Minden mélységet nélkülöző chick-lit sok étel leírással.
A történetből: Addolorata élete már hosszú ideje beleragadt a szürke hétköznapokba, amikor mást se csinál, csak dolgozik, elvégzi otthon a házimunkákat, esetleg veszekszik a férjével, és a szabadnapja előtti éjszakán leissza magát, így a szabadnapja másnapossággal és alvással telik. Egy kis nyaralásra vágyik, és amikor az étterme szörnyű kritikát kap, és a férje is távolságot akar tartani tőle, végül a nővére közbenjárásával elutazik Velencébe egy hétre. Ahogy egyre jobban átjárja a velencei életérzés, úgy dönt, elfogadja az eklektikus öregasszony ajánlatát a lakásra, és marad egész nyárra. Így lesz ideje, hogy felkutassa és listát írjon arról a tíz dologról, ami boldoggá teszi őt az életben.
Értékelésem: Oké volt a könyv. Se több, se kevesebb. A történet nem túlságosan lebilincselő, nem is túl mély, inkább kicsit felszínes. Ami érdekes benne, hogy sok szokatlan karaktert felsorakoztat. Van benne régi családi titok is, amit igazából nem volt nehéz kitalálni. Nagyon sok az étel leírás, már-már recepttel felérő elkészítési módokat kapunk az olasz ételekhez. Meglehetősen sok szó esik a tangóról is, ami Addolorata új hobbijává válik.
Igazából a főszereplő eléggé önzőnek tűnik, és nem azért, mert otthagyja a családját meg az éttermét és eltűnik egy egész nyárra. Arra szüksége volt, és a férje tulajdonképpen kirúgta otthonról. Az önzőségét csak később, apránként láttam meg abból, ahogyan elmeséli nekünk a történetet. Másról sem csacsog csak saját magáról, az új mindennapjairól, az ételekről, amiket főz, a tangóról, amit táncol, és a családról, akiknek egyre jobban belemászik az életébe és beleüti az orrát a dolgukba. Az, hogy otthon van a férje, a lánya, a nővére, a szülei és az étterme, szinte alig kerül említésre. Időnként felhívja őket és annyi. Csak azon kesereg, hogy a férje szóba se akar állni vele. De hogy a lányával mi van, mintha nem is érdekelné.
Egy szó mint száz, nem ragadott meg különösebben semmi ebben a történetben, de rossz se volt, csak olyan átlagos.
Igazából a főszereplő eléggé önzőnek tűnik, és nem azért, mert otthagyja a családját meg az éttermét és eltűnik egy egész nyárra. Arra szüksége volt, és a férje tulajdonképpen kirúgta otthonról. Az önzőségét csak később, apránként láttam meg abból, ahogyan elmeséli nekünk a történetet. Másról sem csacsog csak saját magáról, az új mindennapjairól, az ételekről, amiket főz, a tangóról, amit táncol, és a családról, akiknek egyre jobban belemászik az életébe és beleüti az orrát a dolgukba. Az, hogy otthon van a férje, a lánya, a nővére, a szülei és az étterme, szinte alig kerül említésre. Időnként felhívja őket és annyi. Csak azon kesereg, hogy a férje szóba se akar állni vele. De hogy a lányával mi van, mintha nem is érdekelné.
Egy szó mint száz, nem ragadott meg különösebben semmi ebben a történetben, de rossz se volt, csak olyan átlagos.
Értékelésem: 3 / 5
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése