzá tudunk szólni, meg tudjuk beszélni a könyvekkel kapcsolatos gondolatainkat.

A határidő lejárta után létrehozok egy kérdőívet (feltéve, hogy legalább 3-4 klubtag elolvasta az adott könyvet). Ezen az olvasott könyvvel kapcsolatos kérdések, szavazások lesznek, pl: ki volt a kedvenc karaktered a könyvben, melyik jelenet nem tetszett, mit gondolsz valamelyik szereplőről vagy eseményről, mi a könyv mögöttes tartalma stb. Az eredményeket összesítem és közzéteszem.

Ha van rá időm (nem ígérem!), és ha igény is van rá a könyvklub résztvevőitől, akkor a magyar szerzőtől olvasott könyveinkhez kapcsolódóan közösen interjút is készíthetünk, feltéve persze, hogy az író is vállalja. A korábbi könyvklubos interjúkat ide kattintva nézheted meg.

Ha nem tudtad elolvasni az adott hónapban a könyvet, nem lesz ejnye-bejnye, és senkit nem zárok ki, de nagyon kérem, hogy azok jelentkezzenek, akik nagy valószínűséggel tényleg végig is tudják olvasni a könyveket, és a határidő előtt az értékeléseket is meg tudják írni. Ha március végére az addigi három közösen olvasott könyvből csak egy olvasást+értékelést teljesítesz, vagy egyet se, akkor a legközelebbi könyvklubban (ha lesz), nem szavazhatsz, viszont ugyanúgy beléphetsz ismét a klubba, szívesen látunk a következő fordulóra is. Ha itt már sikerül megfelelő számú könyvértékelést írnod, legközelebb megint szavazhatsz majd.

Ha annyira szenvedsz a könyvtől, hogy nem akarod tovább olvasni, az nem probléma, ez esetben is írj róla értékelést, amiben kifejted, hogy miért nem tetszett, ezt is el fogom fogadni.

Ha már olvastad korábban a könyvet és van róla olyan bejegyzésed, ami 6 hónapnál nem régebbi, akkor nem kell újra olvasnod, elég ha elküldöd ennek a bejegyzésednek a linkjét. Példa: ha májusban olvassuk a könyvet, akkor az előző év november elsején közzétett blogbejegyzést elfogadom, de az október 31-eit nem. Ha 6 hónapnál régebbi a bejegyzésed, vagy nincs is, akkor új bejegyzést kell írnod róla, és ehhez erősen ajánlott a könyv újraolvasása. Ha nem olvasod újra az egész könyvet, akkor is legalább lapozd át, olvasgass bele, hogy felfrissítsd az emlékezeted és meg tudd írni az értékelést! Nem szeretnék többé olyan válaszokat kapni a kérdőívben, hogy "erre nem emlékszem, már rég olvastam a könyvet", hiszen így a lényege veszik el a dolognak, mert nem tudjuk átbeszélni a fontos gondolatokat, ráadásul ez a többi könyvklubtag számára is demotiváló lehet. Kérem ezzel kapcsolatban a megértéseteket!

Ellenőrizni persze semmit nem tudok, és nem is áll szándékomban. Mindenkinek a saját belátására és lelkiismeretére bízom, hogy betartsa a szabályokat.


Ha a képre, vagy a címre klikkeltek, a moly-os adatlapra visz az oldal, kivéve az augusztusi regény esetén, ahol a választható könyvek listáját találod.

Augusztusra választani csak a megadott listából lehet! További szabály, hogy csak olyan könyvet választhatsz, amit korábban még nem olvastál. A lista eléréséhez kattints a fenti képre, vagy ide, erre a szövegre! A listát a korábbi választható/szavazható regények alapján hoztam létre, ezek mind olyan regények, amiket korábban is lehetett választani, és/vagy amikre lehetett szavazni, vagy éppen olyanok, amiket el is olvastunk közösen. Így, ha lemaradtál egy korábbi fordulóról, de érdekel a könyv, most bepótolhatod az olvasását. Vagy, ha egy korábbi fordulóban nehezen választottál két választható regény közül, most lesz alkalmad elolvasni a másikat is.

Jelentkezni itt a bejegyzés alján található JELENTKEZÉS nevű űrlapon lehet, egészen az első könyv értékelésének határidejéig, azaz május 31. éjfélig. Csak e-mail cím megadásával lehet jelentkezni, és csak azoknak fogadom el a jelentkezését (és szavazatát), akik a könyvklub levelezőlistájára szóló meghívót elfogadják (azaz feliratkoznak a levelezőlistára)! Ezért mindenképpen olyan e-mail címet adj meg, amit rendszeresen ellenőrzöl! A levelezőlistán fogok minden újdonságot kihirdetni. Senkinek nem fogom elárasztani a postafiókját levelekkel, és természetesen az e-mail címeket sem adom tovább senkinek! Egyedül a többi könyvklubtag fogja látni azokat.

Ha valamilyen oknál fogva nem tudsz jelentkezni, vagy a levelezőlistával van gondod, kérlek írj a minikonyvklub (kukac) gmail.com e-mail címemre!

Remélem, néhányan kedvet kaptatok a közös olvasáshoz! A felhívásom hírét megköszönöm, ha tovább adjátok (a fenti nagy logót nyugodtan vigyétek). Ha kérdésetek maradt, írjatok a fent megadott e-mail címemre! Várom a jelentkezőket! :)


Kövess Bloglovin-on

2020. március 31., kedd

Átkozott balszerencse

https://moly.hu/konyvek/gaura-agnes-atkozott-balszerencseA Vámpírok múzsája folytatása továbbra is jó stílusú, szórakoztató olvasmány.

A történetből: Bori végre rendes párkapcsolatban van egy megbízható pasival, akivel mindent megoszthat. Vagyis, sok dolgot, de mégsem mindent. Géza ugyanis nehezen tolerálja Bori munkáját és a vele járó vámpírokat. Az igazi gond azonban nem is ez, hanem az, hogy újabban Borinak semmi nem sikerül igazán. Sok apró kudarc éri napról napra, és ez egyre jobban aggasztja. Lehetséges, hogy megátkozták?

Értékelésem: Olvastatta magát a könyv, most is jó volt a stílusa, úgy, mint a sorozat első részének. Azonban az mégis jobban tetszett. Először az tűnt csak fel, hogy mennyire minden a szex körül forog. Igaz, hogy az előző rész is kicsit túlfűtött volt, de inkább csak olyan vicces körítéssel. Most viszont kicsit megdöbbentett, hogy Attila minden beszólása ekörül forgott, meg amúgy is kb. minden második téma valahogy erre lyukadt ki. Mindegy, elfogadtam a dolgot, és lassan a cselekmény is kezdett beindulni.

A karakterek jópofák voltak, valahogy mindenki a helyén volt, és annak ellenére kellemes volt olvasni, hogy nem sok dolog történt. Voltak ugyan váratlan fordulatok, de számomra kicsit furcsán építkezett a történet. Az elején lassan indult be, nem is értettem, mi a sztori, mintha csak az lett volna a fő kérdés, hogy aláírja-e Bori a szerződést, de egyébként a napjait követjük nyomon különösebb cél nélkül. Aztán lassan fény derül az átokra (pontosabban: egyre jobban megsejtjük), és Bori megpróbál ugyan tenni ellene, de egyre kisebb lelkesedéssel, mert apránként elveszti a reményét a siker lehetőségében. És ebből ered a másik elégedetlenségem: a megoldást végül nem is ő hajtja végre, hanem mások helyette. Ő csak ül ölbe tett kézzel és vár. A megoldás az ölébe hull, és utólagos magyarázatot kapunk csak, hogy hogyan, sőt, ez a magyarázat sem teljes. Emlékszem, hogy az előző kötet lezárása kapcsán többen felrótták, hogy nem volt igazi nagy összecsapás, és így a katarzis is elmaradt. Én ott még nem éreztem ezt igazán problémának, de itt aztán ez már fokozottan igaz, és most engem is zavart kicsit. Nem túlságosan, mert a stílus tényleg mindent vitt, sok dolgot feledtetett, és mindenképpen kellemes kikapcsolódást garantált. Azonban a történet valahogy nem volt egészen a helyén.

Értékelésem: 4 / 5

A könyvsorozat részei:
 Borbíró Borbála 0: Démoni színjáték 
 Borbíró Borbála 1: Vámpírok múzsája
 Borbíró Borbála 2: Átkozott balszerencse
 Borbíró Borbála 3: Lidércnyomás
 Borbíró Borbála 4: Lángmarta örökség
 Borbíró Borbála 5: Attila koporsója

Hasonló könyvek:
Jégtánc
Keserű ébredés
Locke Lamora hazugságai
Kövess Bloglovin-on

2020. március 6., péntek

Az igazság nyomában

https://moly.hu/konyvek/barath-viktoria-az-igazsag-nyomabanPörgős, olvasmányos, sodró lendületű történet, kisebb logikai bakikkal.

A történetből: Hannah-nak unalmasan telnek a mindennapjai, piti ügyeket intéz, jórészt adminisztratív munkát végez, holott egy időben menő ügyész volt, az államügyészi poszt várományosa. Csak az élteti Hannah-t, hogy újra bizonyíthasson főnökének, és visszakerüljön a tárgyalóterembe. És láss csodát, az ölébe pottyan egy nem várt ügy, a főnök lányát képviselheti, aki nemi erőszak miatt feljelentette a férjét. Hannah rögtön beleveti magát az ügybe, de közben felbukkan egy jóképű, visszafogott új szomszéd is, aki elcsavarja Hannah fejét. Vajon képes lesz Hannah megfelelően koncentrálni a munkájára?

Értékelésem: Nagyon olvastatta magát a könyv, tetszett a stílusa, nem volt egy percre sem unalmas. Azonban voltak benne következetlenségek, amik a regény végére érve zavarnak. Elég jól fel volt építve a könyv, viszonylag logikusan következtek egymás után a dolgok, voltak váratlan fordulatok, de néhány apróság nem volt a helyén, nem lett megmagyarázva, vagy utóbb máshogy utaltak rá (pl. a blézer aminek zsebében Hannah a telefonját nyomkodja, aztán egy jelenettel később már azon bánkódik hogy a blézer kinn maradt... de hiszen rajta volt!). A legnagyobb bánatom azonban az volt, hogy (spoiler!) a regény vége felé kiderül, hogy Hannah korábbi ügyeinek kb. a felében hamis bizonyítékok alapján mentettek fel embereket (talán ítéltek is el ártatlanokat), mégse törődik ezzel végül a kutya se, nem is említik meg másoknak, senki nem próbálja rendbe hozni a dolgokat, még csak nem is gondolkodnak el ezen később. Ugyanígy zavaros volt, hogy végül Michelle-t tényleg megerőszakolták-e.

A karakterek se következetesek. Jason hol egy érzéketlen, arrogáns, mindenkin átgázoló, lélektelen szemétláda, a legaljasabb beszólásokkal, amit el lehet képzelni, hol pedig rendkívül aggódó, gondoskodó és figyelmes pasi. A két véglet között kb. semmi nincs. Hannah se jobb, őt időnként szétfeszíti a magabiztosság, máskor magába zuhan, és amint valaki valamit a fejéhez vág, ő rögtön belátja hogy igaz a vádaskodás és szörnyen érzi magát. Szerintem az emberek nem így működnek. Aztán azon se gondolkodik el Hannah, hogy Elliot hazudik neki arról, hogy kitől kapta meg a lakcímét. Bennem rögtön felmerült, hogy Elliot még mindig Jasonnek kémkedik? Hannah azonban csak észreveszi a hazugságot, aztán nem is törődik vele, újra teljesen megbízik Elliotban.

Mindez persze a történeten nem változtat, a sztori elég erős, a fogalmazás stílusa nagyon jó, sodró, lendületes. Annyira, hogy ezek fölött a hibák fölött is csak átsiklottam olvasás közben. De a regény végére apránként felgyűltek, és főleg a fent említett spoileres nagy problémám miatt már nem tudtam mindent megbocsátani. Azt mondanám, hogy kikapcsolódásnak kellemes, pörgős olvasmány ez, de akit a logikai bakik zavarnak, annak inkább nem ajánlanám.

Még egy gondolat a végére: habár erotikus leírás alig van a könyvben, ami van, az is nagyon rövid és viszonylag ízléses, de már csak a fő téma (nemi erőszak) kitárgyalása miatt is inkább csak felnőtt olvasóknak ajánlanám.

Értékelésem: 3,5 / 5

Hasonló könyvek:
Egyetlen éjszaka
Nyom nélkül
Loveclub
Kövess Bloglovin-on

2020. február 8., szombat

Nyílt kártyákkal

https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-nyilt-kartyakkalFordulatos krimi. Négy lehetséges gyilkos, négy eltérő nyomozási módszer.

A történetből: Poirot egy kiállításon fut össze Mr. Shaitanával, a különc külföldivel, aki szeret gúnyt űzni másokból (persze csak az illedelmességi formulák között), és kellemetlen helyzetbe hozni csevegőpartnereit. Mr. Shaitana szerint a gyilkosok is művészek, amennyiben bűnügyük feltáratlan marad. Elhatározza hát, hogy bemutatja Poirot-nak a gyilkos-gyűjteményét egy vacsorapartin. Egy-két héttel később az összejövetel azonban teljesen szokásosnak tűnik, kellemes társaságban telik a vacsora, majd a kártyázás is, amíg a parti végeztével fel nem fedezik, hogy a házigazda halott.

Értékelésem: Láttam a regény alapján készült filmet legalább kétszer (amúgy is nagy Poirot-sorozat rajongó vagyok), és erre a részre különösen emlékszem, mert annyira tetszett. Nagyon csavaros a gyilkossági szál kibogozása, és mindenkinek a múltjából kiderülnek sötét titkok. Vajon tényleg mindannyian gyilkosok? Ráadásul az egész egy kártyaparti közepette, nyílt színen zajlik, mégse veszik észre. Nekem nagyon tetszett az ötlet, hogy egy bridzsparti közben zajlik a gyilkosság. (Arról már korábban is írtam itt, hogy tanultam és szeretek magam is bridzsezni, ezért talán különösen közel áll hozzám ez a történet.)

Kíváncsian vártam, milyen eltérések lesznek a könyvben a filmhez képest, és arra is, hogy ki a gyilkos. Szerencsére nem túl sokra emlékeztem a filmből, különösen nem a gyilkos kilétére, hiszen annyira csavaros a sztori, és mindenki egyformán gyanús. :) Volt néhány eltérés is, de az egyik közülük annyira fontos a történetben, hogy annak hiányán meglepődtem. Csak vártam és vártam, hogy mikor jön ez a fordulat a regényben (az anya-lánya kapcsolat), de nem jött. :) Ezek szerint ezt a filmkészítők találták ki. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a gyilkos személyeként vajon ugyanazt hozták-e ki! Ma este újra megnézem a filmet és kiderítem, írni fogok arról is a bejegyzés végére.

Ariadne Oliver (Zoë Wanamaker)
a filmekből. Kép forrása: moly.hu
Ami nagyon tetszett a regényben, azok a karakterek. Persze erre épít Agatha Christie, hogy milyen személyiségük van a gyanúsítottaknak, de nekem nemcsak ők tetszettek, hanem ott volt Mr Shaitana, és még inkább, Mrs. Oliver is. Talán ő volt a kedvencem az egészben. Ez a szeleburdi, hirtelen természetű, feminista nő, aki egy finn nyomozóról ír detektívregényeket. Olybá tűnik, mintha Agatha Christie saját magáról készített volna paródiát! Még be is avat bennünket néhány műhelytitokba (vagy azok paródiájába), például hogy mi okoz nehézséget az írásban, mit szeretnek az olvasók, vagy hogy hogyan viszonyul a regényeiben a részletekhez. Mrs Oliver nagyon érdekes karakter: mindig mást gyanúsít, de ugyanolyan erős meggyőződéssel, sőt, hévvel, mindenféle bizonyíték, vagy akár nyomós érv nélkül. Vagy lehet, hogy mindez csak játszma, hogy mások bizalmába férkőzzön? Nagyon tetszett, hogy ez tulajdonképpen nem is derül ki, az olvasó eldöntheti magának.

Így éreztem még némely más esemény kapcsán is. Van, amihez hallunk pl. több verziót is, de nem derül ki, melyik az igaz. Több esetben pedig csak erős gyanú merül fel, de bizonyíték nélkül. Ilyenkor csak azt tudjuk meg, hogy a nyomozók mit valószínűsítenek, bizonyosságot azonban nem nyerünk. Kicsit hiányoltam a regény végén egy teljes magyarázatot, főleg hogy Poirot nekiáll magyarázni a végén, de csak egy kis szeletét mondja el a történetnek, és hirtelen vége. Lapoztam tovább, de meglepve láttam, hogy nincs tovább. Nyilván szándékosan ér így véget a történet, hiszen erre alapozott az egész, hogy Shaitanának se lehetett bizonyítéka semmiről. Így aztán az olvasóra van bízva, hogy miről mit gondol. Végülis tetszik ez, nem kell mindig mindent szájba rágni. :)

Értékelésem: 4,5 / 5

Cards on the table (film, a Poirot tv-sorozat része, 2005): Megnéztem a filmet is, és most már egyértelműen látom, hogy a felét teljesen újra írták. :) A történet első fele megmaradt, ráadásul mintha szóról szóra idéztek volna sokszor a könyvből, de a második felét teljesen kihúzták és helyette egy alternatív befejezést írtak. Nemcsak rövidítettek, hanem egészen új szálakat is behoztak és kidolgoztak (már amennyire belefért az időbe). Sőt, egy ponton pedig a könyvbéli cselekménynek egyenesen a megfordított verzióját valósították meg. Érdekesek voltak ezek az új szálak, nem bánom cseppet sem. Szerintem Agatha Christie-nek is tetszene.

Shaitana, háttérben a bridzsezőkkel. (Jelenet a filmből.)

A legnagyobb eltérésnek nem is a történetbeli különbségeket mondanám, hanem a lezártságát, véglegességét, a bizonyosságot. Ahogy fent is írtam, a könyvben a legtöbb szál elvarratlanul maradt. Habár kaptunk lehetséges válaszokat, de bizonyítékot a legtöbb halálesethez nem. (Még Mr. Shaitanáéhoz sem!) A filmben ezt sokkal könnyebben befogadhatóvá tették, egyszerűen azzal, hogy a tettesek vallanak, sőt, a nézőnek még meg is mutatják a jeleneteket. A barátom szerint egy könyvnél ez sokkal elfogadhatóbb, mert addigra már úgyis sokat töprengett az olvasó az eseményeken, és talán szeretné kialakítani a saját állásponját. Ellenben egy filmnél, amit sokkal rövidebb ideig tart megnézni, mint egy könyvet elolvasni, ez túlságosan lezáratlan érzést hagyna a nézőben. Lehet, hogy így van, nem tudom. Én mondjuk filmeknél is szeretek időnként elgondolkodni, de lehet, hogy az átlag filmnéző nem olyan, mint én.

Poirot. (Jelenet a filmből.)
Amit furcsállottam, és kettős érzésem volt vele, az a plusz gyanúsított, akit a vége felé belekevernek. Mintha a könyvben is felmerült volna ő egy pillanatra, de rögtön el is vetik, ha jól emlékszem. Az nem volt rossz, hogy ezen itt többet lovagoltak, de aztán az ő szálának a lezárása nem tetszett. Miért kellett szegényt kellemetlen helyzetbe hozni? Ez céltalannak tűnt.

Összességében nekem bejött a film, és akár a könyv olvasása nélkül is érdemes megnézni. Korábban mindkétszer szinkronosan láttam, most először eredeti hanggal, és így is, úgy is nagyon tetszett. Szerintem Agatha Christie-hez méltó ez a feldolgozás, és az őt alakító/parodizáló nő is jól hozta Mrs. Oliver figuráját. Bár kevésbé tűnt szeleburdinak a vádaskodásai és kirohanásai nélkül (oké, volt azért, de kevesebb), ugyanolyan elvarázsolt és bohókás nő, mint a regényben.


További könyvek az írótól: A Bertram Szálló, Hercules munkái, Gyilkosság Mezopotámiában

Hasonló könyvek:
The Secret, Book & Scone Society
A víz alakja
Kövess Bloglovin-on

2020. február 1., szombat

Tudnivalók a bridzsről a Nyílt kártyákkal c. Agatha Christie könyvhöz

Agatha Christie Nyílt kártyákkal című regénye, ami az ehavi Mini-könyvklubos olvasmányunk, nagyban épít a bridzs játékra, hiszen a gyilkosság egy vacsorapartin, egész pontosan a vacsorát követő bridzsjáték alatt következik be. Akik nem ismerik a bridzs alapvető szabályait, unalmasnak, néhol követhetetlennek tarthatják a regényt, vagy az abból készült filmet. Az ő segítségükre készült ez a blogbejegyzés.

Személyes felvezető

Én középiskolában tanultam bridzsezni, ahol heti egyszer nulladik órában jártunk be néhányan, hogy a fizika-matematika tanárunk instrukciói alapján tanuljunk meg játszani. Nagyon érdekes és szórakoztató játéknak tartom, mert a lapjárást, amit a szerencse irányít, ellensúlyozhatja a játékosok tapasztalata, ügyessége. Persze csak bizonyos mértékig, de ezáltal a veszteség minimalizálható, és több forduló alatt kiegyenlítődik a szerencse-faktor. Külön izgalmat visz a játékba a körök eleji licit, ahol tulajdonképpen valamilyen egyensúlyt kell találnunk a vakmerőségünk, az ügyességünk/tapasztalatunk és a kezünkben lévő kártyák "értéke" között, ráadásul egyezségre kell jutnunk partnerünkkel is.

Tablókép a Nyílt kártyákkal (2005) című filmből.

Aki tud ultizni, annak sok minden ismerős lehet a bridzs szabályaiból is. Maga a játék menete, azaz hogy hogyan szerzünk ütéseket, könnyen megtanulható. A nehézség a további "extrákban" rejlik: hogyan licitáljunk, hogyan használjuk ki partnerünk kártyáit, hogyan csalogassunk elő bizonyos lapokat az ellenféltől, mikor érdemes szándékosan átadni az ütést az ellenfeleknek, hogy aztán később visszaszerezzük azt. Ezen felül ott vannak a különféle jelzésértékű licit technikák, amikbe én csak bevezetőt kaptam az óráink során, de az bizony átjött, hogy nagyon figyelni kell, hogy az ember ezeket is észrevegye, pláne, ha alkalmazni is akarja. Ha valaki a játék minden csínját-bínját ismeri, akkor rendkívül összetett lehet ez a játék, amit nagyon magas intellektuális szinten lehet játszani. Nem véletlen, hogy a sakkhoz hasonlóan a bridzset is hivatalosan (szellemi) sportként ismerik el.

Poirot az asztal (jelenet a filmből).
Néhány válogatott szabály

Nem áll szándékomban a bridzs összes szabályát leírni (nem is tudnám), sőt, még az alapvető, teljes játékmenetet sem. Csak arra fókuszálok, ami valóban szükséges lehet Agatha Christie regényének megértéséhez.

Alapvető tudnivalók: a bridzsnek négy játékosa van, ők két párt alkotnak. Egyik pár játszik a másik ellen. A pár tagjai egymással szemben ülnek, és a legelfogadottabb nézet szerint a játék neve is innen ered, hiszen a két játékos között egyfajta összekötő hidat képzelhetünk el az asztal felett.

A játékosok között az osztó kiosztja az összes lapot, így mindenki 13 kártyát kap (egy pakli franciakártyával játszák, Jolly Joker nélkül). A játék a licittel kezdődik, aminek egyik fő célja azt eldönteni, hogy mi lesz az adu, vagyis az a szín, ami erősebb a többinél (tehát vagy treff, vagy káró, vagy kőr, vagy pikk, vagy szanzadu, ami azt jelenti, hogy nincs adu). Az a pár, amelyik megnyeri a licitet (azaz, amikor már senki nem mer az utolsóra rálicitálni) fog azért játszani, hogy a vállalását teljesítse. A másik párnak ilyenkor az a szerepe, hogy ebben megakadályozza. Licitkor minél nagyobb szám hangzik el (pl. "három kőr"), annál több ütést vállal az adott játékos. Aki pl. "egy treff"-et licitál, az azt mondja, hogy a 13 ütésből (amíg elfogynak a kártyák a játékosok kezeiből) hetet fog teljesíteni, treff aduval. Ha erre az ellenfél pl. "két kőr"-t licitál, akkor ők a kőr lapokban erősek, ezért kőr adut szeretnének, és azzal nyolc ütést vállalnak. Ebből következik, hogy minél magasabb a vállalás, annál izgalmasabb a játék, hiszen annál nehezebb feladatra vállalkoznak a játékosok. Ez egyben persze a tét emelését is jelenti, mert ilyenkor sok pont gyűjthető.

A "kéz", azaz a fő játékos nemcsak a saját paklijából,
hanem társáéból is játszik. Előtte kiterítve az asztal lapjai.
Kép forrása: Wikipedia.
A legfontosabb tudnivaló a könyvhöz: ugyan négy játékos van, de minden parti/menet úgy zajlik, hogy az egyik játékos ki kell terítse a pakliját. A kiterített paklit, sőt, magát a játékost is ilyenkor "asztal"-nak hívják, hiszen az asztalon van a kártyája, amit mindenki lát. Nem is ő játszik ilyenkor belőle, hanem a partnere, tehát a szemközti játékos (a "kéz"). Az asztalnak nincs beleszólása az eseményekbe, csak nézheti a játékot, leteheti a partnere által kért lapokat, vagy akár fel is állhat az asztaltól és el is mehet a kör végéig. Azt, hogy mikor ki az asztal, mindig a kör eleji licit dönti el. A lényeg tehát, hogy időnként a játékosok szabadon kószálhatnak, amíg a többieket leköti a játék. Ez ugye alkalmat adhat akár egy gyors gyilkosságra is.

További, a könyvben elhangzó szavak

A fentieken túl egyéb kifejezések is elhangzanak a regényben, amelyek talán kevésbé fontosak az eddig említetteknél, de hogy ezeket is megértsük, igyekszem röviden, nem teljeskörűen megmagyarázni őket.

Robber: több leosztásból álló szett. A játék végét meg lehet előre határozni pl. egy bizonyos pontszám elérésénél. Ha bármelyik csapat eléri az adott pontszámot, vége a robbernek. Ilyenkor új játékot (robbert) lehet kezdeni, akár a játékospárok újra osztásával.

Poirot a pontszámítási táblázatot elemzi (jelenet a filmből).
Gém: jutalompont. Többféle pontszámítási módszer létezik a bridzsben, ezekbe inkább bele se fogok, és nem is ismerem mindet. De ha az ütésvállalás (azaz a licit) olyan, hogy siker esetén 100 pontot elér, akkor teljesítésnél magas bónuszpont jár.

Nagy szlem: ha valaki "nagy szlem"-et ígér vagy teljesít, az azt jelenti, hogy az összes ütést (mind a 13-at) elviszi. A gémhez hasonlóan ez is bónuszpontokat ér, amennyiben már a licitnél bevállalja a játékospár.

Kis szlem: egy híján az összes (azaz 12) ütés teljesítése. A fentiekhez hasonlóan ez is bónuszpontokat ér.

Kontra: licitnél lehet bemondani, amikor már ráígérni nem akarunk az ellenfél vállalására, de úgy érezzük, hogy meg tudjuk buktatni. Ez amolyan dupla vagy semmi játék, mert a menetért szerzett pontokat növeli, bármelyik fél is nyerjen.


Remélem, a fenti leírással sikerült némi képet adnom a játékról, és megkönnyíteni a regény olvasását, anélkül, hogy túlságosan elmerültem volna a részletekben. Kellemes olvasást kívánok mindenkinek ehhez a remek krimihez!

Kövess Bloglovin-on

2020. január 30., csütörtök

A víz alakja

https://moly.hu/konyvek/andrea-camilleri-a-viz-alakjaPolitikával átszőtt krimi szicíliai módra. A sztori különlegesen jó, csak a borítót tudnám feledni!

A történetből: Két szemetes takarít a Legelőn, ami az éjjeli illegális élet (prostituáltak és drogok) helyszíne. Az egyikük talál egy méregdrága, gyémántokkal kirakott nyakláncot, a másik pedig egy hullát. Nem is akármilyen hullát! A környék legbefolyásosabb, legtiszteletreméltóbb emberét, egy tiszteletre egyáltalán nem méltó pózban, letolt gatyával, álló .... hmm-hmm. Mivel ilyen fontos emberről van szó, és ilyen kínos körülmények között találtak rá, nem a rendőrséget értesítik elsőnek, hanem a legjobb barátját, a szintén tiszteletnek örvendő ügyvéd urat.

Értékelésem: Kíváncsi voltam a híres Montalbano felügyelő történeteire, amiről tudom, hogy leginkább azért közkedvelt Olaszországban, mert az író egy új nyelvet alkotott meg, ami a különféle szicíliai dialektusokra erősen emlékeztet, mégis érthető, sőt szórakoztató az északi olaszoknak is, ráadásul a tipikusan szicíliai életfelfogással, humorral szövi át a történeteket. Montalbano nyomozásait pedig tovább népszerűsítette a nagysikerű TV sorozat, amit a könyvek alapján készítettek. Nyilvánvalóan a nyelvezeti élmények nem jönnek át egy fordításból, de a humor valóban különleges, és hozzátenném azt is, hogy a politikai szálak és a maffia (valamint a kettő keveredése) szintén amolyan magától értetődő, hétköznapi természetességgel szövődik bele a történetbe. Olyannyira, hogy a két szemetes, aki a hullára talál, ők is rögtön a politikailag befolyásos, megfelelő embert hívják telefonon. Illetve mikor végül a rendőrséget értesítik, akkor is a megfelelő oldalt választják ki: nem a carabinieriket (katonai rendőrök), hiszen ott a hadnagy milánói, hanem inkább a helyi rendőrséget, hiszen az ottani felügyelő szicíliai.

A regény már a kezdetektől tele van csúnya szavakkal, obszcén beszólásokkal, ugratásokkal, mintha a helyiek ezt a fajta kommunikációt részesítenék előnyben. Még bizony a felügyelő is, aki, mint később kiderül, mindig az aktuális társasághoz választja meg beszédmódját, szavait. Ezenkívül attól sem riad vissza, hogy maga is beleavatkozzon a történésekbe, csapdát állítson másoknak, pénzt alkudjon ki a rászoruló családnak, vagy akár bizonyítékot is megsemmisítsen, ha úgy ítéli, hogy azok az ő megtévesztésére és mások bemártására voltak kiállítva.

A TV sorozatbeli Montalbano felügyelő.
Kép forrása: Pinterest
A krimi megfelelően csavaros, hiszen sokminden történik, de a begyűjtött információkból mégis szinte lehetetlen összerakni a kirakós darabkáit. A könyv címe végig izgalomban tartott, hogy vajon mit jelenthet, mikor derül ki, miről is van szó. A regény befejeztével először csalódott voltam. Nemhogy a címet nem magyarázták meg kellőképpen, de a krimi szál feloldásával se voltam elégedett. Csak a könyv lerakása után egy olyan 10-20 perccel világosodtam meg, hogy vajon mire is utalhat a cím, és így egycsapásra feloldódott bennem a csalódottság a történet lezáratlansága miatt is. Spoiler: csak azoknak ajánlom, akik olvasták/ismerik a történetet! A krimi ugyanis nem a szokásos módon, az elkövető elfogásával zárul, sőt, még csak semmi kézzel fogható bizonyítékot se sikerül Montalbanónak összeszednie (azokon kívül, amiket hamisnak ítél és megsemmisít). De nem ám! Ehelyett egy monológot (több részletben, több verzióval) kapunk, amiben ő szépen kifejti, hogy szerinte mi történt. Nem mondom, realisztikus a leírás, de ahogy egyik barátja rávilágít, ez csak a sok lehetőség egyike. Mások másféleképpen is megmagyarázhatnák ugyanazokat a történéseket. És valóban, Montalbano sztorija súlytalan, lóg a levegőben. Megmagyaráz ugyan mindent, de csak benyomásokra épül, arra, hogy a különböző emberekkel való interakciója során kiről milyen képe alakult ki, valamint néhány apró furcsaságra. Így van vége a történetnek, amivel nem voltam egészen elégedett. Na de itt jön képbe a víz alakja! A víz a tényeket reprezentálja, amikről tudjuk, hogy megtörténtek, amiket Montalbanóval végig követtünk. A forma pedig, amibe beleöntjük a vizet, az a feltétezés, kerettörténet, amit hozzá képzelünk. Ha Montalbano abból indul ki, hogy az unokaöcs volt a szerető, és e köré építi fel a történetét, az események láncolatát, akkor ilyen formát vesz fel neki a víz. De ennyi erővel kiindulhatnánk egy másfajta feltételezésből is, arra is építhetnénk egy történetet, ugyanazokkal a tényekkel (ugyanazzal a vízzel) megtöltve, és valami egészen mást kapnánk, más elkövetőkhöz lyukadnánk ki. És ebben az esetben igazából mindegy is (lenne), hiszen nincs meg a kulcsunk a történet feloldásához. Ezért mondta az özvegy, hogy Montalbanónak kell eldöntenie, milyen formába önti a vizet. Ami miatt becsúsztattam a "lenne" szót a fenti mondatba, hogy végül, mivel Montalbano "istent játszva" beleavatkozik a történetbe (vagy éppen hogy nem avatkozik be, amikor kéne), több áldozata lesz az eseményeknek, mint gondolta volna. Emiatt végül mégsem mindegy, hogy milyen formát is választ Montalbano, hiszen ha rosszul következtetett, vagy feltételezett valamit, és aszerint jár el, annak súlyos következményei lehetnek.

Nekem végül nagyon is tetszett a történet, ezzel a plusz tanulsággal különösen, bár maga a nyomozás is végig érdekes, izgalmas volt. Az obszcenitásból vissza lehetett volna azért venni valamennyit.

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Gyilkos vágy
Kakukkszó
Heat Wave - Hőhullám
Kövess Bloglovin-on

2020. január 29., szerda

Üveghegy

https://moly.hu/konyvek/kleinheincz-csilla-uveghegyBefelé fordulós hangulatú mese egy kegyetlen világban.

A történetből: Lóna mindennél jobban szeretné újra elnyerni lánya szeretetét, ezért hajlandó alávetni magát a próbáknak, amiket Emese állít elé. Ám Emese igazi szándéka már csak túl későn derül ki, és minden döntésnek következménye, minden varázslatnak ára van.

Értékelésem: Kezdem azzal, hogy az első kötet történetére már alig emlékeztem, épp csak a fő történetszálból pár fordulatra. Ez persze nem meglepő, hiszen négy évvel ezelőtt olvastuk a Mini-könyvklubban. Sajnos azonban néha ez kisebb nehézséget okozott, mert így nem állt össze teljesen a történet. Annyira viszont nem volt zavaró, hogy abbahagytam volna emiatt az olvasást.

Ebben a kötetben két történet lakozik, az első rövidebb, kb. 100 oldal, ez az Üveghegy. Ennek a vége felé abba is akartam hagyni a teljes regény olvasását, mert egy olyan nem várt, horrorisztikus fordulatot kaptam, amit nem vett be a gyomrom. A szomorkás, befelé fordulós légkört már az első kötetből megszoktam, de ilyen brutális cselekményre nem számítottam, és nem is szeretek ilyet olvasni. Hogy szakszóval fejezzem ki magam, ez egy tipikus WTF-pillanat volt számomra. Olvastam ezzel párhuzamosan egy krimit is, amiben azért elég csúnya dolgok vannak, de az sem vetemedik ilyesmi leírásokra. Végül alvás előtti olvasmányként inkább arra váltottam aznap este. :) Aztán másnapra kicsit lehiggadtam, és mivel könyvklubos könyvet csak végesetben hagyok félbe, folytattam, és több ilyen szörnyűséggel már nem találkoztam.

A második történet a Kősárkány, amiben hirtelen átugrunk pár évet, és ebben Emese útkereséséről olvashatunk. Főleg az foglalkoztatja a lányt, hogy melyik világba tartozik, mert sehol nem érzi igazán otthon magát. Így aztán jó kamasz módjára megszökik, vagy mesei fordulattal élve: világgá megy. Ez a történet alapvetően tetszett, szépen volt felépítve, és érdekes dolgokkal találkoztam benne. A végét viszont picit összecsapottnak éreztem, bár igaz, hogy ez nem egy teljes lezárás, hiszen folytatja egy harmadik könyv, az Ezüstkéz.

Összességében nem tudom, mit gondoljak a könyvről. Elfeledni vagy megbocsátani azt a csúnya pillanatot, amikor nem akartam folytatni az olvasást, nem tudom. De emellett voltak érdekes történetszálak, amik magukkal sodortak. Azt hiszem, a kettőt összevetve nálam ez egy hármas pontszámot ér.

Értékelésem: 3 / 5

A könyvsorozat részei:
 Ólomerdő 1: Ólomerdő
 Ólomerdő 2: Üveghegy
 Ólomerdő 3: Ezüstkéz

Hasonló könyvek:
A medve és a csalogány
Rengeteg
Maresi
Kövess Bloglovin-on