A közeli jövőben játszódó, akciódús sci-fi thriller elektronikus implantátumokkal. Te mit áldoznál fel a technikai fejlődésért?
A történetből: Delphoi betegeskedő kislány, akiről egyedül nevelőanyja gondoskodik, ám sajnos mélyszegénységben élnek. Jarred a Themis nagyvállalat fő biztonsági embere, aki titokban egy gyilokosztagot vezet. Céljuk, hogy a Themis jóslatait jobbá tegyék, a valóságot azok szerint igazítsák. Így a politikusok és a befektetők könnyebben meggyőzhetőek lesznek, hogy a Themis használatát egyre több városra terjesszék ki. Yolanda népszerű műsorvezető, riportjait az egész város nézi. A Themis főigazgatója ingyenes szemimplantátumot ígér neki a legújabb modellből, cserébe a nő által nyújtott reklámlehetőségekért. Yolanda azonban berzeng tőle, hogy a szemét fémre cserélje. Hector a legjobb hacker Philadelphiában. Öntörvényű, nem sok dolog érdekli, ám mégis elemébe talál Lester, aki a Themis ellen tevékenykedő Titokjog szervezet fő embere.
Értékelésem: Ez a regény először darabokat harapott ki belőlem, majd teljesen felfalt, alaposan megrágott, és a végén kiköpött. Így érzem magam több dolog miatt is.
Először is ott van Delphoi sorsa, amit szörnyű volt olvasni, és életének minden egyes állomásánál egyre jobban elborzadtam. Szerencsétlen lány annyira kiszolgáltatott volt egész életében, és annyira jóhiszemű, jószívű, hogy nem ezt érdemelte volna. Igaz, hogy nagyon buta, de sosem volt lehetősége tanulni, őt egyszerűen szándékosan hagyták mindig homályban, épp azért, hogy kihasználhassák. Elszoruló szívvel olvastam minden vele történt eseményt, minden róla szóló fejezetet. A legjobban talán azért érintett érzékenyen, mert ilyen sajnos tényleg van. Azt gondoltam először: hogy lehet, hogy egy futurisztikus jövőben is, ahol az élet megtervezett, és tanulással mindenki előbbre kerülhet, még mindig megtalálható ez a fajta nyomor, mások ilyen mértékű kihasználása, megszégyenítése, lealacsonyítása, porba tiprása? De persze, sajnos logikus: ez a világon mindig is létezett, hát hogy ne létezne a jövőben is!
Aztán ott van a fő történetszál, ami a Themis körül kering. Eleinte nagyon tetszett, lebilincselt a történet Jarreddel és Victorral. Nagyon szorítottam Victornak, hogy járjon a dolgok végére és mindent rendbe hozzon, de ő bizony egy jódarabig még nem cselekedett. Nem is csoda, hiszen amikor az emberkísérletekre fény derült, én is viszolyogni kezdtem. Nehezen küzdött meg a múltjával. Tényleg megér a tudomány és a jövő ekkora áldozatot, hogy emberéleteket áldozzunk fel érte? Akár csecsemőket öljünk meg? Vagy embereken kísérletezzünk? És még ha nem is tudunk ezekről, tényleg megéri implantátumokat ültetnünk magunkba, csak hogy erősebbek, vagy menőbbek legyünk, folyton fenn lehessünk a világhálón, vagy megtarthassuk az állásunkat? Nagyon tetszett a regényben, hogy ezeket a kérdéseket nagyon alaposan végigjárja, többféle szemszögből, többféle sorsot bemutatva. Ezek fontos kérdések, hiszen az életünk ilyen irányba halad, nem igaz? Mindent digitalizálunk, a fényképeinket, az életünket, folyton fenn lógunk az interneten, a közösségi hálón, kamerák figyelnek meg bennünket, az adminisztráció is egyre inkább online történik, az adatainkhoz egyre többen hozzáférnek, ráadásul egyre jobban központosítják, összevonják azokat. Innen már csak egy ugrás a jövő: amikor életünk nagy részét már nem is a fizikai testünkben, hanem a virtuális valóságban töltjük, vagy amikor a társadalmi vagy egyéb nyomás hatására beáldozzuk egy-egy testrészünket, hogy cserébe valami jobbal kecsegtetőt kapjunk. Vajon tényleg jobbat kapunk? És tényleg ez a fejlődés útja?
Ide kapcsolódik szerintem néhány rejtett, ki nem mondott kérdés. Vajon meg fogjuk tudni húzni a vonalat etika és tudomány között? Tényleg lehetséges, hogy egy-egy eltökélt, már-már megszállott ember akkora befolyásra tegyen szert, hogy véghez vigye akaratát és nemzedékek életét meghatározó elképzeléseit bármi áron? Ha belegondolunk a múlt és a jelen eseményeibe, talán nem is annyira hihetetlen, nem igaz? Klónoztunk már állatokat, elektronikus művégtagok segítik a sérülteket, és ki ne gondolná jónak, hogy gépi szervet kapjon egy arra rászoruló, ha ezen múlik az élete? Aztán a második kérdésre válaszként ott vannak a múlt és a jelen diktátorai, helyenként akár központosított adatbázissal, megfigyeléssel, cenzúrával. Valamint ott vannak a technikai fejlődés nagyágyúi, akiknek hatalmas ötleteinél talán csak az elszántságuk és nagyravágyásuk a nagyobb. (Meg a bankszámlájuk.) Ők nemcsak a számítógépek, telefonok operációs rendszerét, vagy a közösségi médiát formálják, hanem ma már az űrtevékenységbe is belenyúlnak, tulajdonképpen saját elképzelésük szerint alakítják a jövőt.
Visszatérve a könyvre, a történet világa meglepő részletességgel van kidolgozva, nem hagyott bennem üres érzést, vagy megválaszolatlan kérdéseket, ami nem túl gyakori sci-fi regényeknél. Nagyon alaposan átgondolt volt a háttér, még egy hozzávetőleges fejlődési utat is kaptunk, hogy hogyan vált ilyenné Philadelphia, és mi a helyzet a nagyvilágban. A szereplők is alapos háttértörténetet kaptak, annak ellenére, hogy öten is voltak. A mellékszereplők is mind fontosak voltak, és rengeteg szálon kapcsolódtak egymáshoz, annyira, hogy ezt már követni is nehéz volt. Sőt, ez már egy kissé számomra túl hihetetlen, kissé erőltetett is volt.
A regényt mindenkinek ajánlom, akinek kicsit erősebb a gyomra, és nyitott a fent feszegetett kérdésekre vagy problémákra. Egy biztos: én nem laknék a jövő Philadelphiájában.
Először is ott van Delphoi sorsa, amit szörnyű volt olvasni, és életének minden egyes állomásánál egyre jobban elborzadtam. Szerencsétlen lány annyira kiszolgáltatott volt egész életében, és annyira jóhiszemű, jószívű, hogy nem ezt érdemelte volna. Igaz, hogy nagyon buta, de sosem volt lehetősége tanulni, őt egyszerűen szándékosan hagyták mindig homályban, épp azért, hogy kihasználhassák. Elszoruló szívvel olvastam minden vele történt eseményt, minden róla szóló fejezetet. A legjobban talán azért érintett érzékenyen, mert ilyen sajnos tényleg van. Azt gondoltam először: hogy lehet, hogy egy futurisztikus jövőben is, ahol az élet megtervezett, és tanulással mindenki előbbre kerülhet, még mindig megtalálható ez a fajta nyomor, mások ilyen mértékű kihasználása, megszégyenítése, lealacsonyítása, porba tiprása? De persze, sajnos logikus: ez a világon mindig is létezett, hát hogy ne létezne a jövőben is!
Aztán ott van a fő történetszál, ami a Themis körül kering. Eleinte nagyon tetszett, lebilincselt a történet Jarreddel és Victorral. Nagyon szorítottam Victornak, hogy járjon a dolgok végére és mindent rendbe hozzon, de ő bizony egy jódarabig még nem cselekedett. Nem is csoda, hiszen amikor az emberkísérletekre fény derült, én is viszolyogni kezdtem. Nehezen küzdött meg a múltjával. Tényleg megér a tudomány és a jövő ekkora áldozatot, hogy emberéleteket áldozzunk fel érte? Akár csecsemőket öljünk meg? Vagy embereken kísérletezzünk? És még ha nem is tudunk ezekről, tényleg megéri implantátumokat ültetnünk magunkba, csak hogy erősebbek, vagy menőbbek legyünk, folyton fenn lehessünk a világhálón, vagy megtarthassuk az állásunkat? Nagyon tetszett a regényben, hogy ezeket a kérdéseket nagyon alaposan végigjárja, többféle szemszögből, többféle sorsot bemutatva. Ezek fontos kérdések, hiszen az életünk ilyen irányba halad, nem igaz? Mindent digitalizálunk, a fényképeinket, az életünket, folyton fenn lógunk az interneten, a közösségi hálón, kamerák figyelnek meg bennünket, az adminisztráció is egyre inkább online történik, az adatainkhoz egyre többen hozzáférnek, ráadásul egyre jobban központosítják, összevonják azokat. Innen már csak egy ugrás a jövő: amikor életünk nagy részét már nem is a fizikai testünkben, hanem a virtuális valóságban töltjük, vagy amikor a társadalmi vagy egyéb nyomás hatására beáldozzuk egy-egy testrészünket, hogy cserébe valami jobbal kecsegtetőt kapjunk. Vajon tényleg jobbat kapunk? És tényleg ez a fejlődés útja?
 |
| Kép forrása: Ujjal Santra, ArtStation |
Ide kapcsolódik szerintem néhány rejtett, ki nem mondott kérdés. Vajon meg fogjuk tudni húzni a vonalat etika és tudomány között? Tényleg lehetséges, hogy egy-egy eltökélt, már-már megszállott ember akkora befolyásra tegyen szert, hogy véghez vigye akaratát és nemzedékek életét meghatározó elképzeléseit bármi áron? Ha belegondolunk a múlt és a jelen eseményeibe, talán nem is annyira hihetetlen, nem igaz? Klónoztunk már állatokat, elektronikus művégtagok segítik a sérülteket, és ki ne gondolná jónak, hogy gépi szervet kapjon egy arra rászoruló, ha ezen múlik az élete? Aztán a második kérdésre válaszként ott vannak a múlt és a jelen diktátorai, helyenként akár központosított adatbázissal, megfigyeléssel, cenzúrával. Valamint ott vannak a technikai fejlődés nagyágyúi, akiknek hatalmas ötleteinél talán csak az elszántságuk és nagyravágyásuk a nagyobb. (Meg a bankszámlájuk.) Ők nemcsak a számítógépek, telefonok operációs rendszerét, vagy a közösségi médiát formálják, hanem ma már az űrtevékenységbe is belenyúlnak, tulajdonképpen saját elképzelésük szerint alakítják a jövőt.
Visszatérve a könyvre, a történet világa meglepő részletességgel van kidolgozva, nem hagyott bennem üres érzést, vagy megválaszolatlan kérdéseket, ami nem túl gyakori sci-fi regényeknél. Nagyon alaposan átgondolt volt a háttér, még egy hozzávetőleges fejlődési utat is kaptunk, hogy hogyan vált ilyenné Philadelphia, és mi a helyzet a nagyvilágban. A szereplők is alapos háttértörténetet kaptak, annak ellenére, hogy öten is voltak. A mellékszereplők is mind fontosak voltak, és rengeteg szálon kapcsolódtak egymáshoz, annyira, hogy ezt már követni is nehéz volt. Sőt, ez már egy kissé számomra túl hihetetlen, kissé erőltetett is volt.
A regényt mindenkinek ajánlom, akinek kicsit erősebb a gyomra, és nyitott a fent feszegetett kérdésekre vagy problémákra. Egy biztos: én nem laknék a jövő Philadelphiájában.
Értékelésem: 4,5 / 5
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése