Túlságosan hosszú és unalmas regény a gyász feldolgozásáról.
A történetből: Lydia egy váratlan balesetben elveszíti vőlegényét, Freddyt. A családja mindenben segíti őt, mégsem tudja elfogadni a veszteséget, és kitölteni a váratlanul keletkezett űrt az életében. Még a gyerekkori barátját is eltaszítja magától. Mikor az orvos végül altatót ír fel neki, Lydia felfedezi, hogy álmában meg tudja látogatni Freddyt. A tabletták által egy olyan világba kerül, ahol Freddyt nem érte baleset.
Értékelésem: Nagy elvárásaim voltak a regénytől, mert az író első könyvét, a One day in Decembert nagyon szerettem. Sajnos azonban ez a regény csalódás volt számomra. Szerintem túlságosan hosszú volt, alapvetően untam az egészet, ahogy volt. A témával nem volt problémám, és a stílusával se sok, de egyszerűen tele van teljesen fölösleges jelenetekkel és leírásokkal. Egyedül azért olvastam végig, mert a Mini-Könyvklubban ez volt a havi regény, de nem sikerült időben a végére érnem. Még úgy sem, hogy a felétől kezdve időnként átlapoztam részeket - többnyire csak fél vagy egy oldalt, de egyre több helyen ugrottam át így hosszas leírásokat. Különösen a párbeszédeknél figyeltem meg, hogy tele vannak tűzve fölösleges leírásokkal, amik nem vezetnek sehová, sőt, sokszor a párbeszédek is teljesen súlytalanok, céltalanok. Sajnos ez nekem nagyon unalmas volt, többet vártam tőle. :( Szerintem aki ebben a témában akar regényt olvasni, az inkább válassza az Utóirat: Szeretlek-et!
Értékelésem: 2 / 5
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése