Lassú sodrású, lezáratlan történet egy kapcsolatról és a Brexitről.
A történetből: Lucy egyedül neveli a két fiát, a férje csak heti egy-két alkalommal segít be, ekkor a gyerekek nála töltik az estét. Miután Lucy egyszer felfogadja Joseph-et bébiszitternek, folyton rá gondol, és ürügyeket keres, hogy újra elhívhassa magukhoz. Joseph különféle állásokból próbálja fenntartani magát, amíg a zenei karrierje be nem fut. Ő is egyre többet gondol Lucy-ra, pedig a bőrszínkülönbség mellett még ott van a korbeli különbség is: Lucy egyidős Joseph anyjával.
Értékelésem: Ez a könyv rettentően untatott. Többet vártam tőle, mert tudtam, hogy ugyanaz írta, aki a Pop, csajok, satöbbit is, amiből én csak a filmverziót láttam, de az nagyon tetszett. Ez a könyv tulajdonképpen arról szólt elnyújtva, amit fent röviden összefoglaltam, illetve volt még egy nagy, visszatérő témája, a Brexit. Mindkettő unalmas volt, de a Brexit számomra különösen. Szerintem ez csak annak érdekes, aki vagy Angliában él, vagy más okból, de közvetlenül érintett volt benne. Számomra túlságosan részletesek és elhúzúdóak voltak ezek a diszkussziók és monológok. A mélypont az volt, amikor arról olvastam egy oldalon keresztül, hogy vajon Shakespeare hogyan szavazott volna.
Tudom, hogy csúnya ezt így kimondani, de ez az igazság: csak azért olvastam ezt a könyvet, mert külföldön voltam és épp nem volt semmi más, amit olvashattam volna. Miután hazajöttem, már csak a harmada volt hátra, és azt meg be akartam már fejezni, de igazából kár volt. Nem volt semmi katarzis, nem volt szép lezárás, hanem inkább csak úgy egyszercsak vége szakadt a történetnek. Kár volt a rá vesztegetett időm.
Értékelésem: 2 / 5
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése