2018. június 26., kedd

A nővérem húga

Drámai történet egy családról és lelki folyamatokról egy haldokló lány árnyékában élve.

A történetből: Anna azért jött a világra, hogy megfelelő donorja legyen leukémiás nővérének, Kate-nek, amikor csak szükség van rá. Kate-nek most éppen a veséje adja fel a szolgálatot, de a 13 éves Anna ügyvédet fogad és bepereli a szüleit, hogy ezentúl ő maga dönthessen arról, milyen orvosi beavatkozásokat vállal a nővére érdekében. A drámai történetben minden szereplő helyzetébe bepillantást nyerünk.

Értékelésem: Tetszett a sokszereplős váltott nézőpont, ami alapján megismertük a lázadó, szeretethiányos Annát, a rosszfiú Jesse-t, anyjukat, a hősiesen küzdő Sarát, a bátor, de mégis gyenge Briant, az önzőség álcája mögé bújó ügyvédet, sőt, még a jogi gyámot is. Szükség is volt ezekre, mert maga a történet néhány mondatban elmesélhető lenne. Így viszont Sarán keresztül megismertük a család múltját is, és minden szereplő érzelmeit, szerepüket a családban, és azt, hogy hogyan hatott, és hat folyamatosan is rájuk Kate betegsége. Nem egy hétköznapi család, az biztos, de nem is várható, hogy úgy viselkedjenek, mint az átlagos emberek, amikor ilyen állandó nyomás alatt élnek.

Sajnos a történetet már ismertem előre, mert egy barátnőm látta egy éve a könyv alapján készült filmet, és beszámolt róla a végével együtt. A két befejezés azonban némileg eltér egymástól, és a regény utolsó néhány fejezete úgy vágott földhöz, hogy azóta se bírtam felkelni onnan. Tudom, hogy az élet nem igazságos, kaptam már én is jót is, rosszat is az élettől, általában semelyik nem volt "jogos", de az író itt egy határozott övön aluli ütést mér az olvasóra. Garantáltan fáj mindenkinek, aki olvassa.

A drámai történetbe itt-ott egy kis visszafogott humort is kapunk cseppenként. Ami nagyon tetszett, azok az ügyvéd változatos magyarázatai voltak arra, hogy miért van szüksége szolgálati kutyára. "Gyógyulófélben lévő alkoholista vagyok (...) A kutya a sör és énközém veti magát, ha kell..."

Azt gondolom, hogy maga a cselekmény nagyon rövid, de minden érintett szereplő szempontjából bemutatja a bonyolult érzelmeket és felődéstörténetüket, ezért nagy szükség volt ennek a regénynek a megírására.

Értékelésem: 4 / 5

Film (2009): Pár nappal később megnéztem a filmet is, és meg kell mondanom, más hangulata van, mint a regénynek. A film sokkal szomorúbb, rájátszik az érzelmekre, a szomorú jeleneteket hangsúlyozza ki. Amolyan tipikus hollywoodi, amikor a "csúnyább" részeket kihagyják a regényből, viszonyt jobban kiemelik a megható részeket, hogy eladhatóbb legyen a történet. Az tetszett, hogy igyekeztek a filmen is bemutatni az egyes szereplők gondolatait, hogy ők hogyan élnek meg dolgokat, de pl. nem értem, miért kellett 3 évvel fiatalabbá tenni a gyerekeket, így pl. Jesse szála teljesen kimaradt a történetből, amiért nagy kár szerintem.

Nem tetszett az apuka, a filmen ő csupán egy szerethető, szenvedő szereplő volt, míg a könyvből megismertük, hogy gyávának tartja saját magát, amiért nem bír szembe nézni az otthoni problémákkal. Természetes, hogy a szereplők sokkal összetettebbek egy regényben mint egy rövidke filmben, de bizonyos kulcsjeleneteket, vagy személyiségbeli jegyeket azért át kellett volna ültetni szerintem a filmre is, ahelyett, hogy inkább a könnyes jeleneteket húzták el.

Ami a leginkább zavart a filmben, hogy gyakorlatilag úgy csináltak, mintha a pereskedés nem is lenne igazi. Alig beszélnek róla, éppen csak 1-2 vita van miatta, de azért nyugodtan elmennek egy vidám családi kirándulásra, mintha mi se történt volna. Ácsi. A regényben dúlnak a feszültségek ennek kapcsán, ahogy el is várná az ember, és emiatt végül apuka úgy dönt, hogy elköltözteti a gyereket otthonról. Ez azért már sokkal hihetőbb, nem?

A lezárás pedig egészen más; a film gyakorlatilag azt a befejezést kapta, amit az olvasó is várt volna, de a regénytől valami mást kapott. Megmondom őszintén, nem értem, hogyan tudott ezek után a család minden évben egy már-már vidám közös nyaralást eltölteni Montanában. Mindegy, azért nem vagyok elégedetlen a filmmel, bár a szereplő választás nem az igazi (egyedül Anna színésze tetszett a szerepre), de azért jó volt ez is, csak hát nem azt adja, mint a regény. A film inkább sírós, a regény inkább lelki folyamatokat bemutató, elgondolkodtatós.

Hasonló könyvek:
Kösz, hogy...
Kezdd ​velem újra az életed!
A lány a vonaton

Kövess Bloglovin-on

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése