2018. augusztus 30., csütörtök

Fahrenheit 451

https://moly.hu/konyvek/ray-bradbury-fahrenheit-451-angolKlasszikus sci-fi, melyben bűn az olvasás és a könyvek birtoklása, na de a gondolkodást hogy lehet megtiltani?

A történetből: Guy Montag szereti a munkáját, hiszen a tüzet mindenki megbabonázva nézi, ráadásul ő lehet az, aki a könyveket meggyújtja. Új szomszédja, Clarisse azonban váratlan kérdést tesz fel neki. Olvasott-e valaha könyvet az égetésre szántak közül? A lány szokatlan világlátása nagy hatással van Montagra, aki lassan ráébred, hogy az állandó tévénézés helyett jobb, tartalmasabb lenne, ha az emberek inkább beszélgetnének. Miután egy nő magára gyújtja a házat, csak mert nem akar a könyvei nélkül élni, Montag elrejt egy könyvet, amit munka közben lopott el.

Értékelésem: Nagyon tetszett a regény témája, igazán jól kitalált történet ez, és bár az elején a nyelvezete kevésbé tetszett és emiatt nehezebb volt haladni vele, a kíváncsiság akkor is fenntartotta az érdeklődésemet a felvetett témák iránt. Vajon ki ez a szomszéd lány és milyen szerepe lesz a történetben? Montag felesége miért akart öngyilkos lenni? Később pedig egyre jobban beindult a cselekmény is.

Elárulom, mi nem tetszett. A történet hirtelen és teljesen váratlan befejezése. Az e-könyv olvasómon olvastam (a 60 éves évforduló kiadásához volt egy hosszabb előszó Neil Gaimantől is), nézem, hogy még csak 69%-nál járok, hogy lehet, hogy itt hirtelen mintha elvágták volna a történetet? Hogy teheti ezt meg velem az író? Hiszen nem is kaptam magyarázatot ezer kérdésre! És mi van akkor ezután a könyvben? Ez utóbbit persze könnyű kideríteni, csak tovább kell lapozni, és kiderül, hogy a regényt rengeteg kommentár követi különböző íróktól, híres emberektől, amik segítenek a történetet kontextusba helyezni, betekintést adnak a regény születésének folyamatába (tele érdekes, és kevésbé érdekes ténnyel, és még néhány oldalnyi kézirat, feljegyzés fényképét is tartalmazza). Magától Bradburytől származó rövid írásokat is olvashatunk, és másoktól származó különféle kritikát, sőt, még a filmről (1966-os) is külön fejezet szól.

Ami a történet váratlan lezárását illeti, csak egy kis időre volt szükségem, hogy helyre tegyem a fejemben a gondolatokat a történetről. Az biztos, hogy ennél többet vártam, több magyarázatot, sőt, a történet folytatását. Úgy éreztem, félbemaradt minden. De ha jobban belegondolok, tulajdonképpen, érthető, mi fog történni, legalábbis úgy nagyvonalakban, tehát akkor miért lenne szükség folytatásra? A másik ami zavart, hogy nem kaptunk semmiféle magyarázatot a háborúra (sőt, ennek fényében Montag bármily lépése a könyvben teljesen lényegtelenné, semmissé vált), de nem biztos, hogy olyan nagy baj, ha ez a rész homályban marad. Végülis nem erről szólt a történet, hanem a könyvek elégetéséről, valamint ennek okairól és következményeiről.

Még egy dolog, ami böki a csőrömet: a Biblia indokolatlanul nagy szerepet kap a történetben. Holott a szereplők nem is vallásosak, Faber mégis annyira akarja, hogy a karját adná érte, és különféle megfontolás nélkül azonnal úgy dönt, hogy ez a könyv lesz az, amit megpróbálnak nyomtatni és sokszorosítani. De miért?? Biztos, hogy ez az a könyv, ami a tudást és az irodalmat a legjobban képviseli? Bizonyos szempontokból persze jó választás, de Fabernek biztosan rengeteg más könyve van elrejtve, és én nagyon hiányoltam, hogy megtudjuk, milyen más könyvek jöhettek volna még szóba, és miért választja végül mégis inkább ezt. Valamiféle indoklás nekem nagyon hiányzott innen.

Kép forrása: Flickr
Elgondolkodtam olvasás közben (angol nyelven olvastam), hogy a fireman szót milyen trükkösen használta fel az író, hiszen szó szerinti fordításban tűzembert jelent, ami nem olyan precíz, mint a magyar tűzoltó. Így hát teljesen jogos a kérdés, hogy mivel is foglalkozik a tűzember? Netán tüzet gyújt? Ez egy központi kérdés a regényben, amit (miután utánajártam, megtudtam, hogy) a magyar fordításban úgy oldottak meg, hogy a tűzoltó szó helyett a tűzőr szót használják. Elég ügyes, én is valahogy így csináltam volna, de azért az eredeti változat nagyobbat üt.

Részben talán ide kapcsolódik a tűzoltó-, akarom mondani tűzőrparancsnok, aki kettős természetű a regényben. Nehéz eldönteni, hogy megveti-e a könyveket, esetleg megőrült tőlük, vagy csak azt nem bírta elviselni, hogy ezeket a hatalmas alkotásokat sorra pusztítja, pusztította el életében, sőt az embereit is mind erre utasítja. Tehát valójában értékesnek tartotta-e őket, vagy valóban megvetésre valónak, ami csak összezavarja az emberek fejét? Ezt nem sikerült megfejtenem; azt hiszem, ez is egy olyan kérdés, aminek eldöntését az olvasóra bízza az író.

Még mindig kicsit nehéz eldöntenem, hogy valójában mennyire is tetszett ez a történet. Az biztos, hogy rengeteg kérdést, gondolatot fogalmazott meg bennem, tehát hatása az biztosan van. De mint a fentiekből is látszik, nem vagyok mindennel elégedett, úgy érzem, valamivel több magyarázatot szerettem volna kapni. A következő lépés számomra mindenképpen az, hogy megnézem a filmeket (a régit és az újat is tervezem), majd ezek után ezt a bejegyzést az azokról szóló véleményemmel kiegészítem.

Értékelésem: 4 / 5

Film (2018): Az új film modernizálta a történetet, hogy most is nagyon aktuálisnak érezzük. Nem feltétlenül csak könyveket, hanem sokszor illegális számítógépeket égetnek. A tűzőrök egyben a rendőrség szerepét is átvették, erőszakosan lépnek fel a törvényszegőkkel szemben, és időnként youtube-sztárok módjára a médiában (az interneten) nyilvánosan égetik el az égetnivaló dolgokat. A nightclubokban az emberek táncolás helyett virtuális szemüveggel a fejükön, bambán ücsörögnek vagy ácsorognak. A tűzőrök otthonát pedig Yuxie, a Cortanara/Alexára/Sirire túlságosan is emlékeztető mesterséges intelligencia figyeli.

A filmbeli Montag. Kép forrása: HBO.

A film első fele nekem nagyon tetszett, nem bántam ezeket a változtatásokat, valahogy logikusak, kézenfekvőek voltak. Azt is elnéztem a filmnek, hogy sok fontos szereplő kimaradt, hiszen muszáj rövidíteni a történeten. Két dolgot viszont nem tudok megbocsátani. Az egyik, hogy nem került kellő hangsúly (szinte semmilyen) arra, hogy milyen is az átlagember ebben a társadalomban, hogy mivel tölti a napjait, hogyan gondolkozik, ha egyáltalán. A másik pedig a film második felében felbukkanó titokzatos Omnis, ami akár jó ötlet is lehetett volna, de ennek a szálnak a megvalósítása tele volt logikai bukfencekkel. Ráadásul az ezzel elért végkifejlet egészen más üzenetet hordoz, mint Bradbury regényének a lezárása. Míg a könyv elgondolkodásra, értelmezésre késztet, és azt az üzenetet hordozza, hogy újra és újra el fogjuk követni ugyanazokat a hibákat, de nem szabad feladni és hagyni, hogy a tudás örökre elvesszen, addig a film egycsapásra örökre megoldja ezt a kérdést, és nincs min gondolkoznia a nézőnek. (Legfeljebb azon, hogy se füle, se farka nincs ennek az Omnis dolognak.)

Röviden összefoglalva azt mondanám a filmről, hogy tele van változtatásokkal, nagyon nagyokkal is, de ezek többsége a történet javára válik, sajnos azonban nem minden. Érdemes megnézni viszont azért is, mert a figyelmes néző olyan apró érdekességeket szúrhat ki, mint például a könyvtár égetésekor egy másodpercre mutatott, lángoló Bradbury könyv. A filmre 7 pontot adnék 10-ből.

Hasonló könyvek:
Csúfok
Az emlékek őre
Oculus

Kövess Bloglovin-on

2 megjegyzés:

  1. De jó! Nem írtam meg, mert még nem döntöttem el, melyiket szeretném megnézni, de akkor az új film mindenképpen listás lesz nálam! :)) Nekem tetszik ez a modernizált feldolgozás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pár nap múlva megnézem a régi filmet is, arról is írok majd. :)

      Törlés