Gyönyörű, rövid történet egy rendkívül intelligens macska tolmácsolásában.
A történetből: Nana kóbor macskából válik házi kedvenccé, és öt boldog évet tölt együtt gazdájával, Szatoruval. Most azonban ideje a búcsúnak, és bár Nana nem bánja, ha újra kóbor életet kell élnie az utcákon, Szatoru eltökélten keres új otthont neki. Így hát együtt kerekednek fel tokiói otthonukból, hogy új helyekre utazzanak és régi barátokkal találkozzanak.
Értékelésem: Ez a könyv annyira cuki, hogy még a felénél se jártam, de már több barátomnak is ajánlottam olvasásra. Tetszett, hogy a macska a történet narrátora, nagyon jól sikerült szerintem visszaadni egy intelligens macska gondolatait. Mindemellett két főszereplőnk (Szatoru és Nana) nagyon szerethető, így már garantált is, hogy a történet belopja magát a szívünkbe. Utuk során Szatoru régi barátait keresik fel, így Nana új helyeket, új embereket, és új állatokat ismer meg. De főként, egyre többet tud meg Szatoru múltjából.
A történet annyira rövid, hogy ennél többet nem is érdemes elárulni róla, ahogy a karakterekről sem. Az elbeszélés módja nagyon egyszerű, közvetlenül szól az olvasóhoz, nincsenek fölöslegesen túlcicomázott mondatok, vagy gondolatok. Ez így szép, számomra így teljes. Könnyen lehet haladni az olvasásával, mégis szív- és lélekmelengető.
Nem tudom, miért írták rá a borítóra, hogy szívfacsaró, szerintem ez csak elijeszti az embert, és én nem is érzem túlságosan igaznak. Talán részben pont azért, mert ez a figyelmeztetés már az elejétől kezdve ott lebegett a szemem előtt, így eleve számítottam valami szomorúra. Nem volt hát csoda, hogy az első pillanattól kezdve kitaláltam, hogy Szatoru miért is kell megváljon a macskájától. Persze így is megérintétett a történet, de annyira nem éreztem szomorúnak, mint amennyire ez a szívfacsaró szó jelzi.
Szerencsém volt kezembe fogni az egyik angol nyelvű, keménykötésű kiadást, és valami csodaszép. A belső borítókon macskás rajz van, és a fejezetek elején is láthatjuk Nanát. A borító gyönyörű, a tapintása kellemes, arany és kék pöttyök díszitik, és bele van fűzve egy vékony textil könyvjelző is. Úgy látom molyon, hogy magyar kiadásban nincs ilyen, pedig érdemes lenne nyomtatniuk, hiszen ajándéknak tökéletes. Ki ne akarna egy ilyen szép történetet ajándékozni ilyen gyönyörű kivitelben?
Értékelésem: 5 / 5
 |
| Jelenet a filmből (Tabineko ripôto, 2018) |
Tabineko ripôto (film, 2018): A könyv alapján film is készült Japánban. Sajnos azonban a legjobb, amit el tudok róla mondani, hogy igyekeztek a készítők nagyon hűek lenni a könyvhöz. Nem volt igazi változtatás, inkább csak némi rövidítés itt-ott. Viszont nem sikerült túl hitelesre valahogy semmi sem. A macska-bábu sokszor igazán gépiesen mozgott, míg más jeleneteknél igazi macskát mutattak. Érthető, hogy nem tudtak minden jelenetet élő állattal megvalósítani, de kicsit azért zavaró volt, hogy ennyire mű az állat. A színészek se kiválóak, sokszor túljátsszák. Nem nevezném őket se rossznak azért, de mégsem volt eléggé hihető számomra. És a legnagyobb gond talán a rendező volt, szerintem miatta lett igazán hiteltelen a történet. Rosszkor sírtak, a legmeghatóbb jeleneteknél is túl nagy távolságot tartottak, stb. Számomra így nem volt szívhez szóló a történet. Azért nem rossz a film, az, aki olvasta a regényt, talán nem csalódik nagyot, de nem egy nagy szám.
Hasonló könyvek:
|
|
|
Még alig álltam neki a könyvnek, de már sejtem, mi lesz Szatoruval. ^.^" Viszont a filmet lehet, hogy mégse erőltetem, ha ennyire 'gagyi' a műanyag macskával meg a rossz rendezéssel. :'D
VálaszTörlésEzek inkább csak zavaró dolgok, de egyszer azért meg lehet nézni a filmet. Mondjuk azt azért nem mondom, hogy érdemes. :) De nem olyan rettenetes.
Törlés