Életszerű disztópia a túlnépesedett New Yorkról.
A történetből: A túlnépesedett New Yorkban nem könnyű rendőrnek lenni. Túl sok a tüntetés és a zavargás, mert alig jut tápláló étel és víz mindenkinek. Andy hiába nyomozó, mégis rendszeresen küldik tömeget oszlatni, a bűnügyekkel pedig nem foglalkoznak érdemben. Billynek az egyik zavargás során sikerül értékes, ritka ételhez jutnia, amit jó áron el is ad. Az így szerzett pénz segítéségével álláshoz is jut, így kerül a gazdagok környékére, ahol rögtön észreveszi, hogy a riasztóberendezés üzemen kívül van. A tervezett betörés azonban rosszul sül el, és ez alapjaiban változtatja meg a saját életén kívül Andyét és egy gyönyörű nőét is...
Értékelésem: Érdekes történet volt, egy disztópikus várost mutat be 35 millió lakossal. Gyakorlatilag tömegnyomor van a világ összes városban, vidéken pedig nem tudnak elég élelmet termelni. A víz is gyakran hiánycikk, ételt pedig jegyre kapnak az emberek. Húst csak a gazdagok tudnak illegálisan beszerezni. Az emberek többsége gettókban él, és rengeteg a hajléktalan is, akiknek minden nap küzdeniük kell egy biztonságos alvóhelyért. A történet három nagyon különböző hátterű szereplő sorsának összefonódását mutatja be. Először is ott van az agyon dolgozatott rendőr, aztán a tizennyolc éves, csóró taiwani fiú, és végül egy kitartott nő. Rajtuk keresztül mélyrehatóan mutatja be az író ezt a nem túl távoli jövőt. Itt érdemes megemlíteni, hogy a regény 1999-ben játszódik, de 1966-ban íródott. A túlnépesedés és a világ élelmezése ma is aktuális téma, még ha nem is lett (egyelőre) olyan súlyos a helyzet, mint amit a regény mutat be. Az oka is más, a következmények viszont valóban lehetnek majd ugyanilyenek.
Habár a három szereplő egyéni sorsát követjük, mégis, szerintem ez csupán ürügy és eszköz arra, hogy e disztópikus világ különböző rétegeit mutassa be az író. Ezt segítik a mellékszereplők is, akik gondolataikkal, véleményükkel adnak hozzá az összképhez. Ez a kitalált világ nagyon jól átgondolt, és a részletek bemutatásával olyan hitelesnek tűnt, mintha valóban létezne, vagy legalábbis létezett volna valahol egy ilyen társadalom, és az író tapasztalatból ismerné a közeget. Mindez azért igazán lenyűgöző, mert a könyv csupán 256 oldalas. Máskor is mondtam már, és itt is azt érzem, hogy bőven lehetne mit tanulni a régi íróktól, akiknek nem kellett három, négy, vagy ötszáz oldalakat írniuk csak ahhoz, hogy felvezessék a történetüket, még egy kitalált világban sem.
Összességében nekem tetszett a regény, nagyon életszerű volt, és sajnos a figyelmeztetése még időszerű is.
Értékelésem: 4 / 5
|
|
Brutálisnak tűnik ez a tömegnyomor, ez az élet... Persze ki tudja, mennyi még, míg ideérünk mi is. Megy a várólistára, rendkívül érdekesnek tűnik, annak ellenére, hogy sosem jutna magamtól eszembe elolvasni.
VálaszTörlés