2021. január 2., szombat

Legek 2020

Mostanra már hagyomány a blogomon, hogy az új év kezdetével röviden számot vetek az előző évi olvasmányaimmal, és különféle kategóriagyőzteseket hirdetek közöttük.

2020-ban az előző évinél öttel kevesebb, azaz 21 könyvet olvastam végig. Volt azonban több olyan megkezdett könyv is, amit bő száz oldal olvasás után hagytam csak félbe. Ezek egyikéről írtam is a blogra, így 22 könyvértékelés került ki. (A tegnap befejezett regény majd a 2021-es statisztikába kerül be.) A 21 befejezett olvasmányomból ebben az évben csupán ötöt olvastam angol nyelven, mert a legtöbb félbehagyott regényem angol nyelvű volt. A 21 könyvből nyolcnak férfi volt a szerzője (vagy szerkesztője), és egy esetben egy férfi-nő páros írta a könyvet, szóval egy 40-60%-os aránnyal eléggé kiegyenlített a mezőny. Pontozásban a könyveknek 3,6-ot adtam átlagban a moly.hu-n (2019-ben és 2018-ban 3,5-öt, 2017-ben 3,7-et, 2016-ban pedig 3,2-őt). A lehető legmagasabb pontszámot, azaz ötöt, csupán egyetlen regény kapta meg ebben az évben, a kedves és megható Az utazó macska krónikája. Négy további könyv kapott 4,5 pontot: az ismeretterjesztő Ma is tanultam valamit (habár az ilyen könyveket a blogomon nem pontozom, a moly.hu-n igen), a sci-fi thriller Integrálva, a Nyílt kártyákkal című Agatha Christie krimi és a romantikus karácsonyi Snowflakes at Mistletoe Cottage.

A Mini-könyvklub továbbra is fut, habár a klubtagok száma egyértelműen csökken. Tegnap indult a 18-ik négyhónapos forduló, aminek jelenleg csupán öt tagja van, bár még a hónap végéig lehet jelentkezni. Habár nem sokan vagyunk, de annál jobb könyveket olvasunk: a fent említett sok pontos könyvek közül többet is (az ötből hármat) a Mini-könyvklub tagokkal közösen olvastunk el, és a lent látható listában is felbukkan néhány másik könyvklubos regény. Novemberben született egy új interjúnk is a könyvklubbal, ezúttal Szaszkó Gabriellát interjúvoltuk meg, akinek a Kora február című könyvét olvastuk el, a regény folytatása pedig most decemberben jelent meg Késő március címmel. A szintén Mini-könyvklubos Agatha Christie regényhez pedig (Nyílt kártyákkal) egy külön bejegyzést is írtam Tudnivalók a bridzsről.... címmel.

Hirtelen felindulásból írtam két könyvajánló posztot is, amikben magyar és angol nyelvű karácsonyi könyveket ajánlottam olvasásra vagy ajándékba. A magyar nyelvű könyvekhez az ajánlót itt (klikk ide!), az angol nyelvűekhez pedig itt találod (klikk!). Tőlem kissé szokatlan módon még két booktag is született az év során (plusz ugye az előző évi Legek, ami szintén hasonló).

Most pedig következzenek a 2020-as év során olvasott könyveim legjei: a legjobb, legszebb, legrosszabb, stb. Ha a képre kattintasz, a könyvről szóló bejegyzésem nyílik meg.

Legjobb könyv:
Az utazó macska krónikáját nagyon szerettem, több barátomnak is ajánlottam olvasásra, és ajándékba is vettem egy példányt. Nálam ötből öt pontos volt a regény, a tavalyi olvasmányaim közül az egyetlen, ami megkapta ezt a maximális pontszámot. (Szirogú vagyok a pontozással, de számomra csak így van értelme pontot adni.) A történet rövid, a cselekményt mégsem érzi kevésnek az ember; manapság nehéz ilyennel találkozni, mintha ez a fajta írástudás kiveszőben lenne... A macska narrációja nagyon tetszett, és bár a történet végkifutása kiszámítható volt, a töltelék, amit főszereplőink utazása során kapunk, csodaszép.
Az utazó macska krónikája

Legjobb sorozat:
A Kaméleon sorozattal ebben az évben ismerkedtem meg, és annyira megtetszett, hogy rögtön a második részét is elolvastam. Igazi lazulós kikapcsolódás volt számomra mindkét történet. Sokat nevettem, de emellett egy-egy szépen összerakott, érdekes krimit is kaptam. Jöhet a többi folytatás!
Kaméleon

Legjobb író:
A 2020 során olvasott regények írói közül a legjobbak számomra Agatha Christie és Hiro Arikawa voltak. Úgy érzem, hogy illik a kortárs írót választani, hiszen Agatha Cristie már amúgy is ismert és elismert mindenki előtt. Így a díjat Hiro Arikawa kapja.
Hiro Arikawa

Legnagyobb meglepetés:
Két meglepetéssel is találkoztam ebben az évben, az egyik a már fent említett Kaméleon, ami a humorával és csavaros sztorijával nyűgőzött le, a másik pedig a nagyszerű világfelépítésű sci-fi, az Integrálva. Ez utóbbit választottam a díjra, mert sem ilyen bonyolult, összetett történetet, sem ilyen mély kérdéseket nem vártam tőle. Meglepett a futurisztikussága, ami túlságosan is hihető volt, annyira, hogy a blogbejegyzésemben egészen filozofikus kérdések taglalásáig emelkedtem.
Integrálva

Legeredetibb ötlet:
Nagyon jó alapokra építkezett A hatalom, ami egy olyan társadalmat mutat be, ahol a nők hirtelen természetfeletti erőre tesznek szert, és ezáltal hamarosan a férfiak fölé emelkednek. A legnagyszerűbb választása az írónak szerintem az volt, hogy milyen karaktereket mutatott be főszereplőként: egy vallási vezetőt, egy drogdílert/maffiavezért, egy politikust és egy hírtudósítót. Eleinte nem értettem ezeket a random szereplőket, pedig valójában ha szétnézünk, ma is náluk összpontosul a hatalom, nem igaz? Szerintem jó ötleteket dobott be az író, kár azonban, hogy a regény túlságosan erőszakos volt, és hogy ennyire a végletekig vitte a történetet. Szerintem valójában ez nem így történne.
A hatalom

Legszebb borító:
Nemcsak szép ez a borító, de nagyon jól is illik a történethez. Mindent tud, amit egy jó könyvborítónak tudnia kell.
Integrálva

Legnépszerűbb könyvértékelésem:
Ennél a kategóriánál sosem tudom eldönteni, hogy valóban népszerű-e az adott bejegyzésem. Vajon tényleg sokan olvasták/nézték meg, vagy csupán egy automatizált program idézte elő az olvasottsági szám emelkedését? Általában 20-40 körüli oldalbetöltés tartozik egy-egy könyves bejegyzésemhez, bizonyos esetekben (pl. aktuálisan népszerű regényeknél) ez felmegy 90-100 körüli értékre. Aztán mindig akad egy-kettő, ami számomra megmagyarázhatatlanul 300 fölé ugrik. Ez történt a Nyílt kártyákkal esetén is (333 megtekintés). Igaz, hogy Agatha Christie-ről sokat lehetett 2020 során hallani/olvasni születésének kerek, 130. évfordulója alkalmából, de nem hízelgek magamnak azzal, hogy ez a blogbejegyzésem annyira kiemelkedő lenne, hogy az megmagyarázhatna ilyen nagy érdeklődést. Akárhogy is, a regénye valóban izgalmas, érdemes az olvasásra.
Agatha Christie: Nyílt kártyákkal

Legrosszabb író:
Sajnálom, de az Ólompegazus nekem nagyon nem jött be. Reményteljesen kezdtem az olvasásba, de a csalódásom egyre mélyebb és mélyebb lett, ahogyan a történet egyre vontatottabbá és gusztustalanabbá vált. A történet is hajmeresztő, de az annyira nem zavart, el tudtam volna fogadni, ha legalább pörgős, vagy vicces lett volna, de ehelyett sajnos hamar befulladt, és olyan obszcén leírások voltak benne, amik megfeküdték a gyomromat.
Horváth György

Legcsúnyább borító:
Habár a A hatalom is pályázott a címre (a borítót lásd fent a Legeredetibb ötlet kategóriánál), a díjat végül A víz alakja kapja. A szögletes pisztoly még egész ötletes, ami fentről lóg be full feketén (már ha az valóban pisztoly akar lenni), de minden más borzalom. A szemüveges-kalapos pasi olyan mint egy tanár, nem mint egy vagány, felvágott nyelvű nyomozó; a szürke karika a pasi feje körül és a függőleges csíkok számomra értelmezhetetlenek; a sárga nőre meg rémisztrő ránézni, ráadásul csak egyetlen személy lehet, aki a regényben egy nem túl fontos mellékszereplő. Kár ezért a borítóért, mert a történet jó volt, szerettem a könyvet. Megérdemelne egy új kiadást egy sokkal jobb borítóval.
A víz alakja

Hasonló bejegyzések:
     Legek 2019
     Legek 2018
     Legek 2017
     Legek 2016
     Legek 2015
     Legek

Kövess Bloglovin-on

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése