Tizenegyedik blogszülinap

Tizenegy éves lett a könyves blogom! :)

Szokás szerint pár nappal megkésve, de idén legalább újra jelentkezem egy blogszülinapi poszttal. Tavaly ugyanis ez elmaradt, (nem az első eset,) sőt, idén még a szokásos év eleji értékelőt is kihagytam, mert nem olvastam a tavalyi év során annyira sok könyvet, hogy azokból érdemes lett volna válogatást készíteni. Nagy változás, hogy időközben a Mini-könyvklub is megszűnt – pontosabban határozatlan időre szünetel –, hiszen egyre apadt az érdeklődés iránta, és a részvétel is egyre inkább elmaradozott. Mindezeken felül a blogon az is meglátszik, hogy ez év első felében nem volt sajnos időm olvasni, de most már pótolgatom az elmaradást. :)

 

Újítás a blogon: a sokadik blogszülinap alkalmából megleptem magamat (vagy inkább a blogomat?) némi újítással: a fülek felül nagyobbak lettek, így könnyebben észrevehetők, és megjelent egy új oldal is köztük Ezt olvasd! címmel. Ez nem más, mint egy könyvajánló. Mostanra ugyanis már 290 könyvről írtam értékelést (blogbejegyzést), és emiatt a Könyvlistám (második fül) is olyan hosszú, hogy talán nehéz már átlátni (habár többféleképp is rendszerezve van: kategóriák, kétféle abc-rend, plusz alul pontozás szerint). Szóval arra gondoltam, elkél mostanra egy olyan rövidebb lista is, amin a számomra legkedvesebb, vagy éppen legmeghatározóbb könyvek szerepelnek, amiket jó szívvel ajánlok másoknak is olvasásra. Ez a célja az új oldalnak. Szép színes, a könyveket ugyanis borítóstul, kategóriánként válogattam össze.

 

Így néz ki az új, könyvajánló oldal!

 

Remélem, hasznos lesz nektek, a blog látogatóinak ez az új oldal! Időnként frissíteni is fogom, úgyhogy érdemes lehet néha-néha visszatérni! Jó böngészést, kellemes könyvolvasást!

 

Hasonló bejegyzések:
   Kilencedik blogszülinap
   Nyolcadik blogszülinap
   Hetedik blogszülinap
   Hatodik blogszülinap
   Ötödik blogszülinap
   Negyedik blogszülinap
   Második blogszülinap
   Blogszülinap!
   Blogindító

Scorched

Nagy tétre menő nyomozás egy javítóintézetben egy izgalmas, pörgős történetben.

A történetből: Embert az apja megöléséért javítóintézetbe küldik a bírósági tárgyalásig. Senki nem hullajt könnyet az apjáért, aki egy bűnszervezet vezetője volt, és senki nem lepődik meg azon sem, hogy a saját lánya hideg vérrel meggyilkolta. A Fiatal Detektívek feladata, hogy beépüljenek a javítóintézetbe, összebarátkozzanak Emberrel, és megtudják, hová tart a legújabb fegyverszállítmány. Csakhogy Ember nem az a barátkozós típus.

Értékelésem: Izgalmas regény volt, méltó lezárása a négyrészes sorozatnak. Nagyon emlékeztetett az első kötetre némely mozzanata a történetnek, de nem zavaró módon, mert nem éreztem utánzatnak, hanem inkább csak párhuzamba állítható néhány jellegzetesség. Nagyon tetszett, hogy egyszer sem ült le a történet, mindig volt valami újabb fejlemény, ami hozzáadott valamit. Vagy egy újabb fenyegetés, vagy egy múltbeli visszaemlékezés, esetleg a remény felcsillanása, vagy elhalása a jövőt illetően. Persze ott a románc is, mint kötelező kelléke a regénynek, de nagyon visszafogottan, rövidre szabva. Az izgalomé volt a főszerep.

Örülök, hogy a végére értem a sorozatnak, jó szívvel ajánlom másoknak is, akik szeretik a pörgős-nyomozós történeteket tinikkel. Habár minden kötet különálló történet, azért mindenképpen érdemes az első kötettel kezdeni, mert ott kapunk bemutatást a Fiatal Detektívek szervezetébe, és a szereplők mind visszatérnek a további kötetekben. És most azt is felfedeztem, hogy rengeteg más sorozata is van az írónak, többféle álneveken is, úgyhogy biztosan keresek még tőle hasonló olvasmányt a jövőben.

Értékelésem: 4,5 / 5

A könyvsorozat részei:

  Struck 1: Struck / Storm and Stone - Storm és Stone
  Struck 2: Stung - magyar megjelenésről nincs hír
  Struck 3: Shaken
  Struck 4: Scorched

További könyvek az írótól: Sky

Hasonló könyvek:

The Raven Boys - A hollófiúk

Apa, randizhatok egy lovaggal?

A napszemű Pippa Kenn

The Rest of Us Just Live Here

Nem hagylak egyedül

A realitásoktól túlságosan elrugaszkodott történet a halál elfogadásáról.

A történetből: Daisy már lélekben készül a hétvégi kiruccanásra, ám férje még mindig nem pakolta be a bőröndbe a ruháit. Ünnepelni mennek, hiszen egy újabb év telt el, amióta kigyógyult a mellrákjából. Az utat persze előre le kellett szervezni, és mire elérkezik a hétvége, kiderül, hogy a legutóbbi orvosi vizsgálat eredményei pozitívak lettek.

Értékelésem: Szomorú hangulatú a regény, hiába vannak benne időnként fanyar humorú leírások, azért alapvetően végig kicsit szorongós, befelé fordulós. Kivéve az őrült részeket. Elég sok van belőlük. Erre mindjárt visszatérek. Szóval a történet – szerintem – arról szól, hogy ez a talpraesett, rendszerető, és mindent rendszerező, megállás nélkül teendőlistákat készítő nő hogyan dolgozza fel, hogy csupán néhány hónapja maradt hátra az életéből. Habár az egész történet aktív cselekvéseket mesél el, mégis világis, hogy egy belső utat látunk. Ott van a gyász és a harag, a tagadás, a remény, aztán a depresszió, és utána.... hát igen, ami utána jön, az már az őrültség.

Amikor Daisy derült égből villámcsapásként rájön, hogy személyes tragédiája a férje számára is tragédia, akkor azonnal elhatározza, hogy új feleséget keres neki. Na ez volt az a pont, amikor abba akartam hagyni az olvasást. De a sors úgy hozta, hogy tovább olvastam, és lassanként a megfigyelője lettem, ahogy ez a gondolat egyre inkább a rögeszméjévé válik. Én egyáltalán nem tudtam azonosulni ezzel, hiszen mindenki tudja, hogy ez nem így működik, az ötlet úgy ahogy van, egyszerűen baromság. Persze a gondolat nagyon kedves és szívmelengető, de egyben kivitelezhetetlen hülyeség is. Időnként Daisy is rájön erre, mégse hagy fel eltökélt szándékával. És egy idő után besokalltam. Amikor már a legjobb barátnője is rávilágít, hogy mennyire túlzásba esett, és rögszméjévé vált a dolog, akkor fogtam magam, átugrottam vagy 80 oldalt, és elolvastam inkább az utolsó másfél fejezetet. Ilyen se volt még, soha nem ugrottam így egy regény végére, de normális esetben már korábban megállok az olvasással, ha érzem, hogy nem nekem való a regény. A végét elolvasva arra jutottam, hogy nagyon jól tettem, hogy nem olvastam el a köztes részeket, viszont örülök, hogy megtudtam, hogyan zárult a regény.

Ennyi, többet kár is erről mondani. Nem volt rossz, a stílusa ott volt, és megértem, hogy esetleg segíthet valakinek feldolgozni egy hasonló időszakot, de számomra a történet túlságosan észszerűtlen volt.

Értékelésem: 2 / 5

Hasonló könyvek:

A nővérem húga

Utóirat: Szeretlek!

Az éjféli égbolt

Szólít a szörny

Csodák kora

Book Lovers

Vicces, pörgős történet családi drámával és romantikával egy nem kifejezetten idilli kisvárosban.

A történetből: Nora tipikus városi nő, mindene New York, ahol gyerekkora óta él. Szeret jól öltözni, mindenkor professzionálisan viselkedni, és érezni a város szüntelen nyüzsgését. Így aztán nem repes az örömtől, amikor húga arra kéri, hogy utazzanak egy hónapra egy csendes kisvárosba, ahol a Nora által gondozott bestseller romantikus regény játszódik. A húgáért azonban bármit megtenne, így beleegyezik az utazásba, sőt még a vállalhatatlan listába is, ami szerint romantikus regényekbe illő feladatokat kell teljesíteniük. Miután megérkeznek, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a kisváros tele van meglepetéssel: idétlenül elnevezett üzletekkel, furcsa helyiekkel, egy görög félistennel, sőt, váratlanul a szakmai riválisába is belebotlik.

Értékelésem: Nagyon tetszett ez a regény, élvezet volt minden sorát olvasni. Rendkívül szórakoztató volt, és már az első oldalakon megvett kilóra, amikor Nora úgy mutatta be magát, mint a romantikus regények antihősét. Mind a karakterek, mind a sztori nagyon tetszett. Volt kellő háttértörténet, némi feszültség és titkok, kísértő múlt, perzselő romantika, és sok humor. Nem tudok igazán semmi rosszat mondani a történetről. Mindig sikerült fenntartani az érdeklődésem valamivel, és emiatt be is zabáltam a regényt egy hét alatt — ami már (sajnos) régóta nem esett meg velem. Pontosan ilyen laza, szórakoztató kikapcsolódásra vágytam A Dűne messiása után. Jó vásár volt ez a könyv, és megérdemelten kapta a Good Reads Choice Awards első helyezését is.

Értékelésem: 4,5 / 5

Hasonló könyvek:

Jane vékony jégen táncol

Elveszett kutyák, magányos szívek

Egyetlen éjszaka

ZEN The ​Art of Simple Living

Érdekes gondolatokat felvető apró tanácsok és bölcsességek a Felkelő Nap országából.

A kötet 100 rövid bölcsességet/tanácsot tartalmaz egy japán buddhista Zen mester tollából. Ezek mind arra fókuszálnak, hogy nyugodtabb, teljesebb életet élhessünk, akár a szemléletünk megváltoztatásával, akár apró cselekvésekkel, vagy egyszerűen egy kis filozofikus merengéssel. Mindegyik fejezet (=bölcsesség) annyira rövid, hogy szellősen írva is két oldalba belefér. Némelyiknél még egy kis színes illusztráció is helyet kapott a lapokon.

Nekem személy szerint vegyes érzéseim vannak a könyvvel, és a benne lévő bölcsességekkel kapcsolatban. Kezdjük ott, (szeretek időrendben mesélni,) hogy miután elolvastam néhány tíz fejezetet, nagyon bennem volt, hogy kitárgyalnám őket valakivel/valakikkel. Volt, ami egyszerűen megindított bennem gondolatokat, és volt, amivel meg nem értettem egyet, de olyan is akadt, amit sehogy nem tudtam értelmezni. Végül online beszélgetőtársakat találtam, igaz, hogy hivatalosan haladó szintű angol nyelvgyakorlásra jöttek, de nyilvánvalóan elsősorban a téma vonzotta őket is. Mivel a bölcsességek nagyon rövidek, így sok esetben rengetegféleképpen lehet értelmezni őket, vagy végtelen számú példát lehet hozni rájuk. Sok esetben valóban új szemszögeket, új értelmezéseket ismertem meg. Mivel a társaság tagjai a világ különböző pontjairól kapcsolódtak be, így igazán eltérő hátterű emberek különféle szemléletmóddal értelmezték ugyanazokat a sorokat. Nem fogom például elfelejteni, hogy amikor a Seek out the sunset fejezetet olvastuk, amiben az író arra buzdít, hogy időnként mozduljunk ki és nézzük meg a naplementét, akkor a Mexikóvárosban élő tagtársunk reakciója az volt, hogy ő sajnos szinte soha nem látja a naplementét a hatalmas szmog miatt, de szívesen nézeget képeket róla. Tudom, ez egy extrém példa, de azt kell mondjam, tartalmas társas élmény volt egy vegyes kis csoportban kitárgyalni, hogy melyik bölcsességről ki mit gondol.

Mindez már két évvel ezelőtt volt, és a könyvnek akkor nem értünk a végére, a társaság rajtunk kívülálló okok miatt felbomlott. A könyvvel ezután nagyon lassan, apró lépésekben haladtam csupán. Ennek több oka is volt, de amit érdemes megemlíteni, az talán az, hogy egyedül értelmezve a sorokat, nekem a könyv sokkal kevesebbet ad. Egyféleképp értelmezem, aztán vagy egyet értek vele, vagy nem, de túllépek rajta és kész. Viszonylag kevés olyan gondolattal találkoztam a könyvben, ami tényleg nagyon megihletett, vagy elgondolkodtatott, főleg ahogy haladtam előre a könyvben, egyre kevesebb ilyen akadt. Aztán ott van az is, hogy sok japán kifejezést használ az író, és nem mindet magyarázza meg. Nyilván nem fért volna bele a szűkös leírásokba, de én meg nem feltétlen néztem mindnek utána. Amíg megvolt a társaság, több értelmét láttam utánanézni, de olyan is volt, hogy valaki más megmagyarázta, aki tudott róla, vagy vette a fáradtságot és kikereste.

Többet nem biztos, hogy érdemes minderről írnom. Egyáltalán nem bánom, hogy kitartottam, és végigolvastam a könyvet, de szerintem ez sokkal inkább vitaindító és kibeszélésre való, mint egyéni merengésre. Nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom vele. Egyéni olvasásra nekem sokkal jobban tetszett a hosszú című The Things You Can See Only When You Slow Down. Egyszemélyes "utazásra" én inkább azt ajánlanám.

The Things You Can See Only When You Slow Down

The Little Book of Mindfulness

Peace Is Every Step

Dune Messiah

Merengős, zavaros leírások némi sci-fi töltelékkel.

A történetből: Sokat változott Arrakis, a sivatagbolygó, amióta Paul lett a birodalom császára. Immár tavak, oázisok és friss növényzet teszi élhetőbbé a környezetet, a sivatag pedig egy korlátozott területre szorult csupán. A fővárost ellepik a zarándokok, és a tömeg spirituális igényeinek kiszolgálására megjelentek a templomok, papok, árusok. A bolygón túl, az univerzumban is nagy változások zajlanak, hiszen már lassan egy évtizede dúl a dzsihád, amiben fremen harcosok az Atreides-ház nevében foglalnak el új bolygókat, és ölnek meg sokmilliárd hitetlent. Paul egyre inkább úgy érzi, hogy nincs választása a jövőt illetően, mert akármennyire szeretne is változtatni az események folyásán, annál csak rosszabb alternatívákat lát maga előtt.

Értékelésem: Hát nincs mit tenni, ez a könyv sajnos javarészt untatott. A cselekmény persze továbbra is érdekes, és nagyon örültem, amikor végre időnként történt valami, de sajnos a legtöbb oldalon csak hosszas szimbolikus, merengős leírásokat olvastam. Ezek nem is mindig voltak érthetők. Lehet, hogy a későbbi cselekmények ismeretében értelmet nyernek, ha valaki veszi a fáradtságot és visszaolvassa a többi kötet olvasása után, - legalábbis ez volt a benyomásom, hogy ez lehet a helyzet, - de ennek híján én sokszor nem tudtam követni a mondandót.

A merengéseken túl azért akadt cselekmény is, méghozzá elég sokféle: visszajött egy korábbi, szeretett szereplő, bár más formában, megjelent pár új életforma, bár talán nem is mind élt, titkos, de törékeny szövetség kovácsolódott Paul uralmának megdöntésére, Alia felnőtt és kibontakozott a természete, valamint alakváltók, árulók, és jövőbelátók nehezítették a tisztánlátást.

Most mindenképpen rámfér valami kevésbé filozofikus, pörgősebb olvasmány, mert ahogy haladtam ennek az olvasásával, mindig egyre nehezebben vettem rá magam, hogy újra a kezembe vegyem... Aztán majd meglátjuk, hogy folytatom-e még a sorozatot, mert a történet érdekelne, de nem feltétlen akarom magam végigrágni még sokszáz oldal megfejthetetlen töprengésen.

Értékelésem: 2,5 / 5

A sorozat első kötetéről szóló két értékelésem: A Dűne, és Dune (újraolvasás).

 Hasonló könyvek:

Afázia

Vének háborúja

Kiálts farkast

Oculus

Dune

Vegyes beszámoló az új Dűne filmekről és egy újraolvasásról.

Hosszú hallgatás után egy nem akármilyen könyvvel térek vissza a blogra, hiszen a sci-fi irodalom egyik legmeghatározóbb darabjáról van szó. Ráadásul ez egy újraolvasás nálam, amit igen ritkán követek csak el. Kilenc évvel ezelőtt, 2015-ben olvastam először a regényt, akkor magyarul, a második Mini-könyvklubban. Akit érdekel, az ide kattintva elolvashatja az akkori blogbejegyzésemet, ami részben kedvcsináló, részben kritika, és még az 1984-ben készült filmről és a 2000-ben készült mini-sorozatról is írtam benne. Ebben a posztban most nem tervezek a történetről írni, hanem inkább az új film(ek)ről és a mostani olvasásélményemről lesz szó. Nem tagadom, hogy ezúttal az új filmek ösztönöztek arra, hogy újra kezembe vegyem a regényt, de ezúttal eredeti nyelven, angolul.

Habár két film született mostanában a történetről, én leginkább egyként tekintek rájuk, hiszen az első Dűne regényt dolgozzák fel - két részben. Nem meglepő ez a választás, hiszen igencsak hosszú és komplex történetről van szó, és emiatt az egyik korábbi feldolgozás is egy háromszor másfél órás mini-sorozat lett. Mindenesetre emiatt én inkább nem néztem meg az első, 2019-es filmet, amíg a második rész is el nem készült. Kb. egy hónapja került rá sor, hogy mindkét filmet ledaráltam, és hát a sok Oscar-díj, a magyarországi forgatás, az állítólagos könyvhűség, meg a saját korábbi olvasásélményem miatt elég nagy várakozásaim voltak. Bevallom, a sztorira eddigre már csak nyomokban emlékeztem. :D Így hát a filmnézés után jött az újraolvasás is, rögtön azzal a szándékkal, hogy ezúttal a teljes könyvsorozatot (az eredeti hat könyvet) végigveszem.

Paul Atreides a 2019-es filmben

Kezdjük a filmnézési élménnyel! Talán a legmeghatározóbb számomra a zene volt, ami sajnálatos módon iszonyatosan idegesített mindkét film alatt. Hanz Zimmer ide, Oscar-díj oda, szerény véleményem szerint ez nagyon félresikerült, és nagyon sokat levont nekem a moziélményből. Én leginkább zajkollekciónak nevezném, vagy kicsit szebben: aláfestő hanghatásoknak, de nem zenének. Ráadásul túlságosan repetitív volt számomra ez a hangélmény. A képek viszont gyönyörűek (habár a homokféreg csalódás volt), és a színészek is egytől egyig tetszettek, nagyon magas színvonalt képviseltek. Paul különösen tetszett, nagyon erős karaktert hozott, ami mindenképpen pozitív, hiszen a történet főszereplőjéről van szó.

Jessica mint Tiszteledő Anya a 2021-es filmben

Térjünk rá a könyvre! Ismét nagy élmény volt ezt a történetet olvasni. Kilenc évvel ezelőtt nyilván a felfedezés öröme és a történet újdonságai tették izgalmassá az olvasást, és részben ezúttal is voltak "újdonságok" (amiket elfelejtettem), de ezúttal az is hozzáadott az élményhez, hogy többé-kevésbé már tudtam, milyen cselekményre és milyen légkörre számítsak, és ezért jobban felfigyeltem a részletekre, az elrejtett apróságokra, és a történetbeli előreutalásokra. Ráadásul rögtön össze tudtam hasonlítani a könyv cselekményét a frissen látott filmmel, és nagy élvezettel csodálkoztam rá azokra a dolgokra, amik a filmben nem szerepeltek (pl. a mentátok), de érthetőbbé, kerekebbé tették a történetet. 

 

Itt jegyezném meg, hogy ezen néhány kihagyott rész és szereplő ellenére az első film valóban rendkívül hűen követi a regényt. Nem úgy ám a második rész! A második filmben már több, ráadásul igen fontos eseményt megváltoztattak. Bevallom, nem is értem, hogy ezekkel a módosításokkal mit akarnak kihozni a történetből, mert úgy érzem, eléggé elkanyarodtunk az eredeti sztoritól. Arra tippelek, hogy több személyes drámát és több akciót fognak belecsempészni a harmadik filmbe, amiknek ezekkel a módosításokkal ágyaztak meg. Viszont hoppá, ezáltal éppen a könyv erőssége veszik el - mármint legalábbis szerintem -, ami sokkal inkább a nagyvolumenű, de csupán Paul belső világában megjelenő eseményekről szól, no meg azokról az apróságokról, amik a történetet sci-fivé teszik paranormális fantasy helyett.

 

Futás a homokféreg elől a 2021-es filmben

Örülök, hogy újra kezembe vettem a regényt, és ezúttal eltökélt szándékom, hogy folytatom is a történetet a következő kötettel. A filmet, ha valóban lesz folytatása, majd meglátjuk...

Értékelésem: ezúttal is 4 / 5

(mármint a könyvre)

Korábbi értékelésem a könyvről: A Dűne.

 Hasonló könyvek:

Afázia

Vének háborúja

Kiálts farkast

Oculus

Diktátor

Lassú lezárás egy izgalmas történelmi kalandregény sorozathoz.

A történetből: Ritter nyomozó és Eszterházy gróf kalandjai folytatódnak, immár két külön úton, mióta Ritter fogságba esett. A háború véget ért ugyan, de a nagyhatalmak és a nagyravágyók továbbra is igyekeznek a lehető legjobb pozícióba kerülni, és ennek eléréséhez nem válogatnak a módszerekben. És miközben Budapesten pusztít a spanyolnátha, Eszterházy kényszerházasságot köt, hogy barátját biztonságban tartsa...

Értékelésem: Sajnos a trilógia harmadik része nem hozta számomra a korábbi színvonalat. A karakterleírások továbbra is erősek a regényben, és kalandokban sincs hiány, mégis úgy éreztem, hogy fölöslegesen lett a kötet felduzzasztva oda nem tartozó elbeszélésekkel. Leginkább talán az Anikszjútához tartozó részek zavartak; szerintem túl sokat olvastunk róla, pedig valójában nem is fontos szereplő. Mintha az írók szerették volna őt kiemelni, de nem éreztem úgy, hogy jogosan. Nem sikerült eléggé megágyazni hozzá ahhoz, hogy elfogadjam őt egy újabb főszereplőnek, és emiatt többnyire unottan olvastam még a tragikus gyerekkoráról szóló részeket is. Ugyanúgy, Hitler sztorija csupán lóg a levegőben, de ő ugye legalább valós, fontos történelmi személy volt... Mégis, tudván, hogy a regény 1918-ban véget ér, nem értettem, mire föl olvasunk róla. Ez egy olyan felvezető, aminek nem lesz folytatása.

Ugyanemiatt álltam értetlenül a végső lezárás felett is: miért kellett a két főhősnek megmenekülni? Persze valahol a szívem mélyén reméltem, hogy így lesz, de az eszemmel azt kívántam, hogy ne, hiszen úgy hitelesebb, és értelmesebb lett volna a történet. Viszont ha már megmenekültek, akkor legalább húzódjanak meg és éljenek boldog életet! Ezzel megmagyarázhatnánk, miért süllyedtek feledésbe a történelem során (mármint túllépve azon, hogy kitalált szereplők), és legalább megkapták volna a megérdemelt boldogságukat. Nagyon olyan szaga van a lezárásnak, hogy az írók egyszerűen nyitva akarták hagyni a lehetőséget a folytatásra, de a trilógiával a sorozatcímben, nem igazán értem, hogy mégis hogyan.

Értékelésem: 3 / 5

A könyvsorozat részei:
  Elhallgatott évszázad trilógia 1: Forradalmár
  Elhallgatott évszázad trilógia 2: Cselszövő
  Elhallgatott évszázad trilógia 3: Diktátor

Hasonló könyvek:

A könyvtolvaj

A kém, aki bejött a hidegről

The Last Days of Night

Mutts and Mistletoe

Karácsonyi kutyás, bolond történet vidéken.

A történetből: Miután Charlie balesetet szenved az otthonában, az anyja intézkedik, hogy az unokatestvére, Jez érte jöjjön és elvigye vidékre lábadozni. Jól is hangzik Charlienak a nyugodt környezet a természet lágy ölén, ám Jez kutyahotelt üzemeltet, és Charlie ki nem állhatja a kutyákat. Pár nap múltán, mikor kezd összeszokni az állatokkal, Jez váratlan meghívást kap az északi sarkkörre, és egyedül hagyja Charlie-t az ünnepekre egy sor problémás állattal.

Értékelésem: Aranyos történet volt, kikapcsolódásnak tetszett, de a főszereplővel nem tudtam azonosulni. Az egy dolog, hogy nem szereti a kutyákat, mindenkinek indulhat rosszul a kapcsolata velük, és persze lassanként egyre jobban megszereti őket. A problémám az volt, hogy sorra csak hülye döntéseket hozott meg. Bíztam benne, hogy a végén esetleg kijátszák azt a kártyát, hogy mindezt azért tette, mert agyrázkódása volt a balesetben, és nem volt önmaga, de sajnos nem így lett, így el kell fogadnom, hogy az író ilyen felelőtlen bolondnak álmodta meg a főszereplőt. A mellékszereplők egyébként aranyosak voltak, és a kutyás kalandok is szórakoztatóak voltak. A jóképű kutyagazdi és a szintén sármos állatorvos pedig némi humort, drámát és romantikát adott a történethez. Vidám perceket nyújtott a regény, de úgy érzem, nem volt benne semmi különleges.

Értékelésem: 3,5 / 5

Hasonló könyvek:

The Dogs of Christmas

Átkozott Hannah Brown

Elveszett kutyák, magányos szívek

A New York Winter

Önkeresés New Yorkban szívmelengető téli kalandokkal.

A történetből: Ashling le kell mondjon karrierjéről, ami eddigi életét meghatározta. Úgy érzi, élete kudarcba fulladt, és nem tudja, mi másba kezdhetne. Tíz évvel korábban írt álomlistájáról ez volt az egyetlen, amit megvalósított, és immár túl késő, hogy a többit valóra váltsa. Habár New Yorkba még mindig elköltözhetne, de Angliából csak egy turistavízumot kaphat. Három hónap elég lesz vajon, hogy New Yorkban ismét felfedezze önmagát, és új álmokat szőjön?

Értékelésem: Az elején kellett egy kis idő, hogy belerázódjak a történetbe, és elfogadjam a főszereplőt szokatlan hivatasával, amit éppen elvesztett. De mire megérkezett New Yorkba, már összeszoktunk, és kíváncsian vártam a kalandjait. Azokból pedig bőven akadt! Nemcsak a városban, hanem északon, Vermont államban is, de főleg persze New York nevezetességeinél bontakoznak ki a történet különböző állomásai. Mivel én is jártam már New Yorkban, némi nosztalgiával olvastam a leírásokat, míg más részeket, amikben nem volt részem, vegyes érzésekkel fogadtam (pl. a leírás után tuti nem szilvesztereznék a Times Square-en!). Különösen jól esett olvasni a regényt így a téli időszakban, nagyjából a könyv eseményeivel egyidőben.

A történet persze nagyjából azt hozza, amit az ember vár, hiszen a kanyargós út végére Ashling rájön, hogy rosszul állt hozzá az álmai kereséséhez, és ráébred, hogy valójában mik is fontosak az életében, és hogy nem jó csupán egy távoli, homályos végcélt hajkurászni, miközben lemarad a jelen pillanatairól. Nagyon aranyos volt a történetet átszövő sok, apró visszaemlékezés Ashling nagymamájára, és a vidám, önfeledt turistáskodás az anyjával. Igazi feel-good olvasmány ez a karácsonyi–szilveszteri időszakra.

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:

The Magnificent Mrs Mayhew

Otthoncsere

Snowflakes at Mistletoe Cottage

One Day in December

Karácsony New Yorkban