2017. április 18., kedd

Kezdd ​velem újra az életed!

https://moly.hu/konyvek/barbara-taylor-bradford-kezdd-velem-ujra-az-eletedModoros, unalmas regény összefüggéstelen eseményekkel.

A történetből: Mal választás elé kerül: hozzámegy-e Richardhoz, vagy egyedül éli tovább életét. Richard talán jó társa lenne, de Mal fél az újrakezdéstől, mert egyszer már megvolt a tökéletes élete, és mindent elvesztett. Merni fog ismét kockáztatni? És mi is történt a múltban?

Értékelésem: Uncsi. Elsőre ez a szó jut eszembe erről a regényről. Alig történik benne valami, és az sincs igazán egy történet köré építve. Rengeteg fölösleges információt (főleg tájleírásokat és különféle szobák berendezésének leírásait) kapunk, és olyan eseményeket, melyek végül a végkifejlethez semmiben sem járulnak hozzá. Tele van fölösleges dologgal ez a regény. A lényeget három pontban össze tudom foglalni: 1. megkérik a kezét (rögtön az első oldalakon), 2. megismerjük a múltját, hogy hogyan veszített el mindent és állt utána talpra (ez teszi ki kb. a 98%-át a regénynek) 3. dönt, hogy házasodik-e vagy sem (az utolsó pár oldalon). Ennyi. Alapvetően nem is a szerkezetével van bajom, hanem a középső, lényegi résszel. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi fölösleges dolog volt benne. Értem én, hogy az élet is ilyen, hogy nem lesz mindennek következménye, és sok szál elvarratlanul marad, de ha egy regényt olvasok, ami csupán párszáz oldal, akkor abban elvárom, hogy a fontos dolgok jelenjenek meg, és hogy egy kerek történetet kapjak. Hogy rávilágítson vagy rávezessen az összefüggésekre, mi több: legyenek egyáltalán összefüggések, mert hogy ebben a történetben azok sem nagyon voltak. Több témába is belekapott, voltak lehetőségek, történetkezdemények, de aztán nem vezette sehová ezeket a szálakat. Akkor meg minek az olvasónak tudni róluk?

Kevésbé ugyan, de zavart a szöveg nyelvezete is. Nagyon modoros volt, szerintem nem beszélnek így az emberek, ahogy ebben a regényben. Amit külön nem tudtam hová tenni, az a rövid szexjelenet, ami szerintem egyáltalán nem illett a történetbe. Egy ilyen modoros leírásba hogy kerül ez bele? Ha ezzel akarta megnyerni vagy fenntartani az érdeklődésem, akkor nem sikerült.

És még egy kis spoileres bosszankodás a végére: számomra bántó volt, hogy a kutyáját legalább annyiszor említette a történetben, mint a gyerekeit, különösen az elvesztésük után. Teljesen azt a benyomást keltette, mintha a kutyája fontosabb lett volna neki, mint a gyermekei.

Értékelésem: 2 / 5

Hasonló könyvek:
Szívritmuszavar
Szerelmünk lapjai
Napos oldal

Kövess Bloglovin-on

2017. április 7., péntek

All Our Yesterdays

https://moly.hu/konyvek/cristin-terrill-all-our-yesterdaysSötét hangulatú, izgalmas kaland a múltban.

A történetből: Em és Finn már régóta szomszédos cellában vannak fogva tartva. Idejét sem tudják, mikor látták egymást utoljára, csak a hangok jutnak át a falon. Sokszor ebből merítenek erőt, hogy beszélgethetnek egymással, de sokszor ez a legnehezebb, amikor végig kell hallgatniuk, hogy a Doktor emberei hogyan kínozzák a másikat. Egy alkalommal Em elrejtett üzenetet talál, egy listát, melyen felismeri a saját írását, ám nem emlékszik rá, hogy ő írta volna. Marina gondtalan életet él, legnagyobb problémája, hogy összejönnek-e Jamesszel, akit egészen kicsi kora óta bálványoz. Úgy érzi, hogy végre kialakulhat köztük valami, ám James bátyját, aki kongresszusi képviselő, egy szónoklata közben váratlanul lelövik. Ettől kezdve Marina élete a feje tetejére áll.

Értékelésem: Hangoskönyvként hallgattam ezt a regényt, és bár eleinte valamiért nem tetszett Meredith Mitchell narrálása, hamarosan rájöttem, hogy ez a nő valami zseniális. Nagyon érzékletesen tudta visszaadni a különböző szereplők hangulatait, és azt a reménytelenséget, amit a cellában sínylődő Em és Finn érzett. Néha egészen beleborzongtam, szinte ott éreztem magam mellettük. Épp emiatt nem is tűnik szokványos Young Adult regénynek, hiszen vannak benne sötétebb hangulatú részek, és a főszereplők közül vannak, akik már nem is tizenévesek. A regény témája, mondanivalója azonban mégis elsősorban a középiskolás korosztálynak szól, és ezt erősíti a sokszor lebilincselően izgalmas történetvezetés is, ami a Young Adult regények egyik fő jellemzője.

Azt hiszem, nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, hogy ez egy időutazós történet. Valójában eleve ezért esett erre a hangoskönyvre a választásom, mert amint megláttam a borítóképet a macskakövön látható órával, aminek mintha visszafele mozognának a mutatói, és fölötte a címet, rögtön egyértelműnek tűnt, hogy ebben a regényben bizony időutazás lesz. Ne számítson persze senki vérvonalbeli sci-fire, szó nincs arról, hogy bárki is megoldaná ebben a regényben az időutazás kérdésének nagy paradoxonjait. Inkább csak egyfajta gondolatkísérlet arról, hogy mennyire nehéz lehet egy jövőbeli eseményt megakadályozni, és hogy a minket ért különböző traumák milyen mértékben formálhatják személyiségünket.

Nekem nagyon tetszett a regény bár sajnos csak hosszas kihagyásokkal hallgattam végig , és bár biztos vagyok benne, hogy olvasni is nagyon jó lehet, én különösen ajánlom a hangoskönyv verziót, ami talán még egy kis pluszt ad az élményhez.

Értékelésem: 4,5 / 5

Hasonló könyvek:
Csodák kora
Időtlen szerelem trilógia

Kövess Bloglovin-on

2017. április 6., csütörtök

Starfall

https://moly.hu/konyvek/melissa-landers-starfallPörgős, izgalmas kalandregény az űrben.

A történetből: Cassia az utóbbi időben nagyon elutasító Kane-el szemben, és a növekvő feszültség hatására Kane végül másik lakótársat választ a Banshee fedélzetén. Az egyik bolygón azonban a Daeva rátalál Cassia-ra, és elhurcolják szülőbolygójára, hogy korábbi vőlegénye, Marius elé állítsák. Cassia egyetlen lehetősége saját túlélésére és népe jövőjének biztosítására, ha feleségül megy Mariushoz, aki immár az egész bolygó felett uralkodik. Mindeközben Kane remek állásajánlatot kap, ahol nemcsak a munka és a fizetés álomszerű, hanem új kolléganője szépsége is.

Értékelésem: Meglepődtem, hogy ez a kötet nem Solara és Doran történetének közvetlen folytatása, hanem Cassia és Kane kerül a főszerepbe. Szerencsére a korábbi főszereplők is megmaradnak a történetben, de nagyon a háttérbe szorulnak. Nekem az első kötet végén még némi hiányérzetem volt Doran és a cége jövőjét illetően, és azt hittem, itt majd folytatják azt a szálat is, de sajnos néhány mondattal, és egy kis időbeli ugrással az egész el lett intézve. Épp emiatt azt gondolom, hogy az első rész ismerete nélkül is nyugodtan el lehet ezt olvasni, hiszen elég kevés a visszautalás a korábbi eseményekre, és a főszereplők is mások.

Érdekesnek tartottam Cassia történetét, kíváncsi voltam, hogy neki hogy alakul a sorsa, miután visszakerül a hazájába. Kane történetszála is izgalmas volt, ám ez inkább csak később indult be. Az előző kötethez hasonlóan ez is végig pörgős és izgalmas volt, a mellékszereplőket is meg lehetett kedvelni, és a romantikus szál most is visszafogott volt, inkább csak úgy kitöltötte az egymást váltó izgalmas részek közti szűkös űrt.

Továbbra is az volt a benyomásom, hogy az egész történet játszódhatott volna végig egyetlen bolygón is, és alig kellett volna hozzá átírni egy-egy kisebb részletet. Az űrutazás nem volt különösebben indokolt, ennyi erővel utazhattak volna hajón is különböző kontinensek között. Valahogy úgy, mint a Metró 2033-ban, ahol szintén sokféle társadalmat megismerünk, és ezeket csupán egy-egy sötét alagút köti össze. Tehát sokkal kisebb léptékben is működött volna ugyanez a történet. Igaz, hogy akkor nem sci-fi lett volna, de a cselekmény megállt volna a sci-fi elemek nélkül is. Talán az a jelző, hogy kalandregény, jobban leírja a könyvet, mint az, hogy sci-fi. Ettől függetlenül élveztem olvasni, szeretem az ilyen pörgős regényeket, amikben egy percre sem ül le a sztori, és mindig van miért izgulni.

Értékelésem: 4 / 5

A könyvsorozat részei:
 Starflight 1: Starflight
 Starflight 2: Starfall

További könyvek az írótól: Alienated trilógia

Hasonló könyvek:
Alienated
Across the Universe - Túl a végtelenen
Napnak fénye

Kövess Bloglovin-on

Mini-könyvklub 7

Májusban ismét kezdetét veszi a Mini-könyvklub, ezúttal már hetedik alkalommal. A négy hónap alatt fantasy regényeket fogunk olvasni. Résztvevőnek 2017. május 31-ig lehet jelentkezni.

A Mini-könyvklub korábbi fordulóiban olvastunk már romantikus, chick-lit, krimi, thriller, sci-fi és disztópikus regényeket is, és most visszatérünk a Mini-könyvklub 3 választottjához, a fantasyhoz. A cél most is a közös olvasás, véleményalkotás és a könyvek megvitatása. Ha szeretnél jelentkezni, azt május 31-ig teheted meg, de előbb teljesítsd a nulladik feladatot, azaz olvasd végig az itt található szabályokat!

2017. május 1-től augusztus 31-ig tart a hetedik Mini-könyvklub. Mind a négy hónapban egy-egy könyvet olvasunk el, a határidő mindig a hónap utolsó napja (késéseket nem fogadok el).

Előre leszögezem, hogy ez nem nyereményjáték, itt nem lesz sorsolás, nem lesz nyeremény! Ez nem erről szól, hanem a közös olvasásról, a könyvek átbeszéléséről, az élmény megosztásáról. Nem is szeretném, ha valaki csak azért jelentkezne, mert ingyen könyvet vagy akármit remél.

Az első három hónapban előre meghatározott könyveket kell olvasni, tehát májusban, júniusban és júliusban is minden résztvevő ugyanazt a regényt olvassa (minden hónapban egyet). A cél itt a közös olvasás élménye, majd hogy jól kibeszéljük, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett, milyen gondolatokat ébresztett a könyv.

Augusztusban szabad a vásár, bármilyen könyvet olvashatsz, ami az alábbi négy kritérium mindegyikének megfelel:
1. korábban nem olvastad a könyvet
2. fantasy regény legyen
3. ne legyen egy sorozat része, kivéve, ha ez az első kötet a sorozatban, vagy ha a sorozat egyes részei nem épülnek szorosan egymásra (így biztos nem lesz spoiler)
4. legalább 200 oldalas legyen.
A cél ebben a hónapban az, hogy olyan stílusú könyvet ajánljunk egymásnak, amit szeretünk.

Hogy mit értek ajánlás alatt? Mind a négy hónapban az aktuális könyvről ajánlást/kritikát kell írni. Ez a könyvértékelés legalább 10 saját, bővített mondatból kell álljon, tehát ebbe nem tartozik bele a fülszöveg, az idézetek és egyéb könyvinformációk. Az értékelésben legalább 5 olyan mondat kell legyen, ami nem a cselekmény leírásáról szól, hanem a saját véleményről, a kiváltott érzésekről, gondolatokról, vagy a könyv méltatásáról. Ide és ide kattintva láthatsz két példát is ilyen értékelésekről, amik éppen megfelelnek a minimum elvárásoknak. Természetesen sokkal szebb példákat is találhatsz, ha visszakeresed a korábbi Mini-könyvklubokban született értékeléseket (felül az Archívum fülre kattintva, majd bármelyik könyvet kiválasztva). Az értékeléssel mindig az adott hónap utolsó napjáig készülj el, így tehát augusztus végére mindenkinek 4 könyvértékelése lesz! A legjobb, ha blogod van, és ott teszed közzé a bejegyzésedet, de ha ezt valamiért nem szeretnéd, nekem is elküldheted, és közzéteszem én az erre a célra létrehozott blogon.

Mind a négy könyvhöz létrehozok majd egy adatlapot itt a blogomon. A megírt bejegyzések linkjét a könyv adatlapján fogom összegyűjteni, ezért mindig, ha elkészültél vele, küldd át a webcímet! Ezt megteheted a levelezőlistán, vagy privát e-mailben, de a legjobb talán az, ha az adott könyv adatlapján hozzászólásban linkeled be. Abban bízom, hogy minden résztvevő elolvassa a többiek értékelését is, és így hozzá tudunk szólni, meg tudjuk beszélni a könyvekkel kapcsolatos gondolatainkat.

Mindig a határidő lejárta után vagy akár hamarabb is, ha már mindenki kiolvasta a könyvet és megírta az értékelését létrehozok egy kérdőívet. Ezen az olvasott könyvvel kapcsolatos kérdések, szavazások lesznek, pl: ki volt a kedvenc karaktered a könyvben, melyik jelenet nem tetszett, mit gondolsz valamelyik szereplőről vagy eseményről, mi a könyv mögöttes tartalma stb. Általában valamilyen játék is lesz, pl. idézetfelismerés, vagy valami hasonló. Az eredményeket összesítem és közzéteszem.

Ha van rá időm (nem ígérem!), akkor az adott könyvhöz kapcsolódóan plusz információt, érdekességet is megosztok veletek. Ezek általában interjúk feldolgozásai, fordításai, és/vagy a könyv alapján készült film érdekességei.

Ha nem tudtad elolvasni az adott hónapban a könyvet, nem lesz ejnye-bejnye, és senkit nem zárok ki, de nagyon kérem, hogy azok jelentkezzenek, akik nagy valószínűséggel tényleg végig is tudják olvasni a könyveket, és a határidő előtt az értékeléseket is meg tudják írni. Ha július végére a három közösen olvasott könyvből csak egy olvasást+értékelést teljesítesz, vagy egyet se, akkor a legközelebbi könyvklubban (ha lesz), nem szavazhatsz, viszont ugyanúgy beléphetsz ismét a klubba, szívesen látunk a következő fordulóra is. Ha itt már sikerül megfelelő számú könyvértékelést írnod, legközelebb megint szavazhatsz majd.

Ha annyira szenvedsz a könyvtől, hogy nem akarod tovább olvasni, az nem probléma, ez esetben is írj róla értékelést, amiben kifejted, hogy miért nem tetszett, ezt is el fogom fogadni.

Ha már olvastad korábban a könyvet és van róla olyan bejegyzésed, ami 6 hónapnál nem régebbi, akkor nem kell újra olvasnod, elég ha elküldöd ennek a bejegyzésednek a linkjét. Példa: ha májusban olvassuk a könyvet, akkor az előző év november elsején közzétett blogbejegyzést elfogadom, de az október 31-eit nem. Ha 6 hónapnál régebbi a bejegyzésed, vagy nincs is, akkor új bejegyzést kell írnod róla, és ehhez erősen ajánlott a könyv újraolvasása. Ha nem olvasod újra az egész könyvet, akkor is legalább lapozd át, olvasgass bele, hogy felfrissítsd az emlézeted és meg tudd írni az értékelést! Nem szeretnék többé olyan válaszokat kapni a kérdőívben, hogy "erre nem emlékszem, már rég olvastam a könyvet", hiszen így a lényege veszik el a dolognak, mert nem tudjuk átbeszélni a fontos gondolatokat, ráadásul ez a többi könyvklubtag számára is demotiváló lehet. Kérem ezzel kapcsolatban a megértéseteket!

Ellenőrizni persze semmit nem tudok, és nem is áll szándékomban. Mindenkinek a saját belátására és lelkiismeretére bízom, hogy betartsa a szabályokat.

A három kötelező könyv kiválasztását szavazásra bocsátom. Tíz könyv közül választhattok, ezekből többre is szavazhattok, de javaslom, hogy ötnél többet ne jelöljetek meg. Csak olyan könyvekre szavazhattok, amiket korábban még nem olvastatok, hiszen az a cél, hogy új könyveket ismerjünk meg! A 400 oldalnál hosszabb könyvekhez figyelmeztetésként kiírtam az oldaszámot. Hosszabb könyvekre értelemszerűen csak akkor szavazz, ha tudod vállalni, hogy egy hónap alatt kiolvasod a könyvet! Szavazni 2017. április 30-án éjfélig lehet a SZAVAZÁS nevű űrlap kitöltésével (lásd lent), és 2017. május elsején hirdetem ki a kiválasztott 3 könyvet és olvasási sorrendjüket. Csak azoknak veszem figyelembe a szavazatait, akik jelentkeznek a könyvklubba, ezért fontos, hogy a szavazáshoz és a jelentkezéshez is ugyanazt a nevet add meg! A szabályok értelmében nem fogadom el a szavazatát azoknak sem, akik részt vettek a 6. Mini-könyvklubban, de az első három hónapban nem teljesítettek legalább két olvasást a hozzá tartozó könyvértékeléssel együtt.  

A három közösen olvasott könyv közül legalább egy biztosan magyar írótól fog származni. Ez úgy valósul meg, hogy ha a három legtöbb szavazatot kapott könyvből egy se magyar szerző tollából ered, akkor az első két legtöbb szavazatú regény mellett a harmadik regény az a magyar könyv lesz, amelyik a magyarok közül a legtöbb szavazatot kapta. (Példa: 10, 9 és 8 pontot kapott három külföldi regény, a magyar könyvek pedig csak 3, 2, és 1-et. Ekkor a három kiválasztott könyv a 10-es, a 9-es és a 3-as pontszámú lesz.) Természetesen akár több magyar könyv is bekerülhet a választottak közé, hogyha a pontszámok alapján az első három helyezésből kettőt vagy hármat is megszereznek.

Jelentkezni itt a bejegyzés alján található JELENTKEZÉS nevű űrlapon lehet, egészen az első könyv értékelésének határidejéig, azaz május 31. éjfélig. Csak e-mail cím megadásával lehet jelentkezni, és csak azoknak fogadom el a jelentkezését (és szavazatát), akik a könyvklub levelezőlistájára szóló meghívót elfogadják (azaz feliratkoznak a levelezőlistára)! Ezért mindenképpen olyan e-mail címet adj meg, amit rendszeresen ellenőrzöl! A levelezőlistán fogok minden újdonságot kihirdetni. Senkinek nem fogom elárasztani a postafiókját levelekkel, és természetesen az e-mail címeket sem adom tovább senkinek! Egyedül a többi könyvklubtag fogja látni azokat.

Ha tehát jelentkezni ÉS szavazni is szeretnél, akkor mindkét űrlapot ki kell töltened! Az érvényes szavazáshoz legkésőbb április 30-án fel kell iratkozz a levelezőlistára, hiszen aznap éjfélkor lezárom a szavazást, és másnap már eredményt hirdetek. Május 1-től már csak jelentkezésre lesz lehetőség, viszont akkor már ismert lesz a három közösen olvasandó könyv.

Ha valamilyen oknál fogva nem tudsz jelentkezni, szavazni, vagy a levelezőlistával van gondod, kérlek írj a minikonyvklub (kukac) gmail.com e-mail címemre!

Lássuk tehát a könyveket, amikre szavazni lehet! Ha a képre, vagy a címre klikkeltek, a moly-os adatlapra visz az oldal.

https://moly.hu/konyvek/gaura-agnes-vampirok-muzsaja
Megj.: 468 oldal
https://moly.hu/konyvek/v-e-schwab-egy-sotetebb-magia
Megj.: 446 oldal
https://moly.hu/konyvek/helena-silence-enigma
https://moly.hu/konyvek/szelesi-sandor-csillagfenyszovok
https://moly.hu/konyvek/lev-grossman-a-varazslok
Megj.: 442 oldal
https://moly.hu/konyvek/stephen-king-a-setet-torony-a-harcos
https://moly.hu/konyvek/robert-jackson-bennett-lepcsok-varosa
Megj.: 446 oldal
https://moly.hu/konyvek/naomi-novik-rengeteg
Megj.: 488 oldal
https://moly.hu/konyvek/garth-nix-sabriel
https://moly.hu/konyvek/ferrett-steinmetz-flex

Remélem, néhányan kedvet kaptatok a közös olvasáshoz! A felhívásom hírét megköszönöm, ha tovább adjátok (a fenti nagy logót nyugodtan vigyétek). Bármilyen kérdés vagy megjegyzés esetén írjatok a bejegyzés végére hozzászólást (csak az egyes könyvek melletti / elleni kampányolást ne itt folytassátok)! Várom a jelentkezőket! :)



Kövess Bloglovin-on

2017. március 16., csütörtök

Kösz, hogy...

https://moly.hu/konyvek/tommy-wallach-kosz-hogyEgy fiú felnőtté válásának jól megírt története.

A történetből: Parker szokásos portyájára készül egy előkelő szállodában, és sikerül is megütnie a főnyereményt, amikor egy halom pénzt emel el egy vele egykorú, ezüsthajú lány táskájából. Csakhogy ottfelejti a naplóját, és mikor visszanéz, a lány már nagyban olvassa a beleírt történetet, melyet saját maga ihletett. Egyezséget kötnek, melynek hatására Parker, aki már évek óta nem szólalt meg, és nem barátkozott senkivel, kilép a megszokásaiból, és megpróbálja meggyőzni a lányt arról, hogy érdemes élnie.

Értékelésem: Érdekes történet volt, már az elején megragadta a figyelmem, és végig fenn is tartotta az érdeklődésemet. Ezt az utóbbi időben igen kevés könyv érte csak el nálam. Azt hiszem, leginkább a szöveg stílusa ragadott meg, Zelda (a lány) személye, és Parker kitalált történetei, amik érdekes színfoltot vittek a történetbe. Maga Parker nem tűnt számomra különösebben érdekesnek.

Bevallom, előítélettel vágtam neki a regénynek, mert a fülszöveg, és a borítón lévő felirat alapján azt hittem, hogy egy nyugdíjas nénibe fog beleszeretni a srác, és ezt elég bizarrnak tartottam. Szerencsére nem erről volt szó.

Már a történet elején kiderül, hogy Zelda arra készül, hogy leugorjon a Golden Gate hídról. Rögtön azt gondoltam: "jaj, már megint egy olyan könyv, amiben az egyik fontos szereplő öngyilkos akar lenni?" De valójában ez a regény tetszett leginkább az utóbbi időben olvasott, hasonló témájúak közül. Nem azért mert olyan gondolatok lettek volna benne, amit még senki korábban nem fogalmazott meg, hanem azért, mert olyan jól adagolta a történéseket, Parker belső monológjait és kitalált történeteit az író, hogy egyszerűen nem eresztett el a regény. Nem nevezném kifejezetten pörgős cselekményűnek, vagy nagyon izgalmasnak, vagy rendkívül mélyenszántónak, de még hihetetlenül jó stílusúnak sem, mégis minden szempontból hozta az elvárásokat, és olyan jól vegyítette a különböző elemeket, hogy összességében mégis kiemelkedik az átlagból. Nekem tetszett.

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Napos oldal
Szólít a szörny
The Raven Boys - A hollófiúk

Kövess Bloglovin-on

2017. március 11., szombat

Tommy Wallach és regényei

Tommy Wallach. Kép forrása: Goodreads
A Mini-könyvklub 6 ehavi olvasmánya a Kösz, hogy... Tommy Wallachtól. Az ő regényeiről, és a sokszínűségéről lesz szó ebben a bejegyzésében. Figyelem! A Kösz, hogy... regényről szóló bekezdések némileg spoileresek lehetnek (ki hogy ítéli meg), ezért ezeket csak saját felelősségre olvassátok! Szürke betűket használok ennél a résznél, így könnyen át tudja ugrani, aki akarja.

Tommy Wallach 34 éves amerikai regény-, forgatókönyvíró és zenész. Eddig csupán két regénye jelent meg, ám korábban hat másikat is írt, melyek nem kerültek nyomtatásba. Ezek Wallach szerint "szörnyűek". Több művészi ágban is kipróbálta már magát. Már gyerekként zongorázni tanult, későbbi iskolás éveiben pedig egy profi musical színtársulat tagja volt. Az egyetemen forgatókönyvírást tanult, az indie rock zene és a regények írását autodidakta módon sajátította el. Mindhárom területen próbált befutni, de csupán kevés sikerrel.

Tommy Wallach első regényének borítója
Az áttörést első regénye hozta, a We All Looked Up*, ami bestseller lett, és 25 héten keresztül fenn is maradt a New York Times listáján. A történet négy tizenéves belső változásáról szól, melyet egy a Föld felé tartó kisbolygó veszélye vált ki. Hosszútávú terveiknek lőttek, két hónapjuk maradt hátra, hogy igazán éljenek. A regény sikere új lehetőségeket nyitott meg Wallach előtt.

A könyv kiegészítéseként azonos címmel egy zenei albumot is készített, ami egy héttel a regény megjelenése előtt vált elérhetővé az iTunes oldalán. Az album első dala, A Natural Disaster (magyarul: Egy természeti katasztrófa) két kattintással ingyen meghallgatható hivatalos honlapján is (katt ide). A daloknak kb. a harmadát írta kifejezetten a regényhez, azután, hogy elkészült a könyv írásával. Egy másik harmadát még korábban komponálta, de a regény első vázlatának megírása után beleszőtte a történetbe is őket. Az album többi dalát még ennél is korábban írta, ezeknek szigorúan véve semmi közük nincs a regényhez, mégis úgy érezte, hogy jól illik a többi dal közé.

Könyvei közül magyar kiadásban még csak a második regénye jelent meg Kösz, hogy... címmel (Thanks for the Trouble). Ez a történet a 17 éves Parkerről szól, és egy hasonló korúnak tűnő, ezüst hajú lányról, aki azt állítja magáról, hogy majd' 250 éves. Parker már évek óta nem szólt senkihez, barátai sincsenek, ám ezt a lányt annyira figyelemre méltónak találja, hogy a tőle lopott pénzt is visszaadja neki.

A svéd vámpírtörténet ihlette a Kösz, hogy... című regényt.
(A 2008-as film plakátjának részlete.)
A történetet John Ajvide Lindqvist svéd író 2004-ben megjelent Hívj be! című regénye, és az az alapján négy évvel később készült svéd film, majd annak 2010-es amerikai újrafeldolgozása ihlették (mindkét film címe: Engedj be!). Ezek tulajdonképpen egy vámpírtörténetet mesélnek el. Wallach mindkét filmváltozatát nagyon szerette ennek a romantikus horrornak. A két főszereplő még csak 11-12 év körüliek, de a lány vámpír, így ő valójában már nagyon idős. Leginkább a kapcsolatukat szerette a filmben, ahogy egymásra találnak, és a halhatatlanság kérdését. Ezeket az elemeket emelte át saját regényébe is.

A regény írása nem ment simán, háromszor kezdte elölről az egészet. Az egyik változat nagyon kalandosra sikerült, az egész világot beutazták a szereplők, de Wallach és a szerkesztője is érezte, hogy ez így nem fog működni. Amikor harmadjára fogott hozzá a regény írásához, akkortájt látta a Mielőtt felkel a Nap című filmet, ami arra inspirálta, hogy kisebb léptékben gondolkodjon, ezért végül a regény csak egy rövidebb időszakot mutat be, és a nagy utazások helyett főként csak beszélgetnek, ismerkednek egymással a szereplők.

Új regényének külföldi megjelenése október 3-án várható.
Wallach a regényíráshoz mindig egy kávézóba tér be, azonban a hangszórókból szóló zene miatt nem tud koncentrálni, így füldugót is visz magával. Így dolgozik napi 24 órát, ennél többet azonban nem ír, mert hamar kiég tőle.

Harmadik regénye, a Strange Fire egy trilógia kezdőkötete lesz, és idén ősszel jelenik meg külföldön. Nagyon érdekesnek ígérkezik a könyv, és azoknak ajánlják, akiknek tetszett Az emlékek őre és a Szikraváros (az előbbi egy korábbi Mini-könyvklubos olvasmányunk volt, és mi nagyon szerettük). Én már a borítótól is eldobom az agyam, annyira látványos (baloldalt látható), de a történet is rendkívül ígéretes. Íme egy rövid összefoglaló az angol nyelvű fülszöveg alapján.

Úgy tartják, hogy az emberek első generációja túlságosan mohó volt, kiéhezett a tudásra, hatalomra és gazdagságra. Ez okozta vesztüket: az Úr saját lányát küldte közéjük, hogy tüzet és pusztítást hozzon a világra. A kevés túlélő új civilizációt hozott létre, melyet arra a hitre alapítottak, hogy a régmúlt hibáit soha nem szabad megismételni. Két fiútestvér, Clive és Clover ezt az evangéliumot terjesztették egész eddigi életükben. Ám amikor felfedeznek egy közösséget, ami istenkáromló módon újra fel akarja éleszteni a múlt technológiáját, olyan eseménysorozat indul meg, mely egymás ellenségévé teszi a két várost... és a két testvért is.

Végezetül álljon itt egy vidám dal, amit teljes egészében Wallach ad elő. Szerintem nagyon mókás. :)


Wallach további videóit ide kattintva tudjátok megnézni.


A bejegyzés megírásához az alábbi oldalak szolgáltak forrásként:
Az író hivatalos honlapja, Goodreads, Kirkus interjú, Mostly YA Lit interjú, Writer's Bone rádióinterjú

*Update (2017. március 13.): A Gabo kiadótól azt a nemhivatalos információt kaptam, hogy várhatóan idén áprilisban megjelentetik a We All Looked Up című nagysikerű regényét is Tommy Wallach-nak! Az új regény (Strange Fire) magyar nyelvű megjelenéséről még nincs hír, viszont valószínűleg attól függ majd, hogy a We All Looked Up mennyire sikeres itthon.

Kövess Bloglovin-on

2017. március 9., csütörtök

A Mini-könyvklub interjúja Zakály Viktóriával

A Mini-könyvklub 6 februári olvasmánya a Szívritmuszavar című romantikus regény volt Zakály Viktóriától. A könyv kapcsán már korábban írtam néhány érdekességet, ezeket ide kattintva olvashatjátok el. Most a könyvklubosokkal gyűjtöttük össze a felmerült kérdéseinket, és Viki volt olyan kedves, hogy megválaszolta őket. Lássuk hát az interjút!

Zakály Viktória
Mini-könyvklub: Nem titok, hogy a Szívritmuszavar című regényed tulajdonképpen a saját élményeidet meséli el, egy kitalált kerettörténettel kiegészítve. Könnyebb volt a saját életed ihlette történetet megírni, mint egy kitaláltat, vagy éppen hogy nehezebb, mert ez egyfajta kitárulkozás?

Viki: Amikor írtam a történetet, akkor ezen nem járt a fejem. Egyszerűen csak le akartam írni, hogy megértsem, feldolgozzam és megörökítsem azt, ami velem történt. Hogy megjelenik nyomtatásban, az jóval később jött csak. Így utólag azt mondom, hogy nem, nem könnyebb egy megtörtént eseménysort leírni, ha csak az nem egy memoár történetesen, mivel egy regénynek vannak bizonyos szabályai, sajátosságai, amelyek így csorbát szenvednek. Ezért is lettek kiegészítve egy kerettörténettel a csöngei tábori események.

Ami a kitárulkozást illeti, az sokkal később, a regény megjelenése után tudatosult bennem, amikor kérdeztek vagy éppen tanácsot adtak az akkori élethelyzetemre vonatkozóan. Akkor értettem meg, hogy én most nem csak megnyíltam, de gyakorlatilag az életem egy szeletét nyújtottam át az olvasóknak kis tányéron.

Nem bántad esetleg meg utólag, hogy egy ennyire intim történetet meséltél el magadról, amit most már bárki bármikor elolvashat?

Nem, nem bántam meg. Én alapvetően egy nagyon őszinte embernek tartom magam, aki, ha kérdezik, mindig elmondja, mi történt és az őt hogyan érintette kertelés nélkül. Viszont inkább magába zárkózó típus voltam a regény írásakor, így sokat segített az olvasókkal való közvetett vagy közvetlen kommunikáció abban, hogy nyissak a világra és meséljek arról, ami velem akkor történt.
A legkönnyebb dolog az életben szeretni valakit.
A legnehezebb része találni valakit, aki viszontszeret.
Forrás: Instagram (Imgrum)

Volt valami titkos célod a könyv kiadásával?
(...és nem a könyv sikerére gondolunk...)


Gondolom, arra, hogy a fiú szívét visszahódítsam, ugye? :) Nem, ilyen célom nem volt. Az talán már inkább, hogy megértse, mit éltem én át akkor, mit éreztem, hogy tudja, nekem ez az öt nap akkor mindennél többet jelentett, az egész világot. Szerettem volna, hogy elolvassa és szeresse, amit írtam és ez így is történt. Ennél több és titkosabb célom nem volt.

A regény jelentős részét úgy fogalmaztad, hogy közvetlenül a fiúnak szól egyes szám második személyben. Honnan jött ehhez az ötlet, mi miatt írtad ebben a szokatlan formában?

Ahogy a regényben is lehet olvasni, sokat leveleztünk, igaz, mi nem papíron és tintával, mint a régi szerelmesek, hanem e-mailben, ahogy azt a kor adta. :) De egy idő után már mindent, amit átéltem, és ami megfogalmazódott bennem a közösen átéltek miatt, azt neki címeztem. Ahogy igazából az egész történet neki köszönhető, úgy talán az is, hogy leírtam és megjelent a regény, hiszen egyfajta gyógyulási folyamatnak is szántam magamnak. Egy szerelemből, ami csak az én fejemben létezett.

Mi az oka annak, hogy az első regényben sem az elbeszélő lánynak, sem a szerelmének nem hangzik el a neve?

Az eredeti kéziratban természetesen benne szerepelt a nevünk, de a regény megjelentetésekor, nem akartam leírni a saját nevünket, az túl konkrét lett volna, de álnevet sem szerettem volna használni, hiszen annyira távolinak éreztem magunktól, hogy idegen megszólítást használjak. Inkább maradtam a kikerülésnél, illetve hogy csak szerelmemnek, kedvesemnek szólítják egymást, ahogy a valóságban is így van ez a szerelmesekkel, ritkán mondjuk ki egymás keresztnevét, maximum, ha nagyon mérgesek vagyunk rá. :) És persze az sem volt utolsó szempont, hogy így sokkal rejtélyesebb lett a két főszereplő.

Forrás: pixabay
Több interjúban megemlítetted, hogy nagyon mélyek voltak az érzéseid, amiket a regényben is átadtál az olvasóknak. A mai napig hasonló módon érzel, ha "Ádámra" gondolsz, vagy az új szerelem elfeledtette ezeket az érzéseket?

Talán Szerb Antal mondja az Utas és holdvilágban, hogy az ember nem felejti el soha az első szerelmét és mindig ugyanazt a szellőt fogja érezni, amikor meglátja őt, mint amelyik azon a napon fújt, amikor megszerette. Csodálatos szerelem volt, amit akkor átélhettem, mindenkinek kívánom, hogy legalább egyszer legyen ilyen az életében, de az is igaz, hogy ekkora láng nem tudott volna sokáig égni, mert akkor mindent megperzselt volna körülöttünk. A tartósabb lángok híve vagyok, vagy még inkább a parázsé, ami soha nem alszik ki.

Az eddig írt könyveid realista romantikus regények. Tervezed-e, hogy a jövőben más műfajban vagy témában is kipróbáld az írástudományod? Melyik lenne az a műfaj, amiben szívesen alkotnál?

Mivel kisbabát várok jelenleg, talán a mesekönyvek világa lenne az, ahol otthon érezném magam, de ki tudja, nem biztos, hogy ha belefognék másba, akkor az jól is sülne el. Azt hiszem, maradok a stílusomnál némi kikacsintással...

Milyen regényeket olvasol szívesen a szabadidődben?

Az olvasási szokásomra bátran lehet mondani, hogy mindenevő, mivel szeretem a klasszikusokat, a legújabb bestsellereket a szórakoztató irodalom palettájáról, de az életrajzi könyvek és az életmóddal kapcsolatos témák is érdekelnek. Sosem olvasok egyszerre két könyvet és nem is értem az olyan embereket, akik képesek erre. Én, ha leülök egy könyvvel, nem nagyon tudok addig felkelni, amíg a végére nem értem, persze, ha tetszik az adott példány, ha viszont nem tetszik, azt már az első húsz oldal után becsukom és nem is nyitom ki többet. Utóbbiból szerencsére csak nagyon kevés van.

Forrás: Pinterest (playbuzz)
Ki szoktál-e néha mozdulni a komfortzónádból olvasás terén, és ha igen, akkor melyik könyv volt legutóbb, ami miatt letértél a megszokott útról?

Ritkán mozdulok ki a rossz tapasztalataim alapján és általában ajánlásra teszem ezt, de a legtöbbször nem is tudnak nekem olyan könyvet ajánlani, ami tetszene és még ne olvastam volna. Van egy elég határozott szokásom, ami a könyv választást illeti és bár széles a műfajréteg, ami között keresgélek, van néhány téma vagy minőség, ami egyszerűen nem köt le. Nagyon sokat és sokfélét olvasok, de válogatós is vagyok, úgyhogy nehéz nekem könyvet venni ajándékba, mert néha még én is nehezen tudom eldönteni, mit olvasnék legközelebb szívesen.


Köszönjük szépen a válaszokat, sok sikert kívánunk a további regényeidhez, és sok anyai örömöt a születendő kisbabához!

Kövess Bloglovin-on

2017. március 3., péntek

Starflight

https://moly.hu/konyvek/melissa-landers-starflightCselekménydús, pörgős, kalandos űropera szerethető karakterekkel.

A történetből: Solara állásajánlatot kap a Galaxis peremén, ezért oda szeretne utazni. Pénze azonban nincs az útra, ezért kénytelen elvállalni, hogy valaki szolgálója legyen az utazás alatt. Csakhogy a kézfején lévő tetoválás, amit igyekszik mindig elrejteni, mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy büntetett előéletű, ezért senki nem fogadja szolgálatába. Az utolsó pillanatban befut azonban egy régi iskolatársa, a kiváltságos életű Doran, aki mindig igyekezett kellemetlen helyzetbe hozni és megalázni Solarát. Felfogadja szolgálójának a több hónapos útra, és igyekszik pokollá tenni minden percét, egészen addig, amíg ő is tudomást nem szerez Solara bűnös múltjáról. Ekkor egy hirtelen döntés hatására felcserélődnek a szerepek...

Értékelésem: Rám fért már egy jó olvasásélmény, és ezt a Starflight-tól szerencsére meg is kaptam. Cselekménydús, pörgős, kalandos történet szerethető karakterekkel. Solarát szinte azonnal megkedveltem, Doranhez kellett némi idő, és a későbbi szereplők is nagyon szerethetőek voltak. Igazi űroperát kapunk, javarészt űrhajón utazunk, néha megérkezünk egy-egy bolygóra. Ennek ellenére az volt az érzésem, hogy akár a Földön is játszódhatott volna végig a történet, ha az űrhajókat lecseréljük sima hajóra, a bolygókat pedig távoli, egymástól nagyon különböző országokra. Ez végülis nem baj, mert így sokkal könnyebb azonosulni a történettel, de azért nem bántam volna, ha kicsivel több olyan elem került volna a regénybe, amitől indokolttá válik az űrutazás.

Nagyon tetszett, hogy a szereplők egytől egyig kiemelkedőek voltak valamilyen mesterségben, vagy képességben, és senki nem csodálkozott azon, amikor megtudta Solaráról, hogy ért a különféle mechanikai szerkezetek javításához. Ez számomra egy pozitív jövőkép, hogy mindenkinek van egy szakmája, mestersége, amit fiatalon kitanult. :) Azt is élvezettel olvastam, hogy milyen jól összedolgoztak a szereplők, és milyen természetes volt számukra, hogy a különböző képességeiket kihasználva, összehangolt csapatmunkában oldják meg a nehézségeket.

A regényt nagyon ajánlom, igazán izgalmas olvasmány, nagyon sokféle veszély leselkedik a főszereplőkre, és amint elmenekülnek az egyik elől, rögtön belekeverednek a következőbe. A kétrészes történetnek ez csupán az első fele, de nagyon jó lezárást kapott, nyugvópontra ért a történet és nem hagy különösebb űrt az emberben. Persze lehet érezni, hogy ez nem egy végső állomás a szereplők számára, mégis megpihenhet itt az olvasó.

Értékelésem: 4,5 / 5

A könyvsorozat részei:
 Starflight 1: Starflight
 Starflight 2: Starfall

További könyvek az írótól: Alienated trilógia

Hasonló könyvek:
Alienated
Across the Universe - Túl a végtelenen
Napnak fénye

Kövess Bloglovin-on

2017. február 19., vasárnap

Zakály Viktória és regényei

Zakály Viktória legújabb könyvével, az Egyszereggyel.
Forrás: Instagram
Zakály Viktória a Szívritmuszavar című könyvével robbant be a hazai könyves világba, és azóta két újabb könyve is megjelent, melyek szintén nagyon népszerűek az olvasók körében. A Mini-könyvklub is az ő első regényét választotta ki közös olvasásra, ezért most erről, és az írónő legújabb regényéről hoztam néhány érdekességet.

Zakály Viktória három regénye körül az első kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz, hiszen a Szívritmuszavar folytatása a Hanna örök című regény. A történet önéletrajzi ihletésű, mégpedig olyan szinten, hogy az első kötet eseményei szinte teljes egészében megtörténtek. Azután került papírra a történet, hogy Viktória egyik barátnője megkérdezte tőle, mi változtatta őt meg ennyire. Válasz helyett kiírta magából a történetét, és végül a barátnője tanácsára egy kerettörténettel egészítette ki és elküldte néhány kiadóhoz.

A történet egy magyar szakos végzős lányról szól, aki az évfolyamtársaival a diplomaosztó előtt elutazik Csöngére egy egyhetes irodalmi táborba. Ekkor ismeri meg közelebbről "a fiút", Ádámot, (akinek a neve csak a második kötetben derül ki, és) akibe teljesen belehabarodik és erős vonzalmat érez iránta. Mivel azonban mindketten már párkapcsolatban élnek, ezért most nehéz döntés előtt állnak.

A valóságban a történet férfi szereplője azóta is azzal a nővel él, akivel a csöngei tábor idején is egy párt alkottak. Olvasta Viktória regényeit, de már nem tartják a kapcsolatot, mindketten a saját életüket élik. Viktória is megtalálta saját boldogságát, jelenleg első gyermekével várandós, férjével tavaszra várják a baba megszületését.

Érdekesség a regény kapcsán, hogy eredetileg az egyik fejezetet a férfi szemszögéből mutatta be, de végül a szerkesztő tanácsára átírta, hogy egységes maradjon a történet. (Ha érdekel az eredeti változat, elolvashatod az írónő blogján.) Nemcsak ez változott a történetben, hanem a lezárása is, hiszen eredetileg nyitott kérdésként maradt a végkifejlet, az olvasónak magának kellett eldöntenie, hogyan értelmezze. (Ezt itt olvashatod el.)

Első regényének folytatása, a Hanna örök már csak kevés valós eseményt ír le, a nagyrésze fikció. Legújabb regénye, az Egyszeregy pedig teljes egészében kitaláció.

Az Egyszeregy főszereplője, Liza egy olyan férfiba szeret bele, akit minden nő megkaphat egy éjszakára, és aki minden vágyukat teljesíti. Liza teljesen a rabjává válik a férfinak, Gábrielnek, pedig tudja, hogy többé nem találkozhatnak.

A történet alapötlete félálomban pattant ki az írónő fejéből, akkor még pornószínésznek, vagy dzsigolónak szánta a férfi főszereplőt, de addig formálta elképzelését, míg végül a regénybeli Gábriel alakja teljesen ki nem rajzolódott. Ezt a történetet is kétrészesre tervezi (Gábriel-duológia), és már dolgozik is a folytatáson.


A bejegyzés megírásához az alábbi blog és interjú szolgált forrásként:
 Zakály Viktória írói blogja, Insomnia könyvek interjú

Kövess Bloglovin-on

2017. február 14., kedd

Szívritmuszavar

https://moly.hu/konyvek/zakaly-viktoria-szivritmuszavarSzenvedés, érzelmektől csöpögés, tiltott szerelem és újabb adag szenvedés. Ezekből áll össze a Szívritmuszavar.

A történetből: Egy magyar szakos végzős lány és csoporttársai a diplomaosztó előtt egy hetet töltenek közösen Csöngén. A lány és a fiú egymásban rokonlélekre találnak, de életüket máshoz kötötték már. A Csöngén töltött rövid idő sorsfordító számukra, életük már nem folyhat tovább ugyanabban a mederben, mint azelőtt. De vajon hogyan élnek tovább ezután?

Értékelésem: Nem tetszett a könyv, mégis sokszor váltott ki belőlem különféle érzelmeket. Sokszor csak megvetést éreztem a történet és a főszereplője iránt, és többször is volt, hogy szégyelltem, hogy ezt olvasom a buszon vagy a villamoson, és arra gondoltam, csak bele ne olvasson más, mert tök kínos szövegek vannak benne, és a végén még valaki azt hiszi, hogy tetszik ez nekem. Mintha bármit is számítana, hogy mit gondolnak mások, mégis zavart a dolog. Azt hiszem, nagyon frusztrált voltam ettől a regénytől. De néha azért egy-egy rövid időre megérintett, no nem a történet, hanem egy-egy gondolat, vagy gondolatfoszlány a szövegben.

Az értékelésem további részében kisebb spoilerek előfordulhatnak, ezért ennek tudatában olvasd tovább a bejegyzésemet!

A regénynek különösen az első felével szenvedtem, és ennek több oka is volt. Az egyik rögtön maga a történet, ami nagyon nehezen indul be, és amikor be is indul, belőlem csak undort vált ki. Két fiatal felnőtt, akik kapcsolatban élnek valakivel, hirtelen egymásba habarodnak, és nem tisztességesen játszák le a meccset. De közben saját magukat állítják be áldozatként. Ezzel rögtön el is értünk ahhoz, hogy miért vetem meg ennyire a főszereplőt. A gondolkodásmódja ennél messzebb nem is állhatna az enyémtől. Nem tudtam átérezni egy percig sem a szerelmét, sem a szenvedését, nem tudtam azonosulni vele, egyáltalán nem tudtam beleképzelni magam a helyzetébe. Az, hogy már azt sem veszi észre, ha hazudik a párjának, mindent elmond róla. Nagyon lesújtó a véleményem az ilyen emberekről, és nem tudom a főszereplőt cseppet sem szánni, mert ő okozza a saját szenvedését és másokét is. De mindeközben úgy képzeli, hogy ő az univerzum áldozata. Nem tudtam azonosulni a szereplők motivációival, számomra mondvacsinált ürügyeknek tűntek az érveléseik (már amikor egyáltalán érveltek) arra, hogy miért nehezítik meg a saját életüket és másokét is. Ha őszinték lettek volna a szereplők, rengeteg fájdalomtól kíméltek volna meg mindenkit, de ők inkább dagonyáztak a saját hazugságaikban és azok következményeiben.

A másik ami nagyon nem tetszett, az a szöveg stílusa. Eszméletlen hosszú mondatok, ráadásul mind elbeszélő, alig akad egy-két párbeszéd a teljes regényben (és akkor is szűkszavúak). Nagyon fárasztó olvasni, és különösen zavaró volt számomra, hogy mindent egyes szám második személybe helyezett, mintha a pasinak mondaná, és ehhez rengeteg helyen belefűzött megjegyzéseket, kérdéseket is. Nem szerettem azt sem, hogy olyan sokszor előreutalt későbbi eseményekre. Minek olvassam el, ha már előre tudom, hogy mi fog történni? Ráadásul általában émelyítően csöpögött az egész a romantikus maszlagtól. Én ennyi gejl szöveget még nem olvastam életemben egyszerre. Valószínűleg még inkább zavart a dolog amiatt, hogy megvetettem a főszereplőt amiért tilosban járt, így nem voltam kíváncsi az ömlengésére.

Aztán a történet második felében egészen meglepett a könyv. Hirtelen mintha beindultak volna az érdekesebb események, és bár továbbra sem szerettem a szereplőket, mégis érdekessé vált számomra a sorsuk. Kiléptek az addigi beszűkült és túlságosan felnagyított, rövid időszakból, és ez nagyon jót tett a történetnek. Máris tartott valahová, elkezdett érdekelni, hogy hogyan alakul a további életük. Ráadásul egy-egy elmélkedős gondolatban néha megláttam valamit, ami számomra is jelentéssel bírt. Egy-egy emlékfoszlányt, ami beugrott olvasás közben, vagy egy mélyebb gondolatot, amivel úgy-ahogy én is tudtam azonosulni.

Erős spoiler: a végén nem lepődtem volna meg, ha leveti magát a csaj a hídról és magára hagyja szenvedni a férfit. Teljesen belefér a jellemébe, hogy így bosszulja meg a vélt sérelmeit, amiért a férfi régen elutasította és magára hagyta. De végül csodával határos módon ott terem mögötte a pasi, hogy időben közbelépjen, és egy közös jövő reményét csillantja meg. Olyannyira megmagyarázatlan happy end ez a befejezés, hogy már azon töprengek, nem csak a nő képzelte-e. Talán tényleg belevetette magát a folyóba.

Nagyon nem értek egyet azzal, hogy a moly.hu-n ez a könyv az ifjúsági regények közé van sorolva. Én biztos, hogy nem adnám 18 év alattiak kezébe. Rettentő rossz példát állít ugyanis eléjük, hiszen egyrészt azt mutatja, hogy az egyetemi évek alatt lehetsz felelőtlen, meggondolatlan, a szabadság azt jelenti, hogy hazudhatsz a párodnak és ha úgy tartja kedved, akár meg is csalhatod. És mindeközben a szerelem nevében kikiálthatod magad áldozatnak, és sajnáltathatod magad, amiért a sors rosszul bánt veled. Nem gondolom, hogy ezt a fajta életszemléletet és gondolkodásmódot kellene átadni nekik, ezért én nem nevezném ezt ifjúsági regénynek.

Értékelésem: 1,5 / 5

Hasonló könyvek:
The Opportunist - Kihasznált alkalom
Szerelmünk lapjai

Kövess Bloglovin-on