Szívmelengető történet egy (vagy inkább két) idős ember és egy fiatal nő barátságáról.
A történetből: Arthur minden nap kimegy ebédelni a temetőbe, hogy kicsit a feleségével legyen. Általában először megáll kicsit egy-egy sírnál, és elképzeli, mi több, megérzi, hogy milyen élete volt az elhunytnak. A temetőben találkozik Maddyvel, a tinédzser lánnyal, akinek egy karika van az orrában. Ő is rendszeresen látogatja a temetőt, annak ellenére, hogy mindig iskolaidőben van ott. Maddy főleg fényképezni szokott, szereti a temető nyugalmát és a csendet. Itt legalább senki nem szívatja.
Értékelésem: Ez a második könyvem az írótól, mindkettőt AniTigertől kaptam. Ez utóbbit azért, mert az első (Sorsok szőttese) nagyon tetszett. Ez a könyv is nagyon jó volt, olvastatta magát, és élénken el tudtam képzelni minden helyszínét és minden szereplőjét. Nagyon kedves a történet, az olvasó könnyen szívébe zárja a főszereplőket, akikből talán nem is csak kettő, hanem három van. Maddy és Arthur a legfontosabbak persze, de apránként Lucille, Arthur szomszédasszonya is nagyon fontos lesz a történetben. A kedvenc jelenetem egyébként éppen egy beszélgetés Lucille és Arthur között. Lucille arról panaszkodik, hogy haszontalannak érzi magát és üres az élete, nincsen semmi célja, csak teng-leng minden nap (nyugdíjasként). Arthurnak szegezi a kérdést, hogy hogyhogy ő nem érez ugyanígy, mire Arthur azt válaszolja, hogy ő az írók olvasója, a színészek, festők, táncosok, komédiások nézője, ő a közönség, ami nélkül az alkotók mit sem érnének.
Keresni fogom az író további könyveit is.
Értékelésem: 4 / 5
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése