2017. március 16., csütörtök

Kösz, hogy...

https://moly.hu/konyvek/tommy-wallach-kosz-hogyEgy fiú felnőtté válásának jól megírt története.

A történetből: Parker szokásos portyájára készül egy előkelő szállodában, és sikerül is megütnie a főnyereményt, amikor egy halom pénzt emel el egy vele egykorú, ezüsthajú lány táskájából. Csakhogy ottfelejti a naplóját, és mikor visszanéz, a lány már nagyban olvassa a beleírt történetet, melyet saját maga ihletett. Egyezséget kötnek, melynek hatására Parker, aki már évek óta nem szólalt meg, és nem barátkozott senkivel, kilép a megszokásaiból, és megpróbálja meggyőzni a lányt arról, hogy érdemes élnie.

Értékelésem: Érdekes történet volt, már az elején megragadta a figyelmem, és végig fenn is tartotta az érdeklődésemet. Ezt az utóbbi időben igen kevés könyv érte csak el nálam. Azt hiszem, leginkább a szöveg stílusa ragadott meg, Zelda (a lány) személye, és Parker kitalált történetei, amik érdekes színfoltot vittek a történetbe. Maga Parker nem tűnt számomra különösebben érdekesnek.

Bevallom, előítélettel vágtam neki a regénynek, mert a fülszöveg, és a borítón lévő felirat alapján azt hittem, hogy egy nyugdíjas nénibe fog beleszeretni a srác, és ezt elég bizarrnak tartottam. Szerencsére nem erről volt szó.

Már a történet elején kiderül, hogy Zelda arra készül, hogy leugorjon a Golden Gate hídról. Rögtön azt gondoltam: "jaj, már megint egy olyan könyv, amiben az egyik fontos szereplő öngyilkos akar lenni?" De valójában ez a regény tetszett leginkább az utóbbi időben olvasott, hasonló témájúak közül. Nem azért mert olyan gondolatok lettek volna benne, amit még senki korábban nem fogalmazott meg, hanem azért, mert olyan jól adagolta a történéseket, Parker belső monológjait és kitalált történeteit az író, hogy egyszerűen nem eresztett el a regény. Nem nevezném kifejezetten pörgős cselekményűnek, vagy nagyon izgalmasnak, vagy rendkívül mélyenszántónak, de még hihetetlenül jó stílusúnak sem, mégis minden szempontból hozta az elvárásokat, és olyan jól vegyítette a különböző elemeket, hogy összességében mégis kiemelkedik az átlagból. Nekem tetszett.

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Napos oldal
Szólít a szörny
The Raven Boys - A hollófiúk

Kövess Bloglovin-on

2017. március 11., szombat

Tommy Wallach és regényei

Tommy Wallach. Kép forrása: Goodreads
A Mini-könyvklub 6 ehavi olvasmánya a Kösz, hogy... Tommy Wallachtól. Az ő regényeiről, és a sokszínűségéről lesz szó ebben a bejegyzésében. Figyelem! A Kösz, hogy... regényről szóló bekezdések némileg spoileresek lehetnek (ki hogy ítéli meg), ezért ezeket csak saját felelősségre olvassátok! Szürke betűket használok ennél a résznél, így könnyen át tudja ugrani, aki akarja.

Tommy Wallach 34 éves amerikai regény-, forgatókönyvíró és zenész. Eddig csupán két regénye jelent meg, ám korábban hat másikat is írt, melyek nem kerültek nyomtatásba. Ezek Wallach szerint "szörnyűek". Több művészi ágban is kipróbálta már magát. Már gyerekként zongorázni tanult, későbbi iskolás éveiben pedig egy profi musical színtársulat tagja volt. Az egyetemen forgatókönyvírást tanult, az indie rock zene és a regények írását autodidakta módon sajátította el. Mindhárom területen próbált befutni, de csupán kevés sikerrel.

Tommy Wallach első regényének borítója
Az áttörést első regénye hozta, a We All Looked Up*, ami bestseller lett, és 25 héten keresztül fenn is maradt a New York Times listáján. A történet négy tizenéves belső változásáról szól, melyet egy a Föld felé tartó kisbolygó veszélye vált ki. Hosszútávú terveiknek lőttek, két hónapjuk maradt hátra, hogy igazán éljenek. A regény sikere új lehetőségeket nyitott meg Wallach előtt.

A könyv kiegészítéseként azonos címmel egy zenei albumot is készített, ami egy héttel a regény megjelenése előtt vált elérhetővé az iTunes oldalán. Az album első dala, A Natural Disaster (magyarul: Egy természeti katasztrófa) két kattintással ingyen meghallgatható hivatalos honlapján is (katt ide). A daloknak kb. a harmadát írta kifejezetten a regényhez, azután, hogy elkészült a könyv írásával. Egy másik harmadát még korábban komponálta, de a regény első vázlatának megírása után beleszőtte a történetbe is őket. Az album többi dalát még ennél is korábban írta, ezeknek szigorúan véve semmi közük nincs a regényhez, mégis úgy érezte, hogy jól illik a többi dal közé.

Könyvei közül magyar kiadásban még csak a második regénye jelent meg Kösz, hogy... címmel (Thanks for the Trouble). Ez a történet a 17 éves Parkerről szól, és egy hasonló korúnak tűnő, ezüst hajú lányról, aki azt állítja magáról, hogy majd' 250 éves. Parker már évek óta nem szólt senkihez, barátai sincsenek, ám ezt a lányt annyira figyelemre méltónak találja, hogy a tőle lopott pénzt is visszaadja neki.

A svéd vámpírtörténet ihlette a Kösz, hogy... című regényt.
(A 2008-as film plakátjának részlete.)
A történetet John Ajvide Lindqvist svéd író 2004-ben megjelent Hívj be! című regénye, és az az alapján négy évvel később készült svéd film, majd annak 2010-es amerikai újrafeldolgozása ihlették (mindkét film címe: Engedj be!). Ezek tulajdonképpen egy vámpírtörténetet mesélnek el. Wallach mindkét filmváltozatát nagyon szerette ennek a romantikus horrornak. A két főszereplő még csak 11-12 év körüliek, de a lány vámpír, így ő valójában már nagyon idős. Leginkább a kapcsolatukat szerette a filmben, ahogy egymásra találnak, és a halhatatlanság kérdését. Ezeket az elemeket emelte át saját regényébe is.

A regény írása nem ment simán, háromszor kezdte elölről az egészet. Az egyik változat nagyon kalandosra sikerült, az egész világot beutazták a szereplők, de Wallach és a szerkesztője is érezte, hogy ez így nem fog működni. Amikor harmadjára fogott hozzá a regény írásához, akkortájt látta a Mielőtt felkel a Nap című filmet, ami arra inspirálta, hogy kisebb léptékben gondolkodjon, ezért végül a regény csak egy rövidebb időszakot mutat be, és a nagy utazások helyett főként csak beszélgetnek, ismerkednek egymással a szereplők.

Új regényének külföldi megjelenése október 3-án várható.
Wallach a regényíráshoz mindig egy kávézóba tér be, azonban a hangszórókból szóló zene miatt nem tud koncentrálni, így füldugót is visz magával. Így dolgozik napi 24 órát, ennél többet azonban nem ír, mert hamar kiég tőle.

Harmadik regénye, a Strange Fire egy trilógia kezdőkötete lesz, és idén ősszel jelenik meg külföldön. Nagyon érdekesnek ígérkezik a könyv, és azoknak ajánlják, akiknek tetszett Az emlékek őre és a Szikraváros (az előbbi egy korábbi Mini-könyvklubos olvasmányunk volt, és mi nagyon szerettük). Én már a borítótól is eldobom az agyam, annyira látványos (baloldalt látható), de a történet is rendkívül ígéretes. Íme egy rövid összefoglaló az angol nyelvű fülszöveg alapján.

Úgy tartják, hogy az emberek első generációja túlságosan mohó volt, kiéhezett a tudásra, hatalomra és gazdagságra. Ez okozta vesztüket: az Úr saját lányát küldte közéjük, hogy tüzet és pusztítást hozzon a világra. A kevés túlélő új civilizációt hozott létre, melyet arra a hitre alapítottak, hogy a régmúlt hibáit soha nem szabad megismételni. Két fiútestvér, Clive és Clover ezt az evangéliumot terjesztették egész eddigi életükben. Ám amikor felfedeznek egy közösséget, ami istenkáromló módon újra fel akarja éleszteni a múlt technológiáját, olyan eseménysorozat indul meg, mely egymás ellenségévé teszi a két várost... és a két testvért is.

Végezetül álljon itt egy vidám dal, amit teljes egészében Wallach ad elő. Szerintem nagyon mókás. :)


Wallach további videóit ide kattintva tudjátok megnézni.


A bejegyzés megírásához az alábbi oldalak szolgáltak forrásként:
Az író hivatalos honlapja, Goodreads, Kirkus interjú, Mostly YA Lit interjú, Writer's Bone rádióinterjú

*Update (2017. március 13.): A Gabo kiadótól azt a nemhivatalos információt kaptam, hogy várhatóan idén áprilisban megjelentetik a We All Looked Up című nagysikerű regényét is Tommy Wallach-nak! Az új regény (Strange Fire) magyar nyelvű megjelenéséről még nincs hír, viszont valószínűleg attól függ majd, hogy a We All Looked Up mennyire sikeres itthon.

Kövess Bloglovin-on

2017. március 9., csütörtök

A Mini-könyvklub interjúja Zakály Viktóriával

A Mini-könyvklub 6 februári olvasmánya a Szívritmuszavar című romantikus regény volt Zakály Viktóriától. A könyv kapcsán már korábban írtam néhány érdekességet, ezeket ide kattintva olvashatjátok el. Most a könyvklubosokkal gyűjtöttük össze a felmerült kérdéseinket, és Viki volt olyan kedves, hogy megválaszolta őket. Lássuk hát az interjút!

Zakály Viktória
Mini-könyvklub: Nem titok, hogy a Szívritmuszavar című regényed tulajdonképpen a saját élményeidet meséli el, egy kitalált kerettörténettel kiegészítve. Könnyebb volt a saját életed ihlette történetet megírni, mint egy kitaláltat, vagy éppen hogy nehezebb, mert ez egyfajta kitárulkozás?

Viki: Amikor írtam a történetet, akkor ezen nem járt a fejem. Egyszerűen csak le akartam írni, hogy megértsem, feldolgozzam és megörökítsem azt, ami velem történt. Hogy megjelenik nyomtatásban, az jóval később jött csak. Így utólag azt mondom, hogy nem, nem könnyebb egy megtörtént eseménysort leírni, ha csak az nem egy memoár történetesen, mivel egy regénynek vannak bizonyos szabályai, sajátosságai, amelyek így csorbát szenvednek. Ezért is lettek kiegészítve egy kerettörténettel a csöngei tábori események.

Ami a kitárulkozást illeti, az sokkal később, a regény megjelenése után tudatosult bennem, amikor kérdeztek vagy éppen tanácsot adtak az akkori élethelyzetemre vonatkozóan. Akkor értettem meg, hogy én most nem csak megnyíltam, de gyakorlatilag az életem egy szeletét nyújtottam át az olvasóknak kis tányéron.

Nem bántad esetleg meg utólag, hogy egy ennyire intim történetet meséltél el magadról, amit most már bárki bármikor elolvashat?

Nem, nem bántam meg. Én alapvetően egy nagyon őszinte embernek tartom magam, aki, ha kérdezik, mindig elmondja, mi történt és az őt hogyan érintette kertelés nélkül. Viszont inkább magába zárkózó típus voltam a regény írásakor, így sokat segített az olvasókkal való közvetett vagy közvetlen kommunikáció abban, hogy nyissak a világra és meséljek arról, ami velem akkor történt.
A legkönnyebb dolog az életben szeretni valakit.
A legnehezebb része találni valakit, aki viszontszeret.
Forrás: Instagram (Imgrum)

Volt valami titkos célod a könyv kiadásával?
(...és nem a könyv sikerére gondolunk...)


Gondolom, arra, hogy a fiú szívét visszahódítsam, ugye? :) Nem, ilyen célom nem volt. Az talán már inkább, hogy megértse, mit éltem én át akkor, mit éreztem, hogy tudja, nekem ez az öt nap akkor mindennél többet jelentett, az egész világot. Szerettem volna, hogy elolvassa és szeresse, amit írtam és ez így is történt. Ennél több és titkosabb célom nem volt.

A regény jelentős részét úgy fogalmaztad, hogy közvetlenül a fiúnak szól egyes szám második személyben. Honnan jött ehhez az ötlet, mi miatt írtad ebben a szokatlan formában?

Ahogy a regényben is lehet olvasni, sokat leveleztünk, igaz, mi nem papíron és tintával, mint a régi szerelmesek, hanem e-mailben, ahogy azt a kor adta. :) De egy idő után már mindent, amit átéltem, és ami megfogalmazódott bennem a közösen átéltek miatt, azt neki címeztem. Ahogy igazából az egész történet neki köszönhető, úgy talán az is, hogy leírtam és megjelent a regény, hiszen egyfajta gyógyulási folyamatnak is szántam magamnak. Egy szerelemből, ami csak az én fejemben létezett.

Mi az oka annak, hogy az első regényben sem az elbeszélő lánynak, sem a szerelmének nem hangzik el a neve?

Az eredeti kéziratban természetesen benne szerepelt a nevünk, de a regény megjelentetésekor, nem akartam leírni a saját nevünket, az túl konkrét lett volna, de álnevet sem szerettem volna használni, hiszen annyira távolinak éreztem magunktól, hogy idegen megszólítást használjak. Inkább maradtam a kikerülésnél, illetve hogy csak szerelmemnek, kedvesemnek szólítják egymást, ahogy a valóságban is így van ez a szerelmesekkel, ritkán mondjuk ki egymás keresztnevét, maximum, ha nagyon mérgesek vagyunk rá. :) És persze az sem volt utolsó szempont, hogy így sokkal rejtélyesebb lett a két főszereplő.

Forrás: pixabay
Több interjúban megemlítetted, hogy nagyon mélyek voltak az érzéseid, amiket a regényben is átadtál az olvasóknak. A mai napig hasonló módon érzel, ha "Ádámra" gondolsz, vagy az új szerelem elfeledtette ezeket az érzéseket?

Talán Szerb Antal mondja az Utas és holdvilágban, hogy az ember nem felejti el soha az első szerelmét és mindig ugyanazt a szellőt fogja érezni, amikor meglátja őt, mint amelyik azon a napon fújt, amikor megszerette. Csodálatos szerelem volt, amit akkor átélhettem, mindenkinek kívánom, hogy legalább egyszer legyen ilyen az életében, de az is igaz, hogy ekkora láng nem tudott volna sokáig égni, mert akkor mindent megperzselt volna körülöttünk. A tartósabb lángok híve vagyok, vagy még inkább a parázsé, ami soha nem alszik ki.

Az eddig írt könyveid realista romantikus regények. Tervezed-e, hogy a jövőben más műfajban vagy témában is kipróbáld az írástudományod? Melyik lenne az a műfaj, amiben szívesen alkotnál?

Mivel kisbabát várok jelenleg, talán a mesekönyvek világa lenne az, ahol otthon érezném magam, de ki tudja, nem biztos, hogy ha belefognék másba, akkor az jól is sülne el. Azt hiszem, maradok a stílusomnál némi kikacsintással...

Milyen regényeket olvasol szívesen a szabadidődben?

Az olvasási szokásomra bátran lehet mondani, hogy mindenevő, mivel szeretem a klasszikusokat, a legújabb bestsellereket a szórakoztató irodalom palettájáról, de az életrajzi könyvek és az életmóddal kapcsolatos témák is érdekelnek. Sosem olvasok egyszerre két könyvet és nem is értem az olyan embereket, akik képesek erre. Én, ha leülök egy könyvvel, nem nagyon tudok addig felkelni, amíg a végére nem értem, persze, ha tetszik az adott példány, ha viszont nem tetszik, azt már az első húsz oldal után becsukom és nem is nyitom ki többet. Utóbbiból szerencsére csak nagyon kevés van.

Forrás: Pinterest (playbuzz)
Ki szoktál-e néha mozdulni a komfortzónádból olvasás terén, és ha igen, akkor melyik könyv volt legutóbb, ami miatt letértél a megszokott útról?

Ritkán mozdulok ki a rossz tapasztalataim alapján és általában ajánlásra teszem ezt, de a legtöbbször nem is tudnak nekem olyan könyvet ajánlani, ami tetszene és még ne olvastam volna. Van egy elég határozott szokásom, ami a könyv választást illeti és bár széles a műfajréteg, ami között keresgélek, van néhány téma vagy minőség, ami egyszerűen nem köt le. Nagyon sokat és sokfélét olvasok, de válogatós is vagyok, úgyhogy nehéz nekem könyvet venni ajándékba, mert néha még én is nehezen tudom eldönteni, mit olvasnék legközelebb szívesen.


Köszönjük szépen a válaszokat, sok sikert kívánunk a további regényeidhez, és sok anyai örömöt a születendő kisbabához!

Kövess Bloglovin-on

2017. március 3., péntek

Starflight

https://moly.hu/konyvek/melissa-landers-starflightCselekménydús, pörgős, kalandos űropera szerethető karakterekkel.

A történetből: Solara állásajánlatot kap a Galaxis peremén, ezért oda szeretne utazni. Pénze azonban nincs az útra, ezért kénytelen elvállalni, hogy valaki szolgálója legyen az utazás alatt. Csakhogy a kézfején lévő tetoválás, amit igyekszik mindig elrejteni, mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy büntetett előéletű, ezért senki nem fogadja szolgálatába. Az utolsó pillanatban befut azonban egy régi iskolatársa, a kiváltságos életű Doran, aki mindig igyekezett kellemetlen helyzetbe hozni és megalázni Solarát. Felfogadja szolgálójának a több hónapos útra, és igyekszik pokollá tenni minden percét, egészen addig, amíg ő is tudomást nem szerez Solara bűnös múltjáról. Ekkor egy hirtelen döntés hatására felcserélődnek a szerepek...

Értékelésem: Rám fért már egy jó olvasásélmény, és ezt a Starflight-tól szerencsére meg is kaptam. Cselekménydús, pörgős, kalandos történet szerethető karakterekkel. Solarát szinte azonnal megkedveltem, Doranhez kellett némi idő, és a későbbi szereplők is nagyon szerethetőek voltak. Igazi űroperát kapunk, javarészt űrhajón utazunk, néha megérkezünk egy-egy bolygóra. Ennek ellenére az volt az érzésem, hogy akár a Földön is játszódhatott volna végig a történet, ha az űrhajókat lecseréljük sima hajóra, a bolygókat pedig távoli, egymástól nagyon különböző országokra. Ez végülis nem baj, mert így sokkal könnyebb azonosulni a történettel, de azért nem bántam volna, ha kicsivel több olyan elem került volna a regénybe, amitől indokolttá válik az űrutazás.

Nagyon tetszett, hogy a szereplők egytől egyig kiemelkedőek voltak valamilyen mesterségben, vagy képességben, és senki nem csodálkozott azon, amikor megtudta Solaráról, hogy ért a különféle mechanikai szerkezetek javításához. Ez számomra egy pozitív jövőkép, hogy mindenkinek van egy szakmája, mestersége, amit fiatalon kitanult. :) Azt is élvezettel olvastam, hogy milyen jól összedolgoztak a szereplők, és milyen természetes volt számukra, hogy a különböző képességeiket kihasználva, összehangolt csapatmunkában oldják meg a nehézségeket.

A regényt nagyon ajánlom, igazán izgalmas olvasmány, nagyon sokféle veszély leselkedik a főszereplőkre, és amint elmenekülnek az egyik elől, rögtön belekeverednek a következőbe. A kétrészes történetnek ez csupán az első fele, de nagyon jó lezárást kapott, nyugvópontra ért a történet és nem hagy különösebb űrt az emberben. Persze lehet érezni, hogy ez nem egy végső állomás a szereplők számára, mégis megpihenhet itt az olvasó.

Értékelésem: 4,5 / 5

A könyvsorozat részei:
 Starflight 1: Starflight
 Starflight 2: Starfall

További könyvek az írótól: Alienated trilógia

Hasonló könyvek:
Alienated
Across the Universe - Túl a végtelenen
Napnak fénye

Kövess Bloglovin-on

2017. február 19., vasárnap

Zakály Viktória és regényei

Zakály Viktória legújabb könyvével, az Egyszereggyel.
Forrás: Instagram
Zakály Viktória a Szívritmuszavar című könyvével robbant be a hazai könyves világba, és azóta két újabb könyve is megjelent, melyek szintén nagyon népszerűek az olvasók körében. A Mini-könyvklub is az ő első regényét választotta ki közös olvasásra, ezért most erről, és az írónő legújabb regényéről hoztam néhány érdekességet.

Zakály Viktória három regénye körül az első kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz, hiszen a Szívritmuszavar folytatása a Hanna örök című regény. A történet önéletrajzi ihletésű, mégpedig olyan szinten, hogy az első kötet eseményei szinte teljes egészében megtörténtek. Azután került papírra a történet, hogy Viktória egyik barátnője megkérdezte tőle, mi változtatta őt meg ennyire. Válasz helyett kiírta magából a történetét, és végül a barátnője tanácsára egy kerettörténettel egészítette ki és elküldte néhány kiadóhoz.

A történet egy magyar szakos végzős lányról szól, aki az évfolyamtársaival a diplomaosztó előtt elutazik Csöngére egy egyhetes irodalmi táborba. Ekkor ismeri meg közelebbről "a fiút", Ádámot, (akinek a neve csak a második kötetben derül ki, és) akibe teljesen belehabarodik és erős vonzalmat érez iránta. Mivel azonban mindketten már párkapcsolatban élnek, ezért most nehéz döntés előtt állnak.

A valóságban a történet férfi szereplője azóta is azzal a nővel él, akivel a csöngei tábor idején is egy párt alkottak. Olvasta Viktória regényeit, de már nem tartják a kapcsolatot, mindketten a saját életüket élik. Viktória is megtalálta saját boldogságát, jelenleg első gyermekével várandós, férjével tavaszra várják a baba megszületését.

Érdekesség a regény kapcsán, hogy eredetileg az egyik fejezetet a férfi szemszögéből mutatta be, de végül a szerkesztő tanácsára átírta, hogy egységes maradjon a történet. (Ha érdekel az eredeti változat, elolvashatod az írónő blogján.) Nemcsak ez változott a történetben, hanem a lezárása is, hiszen eredetileg nyitott kérdésként maradt a végkifejlet, az olvasónak magának kellett eldöntenie, hogyan értelmezze. (Ezt itt olvashatod el.)

Első regényének folytatása, a Hanna örök már csak kevés valós eseményt ír le, a nagyrésze fikció. Legújabb regénye, az Egyszeregy pedig teljes egészében kitaláció.

Az Egyszeregy főszereplője, Liza egy olyan férfiba szeret bele, akit minden nő megkaphat egy éjszakára, és aki minden vágyukat teljesíti. Liza teljesen a rabjává válik a férfinak, Gábrielnek, pedig tudja, hogy többé nem találkozhatnak.

A történet alapötlete félálomban pattant ki az írónő fejéből, akkor még pornószínésznek, vagy dzsigolónak szánta a férfi főszereplőt, de addig formálta elképzelését, míg végül a regénybeli Gábriel alakja teljesen ki nem rajzolódott. Ezt a történetet is kétrészesre tervezi (Gábriel-duológia), és már dolgozik is a folytatáson.


A bejegyzés megírásához az alábbi blog és interjú szolgált forrásként:
 Zakály Viktória írói blogja, Insomnia könyvek interjú

Kövess Bloglovin-on

2017. február 14., kedd

Szívritmuszavar

https://moly.hu/konyvek/zakaly-viktoria-szivritmuszavarSzenvedés, érzelmektől csöpögés, tiltott szerelem és újabb adag szenvedés. Ezekből áll össze a Szívritmuszavar.

A történetből: Egy magyar szakos végzős lány és csoporttársai a diplomaosztó előtt egy hetet töltenek közösen Csöngén. A lány és a fiú egymásban rokonlélekre találnak, de életüket máshoz kötötték már. A Csöngén töltött rövid idő sorsfordító számukra, életük már nem folyhat tovább ugyanabban a mederben, mint azelőtt. De vajon hogyan élnek tovább ezután?

Értékelésem: Nem tetszett a könyv, mégis sokszor váltott ki belőlem különféle érzelmeket. Sokszor csak megvetést éreztem a történet és a főszereplője iránt, és többször is volt, hogy szégyelltem, hogy ezt olvasom a buszon vagy a villamoson, és arra gondoltam, csak bele ne olvasson más, mert tök kínos szövegek vannak benne, és a végén még valaki azt hiszi, hogy tetszik ez nekem. Mintha bármit is számítana, hogy mit gondolnak mások, mégis zavart a dolog. Azt hiszem, nagyon frusztrált voltam ettől a regénytől. De néha azért egy-egy rövid időre megérintett, no nem a történet, hanem egy-egy gondolat, vagy gondolatfoszlány a szövegben.

Az értékelésem további részében kisebb spoilerek előfordulhatnak, ezért ennek tudatában olvasd tovább a bejegyzésemet!

A regénynek különösen az első felével szenvedtem, és ennek több oka is volt. Az egyik rögtön maga a történet, ami nagyon nehezen indul be, és amikor be is indul, belőlem csak undort vált ki. Két fiatal felnőtt, akik kapcsolatban élnek valakivel, hirtelen egymásba habarodnak, és nem tisztességesen játszák le a meccset. De közben saját magukat állítják be áldozatként. Ezzel rögtön el is értünk ahhoz, hogy miért vetem meg ennyire a főszereplőt. A gondolkodásmódja ennél messzebb nem is állhatna az enyémtől. Nem tudtam átérezni egy percig sem a szerelmét, sem a szenvedését, nem tudtam azonosulni vele, egyáltalán nem tudtam beleképzelni magam a helyzetébe. Az, hogy már azt sem veszi észre, ha hazudik a párjának, mindent elmond róla. Nagyon lesújtó a véleményem az ilyen emberekről, és nem tudom a főszereplőt cseppet sem szánni, mert ő okozza a saját szenvedését és másokét is. De mindeközben úgy képzeli, hogy ő az univerzum áldozata. Nem tudtam azonosulni a szereplők motivációival, számomra mondvacsinált ürügyeknek tűntek az érveléseik (már amikor egyáltalán érveltek) arra, hogy miért nehezítik meg a saját életüket és másokét is. Ha őszinték lettek volna a szereplők, rengeteg fájdalomtól kíméltek volna meg mindenkit, de ők inkább dagonyáztak a saját hazugságaikban és azok következményeiben.

A másik ami nagyon nem tetszett, az a szöveg stílusa. Eszméletlen hosszú mondatok, ráadásul mind elbeszélő, alig akad egy-két párbeszéd a teljes regényben (és akkor is szűkszavúak). Nagyon fárasztó olvasni, és különösen zavaró volt számomra, hogy mindent egyes szám második személybe helyezett, mintha a pasinak mondaná, és ehhez rengeteg helyen belefűzött megjegyzéseket, kérdéseket is. Nem szerettem azt sem, hogy olyan sokszor előreutalt későbbi eseményekre. Minek olvassam el, ha már előre tudom, hogy mi fog történni? Ráadásul általában émelyítően csöpögött az egész a romantikus maszlagtól. Én ennyi gejl szöveget még nem olvastam életemben egyszerre. Valószínűleg még inkább zavart a dolog amiatt, hogy megvetettem a főszereplőt amiért tilosban járt, így nem voltam kíváncsi az ömlengésére.

Aztán a történet második felében egészen meglepett a könyv. Hirtelen mintha beindultak volna az érdekesebb események, és bár továbbra sem szerettem a szereplőket, mégis érdekessé vált számomra a sorsuk. Kiléptek az addigi beszűkült és túlságosan felnagyított, rövid időszakból, és ez nagyon jót tett a történetnek. Máris tartott valahová, elkezdett érdekelni, hogy hogyan alakul a további életük. Ráadásul egy-egy elmélkedős gondolatban néha megláttam valamit, ami számomra is jelentéssel bírt. Egy-egy emlékfoszlányt, ami beugrott olvasás közben, vagy egy mélyebb gondolatot, amivel úgy-ahogy én is tudtam azonosulni.

Erős spoiler: a végén nem lepődtem volna meg, ha leveti magát a csaj a hídról és magára hagyja szenvedni a férfit. Teljesen belefér a jellemébe, hogy így bosszulja meg a vélt sérelmeit, amiért a férfi régen elutasította és magára hagyta. De végül csodával határos módon ott terem mögötte a pasi, hogy időben közbelépjen, és egy közös jövő reményét csillantja meg. Olyannyira megmagyarázatlan happy end ez a befejezés, hogy már azon töprengek, nem csak a nő képzelte-e. Talán tényleg belevetette magát a folyóba.

Nagyon nem értek egyet azzal, hogy a moly.hu-n ez a könyv az ifjúsági regények közé van sorolva. Én biztos, hogy nem adnám 18 év alattiak kezébe. Rettentő rossz példát állít ugyanis eléjük, hiszen egyrészt azt mutatja, hogy az egyetemi évek alatt lehetsz felelőtlen, meggondolatlan, a szabadság azt jelenti, hogy hazudhatsz a párodnak és ha úgy tartja kedved, akár meg is csalhatod. És mindeközben a szerelem nevében kikiálthatod magad áldozatnak, és sajnáltathatod magad, amiért a sors rosszul bánt veled. Nem gondolom, hogy ezt a fajta életszemléletet és gondolkodásmódot kellene átadni nekik, ezért én nem nevezném ezt ifjúsági regénynek.

Értékelésem: 1,5 / 5

Hasonló könyvek:
The Opportunist - Kihasznált alkalom
Szerelmünk lapjai

Kövess Bloglovin-on

2017. január 25., szerda

Mielőtt megismertelek

https://moly.hu/konyvek/jojo-moyes-mielott-megismertelekNémileg túlértékelt könyv, de mégis fontos kérdéseket feszeget az életről, halálról, és a prioritásainkról.

A történetből: Louisa elveszíti állását, és mivel szakképzetlen, ezért nem nagyon válogathat a munkalehetőségek közül. Sorra próbálja a munkaügyi központ kínálatát, de semelyik állás nem neki való. Végül egy mogorva kerekesszékes férfi mellé kerül gondozónak, és az a dolga, hogy felvidítsa, társaságot nyújtson neki. Ám Will nagyon gorombán viselkedik, és csak nagyon lassan kezdenek feloldódni egymás társaságában. Louisa hamarosan rájön, hogy valójában miért is alkalmazták, és onnantól kezdve teljesen felborul addigi élete.

Értékelésem: Már a könyv olvasása előtt sem értettem, mitől lehet olyan felkapott ez a regény. Van egy kerekesszékes férfi, meg a gondozónője, és lesz valami romantika, nyilván egymásba szeretnek. Mi ebben az új? Ezt így még a regény elolvasása után sem értem. Bár az kétségtelen, hogy valamivel többet nyújt a regény, mint elsőre gondoltam.

A főszereplőnőnk, Louisa, sajnos nagyon butácska. Kétségtelen, hogy megváltozik a gondolkodásmódja a regény végére, de ettől még irritált a történet első felében. Nekem a regény stílusa, fogalmazásmódja se nyerte el a tetszésemet, és sokáig nagyon felszínesnek tűnt nemcsak a főszereplő, de maga a történet is. Valahogy senki nem akart tudomást venni Will problémáiról és nehézségeiről. Ez szerencsére a történet végére megváltozott, és ott már nagyon mély kérdéseket boncolgatott a regény. Üdvözlendőnek tartom, hogy nem maradt meg az író a felszínességnél, hanem valóban leásott az igazán fontos kérdésekhez, és nem félt kimondani azokat, és elgondolkodni rajtuk.

Ami még tetszett, hogy néha váratlanul kaptunk egy-egy fejezetet egy másik szereplő szemszögéből is. Így kicsit őket is jobban megismerhettük, ami számomra mindenképp pozitívum. Annak is örülök, hogy bizonyos kérdések nyitva maradtak a regény végére, így az olvasó továbbgondolhatja a történetet. Azt hiszem, szép lezárást kaptunk, nem volt semmi hiányérzetem.

Összességében tetszett is a könyv, meg nem is. Továbbra sem látom, hogy újat nyújtana más hasonló történetekhez képest (mert nem tudom elképzelni, hogy ne lennének ilyenek, bár bevallom, én csak filmen láttam eddig hasonlót), de mindenképpen pozitívum, hogy leásott a mély kérdésekhez, és elgondolkodtatta az olvasót. Nekem a regény első fele nem különösebben tetszett, de a jellemfejlődés, és a főszereplő által bejárt lelki út mindenképpen érdekes volt.

Nem tudom még, hogy megnézzem-e a regény alapján készült filmet. Eredetileg azt gondoltam, hogy természetes, hogy megnézem, de olvasás közben, mivel a regény se tetszett annyira, inkább kerülni akartam. Most, hogy eltelt egy nap azóta, hogy befejeztem a könyvet, megint azon morfondírozok, hogy talán érdemes lenne megnéznem. Majd meglátjuk.

Értékelésem: 3 / 5

Update: végül rögtön megnéztem a filmet, miután megírtam ezt a bejegyzést, és azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon jó adaptáció. Persze nem hibátlan, de mégis kivételesen jól sikerült szerintem. Érdemes megnézni.

Hasonló könyvek:
Nem zörög a haraszt
Utóirat: Szeretlek!
Szerelmünk lapjai
A férjem valamit titkol

Kövess Bloglovin-on

2017. január 18., szerda

Mielőtt megismertelek (film) – Vendégblogger: AniTiger

A női főszereplőt alakító Emilia Clarke a film
plakátjával bolondozik. Kép forrása: BuzzFeed
A Mini-könyvklub 6 első olvasmánya a Mielőtt megismertelek című regény Jojo Moyes-tól (ejtsd: dzsodzsó mojsz). A regényből nemrég film is készült, melyet 2016-ban mutattak be a mozikban. A film kapcsán gyűjtött össze nekünk néhány érdekességet AniTiger, a könyvklub egyik leghűségesebb tagja, a Hagyjatok! Olvasok! blog írója. Fogadjátok szeretettel a vendégbejegyzését, és ha tetszett, akkor látogassátok meg a blogját is!

Kifejezetten taszítónak találom, amikor normálisan elregélem valakinek, hogy meg akarom nézni ezt vagy azt a filmet – a sztori kedvéért tegyük fel, hogy ez a film a Mielőtt megismertelek (2016) – és az áldott, jó barát annyit bír hozzáfűzni a tervemhez, hogy:

BŐGNI FOGSZ!

(Ez parasztság, értem?! Amúgy nem bőgtem, viszont baromira élveztem a színészek játékát.)


A film férfi főszereplőjét Sam Claflin kelti életre.
Kép forrása: BuzzFeed

Miről is van szó?


A havi könyvklubos regényünk filmváltozatáról.

Az a helyzet, hogy nekem általában hatalmas csalódást okoznak a könyvek elolvasása után megnézett filmadaptációk, de képtelen vagyok leszokni a megnézésükről! Lehet, hogy butaság, de ilyen vagyok – és most milyen jó, hogy megnéztem a filmet!

A casting zseniális lett és a szuper színészek összeválogatása végül egy csodás filmet eredményezett!

Na, de elmondom őszintén: én a filmet mindenképpen meg akartam nézni, mert rengeteget olvastam a színészek bolondozásairól és nagyon sok vicces, humoros, illetve szomorú „kulisszák mögött” (~behind the scenes) képpel találkoztam a neten. Általában irritál, ha nagyon nyomatnak valamit vagy a csapból is ez folyik, de most levettek a lábamról Sam Claflin (ő játssza Will Traynort) interjúi meg a közös képei Emilia Clarke-kal (Louisa Clark) és Matthew Lewis-al (Patrick).


Pár érdekesség a filmről és a színészekről


Patrick szerepét Matthew Lewis (a képen baloldalt) játsza
a filmben, akit a Harry Potter filmekből Neville
Longbottomként ismerhettünk meg. Kép forrása: BuzzFeed
A Mielőtt megismertelek (2016) film két főszereplője a bolondos Louisa-t alakító Emilia Clarke és a kvadriplégiás (azaz mind a négy végtagjában lebénult) Willt alakító Sam Claflin a forgatás alatt végig vérre menően szívatták egymást! Ezeket a kis tréfákat Sam előszeretettek rakta ki az Instagram oldalára. (Akit egyébként kb. 2,4 millió emberke követ, de a színésznő is folyamatosan posztolt közös képeket az instájára a forgatás alatt. Őt 8,4 millióan követik.) Egy ízben a férfi kilopta Emilia összes bútorát az öltözőjéből és csak a könyvet hagyta hátra. (Ami szerintem jó fejségnek számít! :D) Persze a nőt sem kellett félteni, ugyanis cserébe halakat dugdosott Sam zoknijaiba meg fingópárnát a kerekesszékébe! (Mondanom se kell, dőlt a stáb, amikor rázuttyant.) Voltak öltözőbeli wécéből előugrásos esetek, amikor Will a frászt hozta Emiliára, de végső soron összekovácsolta a párost ez a sok tréfa: egyszer séta közben ugyanis beleszaladtak egy rakás tehénbe, akik elkezdték őket üldözni és Sam a hátára kapva színésztársát rohant a veszedelem elől.

Azt pedig, hogy sikerült-e jó filmet összehoznia a Trónok harcából ismert SárkányAnyunak és Az éhezők viadalában felbukkant háromágú szigonnyal hadonászó srácnak, mindenki döntse el magának. Nekem bejött. (Kivéve a folyton futó Neville Longbottom gyereket. Tőle agybajt kaptam, holott ő is jót alakított.)

Köszönöm a figyelmet!
AniTiger ~ Hagyjatok! Olvasok! blog

Mindenféle (inspiráló, humoros, szomorú, vidám) kép a film instagram oldalán: ITT.
24 szuper aranyos kép a bolondozó stábról: ITT.

Kövess Bloglovin-on

2017. január 7., szombat

The ​Life-Changing Magic of Not Giving a F*ck

https://moly.hu/konyvek/sarah-knight-the-life-changing-magic-of-not-giving-a-f-star-ckEgy útmutatás arról, hogy hogyan szabadíts fel rengeteg időt és energiát azáltal, hogy a terheid nagy részét lerázod magadról, mint kutya a vizet.

A könyv a NotSorry módszert mutatja be, melynek az a célja, hogy lerázd magadról azokat a feladatokat (vagy akár embereket), melyek számodra nem fontosak, vagy amelyek kifejezetten idegesítenek. Ha jól végzed el a módszer két lépését, akkor végül nem fogod megbánni, hogy tettél mások véleményére, vagy elvárásaira, és a saját utadat jártad. (Ezért NotSorry a módszer neve.) Hogyha a számodra fölösleges, vagy idegesítő terhektől megszabadulsz, rengeteg időt, energiát, vagy akár pénzt is megspórolhatsz magadnak. Ráadásul több erőd (időd, és pénzed) marad azokra a dolgokra, melyek örömet okoznak számodra, és arra a kevés teendőre is, ami ugyan púp a hátadon, de bizonyos megfontolásból elég fontosnak tartottad ahhoz, hogy mégis foglalkozz vele.

Röviden ez a könyv lényege, és a végrehajtásához pontos útmutatást ad. Az egyik legnagyobb buktató, hogy a feladatok elhárításakor, ha nem jól tálalod mások felé a döntésed, s*ggfejnek tűnhetsz. (Elnézést, de a könyv is tele van csúnya szavakkal, szóval ha azt fontolgatod, hogy kezedbe veszed, akkor jobb, ha előre felkészülsz rá.) A könyv ennek elkerüléséhez is ad iránymutatást, és rengeteg példát. Általában ezek a példák nagyon humorosak, és úgy általában a könyv egész stílusa nagyon vicces, szórakoztató. Kifejezetten élvezet olvasni.

A könyv rögtön feladatokat is ad, hogy elsajátíthasd, és a saját életedre alkalmazd a módszert. Én megcsináltam minden feladatot, számba vettem az összes nyűgöt, ami a fejemben zsongott, és apránként felszámoltam a káoszt. Nem egy könnyű feladat; kezdetben, ahogy a szerző is ígéri, csak még rosszabbul érzed magad, amikor látod a rád nehezedő gondok tengerét. De aztán amikor egyesével felszámoltam ezeket a terheket, és elhatároztam, hogy többet nem aggódok ilyen-olyan hülyeségeken, amit úgysem tudok befolyásolni, vagy ami még úgyis a jövő zenéje, vagy amikor beláttam, hogy nem az én hibám, és többet nem is törődök vele, hogy XY fittyet hány az érzéseimre és nem ért a szóból, akkor apránként egyre felszabadultabbnak éreztem magam. A bő kétoldalas listám elemeinek a 90%-át kihúztam ilyen jellegű megfontolások alapján. Már annak kilátásától is sokkal boldogabb lettem, hogy a kihúzott tételekből felszabaduló időt és energiát arra fordíthatom, ami igazán fontos a számomra. És mivel alaposan átgondoltam minden egyes tételt, és megindokoltam magamnak minden döntésemet, ezért úgy érzem, tényleg képes vagyok félretolni ezeket, és helyettük arra a kevésre koncentrálni, ami megmaradt a listámon. Remélem, tényleg így is lesz, de ha mégis meginognék, majd újra előveszem a listámat, és emlékeztetem magam arra, hogy a hülyeségek helyett inkább a fontos dolgokkal kell törődnöm.

Azt egyelőre nem tudom, hogy valóban megváltoztatja-e az életemet ez a könyv (ahogy a cím ígéri), de most mindenesetre segített. Az egyik fontos lépést, hogy hogyan kommunikáljuk a döntésünket, még nem volt alkalmam kipróbálni (mert nem láttam végül szükségét semelyik listaelemem esetében sem), de valójában eddig is mindig a könyv által tanácsolt receptet követtem, mindenféle útmutatás nélkül is. Csak azt nem láttam eddig be, hogy ha nem értenek a szép szóból az emberek, az nem az én hibám.

Kövess Bloglovin-on

2017. január 3., kedd

The ​Silence of the Elves

https://moly.hu/konyvek/meg-muldoon-the-silence-of-the-elvesKedves krimi elfekkel egy nyomorúságos kisvárosban, ahová még a Télapó sem jár.

A történetből: Holly elf az Északi Sarkon a Télapó birodalmában. Nincs oka panaszra, nagyon jó állása van, szerető vőlegénye, és néhanapján egy-egy kisebb bűnesetet is felderít hobbiból. Csakhogy az utóbbi időben Télapó elkezdett flörtölni vele, és ez bizony nincs Mrs. Claus ínyére. Így hát lefokozza Holly-t és elküldi egy nyomorúságos, távoli helyre, Mistletoe-ba, ahol a hozzá hasonló elfek dolgoznak, akik valamilyen oknál fogva összerúgták a port Mrs. Clausszal. Holly egyetlen vigasza az új lakótársa, akiben nagyszerű barátra lel, ám hamarosan itt is belekeveredik egy kisebb botrányba, és végül egy hulla is felbukkan.

Értékelésem: Aranyos történet volt, tetszett. Még sosem olvastam olyan krimit, amiben ne ember lett volna a főszereplő. Igaz, hogy ebben a történetben az elfek nagyon emberszerűek, ránézésre meg se lehet őket különböztetni az emberektől. De akkor is, hogy a Télapó, meg a felesége szerepeljenek egy krimiben, az számomra teljesen újszerű volt.

Tetszettek a szereplők, egytől egyig, és a történet is kedves volt. A gyilkos személyére nem jöttem rá, bár valójában nem is töprengtem rajta. Inkább csak sodródtam a történettel. Bájos volt a főszereplő bűnös szenvedélye, azaz hogy rajong a sorozatgyilkosokról szóló regények iránt. Nagyon tetszett a kisfiú mellékszála, aki a szökőkúthoz járt, hogy elmormolja a kívánságát. A nyomozó is jó szereplő volt, aki mintha Holly veséjébe látott volna, de mégsem igazán. A kedvencem pedig Elmira volt, Holly lakótársa, aki bizony nem rejti véka alá a felháborodását és a véleményét semmilyen igazságtalanság kapcsán.

Egyedül a humort hiányoltam kicsit, de azt is csak azért, mert a korábbi értékelésekben olvastam, hogy milyen vicces a regény. Én ezt nem tapasztaltam, de ettől függetlenül is tetszett. A regénynek lesz folytatása is, de elég nehéz elképzelnem, hogy az vajon milyen lesz, mert ez a történet teljes, kerek lezárást kapott.

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
This Pen for Hire
De mi került a pitébe?
Candy Cane Murder

Kövess Bloglovin-on