A realitásoktól túlságosan elrugaszkodott történet a halál elfogadásáról.
A történetből: Daisy már lélekben készül a hétvégi kiruccanásra, ám férje még mindig nem pakolta be a bőröndbe a ruháit. Ünnepelni mennek, hiszen egy újabb év telt el, amióta kigyógyult a mellrákjából. Az utat persze előre le kellett szervezni, és mire elérkezik a hétvége, kiderül, hogy a legutóbbi orvosi vizsgálat eredményei pozitívak lettek.
Értékelésem: Szomorú hangulatú a regény, hiába vannak benne időnként fanyar humorú leírások, azért alapvetően végig kicsit szorongós, befelé fordulós. Kivéve az őrült részeket. Elég sok van belőlük. Erre mindjárt visszatérek. Szóval a történet – szerintem – arról szól, hogy ez a talpraesett, rendszerető, és mindent rendszerező, megállás nélkül teendőlistákat készítő nő hogyan dolgozza fel, hogy csupán néhány hónapja maradt hátra az életéből. Habár az egész történet aktív cselekvéseket mesél el, mégis világis, hogy egy belső utat látunk. Ott van a gyász és a harag, a tagadás, a remény, aztán a depresszió, és utána.... hát igen, ami utána jön, az már az őrültség.
Amikor Daisy derült égből villámcsapásként rájön, hogy személyes tragédiája a férje számára is tragédia, akkor azonnal elhatározza, hogy új feleséget keres neki. Na ez volt az a pont, amikor abba akartam hagyni az olvasást. De a sors úgy hozta, hogy tovább olvastam, és lassanként a megfigyelője lettem, ahogy ez a gondolat egyre inkább a rögeszméjévé válik. Én egyáltalán nem tudtam azonosulni ezzel, hiszen mindenki tudja, hogy ez nem így működik, az ötlet úgy ahogy van, egyszerűen baromság. Persze a gondolat nagyon kedves és szívmelengető, de egyben kivitelezhetetlen hülyeség is. Időnként Daisy is rájön erre, mégse hagy fel eltökélt szándékával. És egy idő után besokalltam. Amikor már a legjobb barátnője is rávilágít, hogy mennyire túlzásba esett, és rögszméjévé vált a dolog, akkor fogtam magam, átugrottam vagy 80 oldalt, és elolvastam inkább az utolsó másfél fejezetet. Ilyen se volt még, soha nem ugrottam így egy regény végére, de normális esetben már korábban megállok az olvasással, ha érzem, hogy nem nekem való a regény. A végét elolvasva arra jutottam, hogy nagyon jól tettem, hogy nem olvastam el a köztes részeket, viszont örülök, hogy megtudtam, hogyan zárult a regény.
Ennyi, többet kár is erről mondani. Nem volt rossz, a stílusa ott volt, és megértem, hogy esetleg segíthet valakinek feldolgozni egy hasonló időszakot, de számomra a történet túlságosan észszerűtlen volt.
Értékelésem: 2 / 5
Hasonló könyvek:
A realitásoktól túlságosan elrugaszkodott történet a halál elfogadásáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése