A Mini-könyvklub júniusi olvasmánya, A vámpírok múzsája kapcsán felkértem a regény íróját, Gaura Ágnest egy interjúra. Egy korábbi bejegyzésben már írtam a regényeiről, most azonban a könyvklubtagokkal közösen összeszedtük a kérdéseinket, és nagy örömünkre Ági szívesen válaszolt rájuk. Fogadjátok szeretettel!
Mini-könyvklub: Tudni lehet rólad, hogy azért írsz álnéven, mert támadások érnének a regényeid témája miatt. Még mindig így látod ezt most is, ennyi év, és ennyi sikeres regény után? Miért érnének támadások? Egy napszemüveg és egy kalap elég a közeli ismerősöknek, hogy ne ismerjenek fel?
Ági: Nem a közeli ismerőseim elől rejtőzködöm, bár meg kell mondjam, hogy a kalap és a napszemüveg remekül bevált: amikor első alkalommal vállaltam dedikálós eseményt, a szerkesztőm rám telefonált, hogy merre vagyok, én pedig ott álltam tőle pár lépésre. A napszemüveget általában már nem teszem fel, mert romlik a szemem, és a rendes szemüvegem nélkül már nehezen menne a dedikálás. Igazából arra ügyelek, hogy ne készüljenek rólam olyan könnyedén beazonosítható képek, amik keringhetnek rólam a neten. Lőrincz L. László panaszkodott annak idején arra, hogy a könyvsikerei után nem vették már komolyan, mint tudóst, ezt el szeretném kerülni (már csak azért is, mert én nem élnék meg csak az írásból.) Így inkább azt választottam, hogy amennyire tudom, elkülönítem a polgári és a zsánerírói énemet, és mindkét szakmámat próbálom magas színvonalon képviselni.
Gondoltad annak idején, hogy ilyen sikeres lesz a Borbíró Borbála sorozat, és hogy ennyi részt megél?
Én hittem benne, mondjuk inkább így. Tudtam, hogy ez egy olyan koncepció, amelyikben sok rész lehetősége rejlik; és arra igyekeztem nem gondolni, hogy mi van, ha ez bukta a kiadónak, és mondjuk két rész után nem kér többet.
Hány részesre tervezed Bori történetét?
Nincs konkrét kötetszám, én mindig ívben gondolkodom. Ha majd szeretnék egy nagyobb szünetet tartani, mindenképpen úgy zárom le a sorozatot, hogy tényleges zárásként lehessen olvasni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehessen esetleg később még visszatérni a világhoz. Nagyon izgat más karaktereknek is a nézőpontja. Alapjában véve nagy lenyúlásnak érzem, amikor ugyanazt a történetet amolyan utógondolatként egy másik nézőpontból is megírja a szerző, ez érzésem szerint nem tud igazán nagyot dobni, lehengerlő élményt adni az olvasónak. Viszont komplett, új történetet más nézőpontból elmesélni szintén izgalmas feladat lenne a Boriverzumon kívül, ilyet mindenképpen tervezek legalább novellában, de még az is lehet, hogy egyszer regénnyé érik az ötlet.
Volt-e eredetileg célod Bori egyiptológus végzettségével? Már az első regény írásakor is tervben voltak a későbbi kötetek, ahol Bori hasznát veheti ennek a tudásnak?
Úgy feküdtem neki a sorozatnak, hogy végre hasznosítani szerettem volna azt a diplomámat is, amit a szalonképes, nem zsánerírói énem csak megszerzett, de amivel pénzt sosem tudott keresni. Hogy is mondjam... ezzel úgy jártam, mint Bori: nagy élmény volt, hogy ez lehet hasznos még a mai világban, félig pályaelhagyóként :D
Hogyan jött létre a Boriverzum felépített világa, és hogyan tartasz észben mindent?
Egy olyan univerzumot akartam létrehozni, amiben jelentősége van annak, hogy a világ magyar: nem csupán magyar karaktereket akartam mozgatni hazai környezetben, hanem a fantáziavilágot is a magyar népi hiedelmek alapján akartam felépíteni. Túltengés van vámpíros románcból, de épp ezért nem kellene inkább olyan vámpíros történetre gyúrni, ahol visszaköszön az irodalmi vámpír eredeti szerepköre, a politikai tükör? Manapság sokan újrahasznosítják a germán mitológia elemeit, de nem volna-e érdekesebb egy magyar olvasónak, ha végre lenne táltosos sztori rézf@szú bagollyal és lidérccel? Számomra magától értetődő igen a válasz ezekre a kérdésekre, így ezek mentén kezdtem el építeni a Boriverzumot.
Egyébként ha egy világ logikus, nem nehéz észben tartani, mi hogyan működik. Még soha nem olvastam egy megírt regényemet sem egyben, regényszerűen a megjelenés után. Ugyanakkor azt tudom, hogy mi hol található a sorozaton belül, így amikor az írás folyamán olyan ponthoz érkezem, ahol nem árt feleleveníteni az előzményeket, akkor a releváns fejezeteket gyorsan átfutom. Jegyzeteket csak a kutatási anyagokból készítek, amikor elkészítem egy új történet vázlatát, akkor beleírom, hogy melyik jegyzetemet kell majd alaposabban átnéznem egy adott témához, illetve bemásolok pár emlékeztető gondolatot.
Van olyan a regényeid közül, amit valamiért különösen közel érzel a szívedhez és a kedvenceddé vált? Ha igen, melyik az, és miért?
Majdnem mindegyik kedvenc valami miatt, de ha nagyon muszáj limitálni, akkor az utolsó két regényemet említeném. Az Attila koporsója kedvenc a Boriverzumon belül, mert ott sikerült a legkomplexebben megoldani a magam elé tűzött feladatot: összehangolni több szinten a regénykarakterek életútjának adott szakaszát azzal a mítosszal, amit a kötethez választottam. A másik büszkeségem természetesen a legfrissebb megjelenésem, a Túlontúl. Nagy fába vágtam a fejszémet, amikor messze magam mögött hagytam a komfortzónámat, és az E/1-es narráció után három párhuzamos helyszínen játszódó történetet írtam E/3-ban, különböző nézőpontkarakterekkel. Nagy feladat volt megoldani a helyszínek rotációját, és azt, hogy mindig érezni lehessen a helyszínek közötti mágikus/tematikus kapcsolatot még mielőtt a történetszálak jól látható módon összeértek volna. Jelzem, nekem még az is nagy kihívás volt, hogy ne legyen kizárólagosan felnőtt olvasóközönségre optimalizálva a szöveg (bár tudom, hogy a Bori-sorozatot sokkal fiatalabbak is olvassák, mint ahogyan én anyuka-üzemmódban ezt helyesnek tartom :D ).
Soha nem gondoltál arra, hogy beleírd saját magad szereplőként a sorozatba? Akár a valódi személyedet elrejtve a sorok között egy külön karakterként, akár egy titkolózó írónőt, akit Gaura Ágnesnek hívnak?
Annyi spoilert talán elárulhatok, hogy a negyedik kötetben találtok választ erre a kérdésre: magamat nem írtam bele, de a visszaemlékezésekben felbukkan majd egy karakter, aki a Gaura-völgyi Lánghajú Ágnes nevet viselte egykor. Természetesen nem véletlen, hogy miért ő kapta az én álnevemet, bár soha nem írok a szövegbe egészen konkrét személyt, így magamat sem, tehát a kapcsolat asszociációs, nem pedig konkrét.
Milyen szokásaid vannak az íráshoz kapcsolódóan, vagy írás közben? Pl: hallgatsz közben zenét, készítesz jegyzeteket, együltő helyedben sokat írsz, vagy inkább kisebb részletekben?
Szeretnék csendben írni, egyszerre hosszú oldalakat. A realitás viszont az, hogy három szavanként kell vagy kenyeret vágnom, vagy leckét kikérdeznem, vagy megkeresni valamit, ami eltűnt az újratermelődő Bermuda-háromszögeinkben, esetleg kiszaladni a konyhába, hogy mi égett épp oda. Kompromisszumos megoldásnak számít, ha nem a gyerekek ordítanak a fülembe írás közben, hanem a kisfiam kedvenc zenéje (többnyire Skillet vagy Van Canto). És persze amikor tényleg tudnék hosszú oldalakat írni, mert épp nem szakadok meg a munkahelyi melóban, akkor biztos át kell adnom a gépet valami halaszthatatlan házi feladathoz kapcsolódófacebookozásra böngészésre.
Gondolkoztál már azon, hogy valakivel közös könyvet írj? Ha igen, ki lenne az és miért?
Nem hiszem, hogy képes lennék bárkivel is közös – és élvezhető – regényt írni úgy, hogy felosztanánk a tényleges írás feladatát: sérülne a koherencia, az egységes stílus, még ha tudnánk is mindig, mit kellene konkrétan megírni egy adott fejezetben. A férjemmel viszont nagyon szeretek ötletelni, így azt el tudnám képzelni, hogy együtt kidolgoznánk egy regény cselekményét, és én megírnám.
Most jelenik meg legújabb regényed, a Túlontúl, ami egy tündéres fantasy regény. Lesz ennek a történetnek folytatása, vagy egyrészesre tervezed? Legközelebb milyen regényre számíthatunk tőled: Bori története folytatódik, vagy a tündéreké? Esetleg valami újba kezdesz?
A Túlontúl nagy örömömre megjelent a Könyvhétre, és fantasztikus érdeklődés fogadta. Ezt a tündéres történetet egy önálló kötetnek terveztem, egyelőre nem fontolgatom azt, hogy folytatást írnék hozzá, bár természetesen vissza lehet térni később akár a világhoz, akár a konkrét történethez. Nagyszerű élmény volt kilépni a Boriverzumból, és azt tervezem, hogy ezt gyakrabban meg fogom tenni eztán. Ígéretemhez híven most Bori legújabb története következik, már dolgozom a vázlaton – de utána ismét szeretnék valami újat mutatni.
Köszönjük szépen, hogy időt szakítottál ránk, nagyon érdekes válaszokat kaptunk. "Túlontúl" sok sikert kívánunk további írói munkásságodhoz! :)
 |
| Gaura Ágnes. Fotó: EF |
Ági: Nem a közeli ismerőseim elől rejtőzködöm, bár meg kell mondjam, hogy a kalap és a napszemüveg remekül bevált: amikor első alkalommal vállaltam dedikálós eseményt, a szerkesztőm rám telefonált, hogy merre vagyok, én pedig ott álltam tőle pár lépésre. A napszemüveget általában már nem teszem fel, mert romlik a szemem, és a rendes szemüvegem nélkül már nehezen menne a dedikálás. Igazából arra ügyelek, hogy ne készüljenek rólam olyan könnyedén beazonosítható képek, amik keringhetnek rólam a neten. Lőrincz L. László panaszkodott annak idején arra, hogy a könyvsikerei után nem vették már komolyan, mint tudóst, ezt el szeretném kerülni (már csak azért is, mert én nem élnék meg csak az írásból.) Így inkább azt választottam, hogy amennyire tudom, elkülönítem a polgári és a zsánerírói énemet, és mindkét szakmámat próbálom magas színvonalon képviselni.
 |
| Borbíró Borbála. Borítófestő: Sánta Kira (Részlet A vámpírok múzsája c. regény borítóképéről.) |
Én hittem benne, mondjuk inkább így. Tudtam, hogy ez egy olyan koncepció, amelyikben sok rész lehetősége rejlik; és arra igyekeztem nem gondolni, hogy mi van, ha ez bukta a kiadónak, és mondjuk két rész után nem kér többet.
Hány részesre tervezed Bori történetét?
Nincs konkrét kötetszám, én mindig ívben gondolkodom. Ha majd szeretnék egy nagyobb szünetet tartani, mindenképpen úgy zárom le a sorozatot, hogy tényleges zárásként lehessen olvasni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehessen esetleg később még visszatérni a világhoz. Nagyon izgat más karaktereknek is a nézőpontja. Alapjában véve nagy lenyúlásnak érzem, amikor ugyanazt a történetet amolyan utógondolatként egy másik nézőpontból is megírja a szerző, ez érzésem szerint nem tud igazán nagyot dobni, lehengerlő élményt adni az olvasónak. Viszont komplett, új történetet más nézőpontból elmesélni szintén izgalmas feladat lenne a Boriverzumon kívül, ilyet mindenképpen tervezek legalább novellában, de még az is lehet, hogy egyszer regénnyé érik az ötlet.
Volt-e eredetileg célod Bori egyiptológus végzettségével? Már az első regény írásakor is tervben voltak a későbbi kötetek, ahol Bori hasznát veheti ennek a tudásnak?
Úgy feküdtem neki a sorozatnak, hogy végre hasznosítani szerettem volna azt a diplomámat is, amit a szalonképes, nem zsánerírói énem csak megszerzett, de amivel pénzt sosem tudott keresni. Hogy is mondjam... ezzel úgy jártam, mint Bori: nagy élmény volt, hogy ez lehet hasznos még a mai világban, félig pályaelhagyóként :D
 |
| A Lángmarta örökség (Boriverzum 4. rész) borítóképének részlete Borítófestő: Kovács Péter |
Egy olyan univerzumot akartam létrehozni, amiben jelentősége van annak, hogy a világ magyar: nem csupán magyar karaktereket akartam mozgatni hazai környezetben, hanem a fantáziavilágot is a magyar népi hiedelmek alapján akartam felépíteni. Túltengés van vámpíros románcból, de épp ezért nem kellene inkább olyan vámpíros történetre gyúrni, ahol visszaköszön az irodalmi vámpír eredeti szerepköre, a politikai tükör? Manapság sokan újrahasznosítják a germán mitológia elemeit, de nem volna-e érdekesebb egy magyar olvasónak, ha végre lenne táltosos sztori rézf@szú bagollyal és lidérccel? Számomra magától értetődő igen a válasz ezekre a kérdésekre, így ezek mentén kezdtem el építeni a Boriverzumot.
Egyébként ha egy világ logikus, nem nehéz észben tartani, mi hogyan működik. Még soha nem olvastam egy megírt regényemet sem egyben, regényszerűen a megjelenés után. Ugyanakkor azt tudom, hogy mi hol található a sorozaton belül, így amikor az írás folyamán olyan ponthoz érkezem, ahol nem árt feleleveníteni az előzményeket, akkor a releváns fejezeteket gyorsan átfutom. Jegyzeteket csak a kutatási anyagokból készítek, amikor elkészítem egy új történet vázlatát, akkor beleírom, hogy melyik jegyzetemet kell majd alaposabban átnéznem egy adott témához, illetve bemásolok pár emlékeztető gondolatot.
 |
| Forrás: Pinterest |
Majdnem mindegyik kedvenc valami miatt, de ha nagyon muszáj limitálni, akkor az utolsó két regényemet említeném. Az Attila koporsója kedvenc a Boriverzumon belül, mert ott sikerült a legkomplexebben megoldani a magam elé tűzött feladatot: összehangolni több szinten a regénykarakterek életútjának adott szakaszát azzal a mítosszal, amit a kötethez választottam. A másik büszkeségem természetesen a legfrissebb megjelenésem, a Túlontúl. Nagy fába vágtam a fejszémet, amikor messze magam mögött hagytam a komfortzónámat, és az E/1-es narráció után három párhuzamos helyszínen játszódó történetet írtam E/3-ban, különböző nézőpontkarakterekkel. Nagy feladat volt megoldani a helyszínek rotációját, és azt, hogy mindig érezni lehessen a helyszínek közötti mágikus/tematikus kapcsolatot még mielőtt a történetszálak jól látható módon összeértek volna. Jelzem, nekem még az is nagy kihívás volt, hogy ne legyen kizárólagosan felnőtt olvasóközönségre optimalizálva a szöveg (bár tudom, hogy a Bori-sorozatot sokkal fiatalabbak is olvassák, mint ahogyan én anyuka-üzemmódban ezt helyesnek tartom :D ).
Soha nem gondoltál arra, hogy beleírd saját magad szereplőként a sorozatba? Akár a valódi személyedet elrejtve a sorok között egy külön karakterként, akár egy titkolózó írónőt, akit Gaura Ágnesnek hívnak?
 |
| Forrás: tumblr (készítő: Henning Ludvigsen) |
Milyen szokásaid vannak az íráshoz kapcsolódóan, vagy írás közben? Pl: hallgatsz közben zenét, készítesz jegyzeteket, együltő helyedben sokat írsz, vagy inkább kisebb részletekben?
Szeretnék csendben írni, egyszerre hosszú oldalakat. A realitás viszont az, hogy három szavanként kell vagy kenyeret vágnom, vagy leckét kikérdeznem, vagy megkeresni valamit, ami eltűnt az újratermelődő Bermuda-háromszögeinkben, esetleg kiszaladni a konyhába, hogy mi égett épp oda. Kompromisszumos megoldásnak számít, ha nem a gyerekek ordítanak a fülembe írás közben, hanem a kisfiam kedvenc zenéje (többnyire Skillet vagy Van Canto). És persze amikor tényleg tudnék hosszú oldalakat írni, mert épp nem szakadok meg a munkahelyi melóban, akkor biztos át kell adnom a gépet valami halaszthatatlan házi feladathoz kapcsolódó
Gondolkoztál már azon, hogy valakivel közös könyvet írj? Ha igen, ki lenne az és miért?
Nem hiszem, hogy képes lennék bárkivel is közös – és élvezhető – regényt írni úgy, hogy felosztanánk a tényleges írás feladatát: sérülne a koherencia, az egységes stílus, még ha tudnánk is mindig, mit kellene konkrétan megírni egy adott fejezetben. A férjemmel viszont nagyon szeretek ötletelni, így azt el tudnám képzelni, hogy együtt kidolgoznánk egy regény cselekményét, és én megírnám.
 |
| Forrás: Pinterest |
A Túlontúl nagy örömömre megjelent a Könyvhétre, és fantasztikus érdeklődés fogadta. Ezt a tündéres történetet egy önálló kötetnek terveztem, egyelőre nem fontolgatom azt, hogy folytatást írnék hozzá, bár természetesen vissza lehet térni később akár a világhoz, akár a konkrét történethez. Nagyszerű élmény volt kilépni a Boriverzumból, és azt tervezem, hogy ezt gyakrabban meg fogom tenni eztán. Ígéretemhez híven most Bori legújabb története következik, már dolgozom a vázlaton – de utána ismét szeretnék valami újat mutatni.
Köszönjük szépen, hogy időt szakítottál ránk, nagyon érdekes válaszokat kaptunk. "Túlontúl" sok sikert kívánunk további írói munkásságodhoz! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése