Kedves történet arról, hogy idősebb fejjel is várnak még ránk csodák, ha bátran nyitunk feléjük.
A történetből: Cece legjobb barátnőjét, Pennyt gyászolja, akinek halálán még nem tudta túltenni magát. Az első szerelmétől, Dennistől váratlanul egy képeslapot kap, ami kizökkenti a megszokásaiból, és úgy dönt, ideje változtatni az életén, és betartani a Pennynek tett ígéreteit. Elköltözik a környékről, és egy nagy házban köt ki, ahol három másik nővel lakik. Önkéntesnek jelentkezik egy hospice-be, és elindul végre arra a nyaralásra, amit évek óta terveztek Pennyvel.
Értékelésem: Ezt a könyvet még vagy két éve kaptam AniTigertől, azzal a megjegyzéssel, hogy ez egészen biztosan tetszeni fog nekem. A regény első harmadát olvasva még nem voltam erről meggyőződve, de így a végére érve megerősíthetem, hogy most is igaza lett.
Kezdem is az egyetlen problémámmal, a regény kettősségével. Az az érzésem, hogy két külön történetet kaptam. Az egyik Penny elvesztéséhez, vagyis inkább ennek feldolgozásához kapcsolódik, erről szól a regény első harmada, majd ezt viszonylag váratlanul felváltja egy teljesen eltérő rész, amikor is Cece új barátokat szerez és belevág egy nagy kalandba. Számomra ez a két téma nagyon elkülönült egymástól, nem éreztem igazán az összhangot a két rész között. A regény második felében Cece nem is nagyon gondol Pennyre, és az volt az érzésem, hogy ez az izgalmasabb rész (új barátok, új élet, nyaralás) önállóan alkothatott volna egy regényt. Nem baj, hogy Penny keretezte a történetet, mert így sikerült befoglalni az eseményeket egy szép, mélyebb mondanivalójú témába, de az elején a visszaemlékezésekből sokat lehetett volna húzni, mert végül nem volt semmi jelentőségük a későbbiek alakulásában.
Gyanítom, hogy AniTiger azért ajánlotta nekem ezt a könyvet (azon felül, hogy már ismeri az ízlésemet), mert hónapokkal korábban olvastam a Keddi nőket és annak folytatását, amik nagyon tetszettek, és valamennyire ez is hasonlít hozzájuk. Itt is, ott is egy összetartó, 4-5 nőből álló csoport kerekedik fel egy kalandos útra, ami során egymást és önmagukat is jobban megismerik, és ennek hatására változtatnak addigi életükön. Szeretem az ilyen történeteket, feltéve persze, hogy jól vannak megírva. Tetszett, hogy ebben a regényben is különböző személyiségű nők kaptak szerepet, akik életkorban is, munkájukban is eltérnek egymástól. Kedves történetet kaptak mindannyian, itt azonban (a Keddi nőkhöz képest) nem kiegyenlített arányban, hanem értelműen Cece-vel a főszerepben. Külön jól esett, hogy a regény végét nem húzta el az író fölöslegesen, csak azért, hogy olcsó megoldással giccses befejezést írjon. Így is minden a helyére került, ezt sokan elleshetnék tőle.
Azt hiszem, ideje, hogy végre elolvassam a Keddi nők harmadik részét is! :)
Kezdem is az egyetlen problémámmal, a regény kettősségével. Az az érzésem, hogy két külön történetet kaptam. Az egyik Penny elvesztéséhez, vagyis inkább ennek feldolgozásához kapcsolódik, erről szól a regény első harmada, majd ezt viszonylag váratlanul felváltja egy teljesen eltérő rész, amikor is Cece új barátokat szerez és belevág egy nagy kalandba. Számomra ez a két téma nagyon elkülönült egymástól, nem éreztem igazán az összhangot a két rész között. A regény második felében Cece nem is nagyon gondol Pennyre, és az volt az érzésem, hogy ez az izgalmasabb rész (új barátok, új élet, nyaralás) önállóan alkothatott volna egy regényt. Nem baj, hogy Penny keretezte a történetet, mert így sikerült befoglalni az eseményeket egy szép, mélyebb mondanivalójú témába, de az elején a visszaemlékezésekből sokat lehetett volna húzni, mert végül nem volt semmi jelentőségük a későbbiek alakulásában.
Gyanítom, hogy AniTiger azért ajánlotta nekem ezt a könyvet (azon felül, hogy már ismeri az ízlésemet), mert hónapokkal korábban olvastam a Keddi nőket és annak folytatását, amik nagyon tetszettek, és valamennyire ez is hasonlít hozzájuk. Itt is, ott is egy összetartó, 4-5 nőből álló csoport kerekedik fel egy kalandos útra, ami során egymást és önmagukat is jobban megismerik, és ennek hatására változtatnak addigi életükön. Szeretem az ilyen történeteket, feltéve persze, hogy jól vannak megírva. Tetszett, hogy ebben a regényben is különböző személyiségű nők kaptak szerepet, akik életkorban is, munkájukban is eltérnek egymástól. Kedves történetet kaptak mindannyian, itt azonban (a Keddi nőkhöz képest) nem kiegyenlített arányban, hanem értelműen Cece-vel a főszerepben. Külön jól esett, hogy a regény végét nem húzta el az író fölöslegesen, csak azért, hogy olcsó megoldással giccses befejezést írjon. Így is minden a helyére került, ezt sokan elleshetnék tőle.
Azt hiszem, ideje, hogy végre elolvassam a Keddi nők harmadik részét is! :)
Értékelésem: 4 / 5
Hasonló könyvek:
|
|
|
Oké, nem egy El Camino, de jópofa könyv. :)) Amúgy nem lehet, hogy az elkülönölés direkt? Végülis Cece rákényszerül, hogy totál újrakezdjen új társasággal.
VálaszTörlésAmúgy vicces, hogy ez a könyv áll a polcon hűségesen egészen addig, amíg el nem jön az ideje. :D
Keddi nők: szerintem eddig _A keddi nők és a sok zöldség_ résznek a legszimpibb a fülszövege. *.*
Hát lehet hogy direkt, de akkor is jobban össze kellett volna szőni a kettőt szerintem. Kicsit olyan mintha Pennyről teljesen megfeledkezett volna az író, és csak a végén, a lezárás miatt írja bele újra, hogy keretet kapjon a történet. Nekem legalábbis ez volt a benyomásom. :)
TörlésHát lehet, én fülszöveget nem szoktam olvasni mert sokszor spoileres és/vagy félrevezető. :) Ha mégis elolvasom, akkor is igyekszem mihamarabb elfelejteni! :D