Egyedi hangvételű regény egy elmebeteg elbeszélésében.
A történetből: Patrick erősen hiszi, hogy ha jobb emberré válik, akkor élete filmje jól fog alakulni, és végül visszanyeri felesége szívét. Ehhez nem kell mást tennie, mint úrrá lenni a dühkitörésein, rendesen szedni a gyógyszereit, izmosra gyúrnia magát, és kedvesnek lennie másokhoz. Szerencsére anyja kihozza az elmegyógyintézetből, és új pszichiáterével is jól kijön, ezért úgy érzi, jó úton halad céljai eléréséhez. Régi barátai révén újra találkozik Tiffanyval is, aki, mióta meghalt a férje, szintén kezelésekre szorul, és nagyon furcsán viselkedik. Futóedzésein mindig szótlanul követi, és Patrick nem tudja lerázni magáról. Vajon mi az a titok, ami miatt Patrick már nem él együtt a feleségével, és mihez kezdjen Tiffanyval?
Értékelésem: Nagyon érdekes, és kicsit szokatlan a könyv. Tetszett, hogy egy mentális beteg elbeszélésében olvashattam a történetet, ettől lett igazán különleges az alaphangulata az egésznek. Ennek ellenére a könyv első fele lassan csordogált, de az érdekes stílus és alapszituáció miatt nem volt unalmas. Tiffany természetesen sokat dob a történeten, a legjobb részek azok, amikor együtt töltenek némi időt, többnyire teljes szótlanságban. A könyv második felében már egészen beindulnak az események, és egyre érdekesebbé válik a történet.
Az elbeszélés stílusa egészen egyedi, hiszen Patrick fejébe látunk be, márpedig ő nem a megszokott konvenciók szerint gondolkodik. Örök optimizmusa jegyében mindig próbál aszerint cselekedni, hogy a felesége, Nikki milyen viselkedést helyeselne, ezáltal biztos eljut majd a "napos oldalra", ami élete filmjének happy end-je, ahol boldogan élnek Nikkivel, míg meg nem halnak. Mivel a történet végig Patrick szemszögéből íródott, így Tiffany-ról sokáig alig tudunk meg valamit, és inkább csak üde színfoltként jelenik meg a történetben. Sok szó esik az amerikai futballról, és ehhez kapcsolódó eseményekről is, ezeket valahogy nem tudtam igazán átérezni, mert én nem rajongok így semmilyen sportág iránt. Szerintem ezekből nyugodtan lehetett volna kevesebb a könyvben, anélkül is átjött volna a lényeg. Persze az amerikai olvasók többsége valószínűleg ezeket a részeket is éppúgy élvezi, mint a többit.
Összességében nekem tetszett a könyv, végig fenntartotta az érdeklődésem a sok sportesemény ellenére is. Tetszett, hogy ez nem egy tipikus romantikus regény, amit tucatszámra írnak, hanem egészen egyedi az alaphelyzet, a regény hangulata, és elbeszélési formája is. Olyannal sem találkoztam még, hogy egy bizonyos zeneszámot ajánl a könyv a következő oldalak aláfestéséhez. Ezek után a filmre is kíváncsi vagyok, és tervezem, hogy nemsokára azt is megnézem.
Az elbeszélés stílusa egészen egyedi, hiszen Patrick fejébe látunk be, márpedig ő nem a megszokott konvenciók szerint gondolkodik. Örök optimizmusa jegyében mindig próbál aszerint cselekedni, hogy a felesége, Nikki milyen viselkedést helyeselne, ezáltal biztos eljut majd a "napos oldalra", ami élete filmjének happy end-je, ahol boldogan élnek Nikkivel, míg meg nem halnak. Mivel a történet végig Patrick szemszögéből íródott, így Tiffany-ról sokáig alig tudunk meg valamit, és inkább csak üde színfoltként jelenik meg a történetben. Sok szó esik az amerikai futballról, és ehhez kapcsolódó eseményekről is, ezeket valahogy nem tudtam igazán átérezni, mert én nem rajongok így semmilyen sportág iránt. Szerintem ezekből nyugodtan lehetett volna kevesebb a könyvben, anélkül is átjött volna a lényeg. Persze az amerikai olvasók többsége valószínűleg ezeket a részeket is éppúgy élvezi, mint a többit.
Összességében nekem tetszett a könyv, végig fenntartotta az érdeklődésem a sok sportesemény ellenére is. Tetszett, hogy ez nem egy tipikus romantikus regény, amit tucatszámra írnak, hanem egészen egyedi az alaphelyzet, a regény hangulata, és elbeszélési formája is. Olyannal sem találkoztam még, hogy egy bizonyos zeneszámot ajánl a könyv a következő oldalak aláfestéséhez. Ezek után a filmre is kíváncsi vagyok, és tervezem, hogy nemsokára azt is megnézem.
Értékelésem: 4 / 5
Hasonló könyvek:
|
|
Én láttam már a filmet amikor a mozikban ment, és nekem kifejezetten tetszett. A színészek nagyon jók benne, és az amerikai focin sincs akkora hangsúly. :D
VálaszTörlésEz a könyv nekem is listás, már várom, hogy olvashassam.
Tegnap este megnéztem a filmet. Nem tetszett. Nem azért, mert más mint a könyv (hiszen a könyvet filmen nem lehetne ugyanúgy visszaadni), hanem mert nem volt szórakoztató, viszont nagyon fárasztó. Nem szeretem ezeket az olasz családi veszekedéseket, amikor mindenki egyszerre kiabál és nem is hallják egymást. (Apropó, egyáltalán miért lettek olaszok?) Nem volt jó nézni, leszámítva az utolsó kb. félórát, amit hozzáköltöttek (a könyvben egyáltalán nem volt ilyen). A vége egész érdekes lett, de előtte másfél órát kellett kibírni.
TörlésÉn pont fordítva voltam, én a végét nem szerettem. :D Nekem az már túl hollywoodi cukormázas volt. Sokkal jobban élveztem, amikor veszekedtek.
TörlésIgen, tényleg kicsit már túl hollywoodi volt a vége, ezt elismerem, de nekem felüdülés volt a sok veszekedés és családi perpatvar után. :)
Törlés