2016. február 6., szombat

Villámolvasás, gyorsolvasás, sebesolvasás – jól járunk-e velük?

Most rendhagyó módon nem egy szokásos könyvértékelést hozok, hanem a gyorsolvasásról lesz szó és arról, hogy megéri-e, meg lehet-e tanulni ilyen technikákat. Részben személyes tapasztalataimról írok, részben pedig tudományos kutatások eredményeiről.

http://moly.hu/konyvek/paul-r-scheele-villamolvasas-teljes-elmevel
Paul R. Scheele: Villámolvasás teljes elmével
Néhány hónappal ezelőtt kaptam kölcsön egy könyvet, ami azt ígéri, hogy megtanít a villámolvasásra. Én korábban nem hallottam még ilyen dolgokról, de azóta foglalkoztat a téma. Vajon tényleg képesek vagyunk-e tizedannyi idő alatt elolvasni egy könyvet, mint hagyományos olvasással? Elkezdtem a könyv alapján elsajátítani a technikát, ami valójában több lépésből áll, tehát mondhatjuk, hogy több különféle technikát tanít meg, és ezeket tetszőlegesen lehet egymás után alkalmazni. A szerző persze tesz javaslatot, hogy milyen jellegű olvasmánynál, illetve az olvasás céljától függően melyikeket és milyen sorrendben alkalmazzuk. A szerző nemcsak tanuláshoz, hanem kikapcsolódásként olvasott regényeknél is javasolja a módszer némely lépéseinek alkalmazását. Ezt én gyakorlatilag azonnal elutasítottam, hiszen nem akarnék egy regényből előre megtudni dolgokat, és úgy gondolom, hogy ez az olvasás élményét ronthatja. De ha működik a dolog, tanulási céllal hasznos lehet.

A módszer lényege ugyanis az, hogy nem elölről kezdjük az olvasást és haladunk szépen mondatról mondatra, hanem először meghatározzuk az olvasás célját, majd megismerjük az írás szerkezetét (pl. átböngésszük a könyv tartalomjegyzékét), majd "fotóolvassuk" a könyvet*, ezután lehetőleg félretesszük egy napra és hagyjuk leülepedni a dolgokat. Majd később újra leülünk, ismét kitűzzük a céljainkat, átlapozzuk a könyvet, és közben bele-bele olvasgatunk, ilyenkor elvileg a tudatalattinkat hagyjuk dolgozni, ami már tudja, hogy hol találjuk meg a szövegben a számunkra fontos információkat (a könyv ezt hívja szuperolvasásnak). Ezután elmetérképet készítünk, és ha még részletesebben el akarunk mélyedni a szövegben, akkor sebesolvasással végigolvassuk elölről, de a már olvasott, és a számunkra lényegtelen részeket ilyenkor is átugorhatjuk. A könyv szerint azáltal, hogy többször átlapozzuk a könyvet, sokkal jobban emlékezni fogunk annak tartalmára, könnyebben össze tudjuk foglalni a lényegét, sőt, ha csak néhány lépés elvégzésére van időnk, nagyvonalakban akkor is megértjük a mondandóját, annak ellenére, hogy a részleteket nem ismerjük meg, vagy maradnak bennünk kérdések.

A villámolvasási módszer különböző lépései.
Ábra a Villmolvasás teljes elmével c. könyvből.
*A fotóolvasás lényege röviden az, hogy defókuszáljuk a szemünket, és úgy lapozzuk át kb. másodpercenként lapozva a könyvet. Ilyenkor nem éles a kép, mert valójában egy távoli pontra fókuszálunk, de ez a távoli pont nem létezik, hiszen a könyvet tartjuk a szemünk elé. Többször próbáltam elérni, hogy így lássam a könyvet, de nekem legfeljebb pár másodpercig sikerült tartanom ezt az állapotot, és hamar elfáradt a szemem ebben a kicsit bandzsítós állapotban.

Először igencsak kétkedve álltam neki ennek a könyvnek, de ez az érv valóban meggyőzően hangzik, hogy ha többször átfutom a szöveget mégha eltérő részletességgel is , jobban megérthetem, de legalábbis jobban rögzül a lényeg. Az is tetszett, hogy hosszú szövegeknél ez a módszer segíthet megtalálni a legfontosabb mondanivalókat, így már akkor kialakul némi képünk az olvasmányról, amikor még alig szántunk rá egy kevés időt. A könyv ráadásul úgy tanít meg a módszer használatára, hogy eleve ezt a könyvet is így olvastatja már. Különböző kis ikonokkal jelzi, hogy az első szinten csak azokat a bekezdéseket olvassuk el, amik mellet Einstein biciklizik, majd ha már a második szintet csináljuk, akkor a futó Eintstein melletti részeket olvassuk, majd a harmadik fázisnál a villanykörtéseket. Én végig is csináltam mindhármat, és nem mondom, az első fázis után még sok dolgot nem értettem, és még a másodiknál is maradtak bennem kérdések, de a harmadik után már tényleg azt éreztem, hogy a könyv mondanivalóját megértettem. (Pedig a szöveg legalább felénél semmilyen ikon nincs, tehát azokat nem olvastam.) Ennek ellenére nem érzem úgy, hogy elsajátítottam volna a módszert, egyrészt, mert bizonyos részei sok gyakorlást igényelnek (pl. a fotóolvasással nem boldogultam, sokat erőltetni meg nem mertem a szememet), másrészt az elmetérkép rajzolásról alig ír valamit a könyv, márpedig ez nekem merőben új fogalom volt, harmadrészt pedig mert semelyik másik könyvben nem fogják kis ikonok jelölni, hogy melyik részeket olvassam, ha csak "gyorstalpalón" szeretném a lényeget megérteni. Persze a könyv ad ehhez támpontokat, de ezek számomra elég bizonytalannak tűnnek.

Az egyik apró trükk, amit az MOOC kurzusokból tanultam, hogy ha egy
tollal vezetjük a sort a szöveg alatt (mintha alá akarnánk húzni a szöveget),
az gyorsítja az olvasási tempót. (Kicsit húzzuk gyorsabban a tollat,
mint ahogy olvasnánk!) Én valójában azt tapasztaltam, hogy ez elsősorban
a szövegre való koncentrálásban segít. Ha gyorsabban húztam a tollat,
kevésbé értettem meg a szöveget.
Nagyjából ekkor jutottam el arra a pontra, hogy máshol is utánanéztem a gyorsolvasásnak, illetve megnéztem néhány véleményt a könyvről és a módszerről. Meglepődtem. Egyrészt sokan szidják némely lépéseket (vagy akár az egész könyvet), hogy nem működik úgy, ahogy a szerző ígéri, és sajnos akik sok csillagot adtak a könyvre pontozáskor, általában nem fejtették ki a véleményüket, így nem derült ki, hogy nekik mennyire vált be a módszer. Másrészt azt találtam, hogy rengeteg hasonló módszer létezik, amely azt ígéri, hogy megtanít a gyorsolvasásra, ami által sokkal több könyvet olvashatsz el jóval rövidebb idő alatt. Ezek némelyikébe kicsit bele is kóstoltam, gondolok itt arra, hogy elvégeztem egy-két rövid, ingyenes MOOC kurzust (=online videó tananyagot). Itt bizony más technikákat javasoltak, mint a könyvben. Elsősorban arra ösztönöznek, hogy szüntesd meg a belső hangod, amit magadban hallasz/elképzelsz olvasás közben, mert leginkább ez korlátozza le az olvasás sebességét, holott az agy sokkal gyorsabban is befogadná a szöveget. Az eltérő módszert látva kicsit összezavarodtam, hogy eszerint nincsen egyféle, tuti módszer, és ugye eddig semelyikről nem is bizonyosodott be számomra, hogy valóban használ-e, vagy valaha képes lennék-e megtanulni pl. a fotóolvasást, vagy a saját belső hangom elfojtását. Félre is tettem a gyorsolvasást, és nem foglalkoztam vele...

Ám néhány napja rátaláltam egy friss tudományos cikkre, ami pont ezt a kérdést feszegeti: képesek vagyunk-e elsajátítani olyan gyorsolvasási technikát, amivel valóban gyorsabban olvasunk úgy, hogy közben a szövegértés nem sínyli ezt meg. Nagyon érdekes cikk ez, ráadásul közérthető is, így nagyon ajánlom mindenkinek, aki elég jól tud angolul, és érdeklődik a témában, hogy olvassa el (elérhető a Psychological Science in the Public Interest című folyóiratban). Ennek az eredményeit fogom most nagyon röviden (a cikk 31 oldalas!) összefoglalni néhány bekezdésben.

Olvasás közben bizonyos szavakat átugrunk, másokat hosszabb ideig nézünk, vagy később visszatérünk rájuk.
(Rayner és mtsai. 2016. PSPI 17, 4)

A kutatók először azt tárják fel, hogy hogyan is zajlik maga a (hagyományos) olvasás folyamata. Kiderül, hogy az olvasás során a legtöbb időt az veszi el, hogy értelmezzük a látott szöveget. Mialatt egy szót nézünk a mondatban, valójában még az előző szót értelmezzük, annak jelentését dolgozzuk fel, hogy hogyan illik a mondatba. Ám eközben (de sokkal rövidebb idő alatt) már látjuk a további szavakat is, és eltervezzük fejben, hogy mely szavakat fogjuk átugrani, és az éppen nézett szót követő szót is látjuk (általában fel is ismerjük), de azt értelmezni és kontextusba helyezni majd csak akkor fogjuk, ha már áthaladtunk rajta, és az azt követő szóra nézünk már. Tehát ami a leglassabb a folyamatban, az a szöveg értelmezése, a mondanivaló megértése.

Az ún. RSVP applikációk működése.
A szavakat egyenletes sebességgel léptetik a következőre.
Ide tartozik az is, hogy változó sebességgel haladunk a szövegen, a megértés függvényében. A hosszabb, nehezebb, vagy ritkábban használt szavaknál tovább elidőzünk, míg megértjük, és sokszor vissza is ugrunk egy-egy szóra. A visszaugrásnak sok oka lehet, ebbe most nem mennék bele, de minden esetben az a célja, hogy jobban megértsük a szöveget. Éppen emiatt azok a telefonra/tabletre letölthető appok, (amik állítólag nagyon népszerűek, de én most hallottam róluk először) amelyek egyszerre csak egyetlen szót mutatnak, de azt egyenletes, nagyon gyors (általában egytized másodperc) sebességgel léptetik a mondat következő szavára, nem lehetnek igazán hatékonyak, mert a szöveg megértésére, feldolgozására kevés ez az idő, különösképpen, hogy nincsen lehetőség visszaugrani egy-egy szóra, vagy tovább elidőzni rajtuk, hogy biztosan jól értettük-e.

Emellett azt állítják a cikk szerzői, hogy az olvasás közben a belső hang elnyomása, elhallgattatása is nehezíti a szöveg megértését. A nyelv természetes, elsődleges formája a beszéd és annak hallás utáni megértése, amit kiskorunktól kezdve, különösebb instrukciók nélkül képesek vagyunk elsajátítani. Ám az írást és olvasást tanulni kell, és nem sikerül minden embernek egyformán elsajátítani ezeket a készségeket. Sok gyerek először hangosan felolvasva tudja csak értelmezni a szöveget, amíg jobban meg nem tanul olvasni. A belső hang később is megmarad, és ez segít az írott szöveg megértésében. A kísérletek azt mutatják, hogy ha a belső hangot elnyomva olvasunk, egy bonyolultabb szöveget nem értünk meg olyan mélységében, és kevésbé tudunk visszaemlékezni rá, mint a belső hangot használva.

A kutatók szerint azok a technikák sem működnek, melyek a szem perifériás látását használva próbálnak egyszerre nagyobb szövegrészletet (egy bekezdést, vagy akár egy egész oldalt) befogadni, mint például a fenti könyvnél említett fotóolvasáskor. A magyarázatuk az, hogy a szem csak egy nagyon kis, kb. 3 fokos területet képes egyszerre igazán élesen látni, és ettől a fókuszált területtől távolodva egyre homályosabban látjuk a szöveget. Ezért nem lehetséges az, hogy egyszerre ilyen nagy mennyiségű szöveget befogadjunk, és a szavakat külön lássuk.

Nagyjából egy szót látunk egyszerre igazán élesen, és ettől távolodva homályosodik a kép.

A kísérletek is azt mutatják, hogy a gyorsolvasási kurzusokon részt vett emberek, habár gyorsabban a szöveg végére érnek, kevésbé tudnak helyesen válaszolni a szövegértési kérdésekre, és amikor helyesen válaszolnak, akkor is jórészt az előzetes háttértudásukra hagyatkozva teszik. Ők valójában nem olvassák el a szöveget a szó hagyományos értelmében, hanem csak végigpásztázzák a tekintetükkel, és a témában már eleve meglévő ismereteiket felhasználva próbálják értelmezni azt.

Akárhogy is, a szöveg gyors átfutása is hasznos lehet, ha egy bizonyos kérdésre keressük a választ egy szövegben, és nem vagyunk kíváncsiak annak teljes tartalmára. A cikk szerzői szerint a leginkább célravezető módszer ilyenkor az, ha nagy figyelmet szentelünk a szöveg szerkezetének, tehát olvassuk el a fejezetcímeket (vagy tartalomjegyzéket), és minden bekezdésnek olvassuk el az eső mondatát! Így lesz egy képünk arról, hogy milyen témákat érint a szöveg, és hogy melyik bekezdésben nagyjából miről van szó. Így könnyebben megtaláljuk a kérdéseinkre választ adó részeket (amiket alaposabban végigolvashatunk), és a fontos gondolatok is jobban rögzülnek a memóriánkban.

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy azok, akik rendszeresen olvasnak, egyre gyorsabban haladnak a különféle szövegekkel. (De ez a gyorsaság soha nem lesz olyan mértékű, mint amilyeneket a gyorsolvasási technikák ígérnek!) Minél többször találkoztunk már egy-egy szóval, annál könnyebben felismerjük, és annál gyorsabban tudunk tovább haladni a szövegben. Fontos azonban az is, hogy ne ugyanazt a szövegrészletet olvassuk el ezerszer, hanem különböző könyveket, lehetőleg választékos formában írtakat, mert így a ritkábban használt szavakat is jobban be tudjuk gyakorolni, és ez a szókincsünket is fejleszti. Emellett a nyelvérzékünk is fejlődik, ami által szintén gyorsabban tudjuk értelmezni az olvasott szöveget.

Én személy szerint úgy érzem, hogy néhány hasznos apró stratégiát tanultam a fenti könyvből és az online kurzusokból is, de a közelében se álltam annak, hogy valóban villámsebességgel tudjak olvasni. Igaz, hogy jórészt már amúgy is elment a kedvem ennek próbálgatásától, de ezután a cikk után már nem is reménykedek benne, hogy ez valaha még sikerülhet. Habár a cikk nem állítja, hogy senki nem képes a gyors sebességű olvasásra, de a végső konklúziója az, hogy nincsen olyan tuti módszer, ami könnyen tanulható, és amitől nem szenved csorbát a szövegértés.

Remélem, mások számára is hasznos lehet ez az összefoglaló, és nagyon kíváncsian várom a véleményeteket és tapasztalataitokat a témában.

Kövess Bloglovin-on

13 megjegyzés:

  1. Ez nagyon érdekes bejegyzés volt! :)
    Én úgy vettem észre, hogy itthon például gyorsabban olvasok a többieknél, és nincs is "belső olvasási hangom", szóval valahogy önkéntelenül is valamiféle fotó olvasást művelek. Belátom hogy, azért nem mindig kifizetődő így olvasni, van, hogy átsiklok fontsos dolgokon, és vissza kell lapoznom. Vagy amikor Anyával és a tesómmal hárman elolVasunk egy könyvet akkor a megvitató csevegések közepette még meg szokott világosodni egy-két apróság, szóval az ő szemükben inkább figyelmetlen és szétszórt olvasónak tűnök. :)
    Zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, ezek szerint született gyorsolvasó vagy? :) Akkor ezért tudsz ilyen sok könyvet elolvasni! Érdekes, hogy neked nincs ilyen belső hangod! Egyébként azt hiszem, hogy kiskoromban nekem se volt. De ezt így utólag már nehéz lenne biztosan állítani.

      Törlés
  2. Szerintem is klassz poszt lett, szuper témaválasztás :)
    Én azt figyeltem meg, ha nagyon ráizgulok egy szövegre, akkor némul el a belső hang, ami felolvas velem ... illetve akkor, ha nagyon magával ragad a téma.
    (de a bejegyzést elolvasva rájöttem, hogy én se vagyok gyorsolvasó, csak az átlagnál gyorsabban olvasok, pont az előzetes mennyiség, minőség miatt.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ha nagyon izgi egy rész, akkor azt hiszem, én is begyorsítok az olvasással, és talán a belső hang is elnémul, bár ebben nem vagyok biztos, mert olyan izgalmas a könyv, hogy másra nem tudok figyelni :)

      Törlés
  3. Ez a belső hang érdekes dolog. Én csak mostanában kezdtem el alkalmazni. Olvastam egy elég bonyolult nyelvezetű könyvet és azt vettem észre, hogy már harmadjára futok neku egy bekezdésnek, mert egyszerűen nem értettem. Na ekkor egy darabig hangosan olvastam, aztán ugyanazzal az alapossággal, csak elnémulva. Gondolom ilyesmi lehet a belső hang, amikor minden szót kimondasz a fejedben. Általában én sem így olvasok, mert sokszor, mintha lehagynám a belső hangot és akkor már csak a szemem olvas. De én sem vagyok gyorsolvasó ettől, bár mi lányok sokkal gyorsabban olvasunk, mint családunk ferfitagjai. Ezt úgy sikerült megállapítanunk, hogy közösen, egyszerre olvastunk a neten egy cikket, és mi lányok lejátszhattunk volna egy gyors kártyapartit, mire a fiúk végeztek az adott oldallal. :) Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, jól mondod, ez a belső hang, amikor hallod magadban, amit olvasol, épp csak nem mondod ki hangosan. Érdekes, hogy úgy próbáltad megérteni a szöveget, hogy hangosan elkezdted olvasni! Alátámasztod a cikk állítását, hogy így könnyebb megérteni a szöveget. :)
      Én egyébként elég lassú olvasó vagyok, szeretem kiélvezni a szöveget (főleg ha regényekről van szó), úgyhogy valószínűleg a családotok férfi tagjaival együtt végeztem volna azzal a cikkel. :)

      Törlés
  4. Nálam az átlag rendes olvasás: másfél oldal/perc. Így egy óra alatt általában 90-100 oldalt tudok elolvasni, mivel a fejezet eleje az oldalak közepén szoktak kezdődni.
    Rengeteg gyorsolvasási technikát kipróbáltam, de a szövegtől és inkább a hangulatomtól függ, hogy melyiket alkalmazom vagy éppen hagyom figyelmen kívül. Ha szeretném egy regény minden egyes pillanatát kiélvezni, akkor nyilván nem fogok gyorsan átugorni rajta.
    A saját belső hangomat megszüntetése sohasem sikerült. Az a bajom, hogyha megszüntetem, akkor lehet, hogy az agyam a szavakat befogadja azonban a szövegből nem sokra fogok emlékezni. Főleg a tankönyveknél baj ez, hiszen ott a legtöbb dolog fontos lenne. Viszont általánosban még mozaik könyvekből tanultunk, amiknél szépen ki van emelve a lényeg. Tehát ha csak a vastagbetűs részt olvasod, akkor is rendes, összefüggő szöveget kapsz és benne van minden információ.
    Egy szavas apokkal én is találkoztam már, tényleg semmire sem jó :D
    A szövegértéshez nekem annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy amíg mi is rendszeresen csináltunk ilyet, addig én úgy sokkal jobban be tudtam osztani az időmet, ha először gyorsan átfutottam az egészet. Csak bizonyos szavakat olvastam el belőle, a többit kihagytam. Majd a kérdéseket elolvasva, tudtam, hogy hol kell keresni az információt, mert az agyam megjegyezte a kulcsszavakat.

    Egyszer olvastam, hogy egy nő 16 (?) perc alatt kiolvasta az Üvöltő szeleket. A cikk említette, hogy olyan gyorsolvasási módszert használ, hogy csak a sor elején lévő szavakat olvassa el. Egyébként nekem ez egyáltalán nem vállt be :D Aztán persze írták, hogy olyan olvasás is létezik, ahol a bekezdés legelső és legutolsó mondatát/sorát olvassák. A kötelezőket én azóta is így szoktam feldolgozni. Sokkal könnyebb, főleg ha egy olyan könyvről van szó, mint a Vörös és fekete, ami a maga 600 oldalával mégsem kis piskóta. Most éppen Bovaryné-t olvasok. Ugyanezzel a módszerrel, 13:15kor kezdtem és még ma be szeretném fejezni. Majd meglátjuk hogy haladok vele :)
    Viszont ha csak kedvtelésből olvasok és már nagyon unom a hosszú leírásokat ugyanezt a módszert szoktam bevetni + a párbeszédekre nézek rá. Ha pedig időközben új szereplőkkel/helyszínnel/csapattal/zene számmal találkozom azt könnyű észrevenni, mert nagybetűkkel írják az elejét. Azt pedig senki ne várja el tőlem, hogy komolyan érdekeljen, hogy egy regényben X focicsapat X góllal kapott ki.

    A tagolás nagyon sok helyen segít. Én blogok olvasásánál is azokat preferálom jobban, ahol vannak kis és nagy bekezdések, így jobban el tudom különíteni a szövegrészeket és mindig tudom, hogy hol tartok.
    Olyan applikációval is találkoztam már, hogy a szavakból mindig csak egy betűt emel ki színessel (ami a szó közepén van) és így pörgeti végig a mondatot. Na, nekem ez sem vált be...
    Viszont én nagyon feledékeny tudok lenni, ha egy 500 oldalas könyvet kell olvasnom, így általában már az első pillanattól kezdve fölírom magamnak a szereplőket, bejelölöm/lefotózom azokat a részeket, amikből később idézni szeretnék. Tehát tulajdonképpen fejben és részben lapon egy olyan gondolattérképet társítok a könyvhöz, ami segít az eligazodásban. Ez Shakespeare drámáknál eddig remekül bevált. Leírtam a szereplőket úgy, hogy egy körbe legyenek elrendezve, és a közöttük lévő kapcsolati szálakat huzigáltam olvasás közben. :D
    Mindenesetre nekem is van, hogy nem értem meg amit olvasok. Ez főleg azért van, mert nálunk mindig megy a Tv, valaki biztosan hangosan beszélget/tanul vagy éppen a mosógép működik. Teljes csendben sem tudok olvasni, de ha valaki hirtelen felhangosítja a műsort vagy az addiginál kicsit magasabb hangon kezd el beszélni, akkor rögtön bajaim akadnak a szövegre való összepontosítással. Ilyenkor többször átfutok pár sort vagy éppen az aktuális bekezdést, hogy tudjak alkalmazkodni a megváltozott ingerekhez. Majd ugyanazzal a lendülettel tudom továbbolvasni a könyvet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (bocsánat, hogy ilyen hosszú lett a megjegyzésem)

      Törlés
    2. Én csak örülök, hogy ilyen sok mondanivalód és tapasztalatod van a témában! :)

      Mit értesz a kis és nagy bekezdések alatt (blogoknál)? Vagy csak arra érted, hogy ne legyen ömlesztve az egész hosszú szöveg? Vagy valami specifikusabbra gondolsz?

      Ez a szereplő felrajzolás, összekötés érdekesen hangzik. :)

      Viszont azt nem egészen értem, hogy amikor gyorsan átfutod a szöveget és csak bizonyos szavakat olvasol el belőle, akkor azokat a szavakat mi alapján választod ki, és honnan tudod, hogy hol keresd majd a kérdésekre a választ? Hogyan tudod pont a kulcsszavakat kiszűrni a szövegből?

      Törlés
    3. A kis és nagy bekezdéseket arra értettem, hogy van amikor csak egy Entert használsz, de valamikor kettőt, hogy jobban áttekinthető legyen a szöveg :)
      Tehát valahogy így a kicsi.

      És ez a nagy :D Ha érted, mire gondolok :) Igen, lényegében azért fontos, hogy ne legyen ömlesztve a szöveg.

      A szavak kiválasztását az agyamra és a szememre bízom legtöbbször. A kulcsszavakat pedig nagyon könnyű kiszúrni. Általában a mondatok közepén vannak és nyilván nem névelők/kötőszavak. Ezt nekünk 9.-ben tanították is. Rengeteget gyakoroltunk hosszú szövegekkel, ahol először ki kellett emelni a kulcsszavakat, utána pedig ezek alapján kitalálni a történetet. Persze az órán arra volt elég időnk, hogy elsajátítsuk ezt a módszert. A legelején nekünk is először az egész szöveget el kellett olvasnunk, hogy tudjuk nagyjából milyen hosszúságúak, megjelenésűek és milyen szavak között szoktak előfordulni. Általában ha valami sokszor előfordul, akkor tudod, hogy fontos része a szövegnek. A bekezdés első mondatai pedig a legfontosabbak, mert általában ott olvashatsz arról, hogy miről szól a többi rész. Mintha egy mini-fogalmazást olvasnál. Van bevezetés, tárgyalás és befejezés.
      Ez persze azokra a szövegre igaz, amik tájékoztató jellegűek, érettségin, felvételin, tankönyvekben találkozhatunk velük.
      Ezért a mindennapi életben ezt a módszert nehéz és szerintem nem is lehet alkalmazni.

      Törlés
    4. Értem már a kis és nagy bekezdéseidet. :) Én viszont nem szeretem az ilyet, szerintem egy új bekezdés az legyen új bekezdés (tehát "nagy"). :) Én legfeljebb e-mailekben használom mindkettőt, de ott is igyekszem kerülni. Szerintem sokkal emészthetőbb a szöveg, ha rendes bekezdések vannak, mert így kisebb falatokban könnyebb megemészteni. Míg ha egyszerre egy hatalmas bekezdést látok (mégha itt-ott van is benne egy-egy enter), akkor lehet hogy eleve elmegy a kedvem attól, hogy egyáltalán nekiálljak olvasni. És ha valamiért meg kell szakítanom az olvasást, akkor is sokkal nehezebb megtalálni, hogy hol is tartottam.

      Milyen jó, hogy tanítottak nektek ilyen kulcsszó keresést és be tudtátok gyakorolni! Hasznos lehet időnként, bár szerintem is erősen függnie kell a szöveg jellegétől, hogy alkalmazható-e ilyen módszer vagy nem.

      Törlés
    5. Értem, hogy mi a gondod a kis és nagy bekezdésekkel :) Néha tényleg idegesítőek tudnak lenni.

      Tudod néha elgondolkozom azon, hogy miért tanulunk nyelvtant ennyi év után is (hiszem, amit 11 év alatt meg lehetett tanítani azt szerintem bőven volt idejük megtanítani), de ilyenkor eszembe jut, hogy mégis lehet valami értelme és haszna. :D

      Törlés
    6. Hát ha ilyen hasznos dolgokat tanultok, akkor van értelme, de nekünk sajnos nem tanítottak ilyeneket.

      Törlés