Gyönyörű történet arról, hogy a modern világ hogyan teszi tönkre az életünket.
A történetből: Dor az első a világon, aki megméri a nap hosszát, és ezzel igába hajtja a Napot és a Holdat. Nem tetszik azonban ez Istennek, és megbünteti Dort: egy barlangba zárja, hogy évezredeken keresztül hallgassa mások könyörgését, amint több időért fohászkodnak. Amióta ugyanis az ember az időt méri, másra se vágyik, minthogy többet kaphasson belőle. Sarah gimnazista, kitűnő tanuló, ám a fiúk nem az eszes, hanem a csinos lányokat szeretik. Sarah túlsúlyos, így nincs esélye a menő srácoknál. Ezért végül amikor Ethan érdeklődést mutat iránta, saját kezébe veszi a dolgokat, és megkérdezi a fiút, nem találkozna-e vele. Victor idős üzletember, a világ 14-ik leggazdagabb embere. Élete során megszokta, hogy a nehéz problémákat megoldja, így mikor rákot diagnosztizálnak nála, erre is a megoldást keresi.
Értékelésem: Nagyon szép történet, nekem nagyon tetszett, és bár némileg a vallásra épít, én főként filozófiainak láttam. Szép, tanulságos történeteken keresztül mutatja be az író, hogyan pocsékoljuk el az időnket, és ezáltal az életünket is, és hogy mennyire hajtjuk a sikert, hogy többet és többet teljesítsünk minél kevesebb idő alatt. Egyik feladatról a másikra ugrunk, sosincs megállás, ez ma már szinte társadalmi elvárás, és aki lemarad, az ugye kimarad.
A regény három történetet mutat be nekünk, mindháromban azt követhetjük végig, hogyan pazarolják el ezek az okos emberek az életüket olyan dolgokra, melyeket fontosnak tartanak, ám végül felismerik, hogy valami másról lemaradtak, ami sokkal több örömet hozott volna az életükbe.
Habár egyértelműen tanmese a történet, és egészen hamar megértjük a mondanivalóját, mégis nagyon modern, egyrészt elbeszélésmódjában (bár picit talán hatásvadászok a mondatok, de nem bántóan), másrészt történetében is. Sarah és Victor a mi korunk szülöttei, körülveszi őket az internet, a facebook, a felhőkarcolók és a modern tudomány. Ez a régiesnek tűnő történet nagyon is a jelenünkről szól, és biztos vagyok benne, hogy ki itt, ki ott, de mindenki magára ismer benne. Hiszen nincsen közöttünk olyan, aki ne dolgozna időnként határidőre, vagy aki nem vette észre, ha hamis cél lebegett a szeme előtt, vagy a munkát és a sikert vette előre, vagy aki belefeledkezett valami magasztos teendőbe, miközben elhanyagolt másokat, vagy aki túlságosan a szívére vette mások gúnyolódását. Mindannyian éreztük már magunkat megalázva, mindannyian voltunk a padlón, mindegyikünk vágyik valamiféle sikerre, egy cél elérésére, és időnként mind úgy érezzük, hogy senki nem érthet meg bennünket.
A könyv üzenete nem lehetne máskor aktuálisabb, mint most. Feltéve, hogy nem lesz igaza a szerzőnek a történetbeli jóslatával, de én bízom benne, hogy nem. Talán ő is csak elrettentésképpen írta.
Ajánlom a könyvet mindenkinek. Fiatalnak, idősnek, karcsúnak és kövérnek, férfinak és nőnek.
A regény három történetet mutat be nekünk, mindháromban azt követhetjük végig, hogyan pazarolják el ezek az okos emberek az életüket olyan dolgokra, melyeket fontosnak tartanak, ám végül felismerik, hogy valami másról lemaradtak, ami sokkal több örömet hozott volna az életükbe.
Habár egyértelműen tanmese a történet, és egészen hamar megértjük a mondanivalóját, mégis nagyon modern, egyrészt elbeszélésmódjában (bár picit talán hatásvadászok a mondatok, de nem bántóan), másrészt történetében is. Sarah és Victor a mi korunk szülöttei, körülveszi őket az internet, a facebook, a felhőkarcolók és a modern tudomány. Ez a régiesnek tűnő történet nagyon is a jelenünkről szól, és biztos vagyok benne, hogy ki itt, ki ott, de mindenki magára ismer benne. Hiszen nincsen közöttünk olyan, aki ne dolgozna időnként határidőre, vagy aki nem vette észre, ha hamis cél lebegett a szeme előtt, vagy a munkát és a sikert vette előre, vagy aki belefeledkezett valami magasztos teendőbe, miközben elhanyagolt másokat, vagy aki túlságosan a szívére vette mások gúnyolódását. Mindannyian éreztük már magunkat megalázva, mindannyian voltunk a padlón, mindegyikünk vágyik valamiféle sikerre, egy cél elérésére, és időnként mind úgy érezzük, hogy senki nem érthet meg bennünket.
"Mindannyian bánkódunk, ha veszteség ér minket. De hajlamosak vagyunk elfeledni, mink maradt."
A könyv üzenete nem lehetne máskor aktuálisabb, mint most. Feltéve, hogy nem lesz igaza a szerzőnek a történetbeli jóslatával, de én bízom benne, hogy nem. Talán ő is csak elrettentésképpen írta.
Ajánlom a könyvet mindenkinek. Fiatalnak, idősnek, karcsúnak és kövérnek, férfinak és nőnek.
Értékelésem: 5 / 5
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése