A Mini-könyvklub interjúja Moskát Anitával

A Mini-könyvklub 13 májusi regénye a Bábel fiai című, vallási témára épülő fantasy regény volt Moskát Anitától. Ennek kapcsán kérdeztük az írónőt. Figyelem: az interjú spoileres kérdéseket (és válaszokat) is tartalmaz!

Moskát Anita

Mini-könyvklub: Hol szoktál írni? Vannak esetleg különleges igényeid írás közben? Pl. háttérzene vagy csend, chips, kávé adagoló infúzió, stb.

Moskát Anita: Nincsenek különösebb rigolyáim, írni bárhogy, bárhol tudok – csendben szívesebben, de ha beszív a szöveg, felőlem ágyút is döngethetnek mellettem. Kifejezetten szeretek viszont néha elvonulni egy-egy kávézóba pár íróbaráttal, nagyon inspiráló, hogy mindenki dolgozik a saját szövegén.

Három regényed jelent meg eddig, és bár mindhárom fantasy, nagyon különböző témák köré épülnek. Az elsőben a vallás, a másodikban a váradósság és az anyaság, a harmadikban pedig az emberek állatokkal való közös evolúciós lépcsőfokra emelkedése a központi téma. Honnan merítesz ötletet a regényeidhez, és hogyhogy egymástól ennyire eltérő témákba fogtál eddig bele?

Mindig új kihívásokat keresek, nekem is akkor izgalmas megírni valamit, ha kísérletezem, és bízom benne, hogy az olvasó is örül, ha kicsit mindig mást kap, ha néha talán sikerül meglepnem. De azért bízom benne, hogy akár egy ál-ókori világ, akár a terhes nők a fjordokon, akár egy népszavazásra készülő alternatív Magyarország gettósított fajzatokkal, van, ami összeköti ezeket a történeteket. A regényeim bár fantasyk, és szeretnének elmesélni egy-egy sztorit, azért remélem, hogy kicsit a mi valóságunkról is szólnak.

El tudnád-e képzelni bármelyik történetedet színházi előadásként vagy a filmvásznon? Ha igen, melyiket, és miért?

Ezen sosem gondolkoztam el, pedig sokan meg szokták kérdezni. Mivel nincs igazán esélye, ezért nem is töprengek rajta. De a gondolatkísérlet kedvéért: ha véletlenül megtörténne, úgy tekintenék rá, mint egy tőlem független műre, egy önálló művészeti alkotásra, nem pedig a történetem színházi vagy filmverziójaként. És akkor lennék vele elégedett, ha a sztori nem csak médiumot váltana, hanem hozzátenne egy új értelmezési réteget, megvilágítana benne valami mást.

A regényeid borítóképei nagyon látványosak és figyelemfelkeltők. Mit gondolsz róluk, szerinted jól illenek a történeteidhez? Volt bármi beleszólásod a tervezésükbe?

A Horgonyhelynél a szerkesztőm, Kleinheincz Csilla találta meg Marcela Bolívar festményét, és azonnal beleszerettünk, így ott tudtam, nagyjából milyen lesz a borító, de a Bábel fiai és az Irha és bőr esetén bíztam a grafikusban, Szabó Vincében. Nem szerencsés, ha a szerző rátelepedik a tervezési folyamatra, számára ez túlságosan érzelmi dolog, ezért nincs olyan, hogy instrukciókat adnék, mit szeretnék látni. A tervezés a grafikus és a kiadó asztala – persze azért látom a vázlatokat, elmondhatom a véleményemet. Mindhárom borító nagyon más, de mindháromnál azt éreztem, hogy tökéletesen elkapta a regény hangulatát.

Forrás: magic-ravioli (deviantart)

A Bábel fiai című regényed vallási témára épül, azonban a hit ellentmondásosan jelenik meg a történetben. A bábeli torony köré épített vallásról kiderül, hogy hamis, csupán egy ember manipulációja. Mégis a toronynak valódi hatalma van, ami nem derül ki, honnan ered. Szántál valamilyen vallásos üzenetet a könyvnek?

Inkább kérdéseket szeretnék felvetni, mintsem üzenetet átadni. A regényben feltétlenül szét szerettem volna választani az ember által alapított vallást bármiféle természetfelettitől: a vallás itt a hatalom megszilárdításának eszköze, a torony ereje pedig ettől független. Az elsőt ember alkotta, és főleg tömegmanipulációs eszközként, valamint hatalmi játéktérként jelenik meg, a másikat pedig a szereplők sem bírják felfogni emberi ésszel.

Miért kellett egy fontos karaktert feláldoznod a történetben? Nehéz volt meghoznod ezt az áldozatot? Vagy a szereplők nem nőnek írás közben annyira a szívedhez hogy megsajnáld őket?

Nagyon közel kerülök a szereplőimhez érzelmileg – a regényírás végefelé már szinte valódi emberekként beszélek róluk bárkinek –, másként szerintem nem is tudnék a bőrükbe bújni. Ez viszont sosem akadályozott meg abban, hogy nehéz helyzetek elé állítsam őket, vagy akár meg is haljanak. Néha a történet ezt kívánja. De fontosnak tartom, hogy az író ne mészároljon ok nélkül, csak a sokkolás kedvéért, hanem minden halálnak meglegyen a szerepe és a súlya is.

Forrás: TheABones (deviantart)

Többünkben a Bábel fiai lezárása egyben új kérdéseket is felvetett. Tervezel-e folytatást írni a regényhez, vagy kerek történetként tekintesz rá?

Örülök, ha új kérdéseket is felvetett, szeretem így lezárni a történeteket. Az életben sosincs olyan pillanat, amikor mindennek a végére pont kerül, egy regény szereplőinek vagy világának sorsa sem zárulhat le soha teljesen. És nem is szeretnék mindent én kimondani: szeretem, ha az utolsó kérdéseket az olvasó válaszolja meg magában, ahogy ő szeretné. Eddig egyik regényemnél se jutott eszembe a folytatás gondolata, az új világok és új szereplők felfedezése jobban vonz.

Legújabb regényed, az Irha és bőr nemrég jelent meg. Most, hogy ezt is lezártad, elkezdtél-e már új történeten dolgozni, és ha igen, mit árulsz el nekünk erről?

Elkezdtem gondolkozni egy regényen, de még mindig az anyaggyűjtés, inspirálódás, világépítés fázisban tartok, így többet nem mernék mondani annál, hogy megint fantasyt írok, és bízom benne, hogy a világa kellően furcsa és izgalmas lesz.

Köszönjük szépen a válaszokat, kíváncsian várjuk az új ötleted megvalósítását, és további sikereket kívánunk!