A történetből: Lóna mindennél jobban szeretné újra elnyerni lánya szeretetét, ezért hajlandó alávetni magát a próbáknak, amiket Emese állít elé. Ám Emese igazi szándéka már csak túl későn derül ki, és minden döntésnek következménye, minden varázslatnak ára van.
Értékelésem: Kezdem azzal, hogy az első kötet történetére már alig emlékeztem, épp csak a fő történetszálból pár fordulatra. Ez persze nem meglepő, hiszen négy évvel ezelőtt olvastuk a Mini-könyvklubban. Sajnos azonban néha ez kisebb nehézséget okozott, mert így nem állt össze teljesen a történet. Annyira viszont nem volt zavaró, hogy abbahagytam volna emiatt az olvasást.
Ebben a kötetben két történet lakozik, az első rövidebb, kb. 100 oldal, ez az Üveghegy. Ennek a vége felé abba is akartam hagyni a teljes regény olvasását, mert egy olyan nem várt, horrorisztikus fordulatot kaptam, amit nem vett be a gyomrom. A szomorkás, befelé fordulós légkört már az első kötetből megszoktam, de ilyen brutális cselekményre nem számítottam, és nem is szeretek ilyet olvasni. Hogy szakszóval fejezzem ki magam, ez egy tipikus WTF-pillanat volt számomra. Olvastam ezzel párhuzamosan egy krimit is, amiben azért elég csúnya dolgok vannak, de az sem vetemedik ilyesmi leírásokra. Végül alvás előtti olvasmányként inkább arra váltottam aznap este. :) Aztán másnapra kicsit lehiggadtam, és mivel könyvklubos könyvet csak végesetben hagyok félbe, folytattam, és több ilyen szörnyűséggel már nem találkoztam.
A második történet a Kősárkány, amiben hirtelen átugrunk pár évet, és ebben Emese útkereséséről olvashatunk. Főleg az foglalkoztatja a lányt, hogy melyik világba tartozik, mert sehol nem érzi igazán otthon magát. Így aztán jó kamasz módjára megszökik, vagy mesei fordulattal élve: világgá megy. Ez a történet alapvetően tetszett, szépen volt felépítve, és érdekes dolgokkal találkoztam benne. A végét viszont picit összecsapottnak éreztem, bár igaz, hogy ez nem egy teljes lezárás, hiszen folytatja egy harmadik könyv, az Ezüstkéz.
Összességében nem tudom, mit gondoljak a könyvről. Elfeledni vagy megbocsátani azt a csúnya pillanatot, amikor nem akartam folytatni az olvasást, nem tudom. De emellett voltak érdekes történetszálak, amik magukkal sodortak. Azt hiszem, a kettőt összevetve nálam ez egy hármas pontszámot ér.
Ebben a kötetben két történet lakozik, az első rövidebb, kb. 100 oldal, ez az Üveghegy. Ennek a vége felé abba is akartam hagyni a teljes regény olvasását, mert egy olyan nem várt, horrorisztikus fordulatot kaptam, amit nem vett be a gyomrom. A szomorkás, befelé fordulós légkört már az első kötetből megszoktam, de ilyen brutális cselekményre nem számítottam, és nem is szeretek ilyet olvasni. Hogy szakszóval fejezzem ki magam, ez egy tipikus WTF-pillanat volt számomra. Olvastam ezzel párhuzamosan egy krimit is, amiben azért elég csúnya dolgok vannak, de az sem vetemedik ilyesmi leírásokra. Végül alvás előtti olvasmányként inkább arra váltottam aznap este. :) Aztán másnapra kicsit lehiggadtam, és mivel könyvklubos könyvet csak végesetben hagyok félbe, folytattam, és több ilyen szörnyűséggel már nem találkoztam.
A második történet a Kősárkány, amiben hirtelen átugrunk pár évet, és ebben Emese útkereséséről olvashatunk. Főleg az foglalkoztatja a lányt, hogy melyik világba tartozik, mert sehol nem érzi igazán otthon magát. Így aztán jó kamasz módjára megszökik, vagy mesei fordulattal élve: világgá megy. Ez a történet alapvetően tetszett, szépen volt felépítve, és érdekes dolgokkal találkoztam benne. A végét viszont picit összecsapottnak éreztem, bár igaz, hogy ez nem egy teljes lezárás, hiszen folytatja egy harmadik könyv, az Ezüstkéz.
Összességében nem tudom, mit gondoljak a könyvről. Elfeledni vagy megbocsátani azt a csúnya pillanatot, amikor nem akartam folytatni az olvasást, nem tudom. De emellett voltak érdekes történetszálak, amik magukkal sodortak. Azt hiszem, a kettőt összevetve nálam ez egy hármas pontszámot ér.
Értékelésem: 3 / 5
Hasonló könyvek:
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése