Az új év kezdetével röviden számot vetek a 2017-es olvasmányaimmal, és kihirdetem közülük a legjobbakat és a legrosszabbakat.
Ebben az évben sem sikerült teljesíteni a Goodreads-en kitűzött célomat, pedig a 2016-os évhez képest lejjebb vittem 52-ről 45-re az év során olvasandó könyvek számát (ez pont amennyi, amennyit 2016-ban sikerült elolvasnom). Most ehhez képest is csak 31 jött össze. A 31 könyvből 14-et olvastam angol nyelven (vagy éppen hallgattam, mert ezek közül 3 hangoskönyv volt), és 13-at férfi író tollából, ami számomra az eddigiekhez képest kiemelkedően magas nemcsak arányában, hanem számban is. Pontozásban a könyveknek átlagban 3,7-et adtam a moly.hu-n (tavaly csak 3,2-őt, de akkor éreztem is, hogy kevés igazán jó könyvvel akadtam össze). Ebben az évben is csupán egyetlen egy könyv kapta meg a maximális 5 csillagot/pontot, ez pedig a
Vámpírok múzsája (tavaly a
Szólít a szörny volt), és hat másik regényre adtam 4,5 pontot (tavaly három könyv kapott ennyit).
A Mini-könyvklub a kevés olvasásom ellenére sikeresen haladt tovább, habár most is időnként
AniTiger segítségére kellett támaszkodnom. Neki ezúton is köszönöm, hogy mindig beugrik, amikor nem bírom egyedül! Idén először az egyik könyvet nem sikerült időben kiolvasnom és megcsúsztam egy nappal, sőt, a következő két hónapban se fért be más olvasnivaló a könyvkluboson kívül. Újítás volt a 8-as fordulóban, hogy 4 különböző témájú könyvet olvastunk a 4 hónap alatt, méghozzá azokat, amikre korábban mindig a legkevesebb szavazat érkezett (szépirodalom, klasszikus irodalom, történelmi regény, életrajz). Ennek ellenére létszámban rekordot döntöttünk összesen 31 könyvklubtaggal. Két interjút is készítettünk magyar írókkal az olvasmányainkhoz kapcsolódóan. (
Zakály Viktória interjúját itt,
Gaura Ágnesét pedig ide kattintva találod.)
A sok duma után következzenek a 2017-es olvasmányaim legjei. Az előző évekhez hasonlóan most is feltüntetem a győztesek mellett a kategória további jelöltjeit is (ha voltak). A győztes mindig az, amelyiknek nagyobb a borítóképe. Ha a képre kattintasz, a könyvről szóló bejegyzésem nyílik meg.
Legjobb könyv:
Pontozás alapján a Vámpírok múzsája kapta tőlem a legmagasabb pontszámot, de így utólag, némi idő elteltével úgy érzem, hogy az Oculus és A könyvtolvaj azok a regények, amik maradandó nyomot hagytak bennem. Azért került ki egy hajszálnyival győztesen az Oculus, mert A könyvtolvaj szép nyelvezete időnként kicsit mesterkéltnek tűnt, és az Oculus története egyedibb volt. De mindkét könyvet nagyon szerettem, tényleg csak egy hajszálnyi a különbség.
Legjobb sorozat:
Az előző évhez hasonlóan most is alig olvastam folytatásokat, sokkal inkább az egyrészes regényeket választottam (vagy egyszerűen nem olvastam tovább a sorozatot az első könyv után). Tulajdonképpen csak két jelölt van erre a kategóriára, és ezekből nekem egyértelműen a Starflight tetszett jobban. Harry Potter hoppon maradt, nekem a kalandos, pörgős, izgalmas sci-fi jobban bejött. (Megjegyzés: a Harry Potter könyvekről – a legelsőt leszámítva – nincsenek blogbejegyzéseim, ezért mutat a link a sorozat első kötetére.)
Legjobb író:
Szinte képtelen vagyok dönteni, hogy az alábbiak közül melyik író stílusa tetszett leginkább. Nehéz is az összehasonlítás, annyira különböznek egymástól. Végül azért döntöttem Markus Zusak mellett, mert nagyon megragadtak azok a szóképek, amiket használt, és ezáltal végig különleges élmény volt olvasni a könyvet (habár néha kicsit erőltetettnek tűnt, de ezzel együtt is nagyon tetszett).
Legjobb női főszereplő:
A korábbi évekhez hasonlóan a legjobb szereplőket ezúttal sem szimpátia alapján választom, hanem az alapján, hogy melyiket lenne a legnehezebb eljátszani egy színésznek, azaz melyik a legösszetettebb, legérdekesebb karakter. Azért esett a választásom Solarára, mert ő egy olyan vakmerő, belevaló csaj, aki rettenetesen szégyenli a múltját és azokat a bűnöket, amiket időnként elkövetni kényszerül. Ez a kettőség végigkíséri az ő történetét.
Legjobb férfi főszereplő:
Habár Hasszánt már meg is testesítette egy színész a könyv alapján készült filmben, valójában a film csupán egy leegyszerűsített, minden kosztól, érdességtől megtisztított hollywoodi változata a regénynek, amiből teljesen kimaradtak a mély érzelmek és az a hosszú, összetett út, amit a főszereplő bejárt az élete során. Az igazi Hasszán sokkal összetettebb, meggyötörtebb személy. (Ettől még tetszett a film is, de szívesen megnéznék egy könyvhűbb adaptációt is.)
Legjobb páros:
Dorian és Henry párosában a kiegyenlítetlen felállás tetszett. Ez nem a szokásos „páros” páros, amikor kiegyenlített küzdelem zajlik egy női és egy férfi karakter között, majd némi civódás után egymásra találnak, hanem ez inkább egyfajta mester és tanítvány kapcsolat, melynek során romlásba taszítja Henry Doriant. Az olvasó meg elgondolkodhat rajta, hogy mi az, ami megfontolandó Henryék életszemléletében.
Legjobb női mellékszereplő:
Az Oculus főszereplőjének legjobb barátnője, Aoi igazi badass kiscsaj. Madame Mallory ezzel szemben egy kissé megkeseredett, kemény páncélú, rendkívül büszke jellem, aki bizony időnként sértettségében igazán nagy bajt is képes okozni. Akit viszont megkedvel és befogad a szívébe, azt élete végéig mindenben segíti és támogatja.
Legjobb férfi mellékszereplő:
A Doktor kegyetlen szereplő az időutazós történetben, és habár eleinte alig tűnik fel a könyvben, később rájövünk, hogy valójában milyen sokat szerepelt, és milyen összetett karakter. Volt egy másik jelöltem is erre a címre az Oculus c. könyvből, de ő nem igazán férfi szereplő, úgyhogy végül fel se tüntettem itt.
Legnagyobb meglepetés:
Nem panaszkodhatom, ebben az évben több jó könyvre is rátaláltam, de a legnagyobb meglepetés számomra mind közül talán a Vámpírok múzsája volt. Nem gondoltam, hogy egy vámpíros történet lehet ennyire szórakoztató és humoros. Ráadásul mindez Budapesten!
Legcsavarosabb történet:
Az időutazós történetek mindig lehetőséget adnak rá, hogy csavarjanak néhányat a sztorin. Ez a sötét hangulatú sci-fi főleg a karakterekkel variált és leginkább azt a kérdést járta körbe, hogy ha némileg máshogy alakul a sorsunk, akkor a személyiségünk hogyan változik ennek hatására.
Legeredetibb ötlet:
Nagyon tetszett, hogy a The Rest of Us Just Live Here című regényben olyan főszereplőket kaptunk, akik nem álltak kapcsolatban a fő eseményekkel, tehát a cselekménynek csupán mellékszereplői voltak. Ezúttal tehát nem a legfontosabb karakterek vannak kidolgozva, hanem a mellékszereplők, és ők állnak a könyv középpontjában. Az izgalmas eseményeket csupán mellékszálként ismerjük meg. Nagyon érdekes elgondolás, és tetszett, hogy ezúttal nem a legvagányabb szereplők, hanem a „kisemberek” szemszögéből ismeri meg az olvasó a történetet.
Legszebb borító:
Minden részletében tetszik az Oculus borítója. Először is ott van a gyönyörű színe, aztán a lány a különleges szemével és az akörüli mintázattal, ami valamiféle magas fejlettségi szintű techológiát sejtet. A hátsó borítón lévő másik lány is rejtélyes, kissé talán kísérteties is. Aztán ott van a háttérben a város és a rakéták, aminek hatására rögtön tudni akartam, hogy miféle rakéták ezek, és miért bombázzák a várost? És milyen épületek ezek? Aztán ott van még a betűtípus is, meg ahogy megcsillan rajta a fény..... Egy szó mint száz, nálam ez a borító díjnyertes.
Legvidámabb történet:
Nem akadtak a kezembe kifejezetten vidám történetek az év során, leszámítva a Vámpírok múzsáját, aminek kiváló humora van és sokat nevettem a szereplők civódásain, szóhasználatain.
Legnyomasztóbb történet:
A három kategóriajelöltem közül A szolgálólány meséje tetszett legkevésbé, és ez volt a legnyomasztóbb is (nem mintha összefüggés lenne a két tény között, de igaz). Atwood regényét nem esett jól olvasni, egyrészt elég szörnyű volt a bemutatott világ, másrészt a főszereplő személyisége sem tetszett.
Legnépszerűbb könyvértékelésem:
El nem tudom képzelni, hogy miért, de a 2017-ben írt blogbejegyzéseim közül a The Things You Can See Only When You Slow Down című könyvről szóló volt az, amit a legtöbbször meglátogattak (75 megtekintés). Nagyon érdekes könyv volt egyébként, tele elgondolkodtató idézettel, és néhány képpel, amik igazán megnyugtatóak voltak. Megjegyezném még, hogy a Kösz, hogy... című könyvről szóló értékelésem látogatottsága nem sokkal maradt el emögött (72 megtekintés).
Legrosszabb író:
Következnek a citrom díjasok. A Szívritmuszavarban sem az elbeszélési stílus nem tetszett, sem a történet, ami nem haladt sehová, de a legnagyobb ellenérzésem a főszereplő személyével akadt, akivel sehogyan sem tudtam azonosulni, annyira ellentétes a személyisége az enyémhez képest. Fájdalmas volt számomra olvasni, ahogy a főszereplő mennyire szenvedett a saját maga által generált problémákon.
Legrosszabb női főszereplő:
Azt hiszem, az előző leírásomból tisztán látszik, hogy melyik szereplőt vetettem meg leginkább és miért. Kár is ennél tovább ecsetelni.
Legrosszabb férfi főszereplő:
Quentin depressziós, amiért sosem találja a boldogságát. Balga módon azt képzeli, hogy ha kitűz maga elé egy távoli, nehezen elérhető célt, amit végül sikerül elérnie, akkor onnantól kezdve élete végéig boldog lesz. Mikor először eléri a célját, nem érti, miért nem lett boldog, kitűz hát egy újabbat. És ezt néhányszor eljátsza, de semmivel sem kerül közelebb ahhoz a felismeréshez, hogy a boldogsághoz nem ilyen út vezet.
Legmegtévesztőbb borító:
Ugyan szép ez a borító, de nem sok köze van a történethez, ráadásul a cím is megtévesztő. Az addig igaz, hogy a főszereplő indiai, de nem gyerek (csupán a történet legelején). Madame Mallory-t is kár volt belekeverni a címbe, mert bár fontos személy Hasszán életében, mégiscsak egy mellékszereplő a történetben. A gomba vagdosás nem rossz, hiszen szakácsokról van szó, de a virágok, hogy mit keresnek a borítón, megint egy jó kérdés...
Legcsúnyább borító:
A Harry Potter könyveket nem szó szerint olvasom, hanem hangoskönyvként hallgatom, mégis olvasásként tartom számon őket. Sajnos ez a borítókép valahogy nagyon félrecsúszott, a gyerekek feje szerintem borzasztó rosszra sikerült.
Hasonló bejegyzések:
Legek 2016
Legek 2015
Legek
A legvidámabbnál beröhögtem, de persze vágom, hogy a tavaly olvasottakból válogattál. :) Az All Our Yesterdays meg megint elkezdte izgatni a fantáziámat. X)
VálaszTörlésSzerinted nem volt olyan vidám a Vámpírok múzsája? Én tök sokat nevettem rajta. :)
Törlésolyan jók ezek a Legek bejegyzéseid!
VálaszTörlésBár nálam akkora a mennyiség, hogy bele se mernék ilyesmibe kezdeni, de jókat röhögcséltem ;-)
Ráadàsul én is utálom Mary Granpre rajzait, elég nyomik. Nehéz is eldönteni, hogy ki rondám: Harry vagy Hermione.
Örülök, hogy tetszett! :) Pedig szerintem annál érdekesebb lehet egy ilyen bejegyzés, minél több könyv közül tud válogatni az ember. :) Igaz, hogy nehéz a választás, és igencsak sok idő elmegy, mire elkészül egy ilyen válogatás. De pár évvel később is jól esik visszanézni. :)
Törlés(Mindketten csúnyák. :) )