Bájos, szeretettel teli történet a gyászról és arról, hogy életkortól függetlenül bármikor változtathatunk az életünkön.
A történetből: Leena pánikrohamot kap munka közben, ezért a főnöke szabadságra küldi két hónapra. Leenának a mindene a munka, ezért most nem tudja, mihez kezdjen magával. Végül a nagymamájával, aki vidéken lakik, arra a megállapodásra jutnak, hogy erre a két hónapra otthont cserélnek. Eileen, Leena nagymamája kalandra vágyik Londonban, ahova fiatal korában szerett volna költözni. Őt most hagyta el nemrég a férje, így újra szabad, és örömmel néz a kiruccanás elébe. Londonban szeretne társat keresni magának, mert ott mégiscsak nagyobb a választék, mint a kis faluban. Úgy gondolják, mindkettejüknek jót fog tenni majd a környezetváltozás.
Értékelésem: Nagyon tetszett a könyv, elejétől a végéig úgy éreztem magam, mintha egy szeretetfelhőben lebegnék. Persze kevéssé realisztikus, hogy a főnökünk két hónap fizetett szabadságra küldjön, ahogy az is, hogy egy 79 éves nagymama ennyire aktív, ugri-bugri legyen, de nagyon kedves a történet. Leenának a testvére elvesztését kell meggyászolnia, és a kapcsolatát az anyjával rendbe hoznia. Eddig inkább a munkába menekült, minthogy szembe nézett volna a problémáival. Most azonban a kis faluban minden adott hozzá, hogy feldolgozza az eseményeket és rendbe szedje a családi kapcsolatait.
Nagyon tetszett, hogy nemcsak lakóhelyet, hanem többé-kevésbé barátokat is cserélt a két főszereplő. Így nem voltak teljesen egyedül, bár azért nem is mindenkivel alakult jól a kapcsolatuk. Bonyodalmat okozott, hogy Leena kapásból magára haragította a nagyija legjobb barátnőjét, aki egyben a falu ügyeinek fő intézője és döntnöke, így a falu ünnepségének szervezésében is lett azonnal egy ellenlábasa. Emellett viszont rögtön összebarátkozott Arnolddal, a szomszéddal, akit a nagyi ki nem állhat.
Azt mondanám, hogy a könyv elsősorban a gyászról szól, arról, hogy hogyan dolgozzuk fel egy szerettünk elvesztését. Rögtön két példát látunk rá, ott van Leena, és az anyja is. Mindemellett pedig azt az üzenetet hordozza a könyv, hogy időnként a másik személy érdekében merjünk beleavatkozni az eseményekbe. Ezzel nem értek teljesen egyet, de nem baj. Az a gondolat viszont nagyon tetszik, hogy idős fejjel is változtathatunk az életünkön, ha nem vagyunk elégedettek vele. Nagyon bájos, életigenlő, cselekvésre buzdító könyv ez, csupa jó szándékkal.
Értékelésem: 4,5 / 5
|
|
|
|
Betsy volt a Nagymama legjobb barátnője ugye? (Kb. a kutya, Arnold meg a Cotton csajok nevei maradtak meg... ő meg Fritz! :D) Örülök, hogy tetszett! A beleavatkozással nem értek én se 100%-osan egyet, de az nem baj, ha valaki friss szemmel néz rá a másik problémáira. (Azt hiszem, ebben a regényben volt az egyik idős barátnő, aki benneragadt a rossz házasságában. Nem ártott hatnia rá egy új embernek.)
VálaszTörlésIgen, Betsy volt a nagyi barátnője. :)
TörlésMindenesetre örülök, hogy tetszett, gondoltam, hogy kedvelni fogod! :)
VálaszTörlésHát igen, tudod már, hogy szeretem az ilyen könyveket :D
Törlés