Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság

Szórakoztató, de mégis helyenként elgondolkodtató történelmi levélregény.

A történetből: Juliet sikeres író, aki a második világháború alatt újságcikkeket írt, de a háború lezártával újra könyvet szeretne írni, és egy felkérést is kap a Timestól egy hosszabb cikkre. Ötlete azonban csak azután támad a témához, miután egy férfi ír neki a Guernsey szigetről és levelezni kezdenek. A sziget német megszállás alatt állt a háború idején, és Dawsey-tól egyre több érdekességet tud meg arról, hogy hogyan vészelték át az ottaniak a háborús időket, és hogyan alakították meg saját irodalmi társaságukat. Végül a sziget egyre több lakója ír Julietnek, hogy beszámoljanak saját tapasztalataikról.

Értékelésem: Nem tudtam, hogy levélregényt fogok kapni, ezen kissé meglepődtem, de olyan szempontból nagyon jó volt, hogy ügyesen be tudtak így mutatni nekünk több szereplőt is az írók. Amit kicsit hiányolok, az az indoklás a regény végén a levélformára. Én végig azt hittem, hogy ki fog derülni végül, hogy ez maga a könyv (amit olvasok), amit Juliet kiad. Igaz, nem is örültem annyira ennek, mert túl sok személyes dolgot tudunk meg róla a levelekből, meg ez nem is igazi írás, ha csak összeválogatja a leveleit, de azért valami ilyesmit mégiscsak vártam, de mindhiába. Ez kicsit amolyan elvarratlan szál érzetét keltette bennem, főleg, hogy sokszor elmélkedik Juliet azon, hogy milyen formátumban írja meg a regényét.

A karakterek nagyon tetszettek, mindenkit el tudtam képzelni, és a főszereplő önmagában is nagyon szórakoztató egyéniség. A történet rengeteg szálra épül, de két fő vonulat van, az egyik Juliet magánélete, a másik (a fontosabb) pedig a háborús idők felidézése, a megszállás történetének megismerése. Minden más ezekhez kapcsolódik, ezekre épül rá. A szöveg nyelvezete nagyon kellemes, és szórakoztató a stílusa, ezért nagyon élveztem már az elején is olvasni, amikor a cselekmény még nem is bontakozott ki igazán, és nem tudtam eldönteni, miről is fog szólni a könyv.

A regény írói hatalmas együttérzésről tesznek tanúbizonyságot, amiért a szerethető karaktereket is nagy empátiával ruházzák fel, és nem ítélkeznek azok felett, akiket mások megvetnek. Ők látják az érem másik oldalát is, például, hogy a lányok azért flörtöltek az ellenséges katonákkal, mert így ajándékként plusz élelemhez jutottak, amit a családtagjaiknak tudtak adni, amikor a legtöbb ember éhezett. A regény tele van ilyen elgondolkodtató rövid történettel, és mulatságosakkal is, mint például a címben is megnevezett irodalmi társaság megalakulásának története.

Nagyon tetszett nekem a könyv, szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia, mert elgondolkodtató, de eközben mégis nagyon szórakoztató olvasmány, és kicsit többet megismerhetünk belőle az emberiség történelméből.

Értékelésem: 4,5 / 5

Film (2018): Nem, nem, nem és nem. Még csak azt se tudom elmondani, hogy szerettem volna a filmet, ha nem olvasom előtte a könyvet. A főszereplő nő természetét teljesen kifordították a filmben. A vagány, belevaló, felvágott nyelvű, öntudatos, de mindeközben végtelenül jószívű és kedves, cserfes, bolondos nőből, akit a könyvből megismertem, csináltak egy kissé szende, de mégis minden lében kanál és tolakodó nőt, aki mindenbe beleüti az orrát akkor is, ha külön többen, többször kérik rá, hogy ne tegye. Nem ő az egyetlen szereplő, akinek sokat változtattak a jellemén, de ő a legzavaróbb számomra.

A filmbeli Juliet (Lily James). Kép forrása: Netflix

Az, hogy a történeten is változtattak, nem lep meg, bár kicsit talán túlzásba vitték, de ami rosszabb, hogy nem a történet javára szolgált. Juliet utazása a szigetre teljesen megalapozatlan, és a filmbeli jelleme miatt voltak olyan jelenetek, amikor én éreztem magam kínosan helyette. Nem szeretem, amikor valaki mindenféle nyomós ok nélkül csakazértis meg akarja tudni a nagy titkot (apropó, miért kellett ebből olyan hatalmas titkot csinálni?!), és mindenkin átgázolva addig kérdezgeti őket, amíg ki nem teregetik a szennyesüket. És aztán még nem is haragudnak rá. Külön fájdalom számomra a film végén a "lánykérés" hogyanja, ami a könyvbe passzolt, de a filmen nagyon rosszul jött át ebben a teljesen másféle helyzetben.

Nem mondom, hogy rossz volt a film, mert nem volt az, de nekem határozottan csak egyszer nézős, mert nem szerettem a fő karaktert.

Hasonló könyv:

A könyvtolvaj