2018. december 1., szombat

The Hero Pup

https://moly.hu/konyvek/megan-rix-the-hero-pupUnalomba fulladt mese egy cuki kiskutya segítőkutyának történő neveléséről.

A történetből: A 11 éves Joe elvesztette apukáját, aki katona volt. Még hármasban, apuval és anyuval tervezték, hogy befogadnak egy kiskutyát, akit segítőkutyának nevelnek, hogy aztán egy olyan katonához kerüljön társnak, aki megsérült, és segítségre van szüksége a mindennapokban. Nem messze egy új alom labrador születik, aminek egyik tagja, habár fajtatiszta, fekete folttal a fülén jön napvilágra. Ő Patch (Folti), aki hamarosan Joe-hoz kerül.

Értékelésem: Ezzel a cuki kutyás karácsonyi történettel vágtam bele idén a karácsonyi olvasmányaimba. Jó választásnak tűnt, mert már a borítóból is árad a cukiság és a téli hangulat, amit decembertől kezdődően olvasmányokkal szoktam fűteni magamban.

A könyvet kinyitva szembesültem azzal, hogy ez egy gyerekkönyv, habár ha kicsit jobban átgondoltam volna a dolgot, már a borítóból is sejthettem volna. Sebaj, gondoltam, én is egy nagy gyerek vagyok, biztos szuper lesz. Az elején még boldog is voltam, mert a kivitelezés nagyszerű, nagy betűkkel és sortávolsággal, hogy az olvasást még gyakorló gyerekeket segítse, és a borító csodaszép, na meg a fejezetek elején lévő kis kép nagyon cuki. De a történet sajnos már az elején unalomba fullad. A kutyás leírások annyira részletesek, hogy az már cseppet sem érdekes, másról pedig gyakorlatilag nem is szól a könyv, mert a kerettörténet semmit nem halad. Így aztán félbe is hagytam a könyv olvasását. (Belelapozgattam azért, és valóban végig rettenetesen unalmasnak tűnik.

Elgondolkoztam azon, hogy vajon gyerekként jobban tetszene-e ez a történet, és arra jutottam, hogy valószínűleg nem. Gyerekként még jobban untam volna az egészet, még inkább vágytam volna rá, hogy ha már próbálok olvasni, akkor legyen is valami történés, legyen valami élmény, ha már küzdök a betűkkel. Szerintem ezt a regény egyáltalán nem adja meg sem a kis, sem a nagy olvasóknak. Megkockáztatom, hogy akár el is ment volna a kedvem az olvasástól kisgyerekként, ha ilyeneket adnak a kezembe. Pedig az írónő népszerűnek tűnik, mert már rengeteg hasonló könyvet kiadott ugyanilyen témával.

Értékelésem: 1 / 5

Hasonló könyvek:
The Lightning Thief
The Iron Trial
Harry Potter and the Sorcerer's Stone

Kövess Bloglovin-on

2018. november 28., szerda

Babaarc

https://moly.hu/konyvek/renee-rosen-babaarcBrutális cselekményű történet a gengszterek világában az alkoholtilalom idején. Csak erős idegzetű felnőtteknek! (Én végig se olvastam...)

A történetből: Vera egy szegény gépírólány, aki nagyvilági életről, csillogásról és hírnévről álmodik. Szeret éjszaka bulizni, de a bárokban, klubokban általában férfiakkal hívatja meg magát az italra (amit szintén nagyon szeret), hiszen szerény fizetéséből elég ennivalót se tud magának venni. Végül másodállást vállal, és ennek köszönhetően hamarosan megismerkedik egy elbűvölően gazdag, jóképű és rendkívül nagylelkű férfival. Randizni kezdenek, ám kiderül róla, hogy gengszter, így Vera inkább egy másik férfi karjaiba veti magát. Csakhogy ez a férfi is veszélyes, régi szerelme pedig nem mond le Veráról.

Értékelésem: Ezt a könyvet az idei Könyvhéten találtam az egyik 500 Ft-os dobozban (amiben minden könyv ennyibe került), és emlékszem, hangosan felolvastam a hátsó borítón lévő leírást AniTigernek, annak ellenére, hogy voltak ott mások is éppen. Szerencsére mind hasonló korú nők voltunk, így nagy egyetértésben mindannyian fetrengtünk a nevetéstől, annyira butának tűnt a főszereplő és a történet, mégis többen egyből elhatároztuk, hogy ez a könyv nekünk kell. Hogy miért? Mert hihetetlenül szórakoztatónak tűnt.

A regény eleje valóban olyan volt, mint amit vártam. Bolondos történet egy 18 éves fiatal nőről, aki próbál megállni a saját lábán, és a nagyvilági életre való törekvése során az se feltétlenül rettenti el, ha bűnözők közé keveredik. Kissé őrült a történet is, meg a főszereplő is, de olyan bohókás, és rendkívül szórakoztató módon. Legalábbis az elején.

Lassan azonban egyre sötétebb lesz a történet. Persze a gengszterek világában játszódó történetnél nem is várhatunk mást, minthogy hogy egyre több baj üti majd fel a fejét, és várhatóan fejek is hullanak, de bíztam benne, hogy továbbra is megmarad ez a bolondos, szórakoztató stílusa a regénynek. Sajnos ez nem így lett. Idővel kezdtek felbukkanni igazán elborzasztó jelenetek, és mindeközben a vidámabb, önfeledtebb jelenetek száma fokozatosan csökkent. Olyannyira, hogy a regény feléhez érve be kellett látnom, hogy ebből már nem is lesz kiút, és egy kínzós jelenetnél úgy döntöttem, elég volt a brutalitásból, inkább nem is olvasom tovább a történetet. Becsapósnak érzem mind a borítót, mind a fülszöveget, mert sehol semmi nem figyelmeztetett arra, hogy egy túlságosan valószerű horrorba fordul át a regény.

Mivel nem olvastam végig a regényt, ezért nem érzem úgy, hogy számmal is értékelhetném, úgyhogy ezúttal ez most elmarad. Ha le is pontoznám, nem azért tenném, mert rosszul van megírva, hanem mert én nem szeretem az ilyen brutális történeteket, meg mert becsapva érzem magamat.

Én semmiképpen sem ajánlanám se 18 éven aluliaknak, se gyenge idegzetűeknek. Ha egy könnyed történetre vágysz, akkor mindenképpen keress valami más olvasnivalót!

Hasonló könyvek:
A Murder in Time

Kövess Bloglovin-on

2018. november 20., kedd

The Bookshop

Kevés cselekményű, de a végletekig illedelmes brit kisvárosi társadalmat tökéletesen ábrázoló történet.

A történetből: Florence megveszi az Öreg Házat, hogy könyvesboltot nyisson a kisvárosban, ahol él. Úgy gondolja, hogy mivel se itt, se a környező településeken nincsen könyvesbolt, márpedig az emberek szeretnek olvasni, biztos sikerül majd fenntartania az üzletet. Beköltözik a ház felső szintjére, alul pedig kialakítja az üzletet. A könyvesbolt túl sok idejét veszi el, pedig vásárló alig akad. Végül felfogadja a 11 éves Christine-t, aki tanítás után minden nap besegít a boltban. Sokszor így vannak kettecskén, plusz persze a ház zajongó szelleme.

Értékelésem: Úgy került a regény a látóterembe, hogy láttam a film előzetesét, ami e könyv alapján készült. Az előzetes nekem annyira megtetszett, hogy azonnal elhatároztam, hogy hamarosan meg is nézem a filmet. Azonban előbb mégiscsak jó lenne elolvasni az alapjául szolgáló könyvet. Így is tettem. :)

Habár a filmet nem láttam még, az ajánlója alapján más kép alakult ki bennem a főszereplőről és a történetről, mint amit a regényben kaptam. Persze nem lenne fair összehasonlítani őket; ezt majd megteszem, ha a filmet is végignéztem.

A kisváros, és különösen az ott lakók rendkívül régimódiak, még azzal együtt is, hogy a történet a múltban játszódik, 1959-ben. Mindenki a végletekig illedelmes, egymás hátba szúrása is mézes-mázos szavakkal körítve, a brit társadalmi normáknak megfelelően zajlik. A bonyodalmat az okozza, hogy a városka befolyásos nagyasszonya más sorsot szán az Öreg Háznak, és mindent elkövet, hogy véghez vigye az akaratát. Ezzel nagyjából mindent el is mondtam a cselekményről, ugyanis ez a könyv nem hordoz rendkívüli izgalmakat, sem igazán váratlan fordulatokat. Ez a regény a szereplők bemutatásáról, az ottani kis társadalmukról szól. Ezt brilliánsan teszi, nagyon jók a karakterek, mókás, ahogy egymással társalognak és kódfejtik közben az illedelmes, néha kissé körülményes megfogalmazásokat. A leírások is nagyon jó stílusúak, és néha nagyon frappáns a szöveg. Külön pikantériát visz a történetbe a ház kísértete. Nekem mégis hiányzik emellé a cselekmény. Számomra csupán a karakterek, vagy a kis zárt társadalom bemutatása nem elég, nekem kell, hogy valami történjen is. Márpedig itt alig akad olyan mozzanat a történetben, ami valóban említést érdemel. Nem volt rossz, nem unatkoztam, de azért kicsit többet vártam. A befejezés pedig nem azt adta, amire számítottam, bár ezt nem panasznak szánom; szeretem, ha egy könyv meg tud lepni.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik nem bánják, ha izgalmas, vagy pörgős cselekmény helyett a karaktereken van inkább a hangsúly egy történetben.

Értékelésem: 3 / 5

Film (2017): Megnéztem a könyv alapján készült filmet is, és azt kell mondjam, rendkívül hű a történet a regényhez. Én két fő változtatást emelnék ki, az egyik a ház kísértetének hiánya (amit sajnáltam), a másik a főszereplő személyiségbeli változtatása. Nem változtattak túl sokat, de azért néhány lényeges ponton igen. (Pl. az hogy a regényben el se olvassa a Lolitát, sőt a filmnek már egészen az elején is látszik a különbség, mikor azt mondja Florence a bankban, hogy azért akar könyvesboltot nyitni, mert mindene az olvasás.) Nem bánom, hogy változtattak Florence személyiségén, mert igazából ez az, amit a regénybeli főhőstől is vártam, de tulajdonképpen azzal se volt bajom, hogy a könyvben nem ezt kaptam. Florence-en kívül Milót éreztem még nagyon másmilyennek, de igazából annyira egyedi, különc karaktert alakított a színész, hogy egyáltalán nem bántam, sőt, kifejezetten tetszettek az ő jelenetei. Igazából mindegyik színésszel nagyon elégedett voltam, kicsit talán csak a kislány volt túl okoskodó. Bill Nighy (Mr. Brundish) felülmúlhatatlan. A történet lezárásán is változtattak picit, de meg kell mondjam, hogy ez a filmbeli lezárás jobban tetszett, valahogy több értelmet látok benne.

Jelenet a filmből: Milo és Florence. Kép forrása: Condé Nast Traveller
Nem egy holliwoodi filmről van szó, ezt végig érezni lehet a lassú jeleneteken és a szokatlan, érdekes rendezői fogásokon, amikor például a szereplőket merengve, lassan kizoomolva mutatják mindenféle történés nélkül. Itt is azt éreztem, amit a könyvnél, hogy nem maga a cselekmény a lényeg, hanem a karakterek, akiket bemutat a történet. A színészek új, másfajta színezetet adtak számomra nekik, és nagyon tetszett, amikor két-két különcöt közös jelenetben láttam, ahogy brit módra egymást osztják, csipkelődnek, vagy sértő és kicsit aljas módon szúrnak oda egymásnak. Nagyon elégedett vagyok a filmmel.

Hasonló könyvek:
The Secret, Book & Scone Society
The Jane Austen Book Club
Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság

Kövess Bloglovin-on

2018. november 18., vasárnap

Sorsok szőttese

https://moly.hu/konyvek/elizabeth-berg-sorsok-szotteseKedves történet arról, hogy idősebb fejjel is várnak még ránk csodák, ha bátran nyitunk feléjük.

A történetből: Cece legjobb barátnőjét, Pennyt gyászolja, akinek halálán még nem tudta túltenni magát. Az első szerelmétől, Dennistől váratlanul egy képeslapot kap, ami kizökkenti a megszokásaiból, és úgy dönt, ideje változtatni az életén, és betartani a Pennynek tett ígéreteit. Elköltözik a környékről, és egy nagy házban köt ki, ahol három másik nővel lakik. Önkéntesnek jelentkezik egy hospice-be, és elindul végre arra a nyaralásra, amit évek óta terveztek Pennyvel.

Értékelésem: Ezt a könyvet még vagy két éve kaptam AniTigertől, azzal a megjegyzéssel, hogy ez egészen biztosan tetszeni fog nekem. A regény első harmadát olvasva még nem voltam erről meggyőződve, de így a végére érve megerősíthetem, hogy most is igaza lett.

Kezdem is az egyetlen problémámmal, a regény kettősségével. Az az érzésem, hogy két külön történetet kaptam. Az egyik Penny elvesztéséhez, vagyis inkább ennek feldolgozásához kapcsolódik, erről szól a regény első harmada, majd ezt viszonylag váratlanul felváltja egy teljesen eltérő rész, amikor is Cece új barátokat szerez és belevág egy nagy kalandba. Számomra ez a két téma nagyon elkülönült egymástól, nem éreztem igazán az összhangot a két rész között. A regény második felében Cece nem is nagyon gondol Pennyre, és az volt az érzésem, hogy ez az izgalmasabb rész (új barátok, új élet, nyaralás) önállóan alkothatott volna egy regényt. Nem baj, hogy Penny keretezte a történetet, mert így sikerült befoglalni az eseményeket egy szép, mélyebb mondanivalójú témába, de az elején a visszaemlékezésekből sokat lehetett volna húzni, mert végül nem volt semmi jelentőségük a későbbiek alakulásában.

Gyanítom, hogy AniTiger azért ajánlotta nekem ezt a könyvet (azon felül, hogy már ismeri az ízlésemet), mert hónapokkal korábban olvastam a Keddi nőket és annak folytatását, amik nagyon tetszettek, és valamennyire ez is hasonlít hozzájuk. Itt is, ott is egy összetartó, 4-5 nőből álló csoport kerekedik fel egy kalandos útra, ami során egymást és önmagukat is jobban megismerik, és ennek hatására változtatnak addigi életükön. Szeretem az ilyen történeteket, feltéve persze, hogy jól vannak megírva. Tetszett, hogy ebben a regényben is különböző személyiségű nők kaptak szerepet, akik életkorban is, munkájukban is eltérnek egymástól. Kedves történetet kaptak mindannyian, itt azonban (a Keddi nőkhöz képest) nem kiegyenlített arányban, hanem értelműen Cece-vel a főszerepben. Külön jól esett, hogy a regény végét nem húzta el az író fölöslegesen, csak azért, hogy olcsó megoldással giccses befejezést írjon. Így is minden a helyére került, ezt sokan elleshetnék tőle.

Azt hiszem, ideje, hogy végre elolvassam a Keddi nők harmadik részét is! :)

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Keddi nők
Utóirat: Szeretlek!
Itt jönnek a csajok

Kövess Bloglovin-on

2018. november 11., vasárnap

A medve és a csalogány

https://moly.hu/konyvek/katherine-arden-a-medve-es-a-csaloganyTéli mese orosz tájon, ahol a régi és az új hitvilág csap össze, ám a nők mindkét oldalról el vannak nyomva.

A történetből: Pjotr Vlagyimirovics családja északon él, ahol hosszú és kemény a tél, az emberek ilyenkor éheznek, de kitartanak, mert tudják, hogy tavasszal újra lesz mit enniük. Az itt élők, habár templomba járnak, még mindig áldoznak a régi isteneknek, és esténként történeteket mesélnek róluk gyerekeiknek. Pjotr felesége úgy dönt, megtartja a gyermeket, akivel várandós, mert tudja, hogy különleges képességei lesznek. A döntésnek azonban ára van. Miközben a kis Vászja felcseperedik és idősebb testvéreit látja szétszéledni a világban, nemcsak a hétköznapi dolgokat tanulja meg, hanem azt is, hogy bizonyos dolgokról, amiket mások nem érthetnek, jobb, ha tartja a száját.

Értékelésem: Nagyon érdekesnek tartottam a kétféle vallás ütköztetését egy ilyen környezetben, ahol kezdetben mintha jól megférne egymás mellett a régi pogány hitvilág és a kereszténység, de valahogy mégis érzi az ember a zsigereiben, hogy ez valahogy nem lesz jó. Például amikor a legidősebb testvér elmegy szerzetesnek, vagy amikor új pap érkezik a faluba. Igazából nem éreztem kiegyenlítettnek ezt a játszmát, mert csak az egyik oldalon látunk megelevenedni karaktereket, de aztán egész érdekesen, sőt váratlanul alakulnak a fejlemények. Számomra a regény központi témája ez volt, a régi és az új vallás összeférhetősége abban az átmeneti időszakban, amikor még nem vette egészen át az egyik a másik helyét.

Mindemellett szól a regény az egész családról is, de valahogy ez nem állt nekem össze egységes történetté. Mindenkinek más az útja, és úgy gondolom, hogy kerek egésszé csak a későbbi kötetekkel válhat majd a történet. Nem lepődnék meg, ha a folytatás(ok)ban más főszereplő(ke)t kapnánk (pl. Szását a következőben). Itt most Vászja kapott központi szerepet, a különleges, vadóc lány, aki nem követi a lányokkal szemben támasztott normákat. Nem szeret varrni, szót fogadni, illedelmes lenni, hanem fiú módjára legszívesebben kardot ragadna és megtanulna rendesen lovagolni. És tulajdonképpen ehhez kapcsolódik a legfőbb bánatom a könyvvel. Ez a regény egy olyan korszakban játszódik, amikor a lányok azt kell tegyék, amit a ház ura mond. Ha egy apa azt mondja a lányának, hogy feleségül kell menned XY-hoz, akkor a lánynak kutya kötelessége feleségül mennie az illetőhöz, akár akar házasodni, akár nem. Még az sem számít, hogy fiatal- vagy öregemberhez adják-e, csak az, hogy erős fiúkat szüljön. És persze tudom, hogy létezett, sőt bizonyos helyeken még most is létezik ilyen a világon, de ettől függetlenül (vagy talán éppen ezért) nem szeretek ilyen történetekről olvasni. Szerencsétlen Annát egész a könyv végéig sajnáltam, hiába lett egy kiállhatatlan szipirtyó, aki örömből csupán a kárörömöt ismerte.

Azt hiszem, ezzel a legfontosabb gondolataimat el is mondtam a regényről. Talán még érdemes kiemelni a meseszerű hangulatát és a téli táj megjelenítését, ami egy pokrócba kuckózva, forró teával igazán elvarázsolt. Mégis, valahogy nem volt az igazi. A mese jellegű részek nagyon tetszettek, de a fent kifejtett problémám végig zavart, és a végéhez közeledve a furcsa romantikus-féle jelenet meg egészen légből kapottnak, kidolgozatlannak tűnt, így nagyon furcsán hatott. Bájos lehetett volna az egész, de bizonyos részek túl zavaróak voltak hozzá.

Értékelésem: 3,5 / 5

Hasonló könyvek:
Rengeteg
Maresi
Hó mint hamu

Kövess Bloglovin-on

2018. október 27., szombat

Tizenegyes állomás

https://moly.hu/konyvek/emily-st-john-mandel-tizenegyes-allomasLetargikus világvége történet.

A történetből: Jeevan hiába próbálja megmenteni egy híres színész életét. Az előadás után hazaúton felhívja legjobb barátja, aki orvos, és közli vele, hogy azonnal el kell hagynia a várost, mert iszonyatos járvány terjed, amibe mindenki pár napon, vagy akár pár órán belül meghal. Jeevan felvásárolja egy kis üzlet teljes készletét, majd elmegy vele a bátyjához. Az Utazó Szimfónia nevű társulat a világ összeomlása után járja a közeli városokat, hogy az ott lakókat színdarabokkal és klasszikus zenével szórakoztassa. Az út azonban mindig veszélyes, és az ismerős városok is egészen megváltozhatnak, akár egy év leforgása alatt.

Értékelésem: Érdekes könyv, de nagyon depresszív volt számomra. Gyakorlatilag sok kis külön történetszálat kapunk, mindegyiknek egy-egy szereplő áll a középpontjában, és ezek az emberek sokszor csak vékony szálakkal kötődnek egymáshoz. Mindegyik történet szomorú, lehangoló, befelé forduló, merengős. Pedig a fele a múltban, az összeomlás előtt, a másik fele pedig azután játszódik. Mégis, sehol senki nem volt igazán boldog. Számomra a regény leginkább egy novelláskötet benyomását keltette, a novellákat szétdarabolták, és a kisebb részeket majdhogynem véletlen sorrendben tették egymás után sorba. Ez így persze nem teljesen igaz, erős túlzás, de azért mégis valami ilyesmiről van szó.

A szereplők tetszettek, egytől egyig mindegyik; olyan jó volt az ábrázolásuk, hogy mindegyikkel együtt tudtam érezni, lélegezni. Nem tetszett mindenkinek minden döntése, de mégis megalapozottnak éreztem, és meg tudtam érteni a motivációkat a cselekedetük mögött. Nem volt igazán olyan része a regénynek, amikor unatkoztam volna, mégsem szerettem sokszor a kezembe venni, mert hát nem egy vidám történet, nem olyan, amit előveszek, hogy kicsit jobb kedvre derítsen. Maga a Tizenegyes állomás – egy képregény, amit az egyik szereplő készít – ugyanilyen lehangoló történetet mesél el, ám azt mégis szívesebben olvastam volna, mert az legalább színes, és jobban  el lehet vonatkoztatni a valóságtól, hiszen egy kitalált űrhajón játszódik.

Számomra a történet elég váratlanul ért véget. Nem érzem igazán, hogy bármelyik történetszál le lenne zárva, hogy bárhová eljutottunk volna, vagy hogy bármi is érdemben megváltozott volna. Kétségtelen, hogy egy reménysugár gyúl a végén, de egyrészt ez a fejlemény előbb vagy utóbb, de mindenképpen várható volt, másrészt pedig semmit sem ad a szereplőkhöz, holott végig ők álltak a regény középpontjában. Én hozzájuk vártam volna valamiféle feloldást, például hogy kiderül, ki milyen szállal kapcsolódik Arthurhoz. Ezért bennem a lezáratlanság érzése maradt a regény végére érve.

Értékelésem: 3 / 5

Hasonló könyvek:
Pi élete
Metró 2033

Kövess Bloglovin-on

2018. szeptember 16., vasárnap

Bolyongó

https://moly.hu/konyvek/papp-dora-bolyongoLebilincselően kezdődő, de uncsi romantikába fúló történet egy rebellis fiúról.

A történetből: Norbi 19 éves kigyúrt, tetovált srác, akinek nincs még meg az érettségije. Apja elintézi, hogy bekerüljön a helyi elit iskolába, így szeptemberben újra kezdi az utolsó tanítási évet azzal a céllal, hogy tanév végén érettségi bizonyítványt szerezzen. Az órákon azonban nem figyel, hanem inkább a pad alatt olvas, és lassan az osztályban is híre megy, hogy miféle balhéja volt az előző iskolában, ahonnan kicsapták. Norbi a tanulásnál sokkal jobban szeret dolgozni Őryék sörfőzdéjében, vagy a szőlőskertben. Keddenként pedig külön utakon jár, hogy lerója tiszteletét választott istenének, Tyrnek.

Értékelésem: Kicsapongó gondolataim vannak a könyvről, voltak dolgok, amik nagyon tetszettek benne, és voltak, amik nagyon nem. Talán az lesz a legjobb, ha időrendben haladok.

A regény első kb. harmadát nagyon élveztem. A stílusa nagyon tetszett, a fogalmazás, meg talán a történet is a különc srácról, akinek helyén van a szíve, de valami sötét folt van a múltjában. Ami kicsit visszás volt nekem, hogy túlságosan azt éreztem, hogy ez a történet tinilányoknak íródott, annak ellenére, hogy egy 19 éves srác szemszögéből látunk mindent. Mintha az lett volna a célja az írónőnek, hogy kicsit bemutassa a lányoknak, hogyan gondolkozhat egy fiú. (Gondoljunk csak Bogi esetére!)

A regény közepe-vége átcsapott romantikus történetté, ami kevésbé tetszett. Nem is a romantikus szál zavart, hanem inkább a túlzott hangsúlya, holott lettek volna / voltak érdekesebb dolgok is a regényben. Túl sok volt a makaózásból is, na és különösen a zenékből!!! Itt már kezdett nagyon csömöröm lenni abból, hogy minden második oldalon arról kell olvassak, hogy ki éppen milyen zenét hallgat és melyik együttestől. A "törzsi dobok" is egy idő után inkább váltak nevetségessé és idegesítővé, azt hiszem, itt elsősorban ennek a metaforának a túlzott használata zavart, jobb lett volna időnként máshogy fogalmazni azt, hogy Norbi ideges / feszült / megemelkedett az adrenalin szintje.

Mikko karaktere és a hozzá fűződő történetszál nagyon tetszett, Norbi viselkedése kevésbé. Túlságosan könnyen lemondott róla, és hogy elterelje a figyelmét a tehetetlenség érzésétől, inkább elment csajozni. Pedig végül volt megoldás, de neki hetek kellettek, hogy rájöjjön, hogyan is segíthetne.

A történet lezárása előtt értetlenül állok. Az egész regény során azt kaptam eléggé erőltetetten az arcomba, hogy a magyar vidék mennyire szép, mennyire jó itt lenni, Norbi semmi pénzért nem menne máshova, mert itt érzi jól magát a természethez közel, a magyar tájakon. Erre a semmiből előjön azzal, hogy hát ő tulajdonképpen régóta el akart már menni innen, hogy felfedezze a világot, messzi tájakat lásson, csak ezt mind elfojtotta magában. Mi van?!?!?!?

Kettős érzésem van a könyvvel, mert amennyire faltam az elején az oldalakat, annyira leült a lelkesedésem a regény középső felében. Talán ha egy olyan jó 100 oldalt húztak volna a történetből, meg a rengeteg ismétlődést ("kedves Míra", "lecsendesítettem az elmémet", "elindítottam egy számot az XY együttestől", "törzsi dobok szóltak a fülemben", stb.), akkor nagyon tetszett volna a történet. Így viszont már inkább azt vártam, hogy érjek végre a végére.

Értékelésem: 3 / 5

Hasonló könyvek:
Dash és Lily – Kihívások könyve
Gyönyörű sorscsapás

Kövess Bloglovin-on

2018. augusztus 30., csütörtök

Fahrenheit 451

https://moly.hu/konyvek/ray-bradbury-fahrenheit-451-angolKlasszikus sci-fi, melyben bűn az olvasás és a könyvek birtoklása, na de a gondolkodást hogy lehet megtiltani?

A történetből: Guy Montag szereti a munkáját, hiszen a tüzet mindenki megbabonázva nézi, ráadásul ő lehet az, aki a könyveket meggyújtja. Új szomszédja, Clarisse azonban váratlan kérdést tesz fel neki. Olvasott-e valaha könyvet az égetésre szántak közül? A lány szokatlan világlátása nagy hatással van Montagra, aki lassan ráébred, hogy az állandó tévénézés helyett jobb, tartalmasabb lenne, ha az emberek inkább beszélgetnének. Miután egy nő magára gyújtja a házat, csak mert nem akar a könyvei nélkül élni, Montag elrejt egy könyvet, amit munka közben lopott el.

Értékelésem: Nagyon tetszett a regény témája, igazán jól kitalált történet ez, és bár az elején a nyelvezete kevésbé tetszett és emiatt nehezebb volt haladni vele, a kíváncsiság akkor is fenntartotta az érdeklődésemet a felvetett témák iránt. Vajon ki ez a szomszéd lány és milyen szerepe lesz a történetben? Montag felesége miért akart öngyilkos lenni? Később pedig egyre jobban beindult a cselekmény is.

Elárulom, mi nem tetszett. A történet hirtelen és teljesen váratlan befejezése. Az e-könyv olvasómon olvastam (a 60 éves évforduló kiadásához volt egy hosszabb előszó Neil Gaimantől is), nézem, hogy még csak 69%-nál járok, hogy lehet, hogy itt hirtelen mintha elvágták volna a történetet? Hogy teheti ezt meg velem az író? Hiszen nem is kaptam magyarázatot ezer kérdésre! És mi van akkor ezután a könyvben? Ez utóbbit persze könnyű kideríteni, csak tovább kell lapozni, és kiderül, hogy a regényt rengeteg kommentár követi különböző íróktól, híres emberektől, amik segítenek a történetet kontextusba helyezni, betekintést adnak a regény születésének folyamatába (tele érdekes, és kevésbé érdekes ténnyel, és még néhány oldalnyi kézirat, feljegyzés fényképét is tartalmazza). Magától Bradburytől származó rövid írásokat is olvashatunk, és másoktól származó különféle kritikát, sőt, még a filmről (1966-os) is külön fejezet szól.

Ami a történet váratlan lezárását illeti, csak egy kis időre volt szükségem, hogy helyre tegyem a fejemben a gondolatokat a történetről. Az biztos, hogy ennél többet vártam, több magyarázatot, sőt, a történet folytatását. Úgy éreztem, félbemaradt minden. De ha jobban belegondolok, tulajdonképpen, érthető, mi fog történni, legalábbis úgy nagyvonalakban, tehát akkor miért lenne szükség folytatásra? A másik ami zavart, hogy nem kaptunk semmiféle magyarázatot a háborúra (sőt, ennek fényében Montag bármily lépése a könyvben teljesen lényegtelenné, semmissé vált), de nem biztos, hogy olyan nagy baj, ha ez a rész homályban marad. Végülis nem erről szólt a történet, hanem a könyvek elégetéséről, valamint ennek okairól és következményeiről.

Még egy dolog, ami böki a csőrömet: a Biblia indokolatlanul nagy szerepet kap a történetben. Holott a szereplők nem is vallásosak, Faber mégis annyira akarja, hogy a karját adná érte, és különféle megfontolás nélkül azonnal úgy dönt, hogy ez a könyv lesz az, amit megpróbálnak nyomtatni és sokszorosítani. De miért?? Biztos, hogy ez az a könyv, ami a tudást és az irodalmat a legjobban képviseli? Bizonyos szempontokból persze jó választás, de Fabernek biztosan rengeteg más könyve van elrejtve, és én nagyon hiányoltam, hogy megtudjuk, milyen más könyvek jöhettek volna még szóba, és miért választja végül mégis inkább ezt. Valamiféle indoklás nekem nagyon hiányzott innen.

Kép forrása: Flickr
Elgondolkodtam olvasás közben (angol nyelven olvastam), hogy a fireman szót milyen trükkösen használta fel az író, hiszen szó szerinti fordításban tűzembert jelent, ami nem olyan precíz, mint a magyar tűzoltó. Így hát teljesen jogos a kérdés, hogy mivel is foglalkozik a tűzember? Netán tüzet gyújt? Ez egy központi kérdés a regényben, amit (miután utánajártam, megtudtam, hogy) a magyar fordításban úgy oldottak meg, hogy a tűzoltó szó helyett a tűzőr szót használják. Elég ügyes, én is valahogy így csináltam volna, de azért az eredeti változat nagyobbat üt.

Részben talán ide kapcsolódik a tűzoltó-, akarom mondani tűzőrparancsnok, aki kettős természetű a regényben. Nehéz eldönteni, hogy megveti-e a könyveket, esetleg megőrült tőlük, vagy csak azt nem bírta elviselni, hogy ezeket a hatalmas alkotásokat sorra pusztítja, pusztította el életében, sőt az embereit is mind erre utasítja. Tehát valójában értékesnek tartotta-e őket, vagy valóban megvetésre valónak, ami csak összezavarja az emberek fejét? Ezt nem sikerült megfejtenem; azt hiszem, ez is egy olyan kérdés, aminek eldöntését az olvasóra bízza az író.

Még mindig kicsit nehéz eldöntenem, hogy valójában mennyire is tetszett ez a történet. Az biztos, hogy rengeteg kérdést, gondolatot fogalmazott meg bennem, tehát hatása az biztosan van. De mint a fentiekből is látszik, nem vagyok mindennel elégedett, úgy érzem, valamivel több magyarázatot szerettem volna kapni. A következő lépés számomra mindenképpen az, hogy megnézem a filmeket (a régit és az újat is tervezem), majd ezek után ezt a bejegyzést az azokról szóló véleményemmel kiegészítem.

Értékelésem: 4 / 5

Film (2018): Az új film modernizálta a történetet, hogy most is nagyon aktuálisnak érezzük. Nem feltétlenül csak könyveket, hanem sokszor illegális számítógépeket égetnek. A tűzőrök egyben a rendőrség szerepét is átvették, erőszakosan lépnek fel a törvényszegőkkel szemben, és időnként youtube-sztárok módjára a médiában (az interneten) nyilvánosan égetik el az égetnivaló dolgokat. A nightclubokban az emberek táncolás helyett virtuális szemüveggel a fejükön, bambán ücsörögnek vagy ácsorognak. A tűzőrök otthonát pedig Yuxie, a Cortanara/Alexára/Sirire túlságosan is emlékeztető mesterséges intelligencia figyeli.

A filmbeli Montag. Kép forrása: HBO.

A film első fele nekem nagyon tetszett, nem bántam ezeket a változtatásokat, valahogy logikusak, kézenfekvőek voltak. Azt is elnéztem a filmnek, hogy sok fontos szereplő kimaradt, hiszen muszáj rövidíteni a történeten. Két dolgot viszont nem tudok megbocsátani. Az egyik, hogy nem került kellő hangsúly (szinte semmilyen) arra, hogy milyen is az átlagember ebben a társadalomban, hogy mivel tölti a napjait, hogyan gondolkozik, ha egyáltalán. A másik pedig a film második felében felbukkanó titokzatos Omnis, ami akár jó ötlet is lehetett volna, de ennek a szálnak a megvalósítása tele volt logikai bukfencekkel. Ráadásul az ezzel elért végkifejlet egészen más üzenetet hordoz, mint Bradbury regényének a lezárása. Míg a könyv elgondolkodásra, értelmezésre késztet, és azt az üzenetet hordozza, hogy újra és újra el fogjuk követni ugyanazokat a hibákat, de nem szabad feladni és hagyni, hogy a tudás örökre elvesszen, addig a film egycsapásra örökre megoldja ezt a kérdést, és nincs min gondolkoznia a nézőnek. (Legfeljebb azon, hogy se füle, se farka nincs ennek az Omnis dolognak.)

Röviden összefoglalva azt mondanám a filmről, hogy tele van változtatásokkal, nagyon nagyokkal is, de ezek többsége a történet javára válik, sajnos azonban nem minden. Érdemes megnézni viszont azért is, mert a figyelmes néző olyan apró érdekességeket szúrhat ki, mint például a könyvtár égetésekor egy másodpercre mutatott, lángoló Bradbury könyv. A filmre 7 pontot adnék 10-ből.

Film (1966): Megnéztem a régi filmet is, és sokkal jobb volt, mint amire számítottam. (Oké, bevallom, nem számítottam túl sok jóra.) Kellemes meglepetés volt, nem volt unalmas, habár az váratlanul ért, hogy két szerepet is ugyanaz a nő játszik el. Kicsit affektálva játszanak a színészek (főleg a nő), de ez csak kicsit zavaró, hiszen sokan buta szereplőt alakítanak, és ezért valamennyire illik ez hozzájuk.

Jelenet a filmből (1966): esti "olvasás" az ágyban. Kép forrása: Rotten Tomatoes

A könyvhöz hűbb ez a feldolgozás, mint az új film, ennek egyrészt az lehet az oka, hogy Ray Bradbury is részt vett a film elkészítésében, a másik pedig, hogy ez a film (mint a könyv is) régi, nyilván nem látták szükségét hatalmas módosításokra (mint az új filmnél), hiszen a technika nem változott még túl sokat a regény első megjelenése óta. Itt is kimaradtak azért fontos jelenetek a könyvből, gyanítom azért, mert nem tudták volna látványban megvalósítani. Pedig igyekeztek futurisztikus díszleteket használni, van pl. függővasút, meg "interaktív" TV. (A tűzoltóautó viszont nevetségesen néz ki.)

Összességében kellemes csalódás volt a film, és bár nem olyan látványos vagy pörgős, mint az új feldolgozás, de hűbb a regényhez, és nincsen benne teljesen logikátlan újítás (a másik filmnél említett Omnisra gondolok). Mindkét film más dolgokat emelt ki a könyvből, és más dolgokat hagyott ki belőle.

Hasonló könyvek:
Csúfok
Az emlékek őre
Oculus

Kövess Bloglovin-on

2018. augusztus 26., vasárnap

Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság

https://moly.hu/konyvek/mary-ann-shaffer-annie-barrows-krumplihejpite-irodalmi-tarsasagSzórakoztató, de mégis helyenként elgondolkodtató történelmi levélregény.

A történetből: Juliet sikeres író, aki a második világháború alatt újságcikkeket írt, de a háború lezártával újra könyvet szeretne írni, és egy felkérést is kap a Timestól egy hosszabb cikkre. Ötlete azonban csak azután támad a témához, miután egy férfi ír neki a Guernsey szigetről és levelezni kezdenek. A sziget német megszállás alatt állt a háború idején, és Dawsey-tól egyre több érdekességet tud meg arról, hogy hogyan vészelték át az ottaniak a háborús időket, és hogyan alakították meg saját irodalmi társaságukat. Végül a sziget egyre több lakója ír Julietnek, hogy beszámoljanak saját tapasztalataikról.

Értékelésem: Nem tudtam, hogy levélregényt fogok kapni, ezen kissé meglepődtem, de olyan szempontból nagyon jó volt, hogy ügyesen be tudtak így mutatni nekünk több szereplőt is az írók. Amit kicsit hiányolok, az az indoklás a regény végén a levélformára. Én végig azt hittem, hogy ki fog derülni végül, hogy ez maga a könyv (amit olvasok), amit Juliet kiad. Igaz, nem is örültem annyira ennek, mert túl sok személyes dolgot tudunk meg róla a levelekből, meg ez nem is igazi írás, ha csak összeválogatja a leveleit, de azért valami ilyesmit mégiscsak vártam, de mindhiába. Ez kicsit amolyan elvarratlan szál érzetét keltette bennem, főleg, hogy sokszor elmélkedik Juliet azon, hogy milyen formátumban írja meg a regényét.

A karakterek nagyon tetszettek, mindenkit el tudtam képzelni, és a főszereplő önmagában is nagyon szórakoztató egyéniség. A történet rengeteg szálra épül, de két fő vonulat van, az egyik Juliet magánélete, a másik (a fontosabb) pedig a háborús idők felidézése, a megszállás történetének megismerése. Minden más ezekhez kapcsolódik, ezekre épül rá. A szöveg nyelvezete nagyon kellemes, és szórakoztató a stílusa, ezért nagyon élveztem már az elején is olvasni, amikor a cselekmény még nem is bontakozott ki igazán, és nem tudtam eldönteni, miről is fog szólni a könyv.

A regény írói hatalmas együttérzésről tesznek tanúbizonyságot, amiért a szerethető karaktereket is nagy empátiával ruházzák fel, és nem ítélkeznek azok felett, akiket mások megvetnek. Ők látják az érem másik oldalát is, például, hogy a lányok azért flörtöltek az ellenséges katonákkal, mert így ajándékként plusz élelemhez jutottak, amit a családtagjaiknak tudtak adni, amikor a legtöbb ember éhezett. A regény tele van ilyen elgondolkodtató rövid történettel, és mulatságosakkal is, mint például a címben is megnevezett irodalmi társaság megalakulásának története.

Nagyon tetszett nekem a könyv, szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia, mert elgondolkodtató, de eközben mégis nagyon szórakoztató olvasmány, és kicsit többet megismerhetünk belőle az emberiség történelméből.

Értékelésem: 4,5 / 5

Film (2018): Nem, nem, nem és nem. Még csak azt se tudom elmondani, hogy szerettem volna a filmet, ha nem olvasom előtte a könyvet. A főszereplő nő természetét teljesen kifordították a filmben. A vagány, belevaló, felvágott nyelvű, öntudatos, de mindeközben végtelenül jószívű és kedves, cserfes, bolondos nőből, akit a könyvből megismertem, csináltak egy kissé szende, de mégis minden lében kanál és tolakodó nőt, aki mindenbe beleüti az orrát akkor is, ha külön többen, többször kérik rá, hogy ne tegye. Nem ő az egyetlen szereplő, akinek sokat változtattak a jellemén, de ő a legzavaróbb számomra.

A filmbeli Juliet (Lily James). Kép forrása: Netflix
Az, hogy a történeten is változtattak, nem lep meg, bár kicsit talán túlzásba vitték, de ami rosszabb, hogy nem a történet javára szolgált. Juliet utazása a szigetre teljesen megalapozatlan, és a filmbeli jelleme miatt voltak olyan jelenetek, amikor én éreztem magam kínosan helyette. Nem szeretem, amikor valaki mindenféle nyomós ok nélkül csakazértis meg akarja tudni a nagy titkot (apropó, miért kellett ebből olyan hatalmas titkot csinálni?!), és mindenkin átgázolva addig kérdezgeti őket, amíg ki nem teregetik a szennyesüket. És aztán még nem is haragudnak rá. Külön fájdalom számomra a film végén a "lánykérés" hogyanja, ami a könyvbe passzolt, de a filmen nagyon rosszul jött át ebben a teljesen másféle helyzetben.

Nem mondom, hogy rossz volt a film, mert nem volt az, de nekem határozottan csak egyszer nézős, mert nem szerettem a fő karaktert.

Hasonló könyv:
A könyvtolvaj

Kövess Bloglovin-on

2018. augusztus 11., szombat

Mini-könyvklub 11

Szeptemberben újra indul a Mini-könyvklub. Az előző fordulóhoz hasonlóan most sincsen kiválasztott témakör, hanem vegyesen válogattam regényeket, melyekből négy hónapon át fogunk egyet-egyet elolvasni. Résztvevőnek 2018. szeptember 30-ig lehet jelentkezni.

A Mini-könyvklub korábbi fordulóiban olvastunk már mindenféle regényt, kezdve a romantikusoktól a fantasy-n, sci-fin és disztópián át egészen a klasszikus irodalomig. A mostani fordulóban semmiféle műfaji megkötés nincs, a könyveket igyekeztem széles spektrumból válogatni. A cél most is a közös olvasás, véleményalkotás és a könyvek megvitatása. Ha szeretnél jelentkezni, azt szeptember 30-ig teheted meg, de előbb teljesítsd a nulladik feladatot, azaz olvasd végig az itt található szabályokat!

2018. szeptember 1-től december 31-ig tart a tizenegyedik Mini-könyvklub. Mind a négy hónapban egy-egy könyvet olvasunk el, a határidő mindig a hónap utolsó napja (késéseket nem fogadok el).

Előre leszögezem, hogy ez nem nyereményjáték, itt nem lesz sorsolás, nem lesz nyeremény! Ez nem erről szól, hanem a közös olvasásról, a könyvek átbeszéléséről, az élmény megosztásáról. Nem is szeretném, ha valaki csak azért jelentkezne, mert ingyen könyvet vagy akármit remél.

Az első három hónapban előre meghatározott könyveket kell olvasni, tehát szeptemberben, októberben és novemberben is minden résztvevő ugyanazt a regényt olvassa (minden hónapban egyet). A cél itt a közös olvasás élménye, majd hogy jól kibeszéljük, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett, milyen gondolatokat ébresztett a könyv.

Decemberben a megadott könyvek közül választ mindenki magának egyet. (Erről további részletek kicsit lejjebb, a szavazásról szóló résznél olvashatók.)

Mind a négy hónapban az aktuális könyvről ajánlást/kritikát kell írni. Ez a könyvértékelés legalább 10 saját, bővített mondatból kell álljon, tehát ebbe nem tartozik bele a fülszöveg, az idézetek és egyéb könyvinformációk. Az értékelésben legalább 5 olyan mondat kell legyen, ami nem a cselekmény leírásáról szól, hanem a saját véleményről, a kiváltott érzésekről, gondolatokról, vagy a könyv méltatásáról. Ide és ide kattintva láthatsz két példát is ilyen értékelésekről, amik éppen megfelelnek a minimum elvárásoknak. Természetesen sokkal szebb példákat is találhatsz, ha visszakeresed a korábbi Mini-könyvklubokban született értékeléseket (felül az Archívum fülre kattintva, majd bármelyik könyvet kiválasztva). Az értékeléssel mindig az adott hónap utolsó napjáig készülj el, így tehát április végére mindenkinek 4 könyvértékelése lesz! A legjobb, ha blogod van, és ott teszed közzé a bejegyzésedet, de ha ezt valamiért nem szeretnéd, nekem is elküldheted, és közzéteszem én az erre a célra létrehozott blogon.

Mind a négy könyvhöz létrehozok majd egy adatlapot itt a blogomon. A megírt bejegyzések linkjét a könyv adatlapján fogom összegyűjteni, ezért mindig, ha elkészültél vele, az adott könyv adatlapján hozzászólásban linkeld be! Akinek nincs saját blogja, az pedig e-mailben küldje el nekem a megírt értékelésének a szövegét, vagy sima szövegként a levéltörzsben, vagy Word dokumentumként csatolva! Abban bízom, hogy minden résztvevő elolvassa a többiek értékelését is, és így hozzá tudunk szólni, meg tudjuk beszélni a könyvekkel kapcsolatos gondolatainkat.

Mindig a határidő lejárta után létrehozok egy kérdőívet. Ezen az olvasott könyvvel kapcsolatos kérdések, szavazások lesznek, pl: ki volt a kedvenc karaktered a könyvben, melyik jelenet nem tetszett, mit gondolsz valamelyik szereplőről vagy eseményről, mi a könyv mögöttes tartalma stb. Általában valamilyen játék is lesz, pl. idézetfelismerés, vagy valami hasonló. Az eredményeket összesítem és közzéteszem.

Ha van rá időm (nem ígérem!), akkor az adott könyvhöz kapcsolódóan plusz információt, érdekességet is megosztok veletek. Ezek általában interjúk feldolgozásai, fordításai, és/vagy a könyv alapján készült film érdekességei.

Ha nem tudtad elolvasni az adott hónapban a könyvet, nem lesz ejnye-bejnye, és senkit nem zárok ki, de nagyon kérem, hogy azok jelentkezzenek, akik nagy valószínűséggel tényleg végig is tudják olvasni a könyveket, és a határidő előtt az értékeléseket is meg tudják írni. Ha november végére a három közösen olvasott könyvből csak egy olvasást+értékelést teljesítesz, vagy egyet se, akkor a legközelebbi könyvklubban (ha lesz), nem szavazhatsz, viszont ugyanúgy beléphetsz ismét a klubba, szívesen látunk a következő fordulóra is. Ha itt már sikerül megfelelő számú könyvértékelést írnod, legközelebb megint szavazhatsz majd.

Ha annyira szenvedsz a könyvtől, hogy nem akarod tovább olvasni, az nem probléma, ez esetben is írj róla értékelést, amiben kifejted, hogy miért nem tetszett, ezt is el fogom fogadni.

Ha már olvastad korábban a könyvet és van róla olyan bejegyzésed, ami 6 hónapnál nem régebbi, akkor nem kell újra olvasnod, elég ha elküldöd ennek a bejegyzésednek a linkjét. Példa: ha májusban olvassuk a könyvet, akkor az előző év november elsején közzétett blogbejegyzést elfogadom, de az október 31-eit nem. Ha 6 hónapnál régebbi a bejegyzésed, vagy nincs is, akkor új bejegyzést kell írnod róla, és ehhez erősen ajánlott a könyv újraolvasása. Ha nem olvasod újra az egész könyvet, akkor is legalább lapozd át, olvasgass bele, hogy felfrissítsd az emlézeted és meg tudd írni az értékelést! Nem szeretnék többé olyan válaszokat kapni a kérdőívben, hogy "erre nem emlékszem, már rég olvastam a könyvet", hiszen így a lényege veszik el a dolognak, mert nem tudjuk átbeszélni a fontos gondolatokat, ráadásul ez a többi könyvklubtag számára is demotiváló lehet. Kérem ezzel kapcsolatban a megértéseteket!

Ellenőrizni persze semmit nem tudok, és nem is áll szándékomban. Mindenkinek a saját belátására és lelkiismeretére bízom, hogy betartsa a szabályokat.

A három közös könyv kiválasztását szavazásra bocsátom. Tizenkét könyv közül választhattok, ezekből többre is szavazhattok, de javaslom, hogy ötnél többet ne jelöljetek meg. Csak olyan könyvekre szavazhattok, amiket korábban még nem olvastatok, hiszen az a cél, hogy új könyveket ismerjünk meg! Szavazni 2018. augusztus 31-én éjfélig lehet a SZAVAZÁS nevű űrlap kitöltésével (lásd lent), és 2018. szeptember elsején hirdetem ki a kiválasztott 3 könyvet és olvasási sorrendjüket. Csak azoknak veszem figyelembe a szavazatait, akik jelentkeznek a könyvklubba, ezért fontos, hogy a szavazáshoz és a jelentkezéshez is ugyanazt a nevet add meg! A szabályok értelmében nem fogadom el a szavazatát azoknak sem, akik részt vettek a 10. Mini-könyvklubban, de az első három hónapban nem teljesítettek legalább két olvasást a hozzá tartozó könyvértékeléssel együtt.

A három közösen olvasott könyv közül legalább egy biztosan magyar írótól fog származni. Ez úgy valósul meg, hogy ha a három legtöbb szavazatot kapott könyvből egy se magyar szerző tollából ered, akkor az első két legtöbb szavazatú regény mellett a harmadik regény az a magyar könyv lesz, amelyik a magyarok közül a legtöbb szavazatot kapta. (Példa: 10, 9 és 8 pontot kapott három külföldi regény, a magyar könyvek pedig csak 3, 2, és 1-et. Ekkor a három kiválasztott könyv a 10-es, a 9-es és a 3-as pontszámú lesz.) Természetesen akár több magyar könyv is bekerülhet a választottak közé, hogyha a pontszámok alapján az első három helyezésből kettőt vagy hármat is megszereznek.

A szavazás után "megmaradt" 9 könyv közül válaszhatsz majd decemberre olvasmányt magadnak. Megkötés, hogy csak olyan regényt választhatsz, amit korábban még nem olvastál.

Jelentkezni itt a bejegyzés alján található JELENTKEZÉS nevű űrlapon lehet, egészen az első könyv értékelésének határidejéig, azaz szeptember 30. éjfélig. Csak e-mail cím megadásával lehet jelentkezni, és csak azoknak fogadom el a jelentkezését (és szavazatát), akik a könyvklub levelezőlistájára szóló meghívót elfogadják (azaz feliratkoznak a levelezőlistára)! Ezért mindenképpen olyan e-mail címet adj meg, amit rendszeresen ellenőrzöl! A levelezőlistán fogok minden újdonságot kihirdetni. Senkinek nem fogom elárasztani a postafiókját levelekkel, és természetesen az e-mail címeket sem adom tovább senkinek! Egyedül a többi könyvklubtag fogja látni azokat. Csak akkor tudjátok kitölteni a jelentkezési lapot, ha előbb kitöltötök egy rövid tesztet, melyben a szabályokra vonatkozó kérdésekre kell válaszolnotok. A teszt kitöltése után rögtön látni fogjátok a helyes válaszokat, és ezzel együtt kaptok egy kódot, ezt kell beírni a jelentkezési lapra.

Ha tehát jelentkezni ÉS szavazni is szeretnél, akkor mindkét űrlapot ki kell töltened! Az érvényes szavazáshoz legkésőbb augusztus 31-én fel kell iratkozz a levelezőlistára, hiszen aznap éjfélkor lezárom a szavazást, és másnap már eredményt hirdetek. Szeptember 1-től már csak jelentkezésre lesz lehetőség, viszont akkor már ismert lesz a három közösen olvasandó könyv.

Ha valamilyen oknál fogva nem tudsz jelentkezni, szavazni, vagy a levelezőlistával van gondod, kérlek írj a minikonyvklub (kukac) gmail.com e-mail címemre!

Lássuk tehát a könyveket, amikre szavazni lehet! Ha a képre, vagy a címre klikkeltek, a moly-os adatlapra visz az oldal.

https://moly.hu/konyvek/vivien-holloway-vegtelen-horizont
https://moly.hu/konyvek/lauren-k-denton-menedek
https://moly.hu/konyvek/raana-raas-az-ogfak-vorose
https://moly.hu/konyvek/emily-st-john-mandel-tizenegyes-allomas
https://moly.hu/konyvek/carrie-cooper-a-szemtanu
https://moly.hu/konyvek/erin-kelly-a-ferfi-szerint-a-no-szerint
https://moly.hu/konyvek/sebastien-de-castell-az-arulo-pengeje
https://moly.hu/konyvek/papp-dora-bolyongo
https://moly.hu/konyvek/william-paul-young-a-visko
https://moly.hu/konyvek/sarah-perry-az-essexi-kigyo
https://moly.hu/konyvek/gail-honeyman-eleanor-oliphant-koszoni-jol-van
https://moly.hu/konyvek/katherine-arden-a-medve-es-a-csalogany

Kérlek benneteket, hogy ne csak a borítókép alapján ítéljetek, hanem szavazás előtt legalább a képre kattintva felugró oldalon tájékozódjatok kicsit arról, hogy melyik miféle regény!

Remélem, néhányan kedvet kaptatok a közös olvasáshoz! A felhívásom hírét megköszönöm, ha tovább adjátok (a fenti nagy logót nyugodtan vigyétek). Ha kérdésetek maradt, írjatok a fent megadott e-mail címemre! Várom a jelentkezőket! :)



Kövess Bloglovin-on