2019. október 18., péntek

Hatodik blogszülinap

Hatéves lett a blogom!! :)

Pár nappal ezelőtt töltötte be a blogom a hatodik születésnapját, így örömmel nyugtázom, hogy még egy évem könyvekkel és a könyves blogommal telt el. Az elmúlt 12 hónapban 27 könyvértékeléssel gazdagodott a blogom, ami határozott fejlődés az előző évi mélypont után, amikor ez a szám csupán 15 volt. Tegyük azonban hozzá, hogy ebből a 27 könyvből négyet végül nem fejeztem be, hanem a harmadánál-felénél abbahagytam az olvasásukat, mert nagyon nem tetszettek.

A blog jelenleg is úgy néz ki, mint két évvel ezelőtt, sőt, 4 éve is nagyon hasonló volt már. Továbbra is tetszik ez az egyszerű dizájn és színvilág, úgyhogy szerintem még jó sokáig kitartok mellette. :)

Kövess Bloglovin-on

2019. szeptember 29., vasárnap

Virágot Algernonnak

Érdekes gondolatkísérlet arról, hogy miként változna meg a személyiségünk és az életünk, ha hirtelen sokkal okosabbá válnánk.

A történetből: Charlie nagyon kedves és jószívű, és legfőbb vágya, hogy megtanuljon írni és olvasni, és olyan okos legyen, mint a többi ember. Nagy szerencséjére kiválasztják egy orvosi kísérlethez, amiben megokosítják. A műtét jól sikerül, és bár Charlie eleinte nem érzi a hatását, arra lassanként rájön, hogy akiket addig barátjának gondolt, csak gúnyt űztek szellemi fogyatékosságából.

Értékelésem: Hát végre eljutottam oda, hogy ezt a nagy művet elolvassam, és bevallom, nem egészen azt kaptam, amire számítottam. Engem nagyon meglepett, hogy a történet ilyen nagy részében az érzelmi és szexuális fejlődése került központba, mert arra számítottam, hogy főleg az intelligenciájáról és az elfogadásáról lesz szó. Ez is benne volt persze, és tulajdonképpen így lehetett ebből kerek történet, hogy a szerelemmel és a testiséggel is megismerkedett. Én nagyon sajnáltam ezeknél a jeleneteknél a benne lapuló Charlie-t, aki ilyenkor kívülről figyelte az eseményeket.

Tulajdonképpen ez a történet egy gondolatkísérlet arról, hogy boldogabbak és elégedettebbek lennénk-e, ha okosabbak volnánk és több mindent megértenénk a minket körülvévő világról. Érdekes látni, ahogy Charlie a tudása növekedésével párhuzamosan lassan rájön, hogy az addig általa okosnak hitt emberek tudása mennyire korlátozott. Ezzel együtt személyisége is formálódik, méghozzá nem jó irányba, és barátait lassanként mind elveszti. Ironikusnak tartom, hogy mennyit emlegeti Charlie, hogy régen voltak barátai, hiszen tudjuk jól, miféle barátok voltak. Nem vele nevettek, hanem rajta. Mégis, végül nosztalgiával gondol vissza ezekre az időkre és a történet végén visszamegy közéjük. Azon meglepődtem, hogy mi is a történik a végén a pékségben. Tényleg kiálltak a többiek mellette? Vagy csak Charlie értelmezte így a dolgokat? Ha tényleg megvédték az újonccal szemben, akkor vajon miért tették? Vajon kicsit felnéztek Charlie-ra a történet végére, vagy csak úgy voltak vele, mint a testvérek egymás közt, hogy más nem bánthatja a tesómat, csak én?

Mindenképpen érdekes olvasmánynak tartom ezt a történetet, és nagyon kíváncsi lettem, hogy filmen milyen lehet. Tervezek is megnézni legalább egy adaptációt, utána kiegészítem majd ezt a bejegyzést.

Értékelésem: 4,5 / 5

Film: Charly (1968). (Bejegyzés frissítése október 4-én.) Megnéztem a régi filmet és nem igazán nyerte el a tetszésemet. Oscar díjat nyert a legjobb férfi főszereplő kategóriájában, és valóban a színészi játék nagyon jó volt. De a történetet a végletekig leegyszerűsítették, és egy ponton nagyon nehéz is volt követni, hogy mi történik, inkább csak találgatni lehetett, a végét pedig egyszerűen összecsapták. Tetszett az osztott képernyős megoldás, bár nem láttam igazán nagy jelentőségét, de azért jó volt párhuzamosan két szemszögből is látni ugyanazt a jelenetet. Az az ámokfutás azonban, amit a rendező a film közepe táján elkövetett, egyszerűen kisütötte az agysejtjeimet. :) Érdekes film volt, az biztos, de valahogy a könyv történetének a lényegét nem adta vissza szerintem.

Jelenet a filmből (Charly 1968). Kép forrása: Dusted Off
Nagyon sokat változtattak is a történeten, és nemcsak rövidítésekre gondolok. Ott volt például a házinéni, aki ugyan a könyvben is említésre kerül a vallásosságával, de csak Charlie említi őt meg és főleg a hitbéli megközelítésen van a hangsúly. Itt a filmen konkrétan megjelik a nő, mint egy bolond öregasszony, és inkább komikus szereplőként hat, mintsem hogy elgondolkodtató szálat fűzzön a történetbe. Ezen kívül Fay nem létezik a filmen, van helyette rengeteg random nő, akit Charly felcsíp alkalmi partnernek, amikor épp a vagány motoros korszakában mindféle őrült fazonú arcszőrzetet végig próbál magán. Mint már említettem, a rendező gyógyszere itt kicsit elgurult... :D

Ezek után nagyon kíváncsi lettem az újabb filmfeldolgozásra, hogy az vajon milyen lehet. Miket hagytak meg a könyvből és miket voltak kénytelenek időhiány miatt kivágni? Hová tolták el ezzel a hangsúlyt? Fűztek-e be ők is új elemeket a történetbe? Hamarosan megtudom. ;)

Film: Flowers for Algernon (2000). (Bejegyzés frissítése október 8-án.) Tegnap este megnéztem az újabb filmfeldolgozást is, és ez jobban tetszett, mint az előző. Szerintem a régi film kb. a 10-15%-át adta vissza a regénynek, ez az újabb film pedig kb. a 40-45%-át. Tehát itt is hiányoztak még kulcs mozzanatok, azonban el kell fogadni, hogy egy másfél órás filmbe ennyi fér bele. De nemcsak erről van ám szó! Ez a film elejétől a végéig irtó cuki volt. Cukik a karakterek, cukik a jelenetek, cukik a szívatások, cuki az egér, és legfőképpen, cuki a zene. Talán már kicsit túlságosan is cuki minden (főleg a zene). Márpedig ha mindent ilyen habos-zsabos köntösbe csomagolunk, akkor nincsen helye olyan jeleneteknek vagy témáknak, amikor Charlie lassanként felfedezi a szexualitást, vagy éppen a múltja sötét titkait. Pedig reménykedtem a film elején, hiszen már ott megemlítették Charlie anyját, sőt, még kiskorából Henriette-et is beleszőtték a filmbe, de valahogy minden kicsit leegyszerűsítve jelent meg. Főleg a családi hátteret hiányoltam, a filmben ugyanis se apja, se testvére, csak egy hidegszívű anyja van. Így, ami szerintem a regény fő kulcsa volt, hogy Charlie-nak miért kellett elhagyni a szülői házat, lesilányult egy olyan magyarázatra, hogy az anyja képtelen a szeretetre.

Jelenet a filmből (Flowers for Algernon 2000). Kép forrása: youtube
Mindezzel együtt is sokkal jobb ez a feldolgozás, mint a régi, bár talán kicsit túl bájos. Ettől persze szerethető lesz az egész, de én azért szívesen láttam volna többet Charlie haragjából, személyisége átváltozásából. Ott volt, de valahogy csak annyira, amennyire muszáj volt a történethez. Lehetett volna ennél merészebb a film, hiszen így egy cukormázas szerelmi történetre egyszerűsödött az egész. Apropó: Fay. Ebben a filmben ugyan felbukkan, de olyan röpke ideig, hogy a néző hamar el is felejti, hiszen Charlie életében sem tölt be semmilyen szerepet, még csak egy állomást sem. A régi film mindenben sokkal merészebb volt, merte Charlie-t rosszfiúként feltüntetni, (még kicsit talán túlzásokba is esett,) és a skizofréniáját is jobban kiemelte (még ha zavarosan is ábrázolta). Valahogy úgy érzem, még mindig várat magára az a feldolgozás, ami jobban megragadja a könyv lényegét, és nem finomkodja el Charlie történetét.

Hasonló könyvek:
Az Idő Ura
Szólít a szörny
Napos oldal
Az analfabéta, aki tudott számolni
Kövess Bloglovin-on

2019. szeptember 1., vasárnap

Eat, Pray, Love

https://moly.hu/konyvek/elizabeth-gilbert-eat-pray-loveNagyon jó stílusban megírt, életrajzi történet sok utazással és a lelki egyensúly keresésével.

A történetből: Egy szörnyű válás, egy zsákutcába futott romantikus kapcsolat és egy súlyos depresszió után Elizabeth Gilbert elhatározza, hogy lelki egyensúlyának visszanyerésére szenteli egy teljes évét. Mivel olaszul szeretne tanulni, ezért elhatározza, hogy Olaszországban tölt négy hónapot. Ezt követően Indiába megy meditációt tanulni, majd végül egy öreg indonéz gyógyító meghívására Balin folytatja spirituális tanulmányait. Ebben az életrajzi könyvben Elizabethtel együtt járhatjuk be göröngyös lelki útját.

Értékelésem: Nagyon tetszett ez a könyv, ezer köszönet érte Tominak, akit nem ismerek személyesen, de volt olyan kedves, hogy megajándékozott vele. Egyszerűen telitalálat volt ez most nekem, nagyon tetszett minden része. Az írónő közvetlen stílusban ír, ezért könnyű azonosulni vele és hamar bevonódik az olvasó, már ha fogékony ezekre a témákra.

Elég borongósan kezdődik, ugyanis a házassága végéről és a válásáról ír, ami korántsem megy könnyedén és Elizabeth súlyos depresszióba süllyed. Mégis olyan jól adagolja, és olyan jó stílusban írja ezeket a visszaemlékezéseket, hogy élvezet olvasni, még ha közben el is facsarodik az ember szíve, vagy éppen felháborodik a férje viselkedése miatt. Öröm mindezek után olvasni, hogy Olaszországban lassan talpra áll és egyre több vidám percet tudhat magának. Én is szeretem az olasz nyelvet, úgyhogy emiatt ez a rész különösen kedves volt számomra, és rendkívül érdekes dolgokat tudtam meg az olasz nyelvről, amiket bizony tanfolyamokon nem mondanak el az embernek. Liz egyre több barátra lel és egyre több helyre látogat el, így újabb és újabb dolgokat tudhatunk meg az olasz kultúráról, emberekről.

India hasonlóan érdekes volt számomra, pedig ez volt a legrövidebb rész a három közül, és nem is nagyon utazgatott Indián belül sehova. Végig ezen az imahelyen volt, ami tulajdonképpen egy templom és spirituális oktatóhely egyben. Hajnalban napkeltéig több órás közös ima kántálása a többiekkel, utána egy óra meditáció, majd reggeli, ezt követik a nappali feladatok, ami lehet takarítás, vízhordás, főzés, kinek mi jut. Aztán az esti meditáció és ima. Ilyet tulajdonképpen először egy filmben láttam még középiskolás koromban (sajnos nem tudom, mi volt a címe), és már ott is nagy hatással volt rám. Most nagyon örültem, hogy részletesebben, és élethűbben is olvashattam elsőkézből egy ilyen élményről és helyről. Az itt megismert barátai különösen a szívemhez nőttek, főleg Richard Texasból a felvágott nyelvével, és a jószívű költő-vízvezetékszerelő, aki kreatív megoldással segítette.

Kép forrása: YouTube

Az indonéz emberek nagyon kedvesnek, mégis nagyon szokatlannak tűnnek Elizabeth leírásából. A gyógyító öreget elejétől a végéig nagyon mulatságosnak találtam, valahogy ő igazi megfejthetetlen rejtély az állandó jókedélyével és bölcsességével. Érdekes volt, hogy mennyire másfajta meditációra tanította Lizt, ahogy az is, mennyire mélyen hisznek a szellemekben, istenekben, démonokban, de mindeközben mégis nagyon gyakorlatiasak, mintha a vallásukat igazítanák az életükhöz, és nem fordítva. Sajnáltam, hogy aztán új ismeretségek és új elfoglaltságok miatt végül egyre kevesebbet járt az öreghez, de megértem, hogy ez is az útja része volt, hiszen azzal a céllal érkezett Balira, hogy az Indiában elsajátított spiritualitást egyensúlyba hozza a való, gyakorlati életével. Talán ezt végül, ha kilengésekkel is, de sikerült elérnie. Kicsit talán hiányoltam erről egy rövid fejezetnyi összegzést, hogy ő maga hogyan ítélte meg, sikeres volt-e a kitűzött céljainak elérésében, és olyan egyensúlyra talált-e, amit aztán tényleg a mindennapokban is alkalmazni tud.

Még meggondolom, megnézzem-e a filmet. Tudom, hogy sokak kedvence, de nem érzem ezt igazi film alapanyagnak. Tartok tőle, hogy nagyon elvitték más irányba és csak a romantikára koncentrálnak majd benne. Majd meglátjuk, de nem szeretném elrontani ezt a jó olvasásélményt.

Kövess Bloglovin-on

2019. augusztus 22., csütörtök

A Fall of Marigolds

(https://moly.hu/konyvek/susan-meissner-a-fall-of-marigoldsSzámomra túlságosan) borongós hangulatú regény, nem mindennapi tragédiák feldolgozásáról.

A történetből: 1911: Clara nővér Ellis szigetén dolgozik New York mellett, ahol a hajókon érkező bevándorlókat ápolja. Egy újonnan érkező, akinek a hajón halt meg a felesége, felkelti a figyelmét egy kéréssel. Clara segíteni szeretne, és így belebotlik egy levélbe, amit nem neki szántak. Miközben azon őrlődik, odaadja-e a férfinak a levelet, a félévvel korábbi tűzesetről faggatják, aminek gondolatától is próbál menekülni. 2011: Taryn egy méteráru boltban dolgozik, és specialitása, hogy régi, különleges anyagok utánzatát szerzi be. Amikor a napi sajtóban felbukkan róla egy fotó, ami a new yorki ikertornyok támadásakor készült, szembe kell néznie a múlt veszteségeivel. A két nőt egy körömvirágos kendő, és némileg hasonló sorsuk köti össze.

Értékelésem: Nálam ez a regény érdektelenségbe fulladt. Pedig nagy várakozásokkal álltam neki, mert nagyon jó értékeléseket kapott, és könyvkluboknak is ajánlják közös olvasásra. Ráadásul részben történelmi, részben pedig amolyan chick-litnek is tűnt, ami jó kombinációnak ígérkezett számomra. Sajnos azonban végül nem kötött le, sőt, egy idő után egyre inkább kerültem a regényt. Bármi mást olvastam, ezt pedig közben egyre csak halogattam. Igazából már hamarabb is félbehagytam volna, ha nem a Mini-könyklubra olvasom választott könyvként.

Hogy mi is volt igazán a problémám a regénnyel? Azt hiszem, elsősorban a borongós hangulata, ami amolyan állandó jelleggel telepszik az olvasóra. Kell, hogy legyenek egy regényben lassabb, szomorúbb, vagy akár depressziósabb részek is, de amikor az egész könyv megállás nélkül ilyen fojtogató, akkor az számomra nagyon fárasztó és lehangoló is egyben. Andrew története (a hajóval érkező férfié) tetszett, ezért az elején még kíváncsi voltam a folytatásra, de aztán egyre inkább csak a két női főszereplőről volt szó, azon belül is főleg az ő visszaemlékezéseikről egy-egy tragédia kapcsán, amit átéltek, és azóta sem tudnak feldolgozni.

A regény nyelvezetével nem volt különösebb problémám, bár ilyen befelé fordulós, végig melankólikus történetnél nekem szükségem lett volna valami rendkívülire a stílusában, ami fenntartotta volna az érdeklődésemet. (Vagy persze lehetett volna beletűzdelni olyan részeket is, amik valamivel felszabadultabbak, és így lazítani a fojtogató érzésen.) Sajnálom, hogy nem sikerült a végére érnem a regénynek, de végül beláttam, hogy ez nekem nem éri meg a fáradtságot. Valószínűleg, aki jobban tűri (vagy akár kifejezetten szereti) a borongós hangulatú könyveket, annak érdekes olvasmány lesz.

Értékelésem: 2 / 5

Hasonló könyvek:
Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság
A férjem valamit titkol
Kezdd ​velem újra az életed!
A legjobb kép róla
Kövess Bloglovin-on

2019. július 26., péntek

Mini-könyvklub 14

Szeptemberben újra indul a Mini-könyvklub. Most is vegyesen válogattam mindenféle műfajból és témakörből regényeket, amik közül négy hónapon át fogunk egyet-egyet elolvasni. Résztvevőnek 2019. szeptember 30-ig lehet jelentkezni.

A Mini-könyvklub korábbi fordulóiban olvastunk már mindenféle regényt, kezdve a romantikusoktól a fantasy-n, sci-fin és disztópián át egészen a klasszikus irodalomig. Ahogy az utóbbi fordulókban, úgy most sincs semmiféle műfaji megkötés, a könyveket igyekeztem széles spektrumból válogatni. A cél most is a közös olvasás, véleményalkotás és a könyvek megvitatása. Ha szeretnél jelentkezni, azt szeptember 30-ig teheted meg, de előbb teljesítsd a nulladik feladatot, azaz olvasd végig az itt található szabályokat!

2019. szeptember 1-től december 31-ig tart a tizenharmadik Mini-könyvklub. Mind a négy hónapban egy-egy könyvet olvasunk el, a határidő mindig a hónap utolsó napja (késéseket nem fogadok el).

Előre leszögezem, hogy ez nem nyereményjáték, itt nem lesz sorsolás, nem lesz nyeremény! Ez nem erről szól, hanem a közös olvasásról, a könyvek átbeszéléséről, az élmény megosztásáról. Nem is szeretném, ha valaki csak azért jelentkezne, mert ingyen könyvet vagy akármit remél.

Az első három hónapban előre meghatározott könyveket kell olvasni, tehát szeptemberben, októberben és novemberben is minden résztvevő ugyanazt a regényt olvassa (minden hónapban egyet). A cél itt a közös olvasás élménye, majd hogy jól kibeszéljük, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett, milyen gondolatokat ébresztett a könyv.

Decemberben a megadott könyvek közül választ mindenki magának egyet. (Erről további részletek kicsit lejjebb, a szavazásról szóló résznél olvashatók.)

Mind a négy hónapban az aktuális könyvről ajánlást/kritikát kell írni. Ez a könyvértékelés legalább 10 saját, bővített mondatból kell álljon, tehát ebbe nem tartozik bele a fülszöveg, az idézetek és egyéb könyvinformációk. Az értékelésben legalább 5 olyan mondat kell legyen, ami nem a cselekmény leírásáról szól, hanem a saját véleményről, a kiváltott érzésekről, gondolatokról, vagy a könyv méltatásáról. Ide és ide kattintva láthatsz két példát is ilyen értékelésekről, amik éppen megfelelnek a minimum elvárásoknak. Természetesen sokkal szebb példákat is találhatsz, ha visszakeresed a korábbi Mini-könyvklubokban született értékeléseket (felül az Archívum fülre kattintva, majd bármelyik könyvet kiválasztva). Az értékeléssel mindig az adott hónap utolsó napjáig készülj el, így tehát augusztus végére mindenkinek 4 könyvértékelése lesz! A legjobb, ha blogod van, és ott teszed közzé a bejegyzésedet, de ha ezt valamiért nem szeretnéd, nekem is elküldheted, és közzéteszem én az erre a célra létrehozott blogon.

Mind a négy könyvhöz létrehozok majd egy adatlapot itt a blogomon. A megírt bejegyzések linkjét a könyv adatlapján fogom összegyűjteni, ezért mindig, ha elkészültél vele, az adott könyv adatlapján hozzászólásban linkeld be! Akinek nincs saját blogja, az pedig e-mailben küldje el nekem a megírt értékelésének a szövegét, vagy sima szövegként a levéltörzsben, vagy Word dokumentumként csatolva! Abban bízom, hogy minden résztvevő elolvassa a többiek értékelését is, és így hozzá tudunk szólni, meg tudjuk beszélni a könyvekkel kapcsolatos gondolatainkat.

Mindig a határidő lejárta után létrehozok egy kérdőívet. Ezen az olvasott könyvvel kapcsolatos kérdések, szavazások lesznek, pl: ki volt a kedvenc karaktered a könyvben, melyik jelenet nem tetszett, mit gondolsz valamelyik szereplőről vagy eseményről, mi a könyv mögöttes tartalma stb. Általában valamilyen játék is lesz, pl. idézetfelismerés, vagy valami hasonló. Az eredményeket összesítem és közzéteszem.

Ha van rá időm (nem ígérem!), és ha igény is van rá a könyvklub résztvevőitől, akkor a magyar szerzőtől olvasott könyveinkhez kapcsolódóan közösen interjút is készíthetünk, feltéve persze, hogy az író is vállalja. A korábbi könyvklubos interjúkat ide kattintva nézheted meg.

Ha nem tudtad elolvasni az adott hónapban a könyvet, nem lesz ejnye-bejnye, és senkit nem zárok ki, de nagyon kérem, hogy azok jelentkezzenek, akik nagy valószínűséggel tényleg végig is tudják olvasni a könyveket, és a határidő előtt az értékeléseket is meg tudják írni. Ha július végére a három közösen olvasott könyvből csak egy olvasást+értékelést teljesítesz, vagy egyet se, akkor a legközelebbi könyvklubban (ha lesz), nem szavazhatsz, viszont ugyanúgy beléphetsz ismét a klubba, szívesen látunk a következő fordulóra is. Ha itt már sikerül megfelelő számú könyvértékelést írnod, legközelebb megint szavazhatsz majd.

Ha annyira szenvedsz a könyvtől, hogy nem akarod tovább olvasni, az nem probléma, ez esetben is írj róla értékelést, amiben kifejted, hogy miért nem tetszett, ezt is el fogom fogadni.

Ha már olvastad korábban a könyvet és van róla olyan bejegyzésed, ami 6 hónapnál nem régebbi, akkor nem kell újra olvasnod, elég ha elküldöd ennek a bejegyzésednek a linkjét. Példa: ha májusban olvassuk a könyvet, akkor az előző év november elsején közzétett blogbejegyzést elfogadom, de az október 31-eit nem. Ha 6 hónapnál régebbi a bejegyzésed, vagy nincs is, akkor új bejegyzést kell írnod róla, és ehhez erősen ajánlott a könyv újraolvasása. Ha nem olvasod újra az egész könyvet, akkor is legalább lapozd át, olvasgass bele, hogy felfrissítsd az emlézeted és meg tudd írni az értékelést! Nem szeretnék többé olyan válaszokat kapni a kérdőívben, hogy "erre nem emlékszem, már rég olvastam a könyvet", hiszen így a lényege veszik el a dolognak, mert nem tudjuk átbeszélni a fontos gondolatokat, ráadásul ez a többi könyvklubtag számára is demotiváló lehet. Kérem ezzel kapcsolatban a megértéseteket!

Ellenőrizni persze semmit nem tudok, és nem is áll szándékomban. Mindenkinek a saját belátására és lelkiismeretére bízom, hogy betartsa a szabályokat.

A három közös könyv kiválasztását szavazásra bocsátom. Tizenkét könyv közül választhattok, ezekből többre is szavazhattok, de javaslom, hogy ötnél többet ne jelöljetek meg. Csak olyan könyvekre szavazhattok, amiket korábban még nem olvastatok, hiszen az a cél, hogy új könyveket ismerjünk meg! Szavazni 2019. augusztus 31-én éjfélig lehet a SZAVAZÁS nevű űrlap kitöltésével (lásd lent), és szeptember elsején hirdetem ki a kiválasztott 3 könyvet és olvasási sorrendjüket. Csak azoknak veszem figyelembe a szavazatait, akik jelentkeznek a könyvklubba, ezért fontos, hogy a szavazáshoz és a jelentkezéshez is ugyanazt a nevet add meg! A szabályok értelmében nem fogadom el a szavazatát azoknak sem, akik részt vettek a 13. Mini-könyvklubban, de az első három hónapban nem teljesítettek legalább két olvasást a hozzá tartozó könyvértékeléssel együtt.

A három közösen olvasott könyv közül legalább egy biztosan magyar írótól fog származni. Ez úgy valósul meg, hogy ha a három legtöbb szavazatot kapott könyvből egy se magyar szerző tollából ered, akkor az első két legtöbb szavazatú regény mellett a harmadik regény az a magyar könyv lesz, amelyik a magyarok közül a legtöbb szavazatot kapta. (Példa: 10, 9 és 8 pontot kapott három külföldi regény, a magyar könyvek pedig csak 3, 2, és 1-et. Ekkor a három kiválasztott könyv a 10-es, a 9-es és a 3-as pontszámú lesz.) Természetesen akár több magyar könyv is bekerülhet a választottak közé, hogyha a pontszámok alapján az első három helyezésből kettőt vagy hármat is megszereznek.

A szavazás után "megmaradt" 9 könyv közül választhatsz majd decemberre olvasmányt magadnak. Megkötés, hogy csak olyan regényt választhatsz, amit korábban még nem olvastál.

Jelentkezni itt a bejegyzés alján található JELENTKEZÉS nevű űrlapon lehet, egészen az első könyv értékelésének határidejéig, azaz szeptember 30. éjfélig. Csak e-mail cím megadásával lehet jelentkezni, és csak azoknak fogadom el a jelentkezését (és szavazatát), akik a könyvklub levelezőlistájára szóló meghívót elfogadják (azaz feliratkoznak a levelezőlistára)! Ezért mindenképpen olyan e-mail címet adj meg, amit rendszeresen ellenőrzöl! A levelezőlistán fogok minden újdonságot kihirdetni. Senkinek nem fogom elárasztani a postafiókját levelekkel, és természetesen az e-mail címeket sem adom tovább senkinek! Egyedül a többi könyvklubtag fogja látni azokat. Csak akkor tudjátok kitölteni a jelentkezési lapot, ha előbb kitöltötök egy rövid tesztet, melyben a szabályokra vonatkozó kérdésekre kell válaszolnotok. A teszt kitöltése után rögtön látni fogjátok a helyes válaszokat, és ezzel együtt kaptok egy kódot, ezt kell beírni a jelentkezési lapra.

Ha tehát jelentkezni ÉS szavazni is szeretnél, akkor mindkét űrlapot ki kell töltened! Az érvényes szavazáshoz legkésőbb augusztus 31-én fel kell iratkozz a levelezőlistára, hiszen aznap éjfélkor lezárom a szavazást, és másnap már eredményt hirdetek. Szeptember 1-től már csak jelentkezésre lesz lehetőség, viszont akkor már ismert lesz a három közösen olvasandó könyv.

Ha valamilyen oknál fogva nem tudsz jelentkezni, szavazni, vagy a levelezőlistával van gondod, kérlek írj a minikonyvklub (kukac) gmail.com e-mail címemre!

Lássuk tehát a könyveket, amikre szavazni lehet! Ha a képre, vagy a címre klikkeltek, a moly-os adatlapra visz az oldal.

https://moly.hu/konyvek/kemese-fanni-a-napszemu-pippa-kenn
https://moly.hu/konyvek/robin-hobb-az-orgyilkos-tanitvanya
https://moly.hu/konyvek/hernad-peter-holloember
https://moly.hu/konyvek/daniel-keyes-viragot-algernonnak
https://moly.hu/konyvek/kimberley-freeman-csillagok-az-ocean-felett
https://moly.hu/konyvek/jill-mansell-van-az-a-penz
https://moly.hu/konyvek/mason-murray-visszatero-vegzet
https://moly.hu/konyvek/blake-crouch-sotet-anyag
https://moly.hu/konyvek/ben-h-winters-gyilkossag-vilagvege-elott
https://moly.hu/konyvek/mark-russinovich-a-nulladik-nap
https://moly.hu/konyvek/gardonyi-geza-a-lathatatlan-ember
https://moly.hu/konyvek/octavia-e-butler-hajnal

Kérlek benneteket, hogy ne csak a borítókép alapján ítéljetek, hanem szavazás előtt legalább a képre kattintva felugró oldalon tájékozódjatok kicsit arról, hogy melyik miféle regény!

Remélem, néhányan kedvet kaptatok a közös olvasáshoz! A felhívásom hírét megköszönöm, ha tovább adjátok (a fenti nagy logót nyugodtan vigyétek). Ha kérdésetek maradt, írjatok a fent megadott e-mail címemre! Várom a jelentkezőket! :)



Kövess Bloglovin-on

2019. július 22., hétfő

Egyetlen éjszaka

https://moly.hu/konyvek/simona-ahrnstedt-egyetlen-ejszakaIzgalmas és pörgős történet a férfiak uralta pénzügyi világban.

A történetből: A pénzügyi világban nehéz talpon maradni, mert a folyamatos hajtás, a túlórák és az elvárások kikészítik az embert. David rendkívül sikeres, a nulláról küzdötte fel magát, és legújabb üzleti célja, hogy átvegye az irányítást Svédország legnagyobb pénzügyi vállalatánál, az Investumnál. Ehhez segítség lenne, ha a főbb tulajdonosok közül a kékvérű De la Grip család egyik tagját is megnyerné magának. Amikor Natalia ebédmeghívást kap Davidtól, tudja, hogy üzleti megbeszélést fognak folytatni, de azt nem, hogy miről. Nem is sejti, hogy a férfinak olyan nagyszabású terve van, ami az ő családja ellen irányul. David hamar belátja, hogy nem tudja Nataliát maga mellé állítani, de kellemesen érzi magát a társaságában, és nem tudja kiverni a nőt a fejéből.

Értékelésem: Sajnos eléggé lebetegedtem, ezért valami könnyed olvasmányt akartam választani. Azt hiszem, sikerült, sőt. Ez a regény nemcsak könnyed volt, hanem izgalmas és pörgős, több, mint amire számítottam. Nemcsak David és Natalia körül forgott a történet, hanem a mellékszereplők is nagyon fontosak voltak, a történetben pedig lassan bontakozott ki egy háttérsztori, ami mindennek a mozgatórugója volt. Nemcsak a pénzügyi világba, hanem egy kékvérű elit családba is becsöppenünk, és szemtanúi lehetünk, milyen az élet egy ilyen rideg környezetben. Nekem nagyon tetszettek a szereplők, jó sok volt belőlük, és mindenkinek a főbb lépéseit, döntéseit meg lehetett érteni. Na jó, majdnem mindenkiét. Natalia apja egyértelműen az antikrisztus szerepét kapta, ő volt a begyöpösödött öreg, aki szerint a nők nem elég okosak és rátermettek ahhoz, hogy igazi munkát végezzenek, mindemellé még rasszista megnyilvánulásai is voltak. A nők esélyegyenlősége és a vállalati életben való fontos szerepe egyébként a nyilvánvaló románc és intrika mellett központi témája volt a regénynek. Ezen elsőre meg is lepődtem, főleg talán amiatt, hogy mennyi mindent volt képes kiemelni az író az regényében.

A fő történetszál egyértelműen David és Natalia között zajlik, bár mindenki más története is bekapcsolódik a szövevénybe. Mondani se kell, hogy végzetes vonzalom alakul ki köztük, ami nem csupán egy, hanem több éjszakához is vezet, emiatt nem is értem a címet. Habár számítottam rá, hogy lehet erotikus jelenet is a könyvben, arra nem voltam felkészülve, hogy ilyen sok. Gyakorlatilag a regény középső része (szinte) csak erről szólt. Végül azért nem ült le teljesen a történet sem, és újra a fejemet kapkodtam az egymást érő váratlan fordulatok miatt. Igazán összetett volt a cselekmény, ez nagyon tetszett benne, bár lehet, hogy egy kicsivel kevesebb talán még jobb lett volna, és helyette inkább jobban megismertem volna Carolinát, az egyik mellékszereplőt. Nagyon örültem viszont az epilógusnak, amiből sejteni lehet, hogy Natalia testvére is kap egy történetet egy következő regényben. Utána is néztem, és valójában még két kötet van. Bárcsak lefordították volna azokat is magyarra!

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Scarlet Beginnings
Jane vékony jégen táncol
Titokzatos idegen
Citrom és osztriga
Kövess Bloglovin-on

2019. július 19., péntek

Hallgasd a holtak énekét!

https://moly.hu/konyvek/jesmyn-ward-hallgasd-a-holtak-eneketLassú sodrású, hátborzongató regény, amit be se fejeztem.

A történetből: Jojo csodálja nagyapját, és amiben csak teheti, őt utánozza. Mármint a fekete nagyapját, nem a fehéret. A fehéret ki nem állhatja. Öten éldegélnek, ő, a kishúga, az anyja és az anyja szülei. Az anyja, Leonie egy bárban dolgozik, és mindig amikor drogozik, meglátogatja őt a halott bátyja, Given. Amikor Jojo születésnapján telefonhívást kapnak, hogy Michael, Jojo apja hazajön a börtönből, Leonie felkeredik a gyerekekkel és barátnőjével, hogy elmenjenek érte kocsival.

Értékelésem: Nem bírtam végigolvasni ezt a könyvet. A harmadánál abbahagytam. Számomra túl borongós, túl baljóslatú, túl véres, valahogy minden mondatából előresejlik valami rettenet. A történet pedig cseppet sem kötött le. Lassú sodrású, sok a múltba révedés, de ezzel együtt is homályos marad a sztori. Az sem lett számomra világos, hogy mégis milyen korban játszódik. Manapság egy távoli, eldugott porfészekben, ahol megállt az idő? Vagy sok-sok évtizeddel korábban?

A legérdekesebb rész a misztikum a történetben, azok a ki nem mondott, de mégis tapintható különleges képességek, amikkel a szereplők fel vannak ruházva. Vajon mindenkinek van ilyen? Vagy csak ennek a családnak? És pontosan mire is képesek ők? Na ez a rész az, ami nem kap jelentőséget, inkább csak amolyan díszlet az eseményekhez. A legfurcsább, hogy ők maguk sem beszélnek róla, mégcsak egymásnak sem. Mintha titkolnák, de miért?

Hiába a kérdések, úgy hiszem, a regény nem adna ezek többségére választ, akkor sem, ha folytatnám az olvasását. Márpedig nem fogom, mert számomra túlságosan gyomorforgató és felkavaró az egész. Ahogy az emberek egymással bánnak. A céltalan, horrorisztikus leírás a nyitójelenetben. Mintha a könyv lényege csupán az lenne, hogy borzongtasson. Pedig kell lennie többnek is benne, hiszen Amerikában nagy sikert aratott a regény. Én biztosan nem fogom megtudni, hogy miért. Érdekesebbre kellett volna szőni a történetet ahhoz, hogy a szörnyűségek ellenére tovább olvassam.

Értékelésem: 1,5 / 5

Hasonló könyvek:
Tövisek hercege
The Dream Thieves
Kövess Bloglovin-on

2019. július 3., szerda

A Mini-könyvklub interjúja Moskát Anitával

A Mini-könyvklub 13 májusi regénye a Bábel fiai című, vallási témára épülő fantasy regény volt Moskát Anitától. Ennek kapcsán kérdeztük az írónőt. Figyelem: az interjú spoileres kérdéseket (és válaszokat) is tartalmaz!

Moskát Anita
Mini-könyvklub: Hol szoktál írni? Vannak esetleg különleges igényeid írás közben? Pl. háttérzene vagy csend, chips, kávé adagoló infúzió, stb.

Moskát Anita: Nincsenek különösebb rigolyáim, írni bárhogy, bárhol tudok – csendben szívesebben, de ha beszív a szöveg, felőlem ágyút is döngethetnek mellettem. Kifejezetten szeretek viszont néha elvonulni egy-egy kávézóba pár íróbaráttal, nagyon inspiráló, hogy mindenki dolgozik a saját szövegén.

Három regényed jelent meg eddig, és bár mindhárom fantasy, nagyon különböző témák köré épülnek. Az elsőben a vallás, a másodikban a váradósság és az anyaság, a harmadikban pedig az emberek állatokkal való közös evolúciós lépcsőfokra emelkedése a központi téma. Honnan merítesz ötletet a regényeidhez, és hogyhogy egymástól ennyire eltérő témákba fogtál eddig bele?

Mindig új kihívásokat keresek, nekem is akkor izgalmas megírni valamit, ha kísérletezem, és bízom benne, hogy az olvasó is örül, ha kicsit mindig mást kap, ha néha talán sikerül meglepnem. De azért bízom benne, hogy akár egy ál-ókori világ, akár a terhes nők a fjordokon, akár egy népszavazásra készülő alternatív Magyarország gettósított fajzatokkal, van, ami összeköti ezeket a történeteket. A regényeim bár fantasyk, és szeretnének elmesélni egy-egy sztorit, azért remélem, hogy kicsit a mi valóságunkról is szólnak.

El tudnád-e képzelni bármelyik történetedet színházi előadásként vagy a filmvásznon? Ha igen, melyiket, és miért?

Ezen sosem gondolkoztam el, pedig sokan meg szokták kérdezni. Mivel nincs igazán esélye, ezért nem is töprengek rajta. De a gondolatkísérlet kedvéért: ha véletlenül megtörténne, úgy tekintenék rá, mint egy tőlem független műre, egy önálló művészeti alkotásra, nem pedig a történetem színházi vagy filmverziójaként. És akkor lennék vele elégedett, ha a sztori nem csak médiumot váltana, hanem hozzátenne egy új értelmezési réteget, megvilágítana benne valami mást.

A regényeid borítóképei nagyon látványosak és figyelemfelkeltők. Mit gondolsz róluk, szerinted jól illenek a történeteidhez? Volt bármi beleszólásod a tervezésükbe?

A Horgonyhelynél a szerkesztőm, Kleinheincz Csilla találta meg Marcela Bolívar festményét, és azonnal beleszerettünk, így ott tudtam, nagyjából milyen lesz a borító, de a Bábel fiai és az Irha és bőr esetén bíztam a grafikusban, Szabó Vincében. Nem szerencsés, ha a szerző rátelepedik a tervezési folyamatra, számára ez túlságosan érzelmi dolog, ezért nincs olyan, hogy instrukciókat adnék, mit szeretnék látni. A tervezés a grafikus és a kiadó asztala – persze azért látom a vázlatokat, elmondhatom a véleményemet. Mindhárom borító nagyon más, de mindháromnál azt éreztem, hogy tökéletesen elkapta a regény hangulatát.

Forrás: magic-ravioli (deviantart)
A Bábel fiai című regényed vallási témára épül, azonban a hit ellentmondásosan jelenik meg a történetben. A bábeli torony köré épített vallásról kiderül, hogy hamis, csupán egy ember manipulációja. Mégis a toronynak valódi hatalma van, ami nem derül ki, honnan ered. Szántál valamilyen vallásos üzenetet a könyvnek?

Inkább kérdéseket szeretnék felvetni, mintsem üzenetet átadni. A regényben feltétlenül szét szerettem volna választani az ember által alapított vallást bármiféle természetfelettitől: a vallás itt a hatalom megszilárdításának eszköze, a torony ereje pedig ettől független. Az elsőt ember alkotta, és főleg tömegmanipulációs eszközként, valamint hatalmi játéktérként jelenik meg, a másikat pedig a szereplők sem bírják felfogni emberi ésszel.

Miért kellett egy fontos karaktert feláldoznod a történetben? Nehéz volt meghoznod ezt az áldozatot? Vagy a szereplők nem nőnek írás közben annyira a szívedhez hogy megsajnáld őket?

Nagyon közel kerülök a szereplőimhez érzelmileg – a regényírás végefelé már szinte valódi emberekként beszélek róluk bárkinek –, másként szerintem nem is tudnék a bőrükbe bújni. Ez viszont sosem akadályozott meg abban, hogy nehéz helyzetek elé állítsam őket, vagy akár meg is haljanak. Néha a történet ezt kívánja. De fontosnak tartom, hogy az író ne mészároljon ok nélkül, csak a sokkolás kedvéért, hanem minden halálnak meglegyen a szerepe és a súlya is.

Forrás: TheABones (deviantart)
Többünkben a Bábel fiai lezárása egyben új kérdéseket is felvetett. Tervezel-e folytatást írni a regényhez, vagy kerek történetként tekintesz rá?

Örülök, ha új kérdéseket is felvetett, szeretem így lezárni a történeteket. Az életben sosincs olyan pillanat, amikor mindennek a végére pont kerül, egy regény szereplőinek vagy világának sorsa sem zárulhat le soha teljesen. És nem is szeretnék mindent én kimondani: szeretem, ha az utolsó kérdéseket az olvasó válaszolja meg magában, ahogy ő szeretné. Eddig egyik regényemnél se jutott eszembe a folytatás gondolata, az új világok és új szereplők felfedezése jobban vonz.

Legújabb regényed, az Irha és bőr nemrég jelent meg. Most, hogy ezt is lezártad, elkezdtél-e már új történeten dolgozni, és ha igen, mit árulsz el nekünk erről?

Elkezdtem gondolkozni egy regényen, de még mindig az anyaggyűjtés, inspirálódás, világépítés fázisban tartok, így többet nem mernék mondani annál, hogy megint fantasyt írok, és bízom benne, hogy a világa kellően furcsa és izgalmas lesz.

Köszönjük szépen a válaszokat, kíváncsian várjuk az új ötleted megvalósítását, és további sikereket kívánunk!

Kövess Bloglovin-on

2019. július 1., hétfő

Az Idő Ura

Gyönyörű történet arról, hogy a modern világ hogyan teszi tönkre az életünket.

A történetből: Dor az első a világon, aki megméri a nap hosszát, és ezzel igába hajtja a Napot és a Holdat. Nem tetszik azonban ez Istennek, és megbünteti Dort: egy barlangba zárja, hogy évezredeken keresztül hallgassa mások könyörgését, amint több időért fohászkodnak. Amióta ugyanis az ember az időt méri, másra se vágyik, minthogy többet kaphasson belőle. Sarah gimnazista, kitűnő tanuló, ám a fiúk nem az eszes, hanem a csinos lányokat szeretik. Sarah túlsúlyos, így nincs esélye a menő srácoknál. Ezért végül amikor Ethan érdeklődést mutat iránta, saját kezébe veszi a dolgokat, és megkérdezi a fiút, nem találkozna-e vele. Victor idős üzletember, a világ 14-ik leggazdagabb embere. Élete során megszokta, hogy a nehéz problémákat megoldja, így mikor rákot diagnosztizálnak nála, erre is a megoldást keresi.

Értékelésem: Nagyon szép történet, nekem nagyon tetszett, és bár némileg a vallásra épít, én főként filozófiainak láttam. Szép, tanulságos történeteken keresztül mutatja be az író, hogyan pocsékoljuk el az időnket, és ezáltal az életünket is, és hogy mennyire hajtjuk a sikert, hogy többet és többet teljesítsünk minél kevesebb idő alatt. Egyik feladatról a másikra ugrunk, sosincs megállás, ez ma már szinte társadalmi elvárás, és aki lemarad, az ugye kimarad.

A regény három történetet mutat be nekünk, mindháromban azt követhetjük végig, hogyan pazarolják el ezek az okos emberek az életüket olyan dolgokra, melyeket fontosnak tartanak, ám végül felismerik, hogy valami másról lemaradtak, ami sokkal több örömet hozott volna az életükbe.

Habár egyértelműen tanmese a történet, és egészen hamar megértjük a mondanivalóját, mégis nagyon modern, egyrészt elbeszélésmódjában (bár picit talán hatásvadászok a mondatok, de nem bántóan), másrészt történetében is. Sarah és Victor a mi korunk szülöttei, körülveszi őket az internet, a facebook, a felhőkarcolók és a modern tudomány. Ez a régiesnek tűnő történet nagyon is a jelenünkről szól, és biztos vagyok benne, hogy ki itt, ki ott, de mindenki magára ismer benne. Hiszen nincsen közöttünk olyan, aki ne dolgozna időnként határidőre, vagy aki nem vette észre, ha hamis cél lebegett a szeme előtt, vagy a munkát és a sikert vette előre, vagy aki belefeledkezett valami magasztos teendőbe, miközben elhanyagolt másokat, vagy aki túlságosan a szívére vette mások gúnyolódását. Mindannyian éreztük már magunkat megalázva, mindannyian voltunk a padlón, mindegyikünk vágyik valamiféle sikerre, egy cél elérésére, és időnként mind úgy érezzük, hogy senki nem érthet meg bennünket.

"Mindannyian bánkódunk, ha veszteség ér minket. De hajlamosak vagyunk elfeledni, mink maradt."

A könyv üzenete nem lehetne máskor aktuálisabb, mint most. Feltéve, hogy nem lesz igaza a szerzőnek a történetbeli jóslatával, de én bízom benne, hogy nem. Talán ő is csak elrettentésképpen írta.

Ajánlom a könyvet mindenkinek. Fiatalnak, idősnek, karcsúnak és kövérnek, férfinak és nőnek.

Értékelésem: 5 / 5

Hasonló könyvek:
A pásztor könyve
The ​Things You Can See Only When You Slow Down
Boldogságterv
Kövess Bloglovin-on

2019. június 19., szerda

A csíkos pizsamás fiú

Rövid történet a tudatlanságban tartott kisfiúról Auschwitzban. Nem rossz, de én inkább A könyvtolvajt ajánlom.

A történetből: Bruno kilenc éves kisfiú, aki szeret Berlinben élni, a barátaival játszani, az ötemeletes házukban a korlát tetejéről egészen a földszintig lecsúszni. Ám nagyon szomorú lesz, hogy a Führer látogatása után a családjával messzire költöznek egy új házba, ami sokkal kisebb, mint ahol eddig laktak, ahol nincs semmi felfedezni való, és ahol nincs senki, akivel játszani lehetne. Amikor az új szobája ablakából meglátja azt a rengeteg embert a kerítés túloldalán, olyan kérdések fogalmazódnak meg benne, amikre senki nem hajlandó válaszolni neki.

Értékelésem: Eleinte tetszett Bruno története, egy aranyos, bár elkényeztetett, és tudatlanságban tartott gyerek beszámolója az őt körülvevő világról. Elég jó képet kapunk az ő szemszögén keresztül az eseményekről, arról, hogy mi történik a családjában, meg úgy általában a nagyvilágban, bár ő maga nem képes még a megfelelő következtetéseket levonni. Ez érthető is, hiszen még túl kicsi, ráadásul hiába kérdezget ő bármit, nem kap igazi válaszokat a felnőttektől.

Két dolog nem tetszett, az egyik apróság: a kapcsolata a nővérével. Túlzásnak tartottam, hogy annyira utálják egymást, hogy gyakorlatilag szóba se állnak egymással, és egy évig be se lépnek a másik szobájába. Ez nem hihető számomra, főleg egy olyan helyen, ahol nincs kihez szólniuk, nincs kivel játszaniuk. Mindegy, ami jobban bántott, az az, hogy mennyire vak volt az új barátjára a kerítés túloldaláról. Semmit sem értett meg abból, amit Smuel mondott neki, és úgy tűnt, hogy nem is igazán figyel rá. Csak a saját dolgaival volt elfoglalva, hogy ő elmondhassa, amit szeretne. Ennyi erővel a falhoz is beszélhetett volna. Erre már nem mentség, hogy kicsi, meg hogy tudatlan, mert azért észrevett eseményeket a családjában, és itt is meghallgathatta volna Smuel történetét. De inkább eleresztette a füle mellett, és mondta a magáét. Sokszor megette az ételt, mire odaért a kerítéshez, pedig rájött, hogy Smuel éhezik, neki szánta, mégis csak saját magával volt elfoglalva.

A befejezés nem mozgatott meg semmit bennem, várható volt, hogy mi fog történni, sőt, ez még talán a lehető legjobb kimenetel volt Bruno számára.

Úgy érzem, hogy ez a regény inkább egy család történetének a bemutatása lett, mint az, ami szeretett volna lenni. Hasonló témában inkább A könyvtolvajt ajánlom olvasásra, szerintem az sokkal jobban sikerült.

Értékelésem: 3 / 5

Hasonló könyvek:
A könyvtolvaj
Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság
Szólít a szörny
Kövess Bloglovin-on