Érdekes ötlet egy hiányosan megírt sci-fiben. Vajon tényleg különleges a magyar nyelv?
A történetből: Az emberiség szétszéledt a Naprendszerben, két nagy, szembenálló frakciót alkotva, és a kettő között az apró Pandonhyán meghúzódva élnek a moyerek harmadik, apró népként. A történet két moyer, Sió és Maros útját követi. Sió genetikailag módosított katona, Maros pedig hírszerző. Miközben Sió megszerzi népének a hexagont, Maros a Naprendszer egy másik szegletében egy ritka hegedűre vet szemet.
Értékelésem: Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mintha egy készülőben lévő regényt olvasnék. Sokszor nem állt össze a kép, fejezetek hiányoztak (legalábbis így éreztem), és rengeteg dolog szorult volna megmagyarázásra ahhoz, hogy érdemben követni tudjam a sztorit. Apróság, de nagyon zavart például, hogy két főhősünk közül egyiknek, Siónak a nemét sem ismertem. Nőnek képzeltem, de aztán voltak utalások rá, hogy valójában férfi. Ez nagyon zavaró volt!! Persze aztán a végére kiderül, hogy mi is van ezzel, és hogy jó eséllyel szándékosan hagyott bennünket az író homályban, de akkor is jobb lett volna az elején tisztázni, hogy nem áruljuk el a nemét és mindenki döntse el magának, minthogy azt higgyem, csak tévedésből siklottunk át efölött az infó fölött.
Fontosabb, hogy konkrét eseményeket sem értettem, mert sok akciódús jelenetnél hirtelen vágást kapunk, egy új jelenetet, és amikor visszatérünk, nem kerül megmagyarázásra, hogy hogy is élte túl a főhős, mi történt vele... Aztán ott van a két egymással szemben álló fél, a Háló Birodalom és a Demokrácia. Na ezt a kettőt folyton kevertem a regény során, sőt, sokáig a nevüket se tudtam. Ehhez igazán illett volna egy bevezető, lehetőleg történelmi háttérrel, hogy tudjuk mihez kötni és értelmezni azt a rengeteg utalást és elejtett infót... ezt a kis történelmi hátteret megkapjuk végül, de csak a regény végéhez közeledve. Sorolhatnám még sokáig a hiányosságokat, de maradjunk annyiban, hogy szerintem jobban meg kellett volna magyarázni dolgokat ahhoz, hogy igazán élvezni és értékelni tudjam a történetet. Úgy érzem, kellett volna még szánni rá időt, hogy a hézagokat kitöltse az író, új fejezeteket írjon bele, és a felépített világ jobb bemutatásához egyes részek sorrendjét megváltoztassa.
A karakterek egyébként jók voltak, érdekesek, és szívesen követtem, hogy mi történik velük. A történet is, már amennyire követni tudtam, jó lett volna. Szövevényes, cselszövős, izgalmas, érdekes helyeken játszódó, és a karakterekkel nem kesztyűs kézzel bánó. A történet íve is rendben volt, úgy éreztem, eljutottunk valahová, ahová érdemes volt. És a rengeteg hiány ellenére szívesen olvastam, mert jó volt a stílusa, és felkeltette az érdeklődésemet a történet.
Én nem gondolom, hogy a magyar egy különleges nyelv, ami felette állna más nyelveknek bármilyen szempontból. Szerintem azok az emberek hajlamosak ilyen gondolatokra, akik nem ismernek más nyelveket igazán jól. Persze lehet, hogy tévedek. Mindenesetre jó lett volna, ha kapunk némi magyarázatot a történetben arra, hogy miért ez a nyelv az, amelyik különlegessé vált, amelyik érdemes volt arra, hogy megőrizzék; vagy esetleg megfordítva ugyanez: miért a moyer nép volt az egyetlen, amelyik ragaszkodott a szóbeli és írásbeli kultúra megőrzéséhez. Jó az ötlet, hogy így lett, és hogy erre épül a regény, de az emberben óhatatlanul felmerül, hogy miért.
Értékelésem: 3 / 5
Hasonló könyvek:
Cselekménydús folytatásban szövik a szálakat a legnagyobb manipulátorok.
