The Bookshop

Kevés cselekményű, de a végletekig illedelmes brit kisvárosi társadalmat tökéletesen ábrázoló történet.

A történetből: Florence megveszi az Öreg Házat, hogy könyvesboltot nyisson a kisvárosban, ahol él. Úgy gondolja, hogy mivel se itt, se a környező településeken nincsen könyvesbolt, – márpedig az emberek szeretnek olvasni, – biztos sikerül majd fenntartania az üzletet. Beköltözik a ház felső szintjére, alul pedig kialakítja az üzletet. A könyvesbolt túl sok idejét veszi el, pedig vásárló alig akad. Végül felfogadja a 11 éves Christine-t, aki tanítás után minden nap besegít a boltban. Sokszor így vannak kettecskén, plusz persze a ház zajongó szelleme.

Értékelésem: Úgy került a regény a látóterembe, hogy láttam a film előzetesét, ami e könyv alapján készült. Az előzetes nekem annyira megtetszett, hogy azonnal elhatároztam, hogy hamarosan meg is nézem a filmet. Azonban előbb mégiscsak jó lenne elolvasni az alapjául szolgáló könyvet. Így is tettem. :)

Habár a filmet nem láttam még, az ajánlója alapján más kép alakult ki bennem a főszereplőről és a történetről, mint amit a regényben kaptam. Persze nem lenne fair összehasonlítani őket; ezt majd megteszem, ha a filmet is végignéztem.

A kisváros, és különösen az ott lakók rendkívül régimódiak, még azzal együtt is, hogy a történet a múltban játszódik, 1959-ben. Mindenki a végletekig illedelmes, egymás hátba szúrása is mézes-mázos szavakkal körítve, a brit társadalmi normáknak megfelelően zajlik. A bonyodalmat az okozza, hogy a városka befolyásos nagyasszonya más sorsot szán az Öreg Háznak, és mindent elkövet, hogy véghez vigye az akaratát. Ezzel nagyjából mindent el is mondtam a cselekményről, ugyanis ez a könyv nem hordoz rendkívüli izgalmakat, sem igazán váratlan fordulatokat. Ez a regény a szereplők bemutatásáról, az ottani kis társadalmukról szól. Ezt brilliánsan teszi, nagyon jók a karakterek, mókás, ahogy egymással társalognak és kódfejtik közben az illedelmes, néha kissé körülményes megfogalmazásokat. A leírások is nagyon jó stílusúak, és néha nagyon frappáns a szöveg. Külön pikantériát visz a történetbe a ház kísértete. Nekem mégis hiányzik emellé a cselekmény. Számomra csupán a karakterek, vagy a kis zárt társadalom bemutatása nem elég, nekem kell, hogy valami történjen is. Márpedig itt alig akad olyan mozzanat a történetben, ami valóban említést érdemel. Nem volt rossz, nem unatkoztam, de azért kicsit többet vártam. A befejezés pedig nem azt adta, amire számítottam, bár ezt nem panasznak szánom; szeretem, ha egy könyv meg tud lepni.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik nem bánják, ha izgalmas, vagy pörgős cselekmény helyett a karaktereken van inkább a hangsúly egy történetben.

Értékelésem: 3 / 5

Film (2017): Megnéztem a könyv alapján készült filmet is, és azt kell mondjam, rendkívül hű a történet a regényhez. Én két fő változtatást emelnék ki, az egyik a ház kísértetének hiánya (amit sajnáltam), a másik a főszereplő személyiségbeli változtatása. Nem változtattak túl sokat, de azért néhány lényeges ponton igen. (Pl. az hogy a regényben el se olvassa a Lolitát, sőt a filmnek már egészen az elején is látszik a különbség, mikor azt mondja Florence a bankban, hogy azért akar könyvesboltot nyitni, mert mindene az olvasás.) Nem bánom, hogy változtattak Florence személyiségén, mert igazából ez az, amit a regénybeli főhőstől is vártam, de tulajdonképpen azzal se volt bajom, hogy a könyvben nem ezt kaptam. Florence-en kívül Milót éreztem még nagyon másmilyennek, de igazából annyira egyedi, különc karaktert alakított a színész, hogy egyáltalán nem bántam, sőt, kifejezetten tetszettek az ő jelenetei. Igazából mindegyik színésszel nagyon elégedett voltam, kicsit talán csak a kislány volt túl okoskodó. Bill Nighy (Mr. Brundish) felülmúlhatatlan. A történet lezárásán is változtattak picit, de meg kell mondjam, hogy ez a filmbeli lezárás jobban tetszett, valahogy több értelmet látok benne.

Jelenet a filmből: Milo és Florence. Kép forrása: Condé Nast Traveller

Nem egy holliwoodi filmről van szó, ezt végig érezni lehet a lassú jeleneteken és a szokatlan, érdekes rendezői fogásokon, amikor például a szereplőket merengve, lassan kizoomolva mutatják mindenféle történés nélkül. Itt is azt éreztem, amit a könyvnél, hogy nem maga a cselekmény a lényeg, hanem a karakterek, akiket bemutat a történet. A színészek új, másfajta színezetet adtak számomra nekik, és nagyon tetszett, amikor két-két különcöt közös jelenetben láttam, ahogy brit módra egymást osztják, csipkelődnek, vagy sértő és kicsit aljas módon szúrnak oda egymásnak. Nagyon elégedett vagyok a filmmel.

Hasonló könyvek:

The Secret, Book & Scone Society

The Jane Austen Book Club

Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság