Könnyed kikapcsolódást nyújtó nyomozós történet egy kis misztikus szállal.
A történetből: Heaven újságíró Londonban egy női magazinnál, a mindennapjai cikkek írásával telik. Furcsa dolgok történnek vele, miután egy pap felkeresi, aki azt állítja, hogy nemrég beszélt Heaven már elhunyt dédanyjával. Ahogy egyre jobban beleássa magát a zűrös eseményekbe, úgy tud meg egyre többet saját származásáról.
Értékelésem: Megijedtem a regény eleji felütéstől, amiben druidák, mágia és harcok szerepeltek, mert azt a benyomást keltette, hogy egy olyan fantasy regényt tartok a kezemben, ami nem nekem való. Valahogy nem fogott meg a stílusa, talán túl komolykodó és túl sötét hangulatú volt, furcsa nyelvezettel... De hirtelen ugrottunk a 21. századba, ahol megismerkedtem a főszereplővel, akivel máris jobban tudtam azonosulni. A történet számomra itt indult be.
Hamar kiderült, hogy a történet nemhogy nem búskomor, mégcsak nem is veszi túl komolyan magát. Amolyan lájtos nyomozás némi misztikummal. Leginkább könnyed olvasmánynak nevezném, én legalábbis így tekintettem rá, és jól szórakoztam rajta. Volt néhány apró következetlenség, meg persze a főszereplő elkövetett jópár butaságot, de ugye ezek viszik előre a cselekményt, és ezáltal kerül veszélybe. Szóval valóban amolyan gyorsan olvasós, gondolkodást nem követelő regény ez. Egyben meglepően rövid is, egy nap alatt simán kiolvasható, ha az embernek nem nagyon akad más dolga.
Egyetlen dolog bosszantott fel a végén, és ez nem a történetre, hanem a szerkesztésre vonatkozik. Spoiler: a regény úgy zárul, hogy a főszereplő felnyitja a mágikus szelencét, miközben azt gondolja, talán átjut általa egy másik világba. A mondat le sem zárul, három pont követi... lapozok (e-könyv olvasón), és kapok egy nevet és egy címet, majd újra lapozok, és ott egy 1. fejezet, amiben egy új szereplő van. Érthető módon nem tudtam eldönteni, hogy most valóban egy új világban vagyunk-e egy új szereplővel esetleg, vagy csak egy beleolvasót kaptam egy másik író másik regényéből. Úgy kellett rákeresnem a neten erre, hogy kiderüljön, ez egy beleolvasó... Azért ezt igazán illett volna jelezni, pl. egy "ha tetszett a regény, olvasd el ezt is" szöveggel! Irgum-burgum.
A történet egyébként erősen emlékeztetett a Tündérkrónikák Keserű ébredés című első kötetére. Akinek az tetszett, annak jó eséllyel ez is tetszeni fog, bár ebben talán némivel kevesebb az akció, és a végső nagy összecsapás is elmarad.
Értékelésem: 4 / 5
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése