2018. szeptember 16., vasárnap

Bolyongó

https://moly.hu/konyvek/papp-dora-bolyongoLebilincselően kezdődő, de uncsi romantikába fúló történet egy rebellis fiúról.

A történetből: Norbi 19 éves kigyúrt, tetovált srác, akinek nincs még meg az érettségije. Apja elintézi, hogy bekerüljön a helyi elit iskolába, így szeptemberben újra kezdi az utolsó tanítási évet azzal a céllal, hogy tanév végén érettségi bizonyítványt szerezzen. Az órákon azonban nem figyel, hanem inkább a pad alatt olvas, és lassan az osztályban is híre megy, hogy miféle balhéja volt az előző iskolában, ahonnan kicsapták. Norbi a tanulásnál sokkal jobban szeret dolgozni Őryék sörfőzdéjében, vagy a szőlőskertben. Keddenként pedig külön utakon jár, hogy lerója tiszteletét választott istenének, Tyrnek.

Értékelésem: Kicsapongó gondolataim vannak a könyvről, voltak dolgok, amik nagyon tetszettek benne, és voltak, amik nagyon nem. Talán az lesz a legjobb, ha időrendben haladok.

A regény első kb. harmadát nagyon élveztem. A stílusa nagyon tetszett, a fogalmazás, meg talán a történet is a különc srácról, akinek helyén van a szíve, de valami sötét folt van a múltjában. Ami kicsit visszás volt nekem, hogy túlságosan azt éreztem, hogy ez a történet tinilányoknak íródott, annak ellenére, hogy egy 19 éves srác szemszögéből látunk mindent. Mintha az lett volna a célja az írónőnek, hogy kicsit bemutassa a lányoknak, hogyan gondolkozhat egy fiú. (Gondoljunk csak Bogi esetére!)

A regény közepe-vége átcsapott romantikus történetté, ami kevésbé tetszett. Nem is a romantikus szál zavart, hanem inkább a túlzott hangsúlya, holott lettek volna / voltak érdekesebb dolgok is a regényben. Túl sok volt a makaózásból is, na és különösen a zenékből!!! Itt már kezdett nagyon csömöröm lenni abból, hogy minden második oldalon arról kell olvassak, hogy ki éppen milyen zenét hallgat és melyik együttestől. A "törzsi dobok" is egy idő után inkább váltak nevetségessé és idegesítővé, azt hiszem, itt elsősorban ennek a metaforának a túlzott használata zavart, jobb lett volna időnként máshogy fogalmazni azt, hogy Norbi ideges / feszült / megemelkedett az adrenalin szintje.

Mikko karaktere és a hozzá fűződő történetszál nagyon tetszett, Norbi viselkedése kevésbé. Túlságosan könnyen lemondott róla, és hogy elterelje a figyelmét a tehetetlenség érzésétől, inkább elment csajozni. Pedig végül volt megoldás, de neki hetek kellettek, hogy rájöjjön, hogyan is segíthetne.

A történet lezárása előtt értetlenül állok. Az egész regény során azt kaptam eléggé erőltetetten az arcomba, hogy a magyar vidék mennyire szép, mennyire jó itt lenni, Norbi semmi pénzért nem menne máshova, mert itt érzi jól magát a természethez közel, a magyar tájakon. Erre a semmiből előjön azzal, hogy hát ő tulajdonképpen régóta el akart már menni innen, hogy felfedezze a világot, messzi tájakat lásson, csak ezt mind elfojtotta magában. Mi van?!?!?!?

Kettős érzésem van a könyvvel, mert amennyire faltam az elején az oldalakat, annyira leült a lelkesedésem a regény középső felében. Talán ha egy olyan jó 100 oldalt húztak volna a történetből, meg a rengeteg ismétlődést ("kedves Míra", "lecsendesítettem az elmémet", "elindítottam egy számot az XY együttestől", "törzsi dobok szóltak a fülemben", stb.), akkor nagyon tetszett volna a történet. Így viszont már inkább azt vártam, hogy érjek végre a végére.

Értékelésem: 3 / 5

Hasonló könyvek:
Dash és Lily – Kihívások könyve
Gyönyörű sorscsapás

Kövess Bloglovin-on

2018. augusztus 30., csütörtök

Fahrenheit 451

https://moly.hu/konyvek/ray-bradbury-fahrenheit-451-angolKlasszikus sci-fi, melyben bűn az olvasás és a könyvek birtoklása, na de a gondolkodást hogy lehet megtiltani?

A történetből: Guy Montag szereti a munkáját, hiszen a tüzet mindenki megbabonázva nézi, ráadásul ő lehet az, aki a könyveket meggyújtja. Új szomszédja, Clarisse azonban váratlan kérdést tesz fel neki. Olvasott-e valaha könyvet az égetésre szántak közül? A lány szokatlan világlátása nagy hatással van Montagra, aki lassan ráébred, hogy az állandó tévénézés helyett jobb, tartalmasabb lenne, ha az emberek inkább beszélgetnének. Miután egy nő magára gyújtja a házat, csak mert nem akar a könyvei nélkül élni, Montag elrejt egy könyvet, amit munka közben lopott el.

Értékelésem: Nagyon tetszett a regény témája, igazán jól kitalált történet ez, és bár az elején a nyelvezete kevésbé tetszett és emiatt nehezebb volt haladni vele, a kíváncsiság akkor is fenntartotta az érdeklődésemet a felvetett témák iránt. Vajon ki ez a szomszéd lány és milyen szerepe lesz a történetben? Montag felesége miért akart öngyilkos lenni? Később pedig egyre jobban beindult a cselekmény is.

Elárulom, mi nem tetszett. A történet hirtelen és teljesen váratlan befejezése. Az e-könyv olvasómon olvastam (a 60 éves évforduló kiadásához volt egy hosszabb előszó Neil Gaimantől is), nézem, hogy még csak 69%-nál járok, hogy lehet, hogy itt hirtelen mintha elvágták volna a történetet? Hogy teheti ezt meg velem az író? Hiszen nem is kaptam magyarázatot ezer kérdésre! És mi van akkor ezután a könyvben? Ez utóbbit persze könnyű kideríteni, csak tovább kell lapozni, és kiderül, hogy a regényt rengeteg kommentár követi különböző íróktól, híres emberektől, amik segítenek a történetet kontextusba helyezni, betekintést adnak a regény születésének folyamatába (tele érdekes, és kevésbé érdekes ténnyel, és még néhány oldalnyi kézirat, feljegyzés fényképét is tartalmazza). Magától Bradburytől származó rövid írásokat is olvashatunk, és másoktól származó különféle kritikát, sőt, még a filmről (1966-os) is külön fejezet szól.

Ami a történet váratlan lezárását illeti, csak egy kis időre volt szükségem, hogy helyre tegyem a fejemben a gondolatokat a történetről. Az biztos, hogy ennél többet vártam, több magyarázatot, sőt, a történet folytatását. Úgy éreztem, félbemaradt minden. De ha jobban belegondolok, tulajdonképpen, érthető, mi fog történni, legalábbis úgy nagyvonalakban, tehát akkor miért lenne szükség folytatásra? A másik ami zavart, hogy nem kaptunk semmiféle magyarázatot a háborúra (sőt, ennek fényében Montag bármily lépése a könyvben teljesen lényegtelenné, semmissé vált), de nem biztos, hogy olyan nagy baj, ha ez a rész homályban marad. Végülis nem erről szólt a történet, hanem a könyvek elégetéséről, valamint ennek okairól és következményeiről.

Még egy dolog, ami böki a csőrömet: a Biblia indokolatlanul nagy szerepet kap a történetben. Holott a szereplők nem is vallásosak, Faber mégis annyira akarja, hogy a karját adná érte, és különféle megfontolás nélkül azonnal úgy dönt, hogy ez a könyv lesz az, amit megpróbálnak nyomtatni és sokszorosítani. De miért?? Biztos, hogy ez az a könyv, ami a tudást és az irodalmat a legjobban képviseli? Bizonyos szempontokból persze jó választás, de Fabernek biztosan rengeteg más könyve van elrejtve, és én nagyon hiányoltam, hogy megtudjuk, milyen más könyvek jöhettek volna még szóba, és miért választja végül mégis inkább ezt. Valamiféle indoklás nekem nagyon hiányzott innen.

Kép forrása: Flickr
Elgondolkodtam olvasás közben (angol nyelven olvastam), hogy a fireman szót milyen trükkösen használta fel az író, hiszen szó szerinti fordításban tűzembert jelent, ami nem olyan precíz, mint a magyar tűzoltó. Így hát teljesen jogos a kérdés, hogy mivel is foglalkozik a tűzember? Netán tüzet gyújt? Ez egy központi kérdés a regényben, amit (miután utánajártam, megtudtam, hogy) a magyar fordításban úgy oldottak meg, hogy a tűzoltó szó helyett a tűzőr szót használják. Elég ügyes, én is valahogy így csináltam volna, de azért az eredeti változat nagyobbat üt.

Részben talán ide kapcsolódik a tűzoltó-, akarom mondani tűzőrparancsnok, aki kettős természetű a regényben. Nehéz eldönteni, hogy megveti-e a könyveket, esetleg megőrült tőlük, vagy csak azt nem bírta elviselni, hogy ezeket a hatalmas alkotásokat sorra pusztítja, pusztította el életében, sőt az embereit is mind erre utasítja. Tehát valójában értékesnek tartotta-e őket, vagy valóban megvetésre valónak, ami csak összezavarja az emberek fejét? Ezt nem sikerült megfejtenem; azt hiszem, ez is egy olyan kérdés, aminek eldöntését az olvasóra bízza az író.

Még mindig kicsit nehéz eldöntenem, hogy valójában mennyire is tetszett ez a történet. Az biztos, hogy rengeteg kérdést, gondolatot fogalmazott meg bennem, tehát hatása az biztosan van. De mint a fentiekből is látszik, nem vagyok mindennel elégedett, úgy érzem, valamivel több magyarázatot szerettem volna kapni. A következő lépés számomra mindenképpen az, hogy megnézem a filmeket (a régit és az újat is tervezem), majd ezek után ezt a bejegyzést az azokról szóló véleményemmel kiegészítem.

Értékelésem: 4 / 5

Film (2018): Az új film modernizálta a történetet, hogy most is nagyon aktuálisnak érezzük. Nem feltétlenül csak könyveket, hanem sokszor illegális számítógépeket égetnek. A tűzőrök egyben a rendőrség szerepét is átvették, erőszakosan lépnek fel a törvényszegőkkel szemben, és időnként youtube-sztárok módjára a médiában (az interneten) nyilvánosan égetik el az égetnivaló dolgokat. A nightclubokban az emberek táncolás helyett virtuális szemüveggel a fejükön, bambán ücsörögnek vagy ácsorognak. A tűzőrök otthonát pedig Yuxie, a Cortanara/Alexára/Sirire túlságosan is emlékeztető mesterséges intelligencia figyeli.

A filmbeli Montag. Kép forrása: HBO.

A film első fele nekem nagyon tetszett, nem bántam ezeket a változtatásokat, valahogy logikusak, kézenfekvőek voltak. Azt is elnéztem a filmnek, hogy sok fontos szereplő kimaradt, hiszen muszáj rövidíteni a történeten. Két dolgot viszont nem tudok megbocsátani. Az egyik, hogy nem került kellő hangsúly (szinte semmilyen) arra, hogy milyen is az átlagember ebben a társadalomban, hogy mivel tölti a napjait, hogyan gondolkozik, ha egyáltalán. A másik pedig a film második felében felbukkanó titokzatos Omnis, ami akár jó ötlet is lehetett volna, de ennek a szálnak a megvalósítása tele volt logikai bukfencekkel. Ráadásul az ezzel elért végkifejlet egészen más üzenetet hordoz, mint Bradbury regényének a lezárása. Míg a könyv elgondolkodásra, értelmezésre késztet, és azt az üzenetet hordozza, hogy újra és újra el fogjuk követni ugyanazokat a hibákat, de nem szabad feladni és hagyni, hogy a tudás örökre elvesszen, addig a film egycsapásra örökre megoldja ezt a kérdést, és nincs min gondolkoznia a nézőnek. (Legfeljebb azon, hogy se füle, se farka nincs ennek az Omnis dolognak.)

Röviden összefoglalva azt mondanám a filmről, hogy tele van változtatásokkal, nagyon nagyokkal is, de ezek többsége a történet javára válik, sajnos azonban nem minden. Érdemes megnézni viszont azért is, mert a figyelmes néző olyan apró érdekességeket szúrhat ki, mint például a könyvtár égetésekor egy másodpercre mutatott, lángoló Bradbury könyv. A filmre 7 pontot adnék 10-ből.

Hasonló könyvek:
Csúfok
Az emlékek őre
Oculus

Kövess Bloglovin-on

2018. augusztus 26., vasárnap

Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság

https://moly.hu/konyvek/mary-ann-shaffer-annie-barrows-krumplihejpite-irodalmi-tarsasagSzórakoztató, de mégis helyenként elgondolkodtató történelmi levélregény.

A történetből: Juliet sikeres író, aki a második világháború alatt újságcikkeket írt, de a háború lezártával újra könyvet szeretne írni, és egy felkérést is kap a Timestól egy hosszabb cikkre. Ötlete azonban csak azután támad a témához, miután egy férfi ír neki a Guernsey szigetről és levelezni kezdenek. A sziget német megszállás alatt állt a háború idején, és Dawsey-tól egyre több érdekességet tud meg arról, hogy hogyan vészelték át az ottaniak a háborús időket, és hogyan alakították meg saját irodalmi társaságukat. Végül a sziget egyre több lakója ír Julietnek, hogy beszámoljanak saját tapasztalataikról.

Értékelésem: Nem tudtam, hogy levélregényt fogok kapni, ezen kissé meglepődtem, de olyan szempontból nagyon jó volt, hogy ügyesen be tudtak így mutatni nekünk több szereplőt is az írók. Amit kicsit hiányolok, az az indoklás a regény végén a levélformára. Én végig azt hittem, hogy ki fog derülni végül, hogy ez maga a könyv (amit olvasok), amit Juliet kiad. Igaz, nem is örültem annyira ennek, mert túl sok személyes dolgot tudunk meg róla a levelekből, meg ez nem is igazi írás, ha csak összeválogatja a leveleit, de azért valami ilyesmit mégiscsak vártam, de mindhiába. Ez kicsit amolyan elvarratlan szál érzetét keltette bennem, főleg, hogy sokszor elmélkedik Juliet azon, hogy milyen formátumban írja meg a regényét.

A karakterek nagyon tetszettek, mindenkit el tudtam képzelni, és a főszereplő önmagában is nagyon szórakoztató egyéniség. A történet rengeteg szálra épül, de két fő vonulat van, az egyik Juliet magánélete, a másik (a fontosabb) pedig a háborús idők felidézése, a megszállás történetének megismerése. Minden más ezekhez kapcsolódik, ezekre épül rá. A szöveg nyelvezete nagyon kellemes, és szórakoztató a stílusa, ezért nagyon élveztem már az elején is olvasni, amikor a cselekmény még nem is bontakozott ki igazán, és nem tudtam eldönteni, miről is fog szólni a könyv.

A regény írói hatalmas együttérzésről tesznek tanúbizonyságot, amiért a szerethető karaktereket is nagy empátiával ruházzák fel, és nem ítélkeznek azok felett, akiket mások megvetnek. Ők látják az érem másik oldalát is, például, hogy a lányok azért flörtöltek az ellenséges katonákkal, mert így ajándékként plusz élelemhez jutottak, amit a családtagjaiknak tudtak adni, amikor a legtöbb ember éhezett. A regény tele van ilyen elgondolkodtató rövid történettel, és mulatságosakkal is, mint például a címben is megnevezett irodalmi társaság megalakulásának története.

Nagyon tetszett nekem a könyv, szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia, mert elgondolkodtató, de eközben mégis nagyon szórakoztató olvasmány, és kicsit többet megismerhetünk belőle az emberiség történelméből.

Értékelésem: 4,5 / 5

Film (2018): Nem, nem, nem és nem. Még csak azt se tudom elmondani, hogy szerettem volna a filmet, ha nem olvasom előtte a könyvet. A főszereplő nő természetét teljesen kifordították a filmben. A vagány, belevaló, felvágott nyelvű, öntudatos, de mindeközben végtelenül jószívű és kedves, cserfes, bolondos nőből, akit a könyvből megismertem, csináltak egy kissé szende, de mégis minden lében kanál és tolakodó nőt, aki mindenbe beleüti az orrát akkor is, ha külön többen, többször kérik rá, hogy ne tegye. Nem ő az egyetlen szereplő, akinek sokat változtattak a jellemén, de ő a legzavaróbb számomra.

A filmbeli Juliet (Lily James). Kép forrása: Netflix
Az, hogy a történeten is változtattak, nem lep meg, bár kicsit talán túlzásba vitték, de ami rosszabb, hogy nem a történet javára szolgált. Juliet utazása a szigetre teljesen megalapozatlan, és a filmbeli jelleme miatt voltak olyan jelenetek, amikor én éreztem magam kínosan helyette. Nem szeretem, amikor valaki mindenféle nyomós ok nélkül csakazértis meg akarja tudni a nagy titkot (apropó, miért kellett ebből olyan hatalmas titkot csinálni?!), és mindenkin átgázolva addig kérdezgeti őket, amíg ki nem teregetik a szennyesüket. És aztán még nem is haragudnak rá. Külön fájdalom számomra a film végén a "lánykérés" hogyanja, ami a könyvbe passzolt, de a filmen nagyon rosszul jött át ebben a teljesen másféle helyzetben.

Nem mondom, hogy rossz volt a film, mert nem volt az, de nekem határozottan csak egyszer nézős, mert nem szerettem a fő karaktert.

Hasonló könyv:
A könyvtolvaj

Kövess Bloglovin-on

2018. augusztus 11., szombat

Mini-könyvklub 11

Szeptemberben újra indul a Mini-könyvklub. Az előző fordulóhoz hasonlóan most sincsen kiválasztott témakör, hanem vegyesen válogattam regényeket, melyekből négy hónapon át fogunk egyet-egyet elolvasni. Résztvevőnek 2018. szeptember 30-ig lehet jelentkezni.

A Mini-könyvklub korábbi fordulóiban olvastunk már mindenféle regényt, kezdve a romantikusoktól a fantasy-n, sci-fin és disztópián át egészen a klasszikus irodalomig. A mostani fordulóban semmiféle műfaji megkötés nincs, a könyveket igyekeztem széles spektrumból válogatni. A cél most is a közös olvasás, véleményalkotás és a könyvek megvitatása. Ha szeretnél jelentkezni, azt szeptember 30-ig teheted meg, de előbb teljesítsd a nulladik feladatot, azaz olvasd végig az itt található szabályokat!

2018. szeptember 1-től december 31-ig tart a tizenegyedik Mini-könyvklub. Mind a négy hónapban egy-egy könyvet olvasunk el, a határidő mindig a hónap utolsó napja (késéseket nem fogadok el).

Előre leszögezem, hogy ez nem nyereményjáték, itt nem lesz sorsolás, nem lesz nyeremény! Ez nem erről szól, hanem a közös olvasásról, a könyvek átbeszéléséről, az élmény megosztásáról. Nem is szeretném, ha valaki csak azért jelentkezne, mert ingyen könyvet vagy akármit remél.

Az első három hónapban előre meghatározott könyveket kell olvasni, tehát szeptemberben, októberben és novemberben is minden résztvevő ugyanazt a regényt olvassa (minden hónapban egyet). A cél itt a közös olvasás élménye, majd hogy jól kibeszéljük, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett, milyen gondolatokat ébresztett a könyv.

Decemberben a megadott könyvek közül választ mindenki magának egyet. (Erről további részletek kicsit lejjebb, a szavazásról szóló résznél olvashatók.)

Mind a négy hónapban az aktuális könyvről ajánlást/kritikát kell írni. Ez a könyvértékelés legalább 10 saját, bővített mondatból kell álljon, tehát ebbe nem tartozik bele a fülszöveg, az idézetek és egyéb könyvinformációk. Az értékelésben legalább 5 olyan mondat kell legyen, ami nem a cselekmény leírásáról szól, hanem a saját véleményről, a kiváltott érzésekről, gondolatokról, vagy a könyv méltatásáról. Ide és ide kattintva láthatsz két példát is ilyen értékelésekről, amik éppen megfelelnek a minimum elvárásoknak. Természetesen sokkal szebb példákat is találhatsz, ha visszakeresed a korábbi Mini-könyvklubokban született értékeléseket (felül az Archívum fülre kattintva, majd bármelyik könyvet kiválasztva). Az értékeléssel mindig az adott hónap utolsó napjáig készülj el, így tehát április végére mindenkinek 4 könyvértékelése lesz! A legjobb, ha blogod van, és ott teszed közzé a bejegyzésedet, de ha ezt valamiért nem szeretnéd, nekem is elküldheted, és közzéteszem én az erre a célra létrehozott blogon.

Mind a négy könyvhöz létrehozok majd egy adatlapot itt a blogomon. A megírt bejegyzések linkjét a könyv adatlapján fogom összegyűjteni, ezért mindig, ha elkészültél vele, az adott könyv adatlapján hozzászólásban linkeld be! Akinek nincs saját blogja, az pedig e-mailben küldje el nekem a megírt értékelésének a szövegét, vagy sima szövegként a levéltörzsben, vagy Word dokumentumként csatolva! Abban bízom, hogy minden résztvevő elolvassa a többiek értékelését is, és így hozzá tudunk szólni, meg tudjuk beszélni a könyvekkel kapcsolatos gondolatainkat.

Mindig a határidő lejárta után létrehozok egy kérdőívet. Ezen az olvasott könyvvel kapcsolatos kérdések, szavazások lesznek, pl: ki volt a kedvenc karaktered a könyvben, melyik jelenet nem tetszett, mit gondolsz valamelyik szereplőről vagy eseményről, mi a könyv mögöttes tartalma stb. Általában valamilyen játék is lesz, pl. idézetfelismerés, vagy valami hasonló. Az eredményeket összesítem és közzéteszem.

Ha van rá időm (nem ígérem!), akkor az adott könyvhöz kapcsolódóan plusz információt, érdekességet is megosztok veletek. Ezek általában interjúk feldolgozásai, fordításai, és/vagy a könyv alapján készült film érdekességei.

Ha nem tudtad elolvasni az adott hónapban a könyvet, nem lesz ejnye-bejnye, és senkit nem zárok ki, de nagyon kérem, hogy azok jelentkezzenek, akik nagy valószínűséggel tényleg végig is tudják olvasni a könyveket, és a határidő előtt az értékeléseket is meg tudják írni. Ha november végére a három közösen olvasott könyvből csak egy olvasást+értékelést teljesítesz, vagy egyet se, akkor a legközelebbi könyvklubban (ha lesz), nem szavazhatsz, viszont ugyanúgy beléphetsz ismét a klubba, szívesen látunk a következő fordulóra is. Ha itt már sikerül megfelelő számú könyvértékelést írnod, legközelebb megint szavazhatsz majd.

Ha annyira szenvedsz a könyvtől, hogy nem akarod tovább olvasni, az nem probléma, ez esetben is írj róla értékelést, amiben kifejted, hogy miért nem tetszett, ezt is el fogom fogadni.

Ha már olvastad korábban a könyvet és van róla olyan bejegyzésed, ami 6 hónapnál nem régebbi, akkor nem kell újra olvasnod, elég ha elküldöd ennek a bejegyzésednek a linkjét. Példa: ha májusban olvassuk a könyvet, akkor az előző év november elsején közzétett blogbejegyzést elfogadom, de az október 31-eit nem. Ha 6 hónapnál régebbi a bejegyzésed, vagy nincs is, akkor új bejegyzést kell írnod róla, és ehhez erősen ajánlott a könyv újraolvasása. Ha nem olvasod újra az egész könyvet, akkor is legalább lapozd át, olvasgass bele, hogy felfrissítsd az emlézeted és meg tudd írni az értékelést! Nem szeretnék többé olyan válaszokat kapni a kérdőívben, hogy "erre nem emlékszem, már rég olvastam a könyvet", hiszen így a lényege veszik el a dolognak, mert nem tudjuk átbeszélni a fontos gondolatokat, ráadásul ez a többi könyvklubtag számára is demotiváló lehet. Kérem ezzel kapcsolatban a megértéseteket!

Ellenőrizni persze semmit nem tudok, és nem is áll szándékomban. Mindenkinek a saját belátására és lelkiismeretére bízom, hogy betartsa a szabályokat.

A három közös könyv kiválasztását szavazásra bocsátom. Tizenkét könyv közül választhattok, ezekből többre is szavazhattok, de javaslom, hogy ötnél többet ne jelöljetek meg. Csak olyan könyvekre szavazhattok, amiket korábban még nem olvastatok, hiszen az a cél, hogy új könyveket ismerjünk meg! Szavazni 2018. augusztus 31-én éjfélig lehet a SZAVAZÁS nevű űrlap kitöltésével (lásd lent), és 2018. szeptember elsején hirdetem ki a kiválasztott 3 könyvet és olvasási sorrendjüket. Csak azoknak veszem figyelembe a szavazatait, akik jelentkeznek a könyvklubba, ezért fontos, hogy a szavazáshoz és a jelentkezéshez is ugyanazt a nevet add meg! A szabályok értelmében nem fogadom el a szavazatát azoknak sem, akik részt vettek a 10. Mini-könyvklubban, de az első három hónapban nem teljesítettek legalább két olvasást a hozzá tartozó könyvértékeléssel együtt.

A három közösen olvasott könyv közül legalább egy biztosan magyar írótól fog származni. Ez úgy valósul meg, hogy ha a három legtöbb szavazatot kapott könyvből egy se magyar szerző tollából ered, akkor az első két legtöbb szavazatú regény mellett a harmadik regény az a magyar könyv lesz, amelyik a magyarok közül a legtöbb szavazatot kapta. (Példa: 10, 9 és 8 pontot kapott három külföldi regény, a magyar könyvek pedig csak 3, 2, és 1-et. Ekkor a három kiválasztott könyv a 10-es, a 9-es és a 3-as pontszámú lesz.) Természetesen akár több magyar könyv is bekerülhet a választottak közé, hogyha a pontszámok alapján az első három helyezésből kettőt vagy hármat is megszereznek.

A szavazás után "megmaradt" 9 könyv közül válaszhatsz majd decemberre olvasmányt magadnak. Megkötés, hogy csak olyan regényt választhatsz, amit korábban még nem olvastál.

Jelentkezni itt a bejegyzés alján található JELENTKEZÉS nevű űrlapon lehet, egészen az első könyv értékelésének határidejéig, azaz szeptember 30. éjfélig. Csak e-mail cím megadásával lehet jelentkezni, és csak azoknak fogadom el a jelentkezését (és szavazatát), akik a könyvklub levelezőlistájára szóló meghívót elfogadják (azaz feliratkoznak a levelezőlistára)! Ezért mindenképpen olyan e-mail címet adj meg, amit rendszeresen ellenőrzöl! A levelezőlistán fogok minden újdonságot kihirdetni. Senkinek nem fogom elárasztani a postafiókját levelekkel, és természetesen az e-mail címeket sem adom tovább senkinek! Egyedül a többi könyvklubtag fogja látni azokat. Csak akkor tudjátok kitölteni a jelentkezési lapot, ha előbb kitöltötök egy rövid tesztet, melyben a szabályokra vonatkozó kérdésekre kell válaszolnotok. A teszt kitöltése után rögtön látni fogjátok a helyes válaszokat, és ezzel együtt kaptok egy kódot, ezt kell beírni a jelentkezési lapra.

Ha tehát jelentkezni ÉS szavazni is szeretnél, akkor mindkét űrlapot ki kell töltened! Az érvényes szavazáshoz legkésőbb augusztus 31-én fel kell iratkozz a levelezőlistára, hiszen aznap éjfélkor lezárom a szavazást, és másnap már eredményt hirdetek. Szeptember 1-től már csak jelentkezésre lesz lehetőség, viszont akkor már ismert lesz a három közösen olvasandó könyv.

Ha valamilyen oknál fogva nem tudsz jelentkezni, szavazni, vagy a levelezőlistával van gondod, kérlek írj a minikonyvklub (kukac) gmail.com e-mail címemre!

Lássuk tehát a könyveket, amikre szavazni lehet! Ha a képre, vagy a címre klikkeltek, a moly-os adatlapra visz az oldal.

https://moly.hu/konyvek/vivien-holloway-vegtelen-horizont
https://moly.hu/konyvek/lauren-k-denton-menedek
https://moly.hu/konyvek/raana-raas-az-ogfak-vorose
https://moly.hu/konyvek/emily-st-john-mandel-tizenegyes-allomas
https://moly.hu/konyvek/carrie-cooper-a-szemtanu
https://moly.hu/konyvek/erin-kelly-a-ferfi-szerint-a-no-szerint
https://moly.hu/konyvek/sebastien-de-castell-az-arulo-pengeje
https://moly.hu/konyvek/papp-dora-bolyongo
https://moly.hu/konyvek/william-paul-young-a-visko
https://moly.hu/konyvek/sarah-perry-az-essexi-kigyo
https://moly.hu/konyvek/gail-honeyman-eleanor-oliphant-koszoni-jol-van
https://moly.hu/konyvek/katherine-arden-a-medve-es-a-csalogany

Kérlek benneteket, hogy ne csak a borítókép alapján ítéljetek, hanem szavazás előtt legalább a képre kattintva felugró oldalon tájékozódjatok kicsit arról, hogy melyik miféle regény!

Remélem, néhányan kedvet kaptatok a közös olvasáshoz! A felhívásom hírét megköszönöm, ha tovább adjátok (a fenti nagy logót nyugodtan vigyétek). Ha kérdésetek maradt, írjatok a fent megadott e-mail címemre! Várom a jelentkezőket! :)



Kövess Bloglovin-on

2018. július 31., kedd

Micimackó ​és a Tao

https://moly.hu/konyvek/benjamin-hoff-micimacko-es-a-taoA taoizmus néhány tana Micimackó tolmácsolásában.

A történetből: A könyv a taoizmus alapjait mutatja be Micimackó és barátai példáján keresztül. A csekélyértelmű medvebocs ugyanis anélkül, hogy tudna róla , a taoizmus alapelveit követi: nem agyalja túl a dolgokat, nem aggódik fölöslegesen és észreveszi a természet csodáit.

Értékelésem: Az alapötlet nagyon tetszett, hogy a mindenki által ismert és közkedvelt mesehősökön keresztül mutassa be valaki a taoizmust. Már korábbról is tudtam, hogy Micimackó megtestesíti azt a nyugodt életszemléletet, ami a taoizmus alapja, és azt reméltem ettől a könyvtől, hogy részletesen bemutatja a párhuzamokat, sok példán keresztül. A példákkal nem is volt hiba, mégsem voltam elégedett a könyvvel. Nem mindig jött át nekem, hogy ez a példa éppen miért is jó, hol a párhuzam azzal, amit éppen elmagyarázni kíván az író, máskor meg éppenhogy túlmagyarázta, több példát is hozott ugyanarra a dologra, ami már az első példa alapján is tökéletesen érthető volt. A fő problémám az volt, hogy valójában nem sokat mondott a taoizmusról; nem érzem úgy, hogy bármivel is többet tudnék róla, mint a könyv olvasása előtt. Leginkább csak idézeteket kaptunk Milne könyvéből, illetve furcsa módon maguk a mese karakterei is megjelentek, mintegy az íróval beszélgetve. Ez azért elég furcsa volt. Pl. az író többször megkérte magát Micimackót, hogy magyarázzon el valamit a taoizmus tanai közül. Nem is tudom, nekem ez valahogy kicsit erőltetett volt, de legalábbis nagyon szokatlan.

Összességében nem vagyok elégedett a könyvvel. Az ötletet nagyon jónak tartom, de a kivitelezést nem. Nem érzem úgy, hogy bármivel is okosabb lennék a könyv elolvasta után.


Hasonló könyvek:
The ​Things You Can See Only When You Slow Down
The ​Life-Changing Magic of Not Giving a F*ck
Boldogságterv

Kövess Bloglovin-on

2018. július 21., szombat

Az ember, akit Ovénak hívnak

Mihez kezdjen az, akinek kiüresedett az élete?

A történetből: Ove nem találja a helyét, mióta korai nyugdíjazás címén elküldték a munkahelyéről. Nem tud mit kezdeni az életével, a felszabadult napokkal. Eltökélt szándéka hát, hogy egy kampót fúr a nappali plafonjára, de egy ilyen egyszerű műveletet se lehet véghez vinni, ha az embert folyton megzavarják. Az új szomszédok zajosak, ügyetlenek és folyton láb alatt vannak, ráadásul reggeli sétáin újabban egy kéretlen társa, egy rozzant macska is akad.

Értékelésem: Ove a néhai nagyapámra emlékeztet, aki sokszor volt mogorva és látszólag dühös, de ha kicsit békén hagyták végre, akkor minden ment a maga útján, annak rendje és módja szerint. Ove nem vágyik másra, mint hogy nyugodt körülmények között véghezvigye a tervét és újra találkozzon Sonjával, de egyszerűen mindig közbejön valami, pontosabban valaki, aki általában valami tökkelütött. Mert a környék tele van idiótákkal, akik nem képesek elolvasni a táblák feliratát, betartani a szabályokat, és megjavítani az elromlott dolgokat. Ove tehát joggal haragszik a szomszédokra, és úgy általában az egész világra.

Talán a fentiekből is látszik, hogy az egész történetnek van egy visszafogott humora, miközben egy elég komoly témát feszeget. Két idősíkon keresztül ismerjük meg Ovét, egyrészt a mostani, nyugdíjazás utáni állapotát, másrészt pedig a fiatalkorát. Lassan építkezik a történet mindkét szálon, mert a legfőbb hangsúly az emberek karaktereire, jellemzéseire esik.

Alapvetően nagyon értékesnek tartom a regényt, a mondanivalóját, a szereplők értékrendjét, és külön jót tett neki a belecsempészett humor. Egyetlen dolog nem tetszett, mégpedig a sok ismétlés. Ugyanis majd' minden fejezetben eljátszotta az író, hogy egy-két mondatot, ami a fejezet elején szerepelt, azt a végén is megismételte, mintegy az epizód lezárásaként, immár több értelmet nyerve. Még az első néhány esetben elnéző voltam ezzel szemben, de egy idő után már zavart ez a stílus, mert ismétlések nélkül is értem én, hogy mit akart mondani, nem kell ennyire rámenősnek, szájbarágósnak lenni. Jobban szeretem, amikor elég értelmesnek tartanak ahhoz, hogy magamtól is észrevegyek, átlássak összefüggéseket. De ez persze csak viszonylag apróság a regény stílusában, a mondanivaló és a történet nagyon szép, mindenképpen ajánlom olvasásra a regényt.

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Keddi nők
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Az analfabéta, aki tudott számolni
A legjobb kép róla
A könyvtolvaj

Kövess Bloglovin-on

2018. június 26., kedd

A nővérem húga

Drámai történet egy családról és lelki folyamatokról egy haldokló lány árnyékában élve.

A történetből: Anna azért jött a világra, hogy megfelelő donorja legyen leukémiás nővérének, Kate-nek, amikor csak szükség van rá. Kate-nek most éppen a veséje adja fel a szolgálatot, de a 13 éves Anna ügyvédet fogad és bepereli a szüleit, hogy ezentúl ő maga dönthessen arról, milyen orvosi beavatkozásokat vállal a nővére érdekében. A drámai történetben minden szereplő helyzetébe bepillantást nyerünk.

Értékelésem: Tetszett a sokszereplős váltott nézőpont, ami alapján megismertük a lázadó, szeretethiányos Annát, a rosszfiú Jesse-t, anyjukat, a hősiesen küzdő Sarát, a bátor, de mégis gyenge Briant, az önzőség álcája mögé bújó ügyvédet, sőt, még a jogi gyámot is. Szükség is volt ezekre, mert maga a történet néhány mondatban elmesélhető lenne. Így viszont Sarán keresztül megismertük a család múltját is, és minden szereplő érzelmeit, szerepüket a családban, és azt, hogy hogyan hatott, és hat folyamatosan is rájuk Kate betegsége. Nem egy hétköznapi család, az biztos, de nem is várható, hogy úgy viselkedjenek, mint az átlagos emberek, amikor ilyen állandó nyomás alatt élnek.

Sajnos a történetet már ismertem előre, mert egy barátnőm látta egy éve a könyv alapján készült filmet, és beszámolt róla a végével együtt. A két befejezés azonban némileg eltér egymástól, és a regény utolsó néhány fejezete úgy vágott földhöz, hogy azóta se bírtam felkelni onnan. Tudom, hogy az élet nem igazságos, kaptam már én is jót is, rosszat is az élettől, általában semelyik nem volt "jogos", de az író itt egy határozott övön aluli ütést mér az olvasóra. Garantáltan fáj mindenkinek, aki olvassa.

A drámai történetbe itt-ott egy kis visszafogott humort is kapunk cseppenként. Ami nagyon tetszett, azok az ügyvéd változatos magyarázatai voltak arra, hogy miért van szüksége szolgálati kutyára. "Gyógyulófélben lévő alkoholista vagyok (...) A kutya a sör és énközém veti magát, ha kell..."

Azt gondolom, hogy maga a cselekmény nagyon rövid, de minden érintett szereplő szempontjából bemutatja a bonyolult érzelmeket és felődéstörténetüket, ezért nagy szükség volt ennek a regénynek a megírására.

Értékelésem: 4 / 5

Film (2009): Pár nappal később megnéztem a filmet is, és meg kell mondanom, más hangulata van, mint a regénynek. A film sokkal szomorúbb, rájátszik az érzelmekre, a szomorú jeleneteket hangsúlyozza ki. Amolyan tipikus hollywoodi, amikor a "csúnyább" részeket kihagyják a regényből, viszonyt jobban kiemelik a megható részeket, hogy eladhatóbb legyen a történet. Az tetszett, hogy igyekeztek a filmen is bemutatni az egyes szereplők gondolatait, hogy ők hogyan élnek meg dolgokat, de pl. nem értem, miért kellett 3 évvel fiatalabbá tenni a gyerekeket, így pl. Jesse szála teljesen kimaradt a történetből, amiért nagy kár szerintem.

Nem tetszett az apuka, a filmen ő csupán egy szerethető, szenvedő szereplő volt, míg a könyvből megismertük, hogy gyávának tartja saját magát, amiért nem bír szembe nézni az otthoni problémákkal. Természetes, hogy a szereplők sokkal összetettebbek egy regényben mint egy rövidke filmben, de bizonyos kulcsjeleneteket, vagy személyiségbeli jegyeket azért át kellett volna ültetni szerintem a filmre is, ahelyett, hogy inkább a könnyes jeleneteket húzták el.

Ami a leginkább zavart a filmben, hogy gyakorlatilag úgy csináltak, mintha a pereskedés nem is lenne igazi. Alig beszélnek róla, éppen csak 1-2 vita van miatta, de azért nyugodtan elmennek egy vidám családi kirándulásra, mintha mi se történt volna. Ácsi. A regényben dúlnak a feszültségek ennek kapcsán, ahogy el is várná az ember, és emiatt végül apuka úgy dönt, hogy elköltözteti a gyereket otthonról. Ez azért már sokkal hihetőbb, nem?

A lezárás pedig egészen más; a film gyakorlatilag azt a befejezést kapta, amit az olvasó is várt volna, de a regénytől valami mást kapott. Megmondom őszintén, nem értem, hogyan tudott ezek után a család minden évben egy már-már vidám közös nyaralást eltölteni Montanában. Mindegy, azért nem vagyok elégedetlen a filmmel, bár a szereplő választás nem az igazi (egyedül Anna színésze tetszett a szerepre), de azért jó volt ez is, csak hát nem azt adja, mint a regény. A film inkább sírós, a regény inkább lelki folyamatokat bemutató, elgondolkodtatós.

Hasonló könyvek:
Kösz, hogy...
Kezdd ​velem újra az életed!
A lány a vonaton

Kövess Bloglovin-on

2018. június 17., vasárnap

A Mini-könyvklub interjúja On Sai-jal

A Mini-könyvklub 10 májusi olvasmánya az Apa, randizhatok egy lovaggal? című Young Adult regény volt On Sai, azaz Varga Bea tollából. Ennek kapcsán kérdeztük az írónőt.

On Sai az idei Könyvhéten. Fotó: Rácz Tibor
Mini-könyvklub: Mikor és minek hatására döntöttél úgy, hogy tollat ragadsz?

On Sai: A történetszövés mindig is életem része volt, sokat meséltek gyerekoromban, majd én is sokat meséltem az öcsémnek. A fejemben folyamatosan futottak a történetek, de ehhez sokáig nem társult írás. Általánosban volt pár regényskiccem, de láttam, hogy gyengék. Az első befejezett írásom 16 évesen egy vígjáték volt. A barátnőm beleszeretett egy fiúba, aki színész akart lenni, úgyhogy egy másik baráttal írtunk egy színdarabot, hátha a próbák alatt kitör a szerelem. :)

19 voltam, amikor a Scar regény ötlete először bekopogtatott. Azt hittem, majd elmúlik a téma, és jön a következő. Ám nem múlt el. Rájöttem, ez a sztori annyira feszít, annyira meg akar valósulni, hogy meg kéne írni. A probléma, hogy rosszul írtam, nekem Dosztojevszkij volt a mérce, és határozottan jobb mondatai voltak. Úgy voltam, ideje öregednem kicsit. Végül 24-25 évesen álltam neki, gondolva, most már marha öreg és bölcs vagyok. Valahol itt volt a döntés pillanata. A könyvet később sokszor átírtam, és végül második regényként jelent meg.

Melyik író(k) munkássága hatott rád, ha van(nak) ilyen(nek)?

Olvasóként rengeteg kedvencem van. Íróként Orson Scott Cardnál éreztem azt, hogy nem mindig szeretem a stílusát, ahogyan ír, de amit ír, azt imádom. A Teremtő Alvin ciklusban olyan természetességgel hozott be lélektani dolgokat, hitbeli témákat, mintha csak egy pohár vízről mesélne. Chippendale: A nagy világregatta regénye fiatalként hatalmas öröm volt, itt éreztem először, hogy igen, ilyen stílusban szeretnék írni, keverve a komoly és a komolytalan dolgokat. Persze, ők ma már retrók, de nekem hatalmas kedvencek voltak. Ha „nagy könyvet” kellene mondanom, az amúgy nem regény, hanem Jung: Válasz Jób könyvére. Felnőttként inkább pszichológiai szakkönyvek érdekelnek, vagy olyan elgondolkoztató kulturális körképek, mint Jared Diamond könyvei.

Forrás: Wikimedia
Mennyi időbe telik megírnod egy regényt? Egyszerre csak egy könyvön dolgozol, vagy esetleg párhuzamosan több történetet is írsz?

Az első ötlettől a kész regényig három-négy év telik el. De ez kívülről nem látszik, mert amíg egy ötlet csírája épül, egy másik regény első próbavázlatait csinálom, addig aktívan a harmadikat írom, ami már kész van a fejemben.

Maga a megírás a témától is függ. A Szivárgó sötétség sorozatot nagyon lassan írom, ott elég komplex karakterek szerepelnek, és az is nehéz döntés, hogy mit és hogyan mutassak meg a háttérvilágból, mert egyszerűen túl nagy. A legutóbbi kisregényben, a Miogin bázisban egy év munkám fekszik. Míg a Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál a leghosszabb könyvem, de az egy laza, vicces űrnemesről szól, így három és fél hónap alatt kész lett.

Az Apa, randizhatok egy lovaggal? c. regényed története aköré épül, hogy az emberek álmukban egy fantasy világban járnak, ahol varázsolni tudnak. Honnan jött az álombéli másik világba utazás ötlete? Volt olyan álmod, ami nagyon megragadt, és régóta emlékszel rá?

Ez nem saját élmény, csak írni akartam a lányomnak egy regényt. Mindig azt hallgatta a suliban, hogy „ne álmodozz”. Maga az átálmodás egy régi fantasy toposz, rengeteg könyvben szerepelt már. Vicces volt eljátszani a témával, és félig magyar helyszínre tenni, nagyon jól szórakoztam, miközben próbáltam sok apró ötlettel színesíteni.

Forrás: Brezelburg (DeviantArt)
A történetben az apuka, Amon, egy betegség folytán inkább viselkedik robotként, mint érző emberként, így a szeretetet is csupán a tanácsadó könyvek lapjairól ismeri. Érdekes volt olvasni arról a kontrasztról, hogy hogyan érzi magát a lánya, és hogyan látja a világot a férfi. Mennyire volt nehéz megírnod azokat a részeket, amelyekben Mia Anne és Amon egymáshoz fűződő kapcsolatukról és érzéseikről elmélkednek?

A pszichón tanultam az autizmust és a savant-szindrómát, így az alaphelyzet nem volt nehéz. Szülőként meg néha én sem tudom, hogy jó-e, amit adok a saját gyerekeimnek. Vajon azt, akkor és úgy teszem, ahogy nekik jó? Vajon észreveszem a magányukat? A regényben azt próbáltam megmutatni, hogy nem mindig értjük a másik szeretetjeleit, vagy másféle kapcsolódását. A visszajelzésekből úgy láttam, a végén Amon randikérése félreérthető. Oda lehet, hogy kellett volna még egy sor, hogy a fiataloknak is egyértelmű legyen, az apa még mindig logikailag kapcsolódik. Ez a betegség nem változik meg.

Ki a kedvenc szereplőd a regényből? Valamelyikükkel tudod azonosítani magad, akár csak részben is?

Az apa felnőtt, így az ő szálát írtam a legkönnyebben, főleg a tudományos részeket. Igazából csak két szereplő, Mia Anne és a Kósza lovag kellett volna a könyvbe. Nem véletlen, hogy ritkán van három szál egy YA kötetben, kettővel sokkal lendületesebb. Megvolt a veszélye, hogy sokan lassúnak érzik így az elejét, és leteszik a regényt, de megtárgyaltam Anna lányommal, és ő megszavazta, hogy jöhet a tudóscsapat, agykutatással, mindennel.

Forrás: ryumo (DeviantArt)
Honnan jött az ötlet ahhoz, hogy a regényben egy cosplay esemény központi szerepet kapjon?

Ez az egyetlen regényem, amibe írás közben sok környezeti hatás belekerült, pl. a kertemben álló diófa, a vörös cicánk, a négyes metró. Épp a regény végét írtam, amikor a Mondoconon jártam, meghívtak egy előadásra. Lenyűgöző élményt nyújtott az ottani forgatag, és az egész közösség hangulata, csak bámultam őket, és arra gondoltam, fel se tűnne itt pár igazi varázsló és középkori lovag.

Korábbi regényeid az űrben játszódtak és elsősorban felnőtteknek szóltak. Calderon űrhajója vagy Scar vallásközpontú története után éles váltásnak érezted a Young Adult regényt, vagy nem tudatosan írtad ifjúságinak?

Ifjúságinak írtam, 14-16 éveseknek. És éles váltás volt, annyira, hogy elsőre el is csúsztam a banánhéjon. A lélekrabló szörnyek felnőtt horrorba mentek át, a fantasy háttérvilág túl bonyolult lett, a tudósok párbeszédben neurológiai fogalmakkal és valós kísérletekkel dobálóztak. A lovag 25 évesen, csapatvezetőként sehogy sem akart összejönni a lánnyal, de amúgy is belehalt a dologba. Az apa meg lejátszott mindenkit a színről. Rájöttem, hogy mint az úthenger, úgy beindult a felnőtt sci-fis eszköztáram. Vicces, de YA-t írva tudatosult, hogy pontosan milyen írói eszközöket használok a felnőtteknél.

Ekkor kitöröltem a regény felét, és újrakezdtem. Nagyon jó írói játék volt, át kellett állítani a gondolkozásmódomat, és áttenni a fókuszt a két kamaszra. Leszedtem a felesleges világépítést, pszichós szövegelést, megszületett egy viccesebb ellenség, akire könnyű rájönni, meg a 17 éves cuki lovag, és persze a dólények. A végén a boldog vég a fiamnak köszönhető, aki közölte, hogy ő bizony nem véd meg, ha „a ház előtt kukát borogatnak a felháborodott kiscsajok”. Végül sikeres lett a könyv, a középiskolások nagyon szerették, a kiadó nyolc hónappal később utánnyomást kért. A lányom is imádta, a fiam meg egy időben ezzel csajozott.

Összes regényedben szerepet kap a humor. A való életben is ilyen csípős, frappáns megjegyzésekkel szoktad szórakoztatni a környezeted?

Van egy humoros gondolkozásmódom, ami az életben is kicsillan, de soha nem szórakoztatom a tágabb környezetet, inkább óvatos vagyok, nehogy sérüljenek tőlem. A humor egy kimondott igazsággal együtt nagyon fájó keveréket tud alkotni.

Persze a szűkebb körben, a barátokkal, családdal megy a viháncolás, repkednek az ebédlőasztal fölött a fárasztó poénok, szójátékok. Épp ezért írás kapcsán a legnehezebb dolog volt megtanulni kivenni a humoromat, én ugyanis nem veszem észre. A komoly jelentekben nem lehet jelen, mert gyengíti a szöveget.

Mik a jövőbeni terveid? A következő regényedről megtudhatunk valamit?

Most a Szivárgó sötétség sorozatot írom, ebből eddig megjelent két regény és két kisregény, és a harmadik regény készül. A mostani kötet elég nehéz megírás szempontjából, így lassan haladok vele. Nagyon erős az olvasói nyomás, nagyon sokan várják már, de csak akkor akarom kiadni a kezemből, ha érzem, hogy teljesen rendben van, és hatalmas élmény lesz az olvasónak. Ha kész vagyok, könnyedebb téma jön, a Calderonhoz ígértem egy folytatást.

Köszönöm a kérdéseket!

Köszönjük szépen a válaszokat, és további sikereket kívánunk!

Kövess Bloglovin-on

2018. május 20., vasárnap

Apa, randizhatok egy lovaggal?

Szórakoztató, pörgős, de kicsit csöpögős történet Budapesten és a mágia lovagkori földjén.

A történetből: Mia Anne most költözött Budapestre apjával és annak barátnőjével, Fridával. Pár nappal érkezésük után azonban szörnyű hír érkezik: Frida egy autóbalesetben meghalt. Mia Anne rosszul viseli nemcsak a halálhírt, hanem az új környezetet is, az iskolában nem sikerül beilleszkednie. Egyedül annak örülhet, hogy álmában csodálatos helyeken jár, ahol megismerte álomlovagját is. De mi van, ha ez a különös, mágiával teli világ valóságos? Amon, Mi Anne apja azért jött Budapestre, hogy egy új, titkos kutatási projekten dolgozzon. A különös álmok érdekes tudományos vizsgálatokra adnak okot, ám egyben veszélyesek is, némelyeket ugyanis közben ér a halál.

Értékelésem: Vegyes élményeim voltak a könyv olvasásakor, egyrészt ugyanis lebilincselő és izgalmas a történet, de az elején nehezen fogadtam el ezt a középkori, mágiával átszőtt világot, meg az ott élő lovagságot. Aztán később ugyan bevonódtam ebbe a világba, de akkor már a túlzott romantikus, tinis csöpögése zavart. Ami a leginkább zavaró volt számomra az a hosszadalmas, teljesen fölösleges leírás arról, amikor Kószát beviszik a fátyoltáncosokhoz, akik táncot lejtenek neki.

Ami nagyon tetszett, az a karakterek formálása; mindenki egyéniség volt, sajátos jellemzőkkel. Kedvencem Amon volt, számomra elsősorban őmiatta volt érdemes olvasni a könyvet. Nagyon sokat dobott rajta, hogy nemcsak a tini lány napjait követhetjük végig, hanem az apjáét is, aki egy érzelmekre képtelen, a tudományért élő kutató, aki észre se veszi, mennyire elhanyagolja a lányát, és mennyire megbánt időnként másokat. Itt-ott némi humor is megcsillant a történetben egy-egy kardozós-varázslós csatajelenet között.

Úgy érzem, nem kaptam minden kérdésre választ a regény lezárásakor sem, de ezt nem feltétlenül bánom. Nem baj, ha egy kicsit az olvasónak is gondolkodnia kell.

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Maresi
The Raven Boys - A hollófiúk
Időtlen szerelem trilógia

Kövess Bloglovin-on

2018. május 11., péntek

The Secret, Book & Scone Society

Gyilkosság, nyomozás és új barátságok egy kisvárosban.

A történetből: Nora könyvesboltjában nemcsak eladja a könyveket, hanem a lelki válságban lévő vevőknek olyan könyveket ajánl, melyek segítenek a gyógyulás útjára lépni. Egy parkban ismerkedik meg egy szimpatikus üzletemberrel, aki szintén segítségre szorulna, ám mielőtt a könyvterápiára sor kerülhetne, valaki a sínek elé löki a férfit. Ez az esemény felkavarja a kisváros álló vizét, és közelebb hozza Norát három ismerőséhez. A négy nő között először szövetség, majd lassan barátság alakul ki, miközben megpróbálják felgöngyölíteni a gyilkossági ügyet.

Értékelésem: Nagyon tetszett a regény, nem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz. Külön jó volt, hogy egy parkban kezdtem olvasni, és a nyitójelenet is egy parkban játszódott. :) Persze nem emiatt tetszett a történet, hanem főleg a karakterek kidolgozottsága miatt. Mindenkinek megvolt a maga háttértörténete, amiket apránként, lassan ismertünk meg, ahogy egyre inkább megnyíltak a szereplők egymás felé. Mindeközben a krimi szál egyre csak szövődött, mindenféle izgalmakkal: letartóztatás, újabb gyilkosság, betörés, fenyegetés, de nem amolyan thriller jellegűen, hanem bájos kisvárosi módon. Az egész regényt átszőtte a vidéki, nyugodt hangulat, a barátságok jelentősége, és a finom ételek fogyasztása. Még idén várható folytatása is a regénynek (bár ez önmagában egy lezárt történet), amit ez után a kellemes élmény után biztosan el akarok majd olvasni.

Értékelésem: 4,5 / 5

A könyvsorozat részei:
 Miracle Springs, North Carolina 1: The Secret, Book & Scone Society
 Miracle Springs, North Carolina 2: The Whispered Word

Hasonló könyvek:
This Pen for Hire
The ​Silence of the Elves
Candy Cane Murder

Kövess Bloglovin-on