Betekintés a második világháborúba gyerekszemmel. Nagyon szerettem ezt a könyvet!
A történetből: Lieselt és öccsét anyjuk Molchingba viszi, hogy nevelőszülőkhöz adja a gyerekeket. A vonaton azonban öccse váratlanul meghal, így Liesel végül egyedül érkezik új szüleihez. Folyamatos rémálmok gyötrik öccse miatt, de nevelőapja, Hans mindent megtesz, hogy könnyebbé tegye Liesel helyzetét. Az iskolában nagyon nehéz beilleszkednie, mivel 9 éves létére se tud még olvasni, ám a szomszéd fiúval, Rudyval így is hamar barátságot köt. Az olvasás és írás elsajátításában végül nevelőapja, és a Liesel által ellopott könyv segíti. A családhoz váratlanul betoppan egy fiatal férfi, aki Hans segítségét kéri, de csak veszélyt jelent mindannyiukra. Hansot azonban köti az ígérete és a felelősségérzete...
Értékelésem: A könyvről eredetileg csak annyit tudtam, hogy nagyon híres, a náci Németországban játszódik, és hogy a főszereplő lány könyveket lopkod. Most, hogy elolvastam a regényt, már azt is tudom, hogy ez egy nagyon jó könyv! Nagyon tetszett a narráció (micsoda ötlet a narrátor szerepére a Halál!); nagyon tetszett az elmesélés stílusa, a szép szóképek, amiket használt; a szereplőket egytől egyig a szívembe zártam (kedvencem Hans); és imádtam a történetet is. Annyira hihető, annyira emberi volt az egész, hogy akár így ahogy volt, az egész meg is történhetett volna. És biztos vagyok benne, hogy voltak, akik meg is élték ugyanezeket a helyzeteket.
Magamtól nem hiszem, hogy valaha elolvastam volna ezt a könyvet, ezért most magyon örülök neki, hogy a Mini-könyvklubtagok ezt választották meg a történelmi regények közül. Kár lett volna kihagyni.
Leginkább talán a szereplők hagytak bennem mély nyomot, nagyon jól sikerült ábrázolnia őket az írónak. Mindenki nagyon szerethető volt a hibáival együtt is (vagy talán épp a gyengeségeik miatt). Rudy imádnivaló, nagyon szerettem, ahogy eltökélten mondogatta, hogy Liesel egyszer úgyis meg fogja csókolni. Hansot az elejétől kezdve imádtam, benne volt szerintem a legtöbb szeretet, különösen akkor, amikor önmagával harcolva úgy döntött, most lekever Lieselnek egy pofont. Annak a pofonnak el kellett csattannia. Azt a jelenetet is szerettem, amikor Rudyval "elbeszélgetett" az apja a politikáról. :)
Valójában a történet első felében nem sok esemény zajlik, inkább csak Liesel életébe, felnevelkedésébe nyerünk betekintést, mégsem volt egyáltalán unalmas ez a rész. A karakterek megtöltötték élettel. A gyerekkori gyümölcslopások arra emlékeztettek, amiket szüleimtől és az ő korosztályuktól is hallottam, és el tudtam képzelni, hogy ők is hasonlóan verődhettek bandába egy-egy akcióhoz. Az igazi feszültség azonban – számomra – akkor jelent meg a történetben, amikor betoppant Lieselék életébe az idegen. Innentől kezdve folyamatosan gyűltek a viharfelhők felettük, egyre bizonyosabb lettem abban, hogy ennek nem lesz jó vége.
Számomra nagy élmény volt A könyvtolvajt olvasni, örülök, hogy ezzel is gazdagodtam.
Magamtól nem hiszem, hogy valaha elolvastam volna ezt a könyvet, ezért most magyon örülök neki, hogy a Mini-könyvklubtagok ezt választották meg a történelmi regények közül. Kár lett volna kihagyni.
 |
| Jelenet a filmből (Book Thief, 2013) |
Valójában a történet első felében nem sok esemény zajlik, inkább csak Liesel életébe, felnevelkedésébe nyerünk betekintést, mégsem volt egyáltalán unalmas ez a rész. A karakterek megtöltötték élettel. A gyerekkori gyümölcslopások arra emlékeztettek, amiket szüleimtől és az ő korosztályuktól is hallottam, és el tudtam képzelni, hogy ők is hasonlóan verődhettek bandába egy-egy akcióhoz. Az igazi feszültség azonban – számomra – akkor jelent meg a történetben, amikor betoppant Lieselék életébe az idegen. Innentől kezdve folyamatosan gyűltek a viharfelhők felettük, egyre bizonyosabb lettem abban, hogy ennek nem lesz jó vége.
Számomra nagy élmény volt A könyvtolvajt olvasni, örülök, hogy ezzel is gazdagodtam.
Értékelésem: 4,5 / 5
 |
| Jelenet a filmből, gyerekkórus (Book Thief, 2013) |
Hasonló könyvek:
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése