Felszínes, sablonos, de azért némileg szórakoztató olvasmány.
A történetből: Issy egy ingatlanügynökségnél dolgozik, és a főnök titkos szeretője. Amikor kiderül, hogy leépítés miatt kirúgják a munkahelyéről, mérgében leleplezi a főnökével való kapcsolatát, ám kiderül, hogy mindenki számára nyilvánvaló volt a helyzet. Issy végül elhatározza, hogy felhagy az ingatlanszakmával, és egy kávézót nyit, ahol a saját maga készítette süteményeket fogja árulni. Azonban semmit nem tud a vállalkozásokról. Még szerencse, hogy a szimpatikus banki ügyintéző mindent alaposan elmagyaráz! Issy fejébe is veszi, hogy lakótársa figyelmébe ajánlja a jóképű bankárt.
Értékelésem: Hümm-hümm, sokkal többet vártam tőle. Először is az eleje rettentő unalmas volt. Semmi párbeszéd, semmi érdekes jelenet, csak hosszadalmas leírások, amiből rögtön az elején egyértelművé vált, hogy Issy tehetséges cukrász, és kávézót fog nyitni. Azért ezt 50 oldalon keresztül olvasni elég fárasztó. Aztán kicsit jobban megtetszett, mikor egyre több szereplő bukkant fel, és a történet is végre haladt valamit előre. De az már az első alkalommal is bántó volt, hogy milyen szavakkal illetik a duci női szereplők a sovány nőket, és sajnos a regény folyamán végig erősen érezhető volt egy túlzott ellentét közöttük. Az írónő minden duci szereplőt végtelenül kedvesnek, jóindulatúnak, ügyesnek és talpraesettnek ábrázolt, ezzel szemben az összes karcsú nő sznob volt, bunkó, magát felsőbbrendűnek tekintő, és ők csak undorító, eltúlzottan egészségesnek kikiáltott ételeket voltak hajlandók megenni. Szerintem ez a fajta beskatulyázás senkinek se hihető, és ráadásul bántó is volt számomra.
A történet egyébként, amellett, hogy teljesen sablonos és kikövetkeztethető, nagyjából szórakoztató volt. Tetszettek Issy nagyapjának receptjei, aki mókás utasításokat, életszerű helyzeteket is beleszőtt a sütemények leírásába. Issy lakótársát, Helenát nem tudtam hová tenni, az ő karaktere valahogy nem állt össze a fejemben, nem volt élethű, teljesen mű volt számomra. Pearl azonban nagyon tetszett, kár, hogy az ő története nem volt sokkal bővebben kifejtve, mert ez érdekes lett volna. A karcsú Caroline karakterével meg hiába próbálta ellensúlyozni az írónő a már besulykolt duci-sovány ellentétet, nem igazán sikerült, mert hiába került be a körükbe, és hiába volt okos, mégis rossz természetűnek ábrázolták, aki már azon sírva fakad, ha tönkremegy az egyik drága nadrágja... A főszereplőről meg annyit, hogy a főnökével történt nagy pofára esés után azt gondolná az olvasó, hogy Issy megtanulta a leckét, hogy nem szabad olyan férfival kezdeni, akitől az állása függ. Na, hát az olvasó rosszul gondolja, mert Issy nem tanulta meg.
Érintőleg felmerül egy-két komolyabb téma is, de sajnos semelyikbe nem merül bele mélyebben az író, így felszínes, sablonos, és mondanivaló nélküli marad az egész történet.
Sajnos egy-két kisebb következetlenség is volt a történetben, például két szereplő (Helena és a bankár) már korábban megismerkedett, a regény vége felé mégis mintha akkor találkoztak volna először egymással. Röviden összefoglalva: ez a történet hosszabb volt, mint jó.
A történet egyébként, amellett, hogy teljesen sablonos és kikövetkeztethető, nagyjából szórakoztató volt. Tetszettek Issy nagyapjának receptjei, aki mókás utasításokat, életszerű helyzeteket is beleszőtt a sütemények leírásába. Issy lakótársát, Helenát nem tudtam hová tenni, az ő karaktere valahogy nem állt össze a fejemben, nem volt élethű, teljesen mű volt számomra. Pearl azonban nagyon tetszett, kár, hogy az ő története nem volt sokkal bővebben kifejtve, mert ez érdekes lett volna. A karcsú Caroline karakterével meg hiába próbálta ellensúlyozni az írónő a már besulykolt duci-sovány ellentétet, nem igazán sikerült, mert hiába került be a körükbe, és hiába volt okos, mégis rossz természetűnek ábrázolták, aki már azon sírva fakad, ha tönkremegy az egyik drága nadrágja... A főszereplőről meg annyit, hogy a főnökével történt nagy pofára esés után azt gondolná az olvasó, hogy Issy megtanulta a leckét, hogy nem szabad olyan férfival kezdeni, akitől az állása függ. Na, hát az olvasó rosszul gondolja, mert Issy nem tanulta meg.
Érintőleg felmerül egy-két komolyabb téma is, de sajnos semelyikbe nem merül bele mélyebben az író, így felszínes, sablonos, és mondanivaló nélküli marad az egész történet.
Sajnos egy-két kisebb következetlenség is volt a történetben, például két szereplő (Helena és a bankár) már korábban megismerkedett, a regény vége felé mégis mintha akkor találkoztak volna először egymással. Röviden összefoglalva: ez a történet hosszabb volt, mint jó.
Értékelésem: 2 / 5
Hasonló könyvek:
|
|
|
Csak kíváncsiságból kérdem, ez magyarul a Piciny Csodák péksége c. könyv, ugye? Emlékszem, egy régebbi Mini-könyvklubnál lehetett erre szavazni (asszem még szavaztam is rá, mert süteményekről szívesen olvasok is - bár enni azért még jobb őket :)). De az ajánlód alapján akkor jobb, hogy nem ezt szavaztuk meg végül.
VálaszTörlésNem, ez magyarul "Találkozzunk a Cupcake Kávézóban" címmel jelent meg. De ugyanaz az írónő, szóval lehet hogy tényleg jó, hogy nem az nyert. :) Bár igazából nem volt azért vészes, kikapcsolódásnak tényleg jó volt, csak hát semmi mélyebb téma nem volt benne.
Törlés