Hideglelős, űrlényes horror-trhiller Magyarországon.
A történetből: András egy nevelőotthonban dolgozik, ott ismerkedik meg a kis Simonkával, aki különleges képességekkel bír. Simont hamarosan elszállítják az otthonból, András pedig mindent elkövet hogy a fiú nyomára bukkanjon. Szofi fiatal újságírónő, aki egy árokba borult kocsiról ír cikket, de a helyszíni terepszemlén valami sokkal érdekesebb témára bukkan, ugyanis ijesztő szirénázásra lesz figyelmes, ami teljesen megrémíti. Miután telefonjával videót rögzít a jelenségről, elújságolja a történteket közeli barátjának, Marcinak is, a videót pedig feltöltik az internetre.
Értékelésem: Nagyon ijesztő volt számomra ez a könyv, ennyire még egyetlen olvasmányom se rémített meg. Többször volt, hogy ösztönösen becsuktam és félretoltam a könyvet, és legszívesebben soha ki se nyitottam volna újra, de mivel könyvklubos olvasmány, így végül mindig erőt vettem magamon. Rémálmaim is voltak tőle időnként, pedig nem hiszek az ilyen paranormális marhaságokban, mégis sokszor a frászt hozta rám a történet, meg egy-egy undorító jelenet.
Nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, hogy az ijesztő részektől eltekintve tetszik-e nekem a regény. A cselekmény lassan indult be, bár nem volt unalmas cseppet sem, de valahogy mégis sokára kezdődtek az események, talán a párhuzamosan futó szálak miatt. Sokszor nem tetszett egy-egy szereplő, ahogy beszélt, főleg talán a cigányasszonyt tudnám kiemelni, valahogy az ő beszédstílusát és kiejtését nem sikerült szerintem jól visszaadni. Viszont nagyon vicces volt, amikor mondta, hogy a fiatalok a "csúnyájukat akarták összerakni". :D
A regény második felétől kezdtem azt érezni, hogy lassan talán összeérnek majd a szálak, valahová halad a történet. Azt hiszem, egyre jobban megtetszett (amin az is segített, hogy kevesebb rémisztő leírás volt itt már benne). Elégedett voltam a történetvezetéssel, szerintem nagyon jól összerakott a cselekmény, szépen összefutottak a szálak, és a szereplők is nagyjából hitelesek voltak. Különösen tetszett az egyik mellékszereplő, Nemesfalvy alezredes, aki kereste a kifogásokat, hogy még egy-egy újabb kortyot ihasson a pálinkájából, és arról elmélkedett közben, hogy miért is kell kulcsra zárni a fiókját. Ezek az apró, humoros jelenetek sokat dobtak a regény hangulatán, és hihetőbbé vált számomra a történet.
Nagyon szépnek tartom az írótól, hogy milyen tisztelettel írt mindig a nőkről és úgy általában a női lélek fontosságáról. Ez teljesen váratlan volt számomra egy ilyen hidegrázós thrillerben. Amit viszont sokszor kicsit erőltetettnek éreztem, az az, ahogyan az elmélkedős monológok hirtelen kezdetüket vették. Különféle témák előkerültek, amikről az író kifejti a véleményét, például a migránsok, vagy a paranormális jelenségek kapcsán, és mindig az volt ezeknél az érzésem, hogy alig kaptak felvezetést. Épp csak egy mellékes kérdés vetődik fel, és valamelyik szereplő máris oldalakon keresztül tartó, részletes elemzésbe kezd a témában. Jobban örültem volna, ha legalább a hosszú kifejtések elején nagyobb a párbeszéd, ha a másik fél aktívabban részt vesz a beszélgetésben, és érdeklődést mutat, akkor szerintem nem éreztem volna úgy, hogy nagyon kilóg a történetből egy-egy váratlan monológ.
A kiadóra kicsit haragszom, amiért sehol a borítón nincsen figyelmeztetés, hogy felnőtteknek szóló könyv. Egy 18-as karikát mindenképpen rá kéne tenni. Az űrlények pedig a könyv gerincén annyira kerülik a feltűnést, hogy már sokadjára forgattam a kezemben a könyvet, mikor egyszer hirtelen szembenéztem velük, és kivert a frász. :D
Nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, hogy az ijesztő részektől eltekintve tetszik-e nekem a regény. A cselekmény lassan indult be, bár nem volt unalmas cseppet sem, de valahogy mégis sokára kezdődtek az események, talán a párhuzamosan futó szálak miatt. Sokszor nem tetszett egy-egy szereplő, ahogy beszélt, főleg talán a cigányasszonyt tudnám kiemelni, valahogy az ő beszédstílusát és kiejtését nem sikerült szerintem jól visszaadni. Viszont nagyon vicces volt, amikor mondta, hogy a fiatalok a "csúnyájukat akarták összerakni". :D
A regény második felétől kezdtem azt érezni, hogy lassan talán összeérnek majd a szálak, valahová halad a történet. Azt hiszem, egyre jobban megtetszett (amin az is segített, hogy kevesebb rémisztő leírás volt itt már benne). Elégedett voltam a történetvezetéssel, szerintem nagyon jól összerakott a cselekmény, szépen összefutottak a szálak, és a szereplők is nagyjából hitelesek voltak. Különösen tetszett az egyik mellékszereplő, Nemesfalvy alezredes, aki kereste a kifogásokat, hogy még egy-egy újabb kortyot ihasson a pálinkájából, és arról elmélkedett közben, hogy miért is kell kulcsra zárni a fiókját. Ezek az apró, humoros jelenetek sokat dobtak a regény hangulatán, és hihetőbbé vált számomra a történet.
Nagyon szépnek tartom az írótól, hogy milyen tisztelettel írt mindig a nőkről és úgy általában a női lélek fontosságáról. Ez teljesen váratlan volt számomra egy ilyen hidegrázós thrillerben. Amit viszont sokszor kicsit erőltetettnek éreztem, az az, ahogyan az elmélkedős monológok hirtelen kezdetüket vették. Különféle témák előkerültek, amikről az író kifejti a véleményét, például a migránsok, vagy a paranormális jelenségek kapcsán, és mindig az volt ezeknél az érzésem, hogy alig kaptak felvezetést. Épp csak egy mellékes kérdés vetődik fel, és valamelyik szereplő máris oldalakon keresztül tartó, részletes elemzésbe kezd a témában. Jobban örültem volna, ha legalább a hosszú kifejtések elején nagyobb a párbeszéd, ha a másik fél aktívabban részt vesz a beszélgetésben, és érdeklődést mutat, akkor szerintem nem éreztem volna úgy, hogy nagyon kilóg a történetből egy-egy váratlan monológ.
A kiadóra kicsit haragszom, amiért sehol a borítón nincsen figyelmeztetés, hogy felnőtteknek szóló könyv. Egy 18-as karikát mindenképpen rá kéne tenni. Az űrlények pedig a könyv gerincén annyira kerülik a feltűnést, hogy már sokadjára forgattam a kezemben a könyvet, mikor egyszer hirtelen szembenéztem velük, és kivert a frász. :D
Értékelésem: 4 / 5
Hasonló könyvek:
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése