2024. szeptember 22., vasárnap

Dune Messiah

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit1TiKph1soKtLoASHpMpJRWfEpcBIPEMzZNoEYoxLXfbdI6yy9RhiIdOl2h_yhDhU1K4AAgDxyuJYPDrBhmtzwGTER_QzzqQUY7g9RHFO-Ib1ep_l2ja9ibeDDgxrOYl2Kk0FiUVhFKTeA1og8m6TEf9nSi8jOhLCGJgiayhiRgYSF0AdUxtRadBXy9cR/s500/Dune%20Messiah.jpgMerengős, zavaros leírások némi sci-fi töltelékkel.

A történetből: Sokat változott Arrakis, a sivatagbolygó, amióta Paul lett a birodalom császára. Immár tavak, oázisok és friss növényzet teszi élhetőbbé a környezetet, a sivatag pedig egy korlátozott területre szorult csupán. A fővárost ellepik a zarándokok, és a tömeg spirituális igényeinek kiszolgálására megjelentek a templomok, papok, árusok. A bolygón túl, az univerzumban is nagy változások zajlanak, hiszen már lassan egy évtizede dúl a dzsihád, amiben fremen harcosok az Atreides-ház nevében foglalnak el új bolygókat, és ölnek meg sokmilliárd hitetlent. Paul egyre inkább úgy érzi, hogy nincs választása a jövőt illetően, mert akármennyire szeretne is változtatni az események folyásán, annál csak rosszabb alternatívákat lát maga előtt.

Értékelésem: Hát nincs mit tenni, ez a könyv sajnos javarészt untatott. A cselekmény persze továbbra is érdekes, és nagyon örültem, amikor végre időnként történt valami, de sajnos a legtöbb oldalon csak hosszas szimbolikus, merengős leírásokat olvastam. Ezek nem is mindig voltak érthetők. Lehet, hogy a későbbi cselekmények ismeretében értelmet nyernek, ha valaki veszi a fáradtságot és visszaolvassa a többi kötet olvasása után, - legalábbis ez volt a benyomásom, hogy ez lehet a helyzet, - de ennek híján én sokszor nem tudtam követni a mondandót.

A merengéseken túl azért akadt cselekmény is, méghozzá elég sokféle: visszajött egy korábbi, szeretett szereplő, bár más formában, megjelent pár új életforma, bár talán nem is mind élt, titkos, de törékeny szövetség kovácsolódott Paul uralmának megdöntésére, Alia felnőtt és kibontakozott a természete, valamint alakváltók, árulók, és jövőbelátók nehezítették a tisztánlátást.

Most mindenképpen rámfér valami kevésbé filozofikus, pörgősebb olvasmány, mert ahogy haladtam ennek az olvasásával, mindig egyre nehezebben vettem rá magam, hogy újra a kezembe vegyem... Aztán majd meglátjuk, hogy folytatom-e még a sorozatot, mert a történet érdekelne, de nem feltétlen akarom magam végigrágni még sokszáz oldal megfejthetetlen töprengésen.

Értékelésem: 2,5 / 5

A sorozat első kötetéről szóló két értékelésem: A Dűne, és Dune (újraolvasás).

 Hasonló könyvek:
Afázia
Vének háborúja
Kiálts farkast
Oculus
Kövess Bloglovin-on

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése