2020. március 6., péntek

Az igazság nyomában

https://moly.hu/konyvek/barath-viktoria-az-igazsag-nyomabanPörgős, olvasmányos, sodró lendületű történet, kisebb logikai bakikkal.

A történetből: Hannah-nak unalmasan telnek a mindennapjai, piti ügyeket intéz, jórészt adminisztratív munkát végez, holott egy időben menő ügyész volt, az államügyészi poszt várományosa. Csak az élteti Hannah-t, hogy újra bizonyíthasson főnökének, és visszakerüljön a tárgyalóterembe. És láss csodát, az ölébe pottyan egy nem várt ügy, a főnök lányát képviselheti, aki nemi erőszak miatt feljelentette a férjét. Hannah rögtön beleveti magát az ügybe, de közben felbukkan egy jóképű, visszafogott új szomszéd is, aki elcsavarja Hannah fejét. Vajon képes lesz Hannah megfelelően koncentrálni a munkájára?

Értékelésem: Nagyon olvastatta magát a könyv, tetszett a stílusa, nem volt egy percre sem unalmas. Azonban voltak benne következetlenségek, amik a regény végére érve zavarnak. Elég jól fel volt építve a könyv, viszonylag logikusan következtek egymás után a dolgok, voltak váratlan fordulatok, de néhány apróság nem volt a helyén, nem lett megmagyarázva, vagy utóbb máshogy utaltak rá (pl. a blézer aminek zsebében Hannah a telefonját nyomkodja, aztán egy jelenettel később már azon bánkódik hogy a blézer kinn maradt... de hiszen rajta volt!). A legnagyobb bánatom azonban az volt, hogy (spoiler!) a regény vége felé kiderül, hogy Hannah korábbi ügyeinek kb. a felében hamis bizonyítékok alapján mentettek fel embereket (talán ítéltek is el ártatlanokat), mégse törődik ezzel végül a kutya se, nem is említik meg másoknak, senki nem próbálja rendbe hozni a dolgokat, még csak nem is gondolkodnak el ezen később. Ugyanígy zavaros volt, hogy végül Michelle-t tényleg megerőszakolták-e.

A karakterek se következetesek. Jason hol egy érzéketlen, arrogáns, mindenkin átgázoló, lélektelen szemétláda, a legaljasabb beszólásokkal, amit el lehet képzelni, hol pedig rendkívül aggódó, gondoskodó és figyelmes pasi. A két véglet között kb. semmi nincs. Hannah se jobb, őt időnként szétfeszíti a magabiztosság, máskor magába zuhan, és amint valaki valamit a fejéhez vág, ő rögtön belátja hogy igaz a vádaskodás és szörnyen érzi magát. Szerintem az emberek nem így működnek. Aztán azon se gondolkodik el Hannah, hogy Elliot hazudik neki arról, hogy kitől kapta meg a lakcímét. Bennem rögtön felmerült, hogy Elliot még mindig Jasonnek kémkedik? Hannah azonban csak észreveszi a hazugságot, aztán nem is törődik vele, újra teljesen megbízik Elliotban.

Mindez persze a történeten nem változtat, a sztori elég erős, a fogalmazás stílusa nagyon jó, sodró, lendületes. Annyira, hogy ezek fölött a hibák fölött is csak átsiklottam olvasás közben. De a regény végére apránként felgyűltek, és főleg a fent említett spoileres nagy problémám miatt már nem tudtam mindent megbocsátani. Azt mondanám, hogy kikapcsolódásnak kellemes, pörgős olvasmány ez, de akit a logikai bakik zavarnak, annak inkább nem ajánlanám.

Még egy gondolat a végére: habár erotikus leírás alig van a könyvben, ami van, az is nagyon rövid és viszonylag ízléses, de már csak a fő téma (nemi erőszak) kitárgyalása miatt is inkább csak felnőtt olvasóknak ajánlanám.

Értékelésem: 3,5 / 5

Hasonló könyvek:
Egyetlen éjszaka
Nyom nélkül
Loveclub
Kövess Bloglovin-on

2020. február 8., szombat

Nyílt kártyákkal

https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-nyilt-kartyakkalFordulatos krimi. Négy lehetséges gyilkos, négy eltérő nyomozási módszer.

A történetből: Poirot egy kiállításon fut össze Mr. Shaitanával, a különc külföldivel, aki szeret gúnyt űzni másokból (persze csak az illedelmességi formulák között), és kellemetlen helyzetbe hozni csevegőpartnereit. Mr. Shaitana szerint a gyilkosok is művészek, amennyiben bűnügyük feltáratlan marad. Elhatározza hát, hogy bemutatja Poirot-nak a gyilkos-gyűjteményét egy vacsorapartin. Egy-két héttel később az összejövetel azonban teljesen szokásosnak tűnik, kellemes társaságban telik a vacsora, majd a kártyázás is, amíg a parti végeztével fel nem fedezik, hogy a házigazda halott.

Értékelésem: Láttam a regény alapján készült filmet legalább kétszer (amúgy is nagy Poirot-sorozat rajongó vagyok), és erre a részre különösen emlékszem, mert annyira tetszett. Nagyon csavaros a gyilkossági szál kibogozása, és mindenkinek a múltjából kiderülnek sötét titkok. Vajon tényleg mindannyian gyilkosok? Ráadásul az egész egy kártyaparti közepette, nyílt színen zajlik, mégse veszik észre. Nekem nagyon tetszett az ötlet, hogy egy bridzsparti közben zajlik a gyilkosság. (Arról már korábban is írtam itt, hogy tanultam és szeretek magam is bridzsezni, ezért talán különösen közel áll hozzám ez a történet.)

Kíváncsian vártam, milyen eltérések lesznek a könyvben a filmhez képest, és arra is, hogy ki a gyilkos. Szerencsére nem túl sokra emlékeztem a filmből, különösen nem a gyilkos kilétére, hiszen annyira csavaros a sztori, és mindenki egyformán gyanús. :) Volt néhány eltérés is, de az egyik közülük annyira fontos a történetben, hogy annak hiányán meglepődtem. Csak vártam és vártam, hogy mikor jön ez a fordulat a regényben (az anya-lánya kapcsolat), de nem jött. :) Ezek szerint ezt a filmkészítők találták ki. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a gyilkos személyeként vajon ugyanazt hozták-e ki! Ma este újra megnézem a filmet és kiderítem, írni fogok arról is a bejegyzés végére.

Ariadne Oliver (Zoë Wanamaker)
a filmekből. Kép forrása: moly.hu
Ami nagyon tetszett a regényben, azok a karakterek. Persze erre épít Agatha Christie, hogy milyen személyiségük van a gyanúsítottaknak, de nekem nemcsak ők tetszettek, hanem ott volt Mr Shaitana, és még inkább, Mrs. Oliver is. Talán ő volt a kedvencem az egészben. Ez a szeleburdi, hirtelen természetű, feminista nő, aki egy finn nyomozóról ír detektívregényeket. Olybá tűnik, mintha Agatha Christie saját magáról készített volna paródiát! Még be is avat bennünket néhány műhelytitokba (vagy azok paródiájába), például hogy mi okoz nehézséget az írásban, mit szeretnek az olvasók, vagy hogy hogyan viszonyul a regényeiben a részletekhez. Mrs Oliver nagyon érdekes karakter: mindig mást gyanúsít, de ugyanolyan erős meggyőződéssel, sőt, hévvel, mindenféle bizonyíték, vagy akár nyomós érv nélkül. Vagy lehet, hogy mindez csak játszma, hogy mások bizalmába férkőzzön? Nagyon tetszett, hogy ez tulajdonképpen nem is derül ki, az olvasó eldöntheti magának.

Így éreztem még némely más esemény kapcsán is. Van, amihez hallunk pl. több verziót is, de nem derül ki, melyik az igaz. Több esetben pedig csak erős gyanú merül fel, de bizonyíték nélkül. Ilyenkor csak azt tudjuk meg, hogy a nyomozók mit valószínűsítenek, bizonyosságot azonban nem nyerünk. Kicsit hiányoltam a regény végén egy teljes magyarázatot, főleg hogy Poirot nekiáll magyarázni a végén, de csak egy kis szeletét mondja el a történetnek, és hirtelen vége. Lapoztam tovább, de meglepve láttam, hogy nincs tovább. Nyilván szándékosan ér így véget a történet, hiszen erre alapozott az egész, hogy Shaitanának se lehetett bizonyítéka semmiről. Így aztán az olvasóra van bízva, hogy miről mit gondol. Végülis tetszik ez, nem kell mindig mindent szájba rágni. :)

Értékelésem: 4,5 / 5

Cards on the table (film, a Poirot tv-sorozat része, 2005): Megnéztem a filmet is, és most már egyértelműen látom, hogy a felét teljesen újra írták. :) A történet első fele megmaradt, ráadásul mintha szóról szóra idéztek volna sokszor a könyvből, de a második felét teljesen kihúzták és helyette egy alternatív befejezést írtak. Nemcsak rövidítettek, hanem egészen új szálakat is behoztak és kidolgoztak (már amennyire belefért az időbe). Sőt, egy ponton pedig a könyvbéli cselekménynek egyenesen a megfordított verzióját valósították meg. Érdekesek voltak ezek az új szálak, nem bánom cseppet sem. Szerintem Agatha Christie-nek is tetszene.

Shaitana, háttérben a bridzsezőkkel. (Jelenet a filmből.)

A legnagyobb eltérésnek nem is a történetbeli különbségeket mondanám, hanem a lezártságát, véglegességét, a bizonyosságot. Ahogy fent is írtam, a könyvben a legtöbb szál elvarratlanul maradt. Habár kaptunk lehetséges válaszokat, de bizonyítékot a legtöbb halálesethez nem. (Még Mr. Shaitanáéhoz sem!) A filmben ezt sokkal könnyebben befogadhatóvá tették, egyszerűen azzal, hogy a tettesek vallanak, sőt, a nézőnek még meg is mutatják a jeleneteket. A barátom szerint egy könyvnél ez sokkal elfogadhatóbb, mert addigra már úgyis sokat töprengett az olvasó az eseményeken, és talán szeretné kialakítani a saját állásponját. Ellenben egy filmnél, amit sokkal rövidebb ideig tart megnézni, mint egy könyvet elolvasni, ez túlságosan lezáratlan érzést hagyna a nézőben. Lehet, hogy így van, nem tudom. Én mondjuk filmeknél is szeretek időnként elgondolkodni, de lehet, hogy az átlag filmnéző nem olyan, mint én.

Poirot. (Jelenet a filmből.)
Amit furcsállottam, és kettős érzésem volt vele, az a plusz gyanúsított, akit a vége felé belekevernek. Mintha a könyvben is felmerült volna ő egy pillanatra, de rögtön el is vetik, ha jól emlékszem. Az nem volt rossz, hogy ezen itt többet lovagoltak, de aztán az ő szálának a lezárása nem tetszett. Miért kellett szegényt kellemetlen helyzetbe hozni? Ez céltalannak tűnt.

Összességében nekem bejött a film, és akár a könyv olvasása nélkül is érdemes megnézni. Korábban mindkétszer szinkronosan láttam, most először eredeti hanggal, és így is, úgy is nagyon tetszett. Szerintem Agatha Christie-hez méltó ez a feldolgozás, és az őt alakító/parodizáló nő is jól hozta Mrs. Oliver figuráját. Bár kevésbé tűnt szeleburdinak a vádaskodásai és kirohanásai nélkül (oké, volt azért, de kevesebb), ugyanolyan elvarázsolt és bohókás nő, mint a regényben.


További könyvek az írótól: A Bertram Szálló, Hercules munkái, Gyilkosság Mezopotámiában

Hasonló könyvek:
The Secret, Book & Scone Society
A víz alakja
Kövess Bloglovin-on

2020. február 1., szombat

Tudnivalók a bridzsről a Nyílt kártyákkal c. Agatha Christie könyvhöz

Agatha Christie Nyílt kártyákkal című regénye, ami az ehavi Mini-könyvklubos olvasmányunk, nagyban épít a bridzs játékra, hiszen a gyilkosság egy vacsorapartin, egész pontosan a vacsorát követő bridzsjáték alatt következik be. Akik nem ismerik a bridzs alapvető szabályait, unalmasnak, néhol követhetetlennek tarthatják a regényt, vagy az abból készült filmet. Az ő segítségükre készült ez a blogbejegyzés.

Személyes felvezető

Én középiskolában tanultam bridzsezni, ahol heti egyszer nulladik órában jártunk be néhányan, hogy a fizika-matematika tanárunk instrukciói alapján tanuljunk meg játszani. Nagyon érdekes és szórakoztató játéknak tartom, mert a lapjárást, amit a szerencse irányít, ellensúlyozhatja a játékosok tapasztalata, ügyessége. Persze csak bizonyos mértékig, de ezáltal a veszteség minimalizálható, és több forduló alatt kiegyenlítődik a szerencse-faktor. Külön izgalmat visz a játékba a körök eleji licit, ahol tulajdonképpen valamilyen egyensúlyt kell találnunk a vakmerőségünk, az ügyességünk/tapasztalatunk és a kezünkben lévő kártyák "értéke" között, ráadásul egyezségre kell jutnunk partnerünkkel is.

Tablókép a Nyílt kártyákkal (2005) című filmből.

Aki tud ultizni, annak sok minden ismerős lehet a bridzs szabályaiból is. Maga a játék menete, azaz hogy hogyan szerzünk ütéseket, könnyen megtanulható. A nehézség a további "extrákban" rejlik: hogyan licitáljunk, hogyan használjuk ki partnerünk kártyáit, hogyan csalogassunk elő bizonyos lapokat az ellenféltől, mikor érdemes szándékosan átadni az ütést az ellenfeleknek, hogy aztán később visszaszerezzük azt. Ezen felül ott vannak a különféle jelzésértékű licit technikák, amikbe én csak bevezetőt kaptam az óráink során, de az bizony átjött, hogy nagyon figyelni kell, hogy az ember ezeket is észrevegye, pláne, ha alkalmazni is akarja. Ha valaki a játék minden csínját-bínját ismeri, akkor rendkívül összetett lehet ez a játék, amit nagyon magas intellektuális szinten lehet játszani. Nem véletlen, hogy a sakkhoz hasonlóan a bridzset is hivatalosan (szellemi) sportként ismerik el.

Poirot az asztal (jelenet a filmből).
Néhány válogatott szabály

Nem áll szándékomban a bridzs összes szabályát leírni (nem is tudnám), sőt, még az alapvető, teljes játékmenetet sem. Csak arra fókuszálok, ami valóban szükséges lehet Agatha Christie regényének megértéséhez.

Alapvető tudnivalók: a bridzsnek négy játékosa van, ők két párt alkotnak. Egyik pár játszik a másik ellen. A pár tagjai egymással szemben ülnek, és a legelfogadottabb nézet szerint a játék neve is innen ered, hiszen a két játékos között egyfajta összekötő hidat képzelhetünk el az asztal felett.

A játékosok között az osztó kiosztja az összes lapot, így mindenki 13 kártyát kap (egy pakli franciakártyával játszák, Jolly Joker nélkül). A játék a licittel kezdődik, aminek egyik fő célja azt eldönteni, hogy mi lesz az adu, vagyis az a szín, ami erősebb a többinél (tehát vagy treff, vagy káró, vagy kőr, vagy pikk, vagy szanzadu, ami azt jelenti, hogy nincs adu). Az a pár, amelyik megnyeri a licitet (azaz, amikor már senki nem mer az utolsóra rálicitálni) fog azért játszani, hogy a vállalását teljesítse. A másik párnak ilyenkor az a szerepe, hogy ebben megakadályozza. Licitkor minél nagyobb szám hangzik el (pl. "három kőr"), annál több ütést vállal az adott játékos. Aki pl. "egy treff"-et licitál, az azt mondja, hogy a 13 ütésből (amíg elfogynak a kártyák a játékosok kezeiből) hetet fog teljesíteni, treff aduval. Ha erre az ellenfél pl. "két kőr"-t licitál, akkor ők a kőr lapokban erősek, ezért kőr adut szeretnének, és azzal nyolc ütést vállalnak. Ebből következik, hogy minél magasabb a vállalás, annál izgalmasabb a játék, hiszen annál nehezebb feladatra vállalkoznak a játékosok. Ez egyben persze a tét emelését is jelenti, mert ilyenkor sok pont gyűjthető.

A "kéz", azaz a fő játékos nemcsak a saját paklijából,
hanem társáéból is játszik. Előtte kiterítve az asztal lapjai.
Kép forrása: Wikipedia.
A legfontosabb tudnivaló a könyvhöz: ugyan négy játékos van, de minden parti/menet úgy zajlik, hogy az egyik játékos ki kell terítse a pakliját. A kiterített paklit, sőt, magát a játékost is ilyenkor "asztal"-nak hívják, hiszen az asztalon van a kártyája, amit mindenki lát. Nem is ő játszik ilyenkor belőle, hanem a partnere, tehát a szemközti játékos (a "kéz"). Az asztalnak nincs beleszólása az eseményekbe, csak nézheti a játékot, leteheti a partnere által kért lapokat, vagy akár fel is állhat az asztaltól és el is mehet a kör végéig. Azt, hogy mikor ki az asztal, mindig a kör eleji licit dönti el. A lényeg tehát, hogy időnként a játékosok szabadon kószálhatnak, amíg a többieket leköti a játék. Ez ugye alkalmat adhat akár egy gyors gyilkosságra is.

További, a könyvben elhangzó szavak

A fentieken túl egyéb kifejezések is elhangzanak a regényben, amelyek talán kevésbé fontosak az eddig említetteknél, de hogy ezeket is megértsük, igyekszem röviden, nem teljeskörűen megmagyarázni őket.

Robber: több leosztásból álló szett. A játék végét meg lehet előre határozni pl. egy bizonyos pontszám elérésénél. Ha bármelyik csapat eléri az adott pontszámot, vége a robbernek. Ilyenkor új játékot (robbert) lehet kezdeni, akár a játékospárok újra osztásával.

Poirot a pontszámítási táblázatot elemzi (jelenet a filmből).
Gém: jutalompont. Többféle pontszámítási módszer létezik a bridzsben, ezekbe inkább bele se fogok, és nem is ismerem mindet. De ha az ütésvállalás (azaz a licit) olyan, hogy siker esetén 100 pontot elér, akkor teljesítésnél magas bónuszpont jár.

Nagy szlem: ha valaki "nagy szlem"-et ígér vagy teljesít, az azt jelenti, hogy az összes ütést (mind a 13-at) elviszi. A gémhez hasonlóan ez is bónuszpontokat ér, amennyiben már a licitnél bevállalja a játékospár.

Kis szlem: egy híján az összes (azaz 12) ütés teljesítése. A fentiekhez hasonlóan ez is bónuszpontokat ér.

Kontra: licitnél lehet bemondani, amikor már ráígérni nem akarunk az ellenfél vállalására, de úgy érezzük, hogy meg tudjuk buktatni. Ez amolyan dupla vagy semmi játék, mert a menetért szerzett pontokat növeli, bármelyik fél is nyerjen.


Remélem, a fenti leírással sikerült némi képet adnom a játékról, és megkönnyíteni a regény olvasását, anélkül, hogy túlságosan elmerültem volna a részletekben. Kellemes olvasást kívánok mindenkinek ehhez a remek krimihez!

Kövess Bloglovin-on

2020. január 30., csütörtök

A víz alakja

https://moly.hu/konyvek/andrea-camilleri-a-viz-alakjaPolitikával átszőtt krimi szicíliai módra. A sztori különlegesen jó, csak a borítót tudnám feledni!

A történetből: Két szemetes takarít a Legelőn, ami az éjjeli illegális élet (prostituáltak és drogok) helyszíne. Az egyikük talál egy méregdrága, gyémántokkal kirakott nyakláncot, a másik pedig egy hullát. Nem is akármilyen hullát! A környék legbefolyásosabb, legtiszteletreméltóbb emberét, egy tiszteletre egyáltalán nem méltó pózban, letolt gatyával, álló .... hmm-hmm. Mivel ilyen fontos emberről van szó, és ilyen kínos körülmények között találtak rá, nem a rendőrséget értesítik elsőnek, hanem a legjobb barátját, a szintén tiszteletnek örvendő ügyvéd urat.

Értékelésem: Kíváncsi voltam a híres Montalbano felügyelő történeteire, amiről tudom, hogy leginkább azért közkedvelt Olaszországban, mert az író egy új nyelvet alkotott meg, ami a különféle szicíliai dialektusokra erősen emlékeztet, mégis érthető, sőt szórakoztató az északi olaszoknak is, ráadásul a tipikusan szicíliai életfelfogással, humorral szövi át a történeteket. Montalbano nyomozásait pedig tovább népszerűsítette a nagysikerű TV sorozat, amit a könyvek alapján készítettek. Nyilvánvalóan a nyelvezeti élmények nem jönnek át egy fordításból, de a humor valóban különleges, és hozzátenném azt is, hogy a politikai szálak és a maffia (valamint a kettő keveredése) szintén amolyan magától értetődő, hétköznapi természetességgel szövődik bele a történetbe. Olyannyira, hogy a két szemetes, aki a hullára talál, ők is rögtön a politikailag befolyásos, megfelelő embert hívják telefonon. Illetve mikor végül a rendőrséget értesítik, akkor is a megfelelő oldalt választják ki: nem a carabinieriket (katonai rendőrök), hiszen ott a hadnagy milánói, hanem inkább a helyi rendőrséget, hiszen az ottani felügyelő szicíliai.

A regény már a kezdetektől tele van csúnya szavakkal, obszcén beszólásokkal, ugratásokkal, mintha a helyiek ezt a fajta kommunikációt részesítenék előnyben. Még bizony a felügyelő is, aki, mint később kiderül, mindig az aktuális társasághoz választja meg beszédmódját, szavait. Ezenkívül attól sem riad vissza, hogy maga is beleavatkozzon a történésekbe, csapdát állítson másoknak, pénzt alkudjon ki a rászoruló családnak, vagy akár bizonyítékot is megsemmisítsen, ha úgy ítéli, hogy azok az ő megtévesztésére és mások bemártására voltak kiállítva.

A TV sorozatbeli Montalbano felügyelő.
Kép forrása: Pinterest
A krimi megfelelően csavaros, hiszen sokminden történik, de a begyűjtött információkból mégis szinte lehetetlen összerakni a kirakós darabkáit. A könyv címe végig izgalomban tartott, hogy vajon mit jelenthet, mikor derül ki, miről is van szó. A regény befejeztével először csalódott voltam. Nemhogy a címet nem magyarázták meg kellőképpen, de a krimi szál feloldásával se voltam elégedett. Csak a könyv lerakása után egy olyan 10-20 perccel világosodtam meg, hogy vajon mire is utalhat a cím, és így egycsapásra feloldódott bennem a csalódottság a történet lezáratlansága miatt is. Spoiler: csak azoknak ajánlom, akik olvasták/ismerik a történetet! A krimi ugyanis nem a szokásos módon, az elkövető elfogásával zárul, sőt, még csak semmi kézzel fogható bizonyítékot se sikerül Montalbanónak összeszednie (azokon kívül, amiket hamisnak ítél és megsemmisít). De nem ám! Ehelyett egy monológot (több részletben, több verzióval) kapunk, amiben ő szépen kifejti, hogy szerinte mi történt. Nem mondom, realisztikus a leírás, de ahogy egyik barátja rávilágít, ez csak a sok lehetőség egyike. Mások másféleképpen is megmagyarázhatnák ugyanazokat a történéseket. És valóban, Montalbano sztorija súlytalan, lóg a levegőben. Megmagyaráz ugyan mindent, de csak benyomásokra épül, arra, hogy a különböző emberekkel való interakciója során kiről milyen képe alakult ki, valamint néhány apró furcsaságra. Így van vége a történetnek, amivel nem voltam egészen elégedett. Na de itt jön képbe a víz alakja! A víz a tényeket reprezentálja, amikről tudjuk, hogy megtörténtek, amiket Montalbanóval végig követtünk. A forma pedig, amibe beleöntjük a vizet, az a feltétezés, kerettörténet, amit hozzá képzelünk. Ha Montalbano abból indul ki, hogy az unokaöcs volt a szerető, és e köré építi fel a történetét, az események láncolatát, akkor ilyen formát vesz fel neki a víz. De ennyi erővel kiindulhatnánk egy másfajta feltételezésből is, arra is építhetnénk egy történetet, ugyanazokkal a tényekkel (ugyanazzal a vízzel) megtöltve, és valami egészen mást kapnánk, más elkövetőkhöz lyukadnánk ki. És ebben az esetben igazából mindegy is (lenne), hiszen nincs meg a kulcsunk a történet feloldásához. Ezért mondta az özvegy, hogy Montalbanónak kell eldöntenie, milyen formába önti a vizet. Ami miatt becsúsztattam a "lenne" szót a fenti mondatba, hogy végül, mivel Montalbano "istent játszva" beleavatkozik a történetbe (vagy éppen hogy nem avatkozik be, amikor kéne), több áldozata lesz az eseményeknek, mint gondolta volna. Emiatt végül mégsem mindegy, hogy milyen formát is választ Montalbano, hiszen ha rosszul következtetett, vagy feltételezett valamit, és aszerint jár el, annak súlyos következményei lehetnek.

Nekem végül nagyon is tetszett a történet, ezzel a plusz tanulsággal különösen, bár maga a nyomozás is végig érdekes, izgalmas volt. Az obszcenitásból vissza lehetett volna azért venni valamennyit.

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Gyilkos vágy
Kakukkszó
Heat Wave - Hőhullám
Kövess Bloglovin-on

2020. január 29., szerda

Üveghegy

https://moly.hu/konyvek/kleinheincz-csilla-uveghegyBefelé fordulós hangulatú mese egy kegyetlen világban.

A történetből: Lóna mindennél jobban szeretné újra elnyerni lánya szeretetét, ezért hajlandó alávetni magát a próbáknak, amiket Emese állít elé. Ám Emese igazi szándéka már csak túl későn derül ki, és minden döntésnek következménye, minden varázslatnak ára van.

Értékelésem: Kezdem azzal, hogy az első kötet történetére már alig emlékeztem, épp csak a fő történetszálból pár fordulatra. Ez persze nem meglepő, hiszen négy évvel ezelőtt olvastuk a Mini-könyvklubban. Sajnos azonban néha ez kisebb nehézséget okozott, mert így nem állt össze teljesen a történet. Annyira viszont nem volt zavaró, hogy abbahagytam volna emiatt az olvasást.

Ebben a kötetben két történet lakozik, az első rövidebb, kb. 100 oldal, ez az Üveghegy. Ennek a vége felé abba is akartam hagyni a teljes regény olvasását, mert egy olyan nem várt, horrorisztikus fordulatot kaptam, amit nem vett be a gyomrom. A szomorkás, befelé fordulós légkört már az első kötetből megszoktam, de ilyen brutális cselekményre nem számítottam, és nem is szeretek ilyet olvasni. Hogy szakszóval fejezzem ki magam, ez egy tipikus WTF-pillanat volt számomra. Olvastam ezzel párhuzamosan egy krimit is, amiben azért elég csúnya dolgok vannak, de az sem vetemedik ilyesmi leírásokra. Végül alvás előtti olvasmányként inkább arra váltottam aznap este. :) Aztán másnapra kicsit lehiggadtam, és mivel könyvklubos könyvet csak végesetben hagyok félbe, folytattam, és több ilyen szörnyűséggel már nem találkoztam.

A második történet a Kősárkány, amiben hirtelen átugrunk pár évet, és ebben Emese útkereséséről olvashatunk. Főleg az foglalkoztatja a lányt, hogy melyik világba tartozik, mert sehol nem érzi igazán otthon magát. Így aztán jó kamasz módjára megszökik, vagy mesei fordulattal élve: világgá megy. Ez a történet alapvetően tetszett, szépen volt felépítve, és érdekes dolgokkal találkoztam benne. A végét viszont picit összecsapottnak éreztem, bár igaz, hogy ez nem egy teljes lezárás, hiszen folytatja egy harmadik könyv, az Ezüstkéz.

Összességében nem tudom, mit gondoljak a könyvről. Elfeledni vagy megbocsátani azt a csúnya pillanatot, amikor nem akartam folytatni az olvasást, nem tudom. De emellett voltak érdekes történetszálak, amik magukkal sodortak. Azt hiszem, a kettőt összevetve nálam ez egy hármas pontszámot ér.

Értékelésem: 3 / 5

A könyvsorozat részei:
 Ólomerdő 1: Ólomerdő
 Ólomerdő 2: Üveghegy
 Ólomerdő 3: Ezüstkéz

Hasonló könyvek:
A medve és a csalogány
Rengeteg
Maresi
Kövess Bloglovin-on

2020. január 11., szombat

Snowflakes ​at Mistletoe Cottage

https://moly.hu/konyvek/katie-ginger-snowflakes-at-mistletoe-cottageKellemes karácsonyi romantikus történet, ami jól adagolja a cuki, a vicces és a szomorúbb jeleneteket.

A történetből: Esme egy főzőshownak dolgozik a kulisszák mögött ételtechnikusként. Éppen azon van, hogy a főnökének felajánlja a nagymamája egyik receptjét a showba, amikor a show sztárja ellopja a receptjét és sajátjaként állítja be. Mivel Esme nem képes bizonyítani igazát, és bocsánatot sem hajlandó kérni, azonnal elbocsátják. Otthon csak egy kis vigaszra vágyna a barátjától, ám az megértés helyett inkább kiadja az útját és szakít vele. Esme végül hazaköltözik a szülővárosába, ahol új életet kezdhet egy kis, romos, hideg házikóban a semmi közepén.

Értékelésem: Nagyon tetszett ez a könyv, tele van élettel, fűszerrel, humorral. Romantikus karácsonyi regény, de több is annál. Megmutatja, hogy néha nagyon nehéz kilábalni egy tragédiából, és milyen sokat számít, ha az embert szerető barátok veszik körül. A történetben ugyan Esme a főszereplő, de időnként mások szemszögéből is követhetjük az eseményeket. Ez számomra mindig feldobja kicsit a regényt, hozzáad a történethez. Tetszett, hogy a "gonosz karakterek" fejébe is beleláttunk néha, és még inkább, hogy a sztárszakács bejárónőjét is láthattuk akció közben. A főszereplő mindeközben mit sem sejtve saját főzős blogot indít, később videókat is, és hát a videós leírásokon jókat nevettem, főleg azon, amelyikben részegen főz.

A regény során sok étel leírást is kapunk, mégsem éreztem unalmasnak, vagy vontatottnak emiatt, mint más regényekben; itt sikerült kellő mennyiségben adagolni. A humor mellett némileg drámaibb jelenetek, mozzanatok is vannak, szerintem ezzel is sikerült jól egyensúlyoznia az írónak. Számomra egy nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtó, kuckózós történet volt. Már meg is vettem egy másik könyvet az írótól!

Értékelésem: 4,5 / 5

Hasonló könyvek:
Wrapped ​Up for Christmas
A Winter Flame
Christmas ​on the Little Cornish Isles
Kövess Bloglovin-on

2020. január 6., hétfő

Újévi Fogadalmak Book Tag 2020

Alapelvem, hogy sosem teszek semmilyen újévi fogadalmat, de megtetszett ez a booktag, amit AniTigernél láttam. Nem minősül fogadalomnak! :)

1. Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle

Baráth Viktória. A Librinél voltak hatalmas évvégi akciók, és ez a sorozatkezdő kötet 1110 forintomba került. Gondoltam, teszek vele egy próbát, a moly.hu-n nagyon jó értékeléseket kapott. Meglátjuk.

Tárgyalótermes krimi "perzselő hangulattal", akármit is jelentsen ez utóbbi. Kicsit nehéz elképzelni, hogy a tárgyalóteremben flörtölnek, vagy szikrák pattannak, de lehet, hogy ez csak figyelemfelkeltő szöveg a borítón. :)


2. Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni

Propheta. Az első rész, az Oculus nagyon-nagyon tetszett, és amint kijött a folytatása, rögtön meg is vettem. Mégsem jutottam még sajnos el odáig, hogy el is olvassam. Ezt szeretném mielőbb pótolni.

Más bolygón játszódó sci-fi mesterséges intelligenciával, rabszolgákkal (legalábbis az első részben), érkező űrhajóval és tinédzserekkel, akik már nem is igazán tinédzserek.


3. Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni

Nyílt kártyákkal. Remélem, Agatha Christie klasszikusnak minősül! Ezt a történetet már többször is láttam többféle filmfeldolgozásban, és mindig nagyon tetszett! Számomra különösen kedves, hogy egy bridzsparti közepette történik a gyilkosság (amit sokáig észre sem vesznek!), ugyanis középiskolában tanultam kicsit bridzsezni. Most pedig a Mini-könyvklubban megválasztásra került ez a könyv (a Gyilkosság Mezopotámiában folytatásaként), és örülök, hogy végre olvashatom is az eddigi filmnézések után.


4. Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni

HAHA-HA-HA-HAAAA! (ez egy gonosz nevetés volt)
Nincs ilyen.
Nagyon ritkán olvasok újra könyveket, hiszen annyi sok jó könyv van. Inkább újakat fedezek fel!


5. Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre

Az ezer év talán túlzás, de pl. a Viharos érzelmek már vagy 2-3 éve vár rám. Mindig rám kacsint, amikor a polcról válogatok egy új olvasmány után, de egyelőre hiába. Talán az idén.


6. Egy jó vastag könyv, amit beterveztél

Holdnak árnyéka. Az első könyvet, a Napnak fényét szintén a Mini-könyvklubban olvastuk, és akkor annyira tetszett, hogy ódákat zengtem róla. Kíniai (akarom mondani: magyar) futurisztikus sci-fi robot-emberekkel és egy szuperintelligens macskával. Akciódús, kedves, teli találat. Rögtön meg is vettem a második részt, sőt, két másik könyvet is az írónőtől, ám ezek közül egyelőre csak a vámpírosat, az Éjfélt olvastam el (az is tetszett). Most pedig a Holdnak árnyéka bekerült a legújabb Mini-könyvklubba, úgyhogy alig várom, hogy olvassam!! 

Ja, és hogy vastag-e a könyv. Hát én e-könyvként vettem meg, úgyhogy az enyém nem, de a papír kiadás 596 oldalas.


7. Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél

Dmitry Glukhovsky. A Metró 2033 (már lassan kezd unalmas lenni, de szintén könyvklubos olvasmány volt) számomra igazi maradandó élmény volt, bár a folytatásokat azóta sem olvastam el. (Nekem az egy kerek történet volt, nem tudom eldönteni, akarom-e folytatni.)

Nyáron mikor nagymamám születésnapjára vettem könyvet, nem bírtam dönteni két könyv között, és végül egy gordiuszi csomóval feloldva a problémát, megvettem mindkettőt, mondván, hogy lesz még karácsony is. :D Igen ám, de 2+1-es akció volt a Libriben, így hát akkor kéne egy harmadik könyv is, ezúttal magamnak. Alapelvem, hogy nem veszek magamnak olyan könyvet, aminek az eredeti nyelve angol, mert akkor már inkább olvasom angolul az eredetit. Így aztán igencsak leszűkült a lista, hogy mik jöhetnek szóba, és nagyon örültem, amikor megláttam Glukhovsky új regényét az akcióban. Rögtön lecsaptam rá. Remélem, sikerül idén elolvasnom.


8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén

Most karácsonyra? Még az előző évit sem olvastam el! :D

Most ezt kaptam: Ólompegazus. Egyelőre csak a fülszövegéből és a borítójából tudok tippelni: talán valami szellemlényes, vagy alakváltós? Remélhetőleg még az idén kiderítem. ;)


9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2020-ban fogsz

Hát ilyen nagyon ritkán van nálam.... Erősen kétlem, hogy bármilyen sorozatra így sor kerülne. Csak abban tudok reménykedni, hogy már megkezdett sorozatokat befejezek, pl. az Ólomerdőt, vagy a fent is említett Napnak fényét.


10. Egy megkezdett sorozat, amit be fogsz 2020-ban fejezni

Hupsz, ezt épp most le is lőttem. :)

Íme az Ólomerdő, aminek az első része szintén Mini-könyvklubos volt még 2016-ban, a második része éppen az ehavi olvasmányunk, és ha tetszik, talán elolvasom a harmadik kötetet is.


11. Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Egyedül a Goodreads olvasási kihívásánál szoktam valamilyen számot beállítani célnak, hogy kb. hány könyvet tudnék vajon az évben olvasni. Mivel 2019-ben összesen 26 könyvet fejeztem be, ezért idénre valószínűleg 25-öt fogok beállítani, aztán reméljük, hogy legalább ennyi újra összejön.


12. Bármilyen egyéb célkitűzés?

Mini-könyvklub!


Ha tetszett a book tag, fogd és vidd! :)

Hasonló bejegyzések:
   Az ijesztő „el-szeretném-olvasni” lista (BookTag)
   Népszerűtlen Vélemény Book Tag
   Féléves könyves kiakadás booktag
   Legek
   A feláldozható könyvek Tag
   Könyves udvarlás Tag
Kövess Bloglovin-on

2020. január 5., vasárnap

Legek 2019

Immár hagyomány a blogomon, hogy az új év kezdetével röviden számot vetek az előző évi olvasmányaimmal, valamint kihirdetem közülük a legjobbakat és a legrosszabbakat.

Sikerült megtörni a korábbi évek csökkenő olvasási tendenciáját, és 2019-ben kicsit több regényt olvasnom, mint az azt megelőző évben. Végre a Goodreads kihívását is újra teljesítettem, igaz, elég alacsonyra tettem a lécet 20 könyvvel, de összesen végül 26-ot olvastam el. Ez átlagosan kéthetente egy könyvet jelent, amire szerintem büszke lehetek. Volt néhány megkezdett, de félbehagyott könyvem is, ezek közül egyről írtam is a blogon, így összesen 27 könyvről született blogbejegyzésem. A 26 befejezett olvasmányomból 14-et olvastam angol nyelven, és 8-at írt férfi. Pontozásban a könyveknek a tavalyival megegyezően most is 3,5-öt adtam átlagban a moly.hu-n (2017-ben 3,7-et, 2016-ban pedig 3,2-őt). A lehető legmagasabb pontszámot, azaz ötöt, csupán két regény kapta meg, a mélyenszántó Az Idő Ura, valamint az önéletrajzi Eat, Pray, Love. Két további könyv kapott 4,5 pontot: a romantikus One Day in December és a klasszikus Virágot Algernonnak.

A Mini-könyvklub továbbra is fut, habár a klubtagok száma és lelkesedése mintha egyre inkább megcsappanna. Most indult a 15-ik négyhónapos forduló, amiben kivételesen a korábban olvasott regényeink folytatásait fogjuk olvasni. Nagyon örülök ennek, mert sok jó könyvünk volt már a könyvklubban, amik sorozatkezdők, de egy kivételével sose jutottam el oda, hogy folytassam is őket. Külön öröm számomra, hogy a 4 könyv közül három is magyar szerzőtől származik. Ez szerintem azt jelzi, hogy a magyar írók is képesek olyan színvonalas és szórakoztató regényeket írni, amik felveszik a versenyt külföldi társaikkal. Szintén a könyvklubhoz kapcsolódik, hogy egy új interjút is készítettünk a Bábel fiai regényhez kapcsolódóan Moskát Anitával (ezt ide kattintva olvashatod el).

Most pedig következzenek a 2019-es olvasmányaim legjei. Mivel az olvasott könyvek száma idén sem túl magas, ezért a tavalyihoz hasonlóan most is csak egyetlen "győztest" hirdetek minden kategóriához, további jelölteket nem is állítottam. Ha a képre kattintasz, a könyvről szóló bejegyzésem nyílik meg.

Legjobb könyv:
Az Idő Ura nagyon kedves, megható, némileg filozófikus, és főleg elgondolkodtató olvasmány volt. Nem mondhatni teljesen egyedinek, mert itt-ott emlékeztet más történetekre, de nagyon jól összerakott, és fontos üzenetet hordozó történet ez, ami ráadásul szórakoztató is, én csak nehezen tudtam lerakni.
Az Idő Ura

Legjobb sorozat:
Ez a regény rendkívül szórakoztató, sokat nevettem olvasás közben. A történet nem veszi komolyan magát, ezért kifejezetten könnyed kikapcsolódásra való.
The ​Rejected Writers' Book Club

Legjobb író:
Nagyon jól felépítettnek tartom ezt a romantikus történetet. Szeretem, amikor hosszú időszakot, – ezúttal 10 évet – ölel fel egy regény, ám nem hiszem, hogy a romantikus kategóriában könnyű egy ilyet úgy megírni, hogy az ne tűnjön túlságosan mesterkéltnek, vagy a valóságtól elrugaszkodottnak. Habár a kerettörténetben itt is van egy kis mesei elem, a regény nagy része mégis kedves és hihető volt számomra.
Josie Silver

Legnagyobb meglepetés:
Amikor elkezdtem olvasni ezt a romantikus – és mint olvasás közben kiderült, erotikus – könyvet, egy egyszerű limonádéra számítottam. Nagyon meglepett, hogy sokkal több annál, mert a női esélyegyenlőség központi szerepet kap a történetben, és mély gondolatok is előkerülnek ezzel a témával kapcsolatban. Emellett pörgős és izgalmas cselekményt kaptam, ami mindenképpen kiemeli a regényt a műfajából.
Egyetlen éjszaka

Legeredetibb ötlet:
A Bábel fiai egy olyan fantasy, ami érdekesen ötvöz egy bibliai történetet, mai modern szereplőket és egy történelmi, önkényuralmi társadalmat. Az összekötő elem egyfajta természetfeletti erő, aminek a különféle megjelenési formái kérdésekkel töltik meg az olvasó fejét.
Bábel fiai

Legszebb borító:
Ezt nagyon nehéz volt kiválasztani, mert több könyvnek is gyönyörű a borítója, de végül erre a misztikus és részletekben gazdag képre esett a választásom.
Bábel fiai

Legnépszerűbb könyvértékelésem:
A 2019-as évben készült könyvértékeléseim közül a leglátogatottabb (263 megtekintéssel) a Gyilkos vágy volt, ami egy kicsit talán erőszakos, de mindenképpen lebilincselő és akciódús magyar krimi. Számomra érdekes volt ismerős helyszíneken játszódó krimit olvasni.
Gyilkos vágy

Legrosszabb író:
Lehet hogy nem fair tőlem rossz írónak nevezni Jesmyn Ward-ot, de kétségtelen, hogy a tavalyi olvasmányaim közül az ő regényével gyűlt meg leginkább a bajom. Undorodtam az egésztől, kezembe se akartam venni a könyvet, mindenhogyan halogattam, hogy folytassam az olvasást. (És végül be se fejeztem a regényt.) Számomra túlságosan gyomorforgató és viszolyogtató volt az egész, mindezek mellett még unalmas is, mert cselekménye az nem sok van.
Jesmyn Ward

Legcsúnyább borító:
Nekem ez a borító nem áll össze. Miért üldögél a levendulamező fölött a semmiben egy szőke nő egy bőröndön, amikor a főszereplő egy idősödő férfi, akinek még csak bőröndje sincs az útra? És miért kapunk levendulamezőt a borítóra? Nekem ez a borító nagyon furcsa, és szerintem kifejezetten rossz választás a regény történetének ismeretében.
Levendulaszoba

Hasonló bejegyzések:
     Legek 2018
     Legek 2017
     Legek 2016
     Legek 2015
     Legek

Kövess Bloglovin-on

2019. december 28., szombat

Az orgyilkos tanítványa

https://moly.hu/konyvek/robin-hobb-az-orgyilkos-tanitvanyaMisztikum és intrikák szövik át a Hat Hercegség sorsát és Fitz életét.

A történetből: Fitz különleges képességű fiú, aki mindezzel nincs is tisztában. Ő csak annyit tud, hogy vagy Fiúnak, vagy fattyúnak, vagy Fitz-nek hívják, de igazi neve nincs. Miután apja a trón várományosa, ő is a kastélyba kerül, de sokáig nem nagyon törődik vele senki. Egyedül az istállómester, az apja embere bánik vele rendesen, aki megtanítja, hogyan bánjon a különféle állatokkal. Fitznek különleges képessége van hozzájuk kapcsolódni, így mindig tudja, melyiknek mi a baja. Később azonban, amikor már idősebb, a király ajánlatot tesz neki: megtaníttatja rendesen lovagolni, harcolni, és kémként orgyilkosnak is lenni, cserébe a hűségéért, hogy őt szolgálja. Így kezdi pályafutását az orgyilkos tanítványaként.

Értékelésem: Angolul kezdtem el a könyvet olvasni, és nagyon nem csúszott. Túl körülményesek voltak a mondatok, tele hosszabb leírásokkal, amik nem kötötték le a figyelmem. Lassan haladtam vele és nem nagyon élveztem. A túl cirádás mondatok sose voltak a kedvenceim, különösen ha úgy érzem, nem is szólnak semmiről. A sztori érdekes lett volna, de nekem a stílus valahogy megölte. Végül, mielőtt feladtam volna, gondoltam egyet és átváltottam a magyar verzióra, hátha az jobban csúszik. És láss csodát: sokkal gördülékenyebbnek éreztem a történetmesélést. Részben talán benne van, hogy gyorsabban olvasom kicsit a mondatokat, így az unalmasabb leírások felett könnyen átfutok, de biztos vagyok benne, hogy a fordító munkáját is dicséri, hogy a fogalmazás sokkal gördülékenyebb.

Innentől már nem volt megállás, a történet beszippantott. Igencsak kalandos Fitz élete, és bár továbbra is voltak rendszeresen beszúrva leíró jellegű részek, még éppen olyan mennyiségben, ami élvezhető volt a cselekmény mellett. Sok apró misztikum van a regényben, néha annyira jelentéktelen, hogy időnként meg is feledkeztem róla, hogy ez fantasy. Máskor viszont előtérbe kerül valamiféle mágia, pl. a Mesterség, vagy Fitz képessége, hogy az állatokkal összekapcsolódjon. Külön pikantériát ad az egésznek a rejtélyes Elődök kiléte, akik kb. csak kétszer kerülnek említésre az egész regényben, mégis nagyon felkeltették az érdeklődésemet. Azt kell mondjam, hogy a világ, amit elém tárt az író, nagyon érdekesnek tűnt, még azzal együtt is, vagy talán éppen azért, mert csak hiányos ismereteket kaptunk róla.

Szegény Fitz élete nem könnyű a várban, és még nehezebb, amikor végre elutazhat máshová. A kastélyban a legtöbben semmibe veszik, és ez még a jobbik eset. Sokan sértegetik és lenézik, ráadásul az istállómester eltiltja a képessége használatától, így rendkívül magányos. A titkos éjjeli órái, és apró próbatételei felélénkítik, ilyenkor észrevétlenül kell különféle csínyeket tennie, alaposan megfigyelnie másokat, és megtanulnia, hogy melyik mérgező növénynek mi a hatása. Ám előbb-utóbb el kell jönnie annak az időnek, amikor megszerzett ismereteit más kárára kell használnia...

A történet szépen le van zárva, de mivel sok dolgot nem ismerünk meg a világból, én szívesen olvasnék többet. Tervezem, hogy folytatom a sorozatot.

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Locke Lamora hazugságai
Tövisek hercege
A medve és a csalogány
Maresi
Kövess Bloglovin-on

2019. december 17., kedd

Mini-könyvklub 15: Folytatások

Az új évvel újra indul a Mini-könyvklub is, ám ezúttal rendhagyó módon a korábbi regények folytatásait olvassuk. A lényeg persze most sem változik: négy hónapon át egy-egy regényt olvasunk el közösen. Résztvevőnek 2020. január 31-ig lehet jelentkezni.

A Mini-könyvklub korábbi fordulóiban olvastunk már mindenféle regényt, kezdve a romantikusoktól a fantasy-n, sci-fin és disztópián át egészen a klasszikus irodalomig. Most pedig, a legrégibb és leghűségesebb klubtagtársam, AniTiger javaslatára hallgatva úgy döntöttem, hogy a korábbi regényeink folytatásait olvassuk el, műfajtól és témakörtől függetlenül. Azokat a folytatásokat választottam be, amelyeknek az első (vagy előző) részére a klubtagok kiátlagolva legalább 3 pontot adtak az ötből (illetve az első két fordulóban, ahol még 10-ig pontoztunk, ott ötnél húztam meg a határt). A cél persze most is a közös olvasás, véleményalkotás és a könyvek megvitatása.

Ha szeretnél jelentkezni, azt január 31-ig teheted meg, de előbb teljesítsd a nulladik feladatot, azaz olvasd végig az itt található szabályokat! Kék színnel jelöltem a szabályokban a változtatásokat, kérem a régi tagokat is, hogy legalább ezeket a részeket olvassák végig!

2020. január 1-től április 30-ig tart a tizenötödik Mini-könyvklub. Mind a négy hónapban egy-egy könyvet olvasunk el, a határidő mindig a hónap utolsó napja (késéseket nem fogadok el).

Előre leszögezem, hogy ez nem nyereményjáték, itt nem lesz sorsolás, nem lesz nyeremény! Ez nem erről szól, hanem a közös olvasásról, a könyvek átbeszéléséről, az élmény megosztásáról. Nem is szeretném, ha valaki csak azért jelentkezne, mert ingyen könyvet vagy akármit remél.

Ezúttal mind a négy hónapban ugyanazt a négy könyvet olvassa mindenki (minden hónapban egyet), mert fenn szeretném tartani a lehetőséget, hogy később egy újabb ilyen fordulót hirdessek a maradék könyvekkel. A cél a közös olvasás élménye, majd hogy jól kibeszéljük, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett, milyen gondolatokat ébresztett a könyv.

Természetesen bárki csatlakozhat a könyvklubhoz, de mivel folytatásokat olvasunk, ezért lehet, hogy jobban jársz, ha már ismered az első kötetet (kivétel persze Agatha Christie könyve). Ha van időd, akkor persze elolvashatod ugyanabban a hónapban az első és a második részt is, de mi már csak a másodikat fogjuk megvitatni.

Mind a négy hónapban az aktuális könyvről ajánlást/kritikát kell írni. Ez a könyvértékelés legalább 10 saját, bővített mondatból kell álljon, tehát ebbe nem tartozik bele a fülszöveg, az idézetek és egyéb könyvinformációk. Az értékelésben legalább 5 olyan mondat kell legyen, ami nem a cselekmény leírásáról szól, hanem a saját véleményről, a kiváltott érzésekről, gondolatokról, vagy a könyv méltatásáról. Ide és ide kattintva láthatsz két példát is ilyen értékelésekről, amik éppen megfelelnek a minimum elvárásoknak. Természetesen sokkal szebb példákat is találhatsz, ha visszakeresed a korábbi Mini-könyvklubokban született értékeléseket (felül az Archívum fülre kattintva, majd bármelyik könyvet kiválasztva). Az értékeléssel mindig az adott hónap utolsó napjáig készülj el, így tehát augusztus végére mindenkinek 4 könyvértékelése lesz! A legjobb, ha blogod van, és ott teszed közzé a bejegyzésedet, de ha ezt valamiért nem szeretnéd, nekem is elküldheted, és közzéteszem én az erre a célra létrehozott blogon.

Mind a négy könyvhöz létrehozok majd egy adatlapot itt a blogomon. A megírt bejegyzések linkjét a könyv adatlapján fogom összegyűjteni, ezért mindig, ha elkészültél vele, az adott könyv adatlapján hozzászólásban linkeld be! Akinek nincs saját blogja, az pedig e-mailben küldje el nekem a megírt értékelésének a szövegét, vagy sima szövegként a levéltörzsben, vagy Word dokumentumként csatolva! Abban bízom, hogy minden résztvevő elolvassa a többiek értékelését is, és így hozzá tudunk szólni, meg tudjuk beszélni a könyvekkel kapcsolatos gondolatainkat.

Mindig a határidő lejárta után létrehozok egy kérdőívet. Ezen az olvasott könyvvel kapcsolatos kérdések, szavazások lesznek, pl: ki volt a kedvenc karaktered a könyvben, melyik jelenet nem tetszett, mit gondolsz valamelyik szereplőről vagy eseményről, mi a könyv mögöttes tartalma stb. Az eredményeket összesítem és közzéteszem.

Ha van rá időm (nem ígérem!), és ha igény is van rá a könyvklub résztvevőitől, akkor a magyar szerzőtől olvasott könyveinkhez kapcsolódóan közösen interjút is készíthetünk, feltéve persze, hogy az író is vállalja. A korábbi könyvklubos interjúkat ide kattintva nézheted meg.

Ha nem tudtad elolvasni az adott hónapban a könyvet, nem lesz ejnye-bejnye, és senkit nem zárok ki, de nagyon kérem, hogy azok jelentkezzenek, akik nagy valószínűséggel tényleg végig is tudják olvasni a könyveket, és a határidő előtt az értékeléseket is meg tudják írni. Ha március végére az addigi három közösen olvasott könyvből csak egy olvasást+értékelést teljesítesz, vagy egyet se, akkor a legközelebbi könyvklubban (ha lesz), nem szavazhatsz, viszont ugyanúgy beléphetsz ismét a klubba, szívesen látunk a következő fordulóra is. Ha itt már sikerül megfelelő számú könyvértékelést írnod, legközelebb megint szavazhatsz majd.

Ha annyira szenvedsz a könyvtől, hogy nem akarod tovább olvasni, az nem probléma, ez esetben is írj róla értékelést, amiben kifejted, hogy miért nem tetszett, ezt is el fogom fogadni.

Ha már olvastad korábban a könyvet és van róla olyan bejegyzésed, ami 6 hónapnál nem régebbi, akkor nem kell újra olvasnod, elég ha elküldöd ennek a bejegyzésednek a linkjét. Példa: ha májusban olvassuk a könyvet, akkor az előző év november elsején közzétett blogbejegyzést elfogadom, de az október 31-eit nem. Ha 6 hónapnál régebbi a bejegyzésed, vagy nincs is, akkor új bejegyzést kell írnod róla, és ehhez erősen ajánlott a könyv újraolvasása. Ha nem olvasod újra az egész könyvet, akkor is legalább lapozd át, olvasgass bele, hogy felfrissítsd az emlékezeted és meg tudd írni az értékelést! Nem szeretnék többé olyan válaszokat kapni a kérdőívben, hogy "erre nem emlékszem, már rég olvastam a könyvet", hiszen így a lényege veszik el a dolognak, mert nem tudjuk átbeszélni a fontos gondolatokat, ráadásul ez a többi könyvklubtag számára is demotiváló lehet. Kérem ezzel kapcsolatban a megértéseteket!

Ellenőrizni persze semmit nem tudok, és nem is áll szándékomban. Mindenkinek a saját belátására és lelkiismeretére bízom, hogy betartsa a szabályokat.

A négy könyv kiválasztását szavazásra bocsátom. Tizenhárom könyv közül lehet választani (ennyi felelt meg a fenti kritériumoknak), ezekből többre is szavazhattok, de javaslom, hogy ötnél többet ne jelöljetek meg. Csak olyan könyvekre szavazhattok, amiket korábban még nem olvastatok, hiszen az a cél, hogy új könyveket ismerjünk meg! A 450 oldalnál hosszabb könyvekhez figyelmeztetésként kiírtam az oldaszámot. Hosszabb könyvekre értelemszerűen csak akkor szavazz, ha tudod vállalni, hogy egy hónap alatt kiolvasod a könyvet! Szavazni 2019. december 31-én éjfélig lehet a SZAVAZÁS nevű űrlap kitöltésével (lásd lent), és január elsején hirdetem ki a kiválasztott könyveket és olvasási sorrendjüket. Csak azoknak veszem figyelembe a szavazatait, akik jelentkeznek a könyvklubba, ezért fontos, hogy a szavazáshoz és a jelentkezéshez is ugyanazt a nevet add meg! A szabályok értelmében nem fogadom el a szavazatát azoknak sem, akik részt vettek a 14. Mini-könyvklubban, de az első három hónapban nem teljesítettek legalább két olvasást a hozzá tartozó könyvértékeléssel együtt.

A magyar írókra vonatkozó korábbi szabályt erre a fordulóra (ideiglenesen) eltörlöm, mivel eleve szűkül a kör, akiket érdekelhetnek a folytatások. (Az arány azonban így is jó, mert a 13 szavazásra bocsátott könyvből 4 származik magyar írótól, és mind nagyon népszerűek voltak, úgyhogy van esély rá, hogy így is bekerül majd közülük egy. Meglátjuk.)

Ahogy a fentiekből kikövetkeztethető volt, ezúttal nem lesz választható regény az utolsó hónapban.

Jelentkezni itt a bejegyzés alján található JELENTKEZÉS nevű űrlapon lehet, egészen az első könyv értékelésének határidejéig, azaz január 31. éjfélig. Csak e-mail cím megadásával lehet jelentkezni, és csak azoknak fogadom el a jelentkezését (és szavazatát), akik a könyvklub levelezőlistájára szóló meghívót elfogadják (azaz feliratkoznak a levelezőlistára)! Ezért mindenképpen olyan e-mail címet adj meg, amit rendszeresen ellenőrzöl! A levelezőlistán fogok minden újdonságot kihirdetni. Senkinek nem fogom elárasztani a postafiókját levelekkel, és természetesen az e-mail címeket sem adom tovább senkinek! Egyedül a többi könyvklubtag fogja látni azokat. Csak akkor tudjátok kitölteni a jelentkezési lapot, ha előbb kitöltötök egy rövid tesztet, melyben a szabályokra vonatkozó kérdésekre kell válaszolnotok. A teszt kitöltése után rögtön látni fogjátok a helyes válaszokat, és ezzel együtt kaptok egy kódot, ezt kell beírni a jelentkezési lapra.

Ha tehát jelentkezni ÉS szavazni is szeretnél, akkor mindkét űrlapot ki kell töltened! Az érvényes szavazáshoz legkésőbb december 31-én fel kell iratkozz a levelezőlistára, hiszen aznap éjfélkor lezárom a szavazást, és másnap már eredményt hirdetek. Január 1-től már csak jelentkezésre lesz lehetőség, viszont akkor már ismert lesz mind a négy közösen olvasandó könyv.

Ha valamilyen oknál fogva nem tudsz jelentkezni, szavazni, vagy a levelezőlistával van gondod, kérlek írj a minikonyvklub (kukac) gmail.com e-mail címemre!

Lássuk tehát a könyveket, amikre szavazni lehet! Ha a képre, vagy a címre klikkeltek, a moly-os adatlapra visz az oldal.

https://moly.hu/konyvek/joanne-harris-csokoladecipo
https://moly.hu/konyvek/gaura-agnes-atkozott-balszerencse
https://moly.hu/konyvek/kleinheincz-csilla-uveghegy
https://moly.hu/konyvek/j-goldenlane-holdnak-arnyeka
https://moly.hu/konyvek/jojo-moyes-miutan-elvesztettelek
https://moly.hu/konyvek/lois-lowry-valahol-messze
https://moly.hu/konyvek/mark-lawrence-tovisek-kiralya
https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-nyilt-kartyakkal
https://moly.hu/konyvek/margaret-atwood-testamentumok
https://moly.hu/konyvek/katherine-arden-a-lany-a-toronyban
https://moly.hu/konyvek/sara-raasch-jeg-mint-tuz
https://moly.hu/konyvek/dmitry-glukhovsky-metro-2034
https://moly.hu/konyvek/kemese-fanni-a-viharszivu-mya-mavis

Remélem, néhányan kedvet kaptatok a közös olvasáshoz! A felhívásom hírét megköszönöm, ha tovább adjátok (a fenti nagy logót nyugodtan vigyétek). Ha kérdésetek maradt, írjatok a fent megadott e-mail címemre! Várom a jelentkezőket! :)



Kövess Bloglovin-on