2019. október 26., szombat

Sötét anyag

https://moly.hu/konyvek/blake-crouch-sotet-anyagA Mi lett volna, ha... témakör sci-fi thrillere. Sci-fi-ben járatosabb olvasóknak kevésbé izgalmas.

A történetből: Jason élete tökéletesebb sem lehetne, amikor egy álarcos férfi elrabolja. Amikor magához tér, egy laboratóriumban van, ahol az emberek látszólag ismerik őt, de fogalma nincs, milyen hely ez, és kik ezek. Kérdéseikre nem tud válaszolni, de sikerül elszöknie és hazamennie. Az otthona azonban más, mint ahogy megszokta. Más a zár. Más a berendezés. Máshol vannak a falon a kapcsolók. A felesége és a fia sehol.

Értékelésem: Ez a regény számomra unalomból fordult át egyre érdekesebbé. Unalomból, ugyanis az első "csavart" olyan szinten lelőtte az író, hogy kétségem sem volt a megoldás felől, még csak gondolkozni sem volt időm a lehetséges megoldáson, mikor már megkaptam a választ. Ennek ellenére a főhősünk nem értette, mi történik körülötte, így végig kellett olvasnom a történéseket a regény feléig, amikor végre szerencsétlen megvilágosodott. Habár többször szívesen abbahagytam volna az olvasást, főleg, mivel azt hittem, ez a regény legvégén lesz a nagy csavar, de a könyvklub miatt nem akartam csak úgy feladni, ráadásul elég jó stílusban volt megírva a történet, így végül nem is volt annyira nehéz kitartani. És aztán mivel meglepetésemre már a regény közepén megértette a főhős is, hogy mi történik, itt egy teljesen új irányt vett a regény. (Mászkálás a multiverzumokban: én azt hittem, csak a saját és az új valósága közt fog átjárni.) Erre nem számítottam. De azért különösebben elragadtatva se voltam, mert ez a rész se tűnt túl eredetinek (különösen egy olyannak, aki rengeteg Sliders részt látott anno a tévében), bár az elmesélés stílusa továbbra is jó volt. Ezután jött a harmadik rész, ahol igazi meglepetés ért a történetben: egy olyan, amire akár számíthattam is volna, hiszen a történetből egyenesen következik, de az író első spoilerezése után én már nem vártam semmiféle meglepetést a könyvtől. Na ez volt, ami aztán igazán tetszett, ami végre valami izgalmat hozott számomra is a történetbe.

Én azt mondom, hogy ez a történet rendkívül jó lehetett volna, ha nem lövi le a saját első poénját az író. Azoknak, akik nem szoktak sci-fit olvasni vagy nézni, így is rendkívüli élményt adhat, de bizony a kicsit jártasabbaknak rögtön összeáll a kép. Az írói stílus azonban végig élvezetes, ez mentette meg attól, hogy idő előtt feladjam. Nem éreztem azonban túl sok borzongást vagy feszültséget olvasáskor, ahhoz képest legalábbis nem eleget, hogy thrillerként tartják számon. Én leginkább sci-fi thrillernek nevezném, annak végülis nem volt rossz, csak hát ugye akkor meg kár az elejéért.

És akkor egy kis spoileres sci-fi elemzés a végére: én semmi logikát nem látok abban, hogy ezek bármiféle univerzumok között szabadon mászkálhatnak. Szerintem csak úgy lenne értelme, ha azok között járhatnának át, ahol valaki már megépítette a dobozt. Nem? Hiszen mit keres egy ilyen doboz ott mindenhol, minden világban?! Hogyhogy senki nem veszi észre? Főleg, hogy az iránytűt is megőrjíti! Ennek semmi értelme így. Annak viszont lett volna, hogy ahol már van doboz, ott kiköthetnek. Néhol akár nézhetett is volna ki másképp. Meg időzár nélkül. Hmm, bár igaz, így a főhős eredeti világába nem tudtak volna átmenni, de csak át kellett volna írni picit hozzá a sztorit, pl. hogy valaki már kísérletezik ezen, hiszen Jason a legelején elmondja, hogy valaki átvette a kutatásait, amikor ő inkább elment tanítani. Szóval megoldható lett volna az író számára.

Értékelésem: 3,5 / 5

Hasonló könyvek:
Senkinek egy szót se
Oculus
A burok
Kövess Bloglovin-on

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése