A történetből: Jonathan Harker Erdélybe utazik Drakula grófhoz, hogy a gróf londoni ingatlanvásárlását nyélbe üsse. Ám az út során minden ember, akivel találkozik, megpróbálja lebeszélni a látogatásról. Mikor megérkezik Drakula várába, csak még több furcsasággal kerül szembe, mígnem végül rájön, hogy a gróf fogságába esett.
Értékelésem: A történet nagyon jó volt, de a nyelvezete nagyon régies volt. Annyira, hogy nem mindig értettem a mondatokat, bár persze következtetni tudtam. Nagyon cikornyás volt a szöveg, és furcsa szóhasználatokkal kerültem szembe, ám néha nagyon jópofára sikeredett egy-egy mondat. A történet kellően izgalmas volt és sötét hangulatú, sokszor rejtélyes, sejtelmes, néha borzasztó.
A leírás minden esetben valamilyen visszaemlékezés volt: többnyire naplóbejegyzések, de néha újságcikkek, táviratok, levelek alkották a regény szövegét. Ezeken keresztül ismertük meg a szereplőket. Szerintem nagyon ötletes volt ez a forma, és a szereplők is érdekesek voltak. Talán a kedvencem Seward doktor volt, aki rendszeresen írt egyik pácienséről, egy elmebetegről; mókás volt olvasni a beszámolóit és ezáltal megismerni racionális gondolkodását. Szerelmi csalódásakor is a munkájába menekült, ám még a kikosarazás után is azonnal rohant segíteni a bajban.
A regény végét nagyon összecsapottnak éreztem, ami a történet rövidítéséből ered (ez nem a teljes fordítás, de sajnos csak ezt értem el a MEK-en). A regény első 80%-a nagyon szájbarágós volt, és ahhoz képest az utolsó 20%-ban olyan gyorsan pörögtek az események, hogy nem bírtam kapkodni a fejemet, és sokszor nem értettem, hogy pontosan mi történik és miért. AniTigerrel egyeztetve arra jutottunk, hogy az eredeti, teljes fordításban sokkal részletesebb a könyv lezárása, sőt még Utóhang is van, ami a mi verziónkból teljesen kimaradt. Ez elég szomorú, mert így bizony nem volt számomra egyértelmű a könyv vége, hogy pontosan mi is történt: meghalt-e Drakula, vagy pont hogy ő került fölénybe. Most már szerencsére tudom a választ, mert AniTiger is elmondta, és megnéztem az egyik filmet is, amiben szintén részletes volt a lezárás az eredeti regény alapján. Akárhogy is, még az összecsapott befejezéssel együtt is egy nagyon szórakoztató történetet kaptam, amit érdemes volt elolvasni.
A leírás minden esetben valamilyen visszaemlékezés volt: többnyire naplóbejegyzések, de néha újságcikkek, táviratok, levelek alkották a regény szövegét. Ezeken keresztül ismertük meg a szereplőket. Szerintem nagyon ötletes volt ez a forma, és a szereplők is érdekesek voltak. Talán a kedvencem Seward doktor volt, aki rendszeresen írt egyik pácienséről, egy elmebetegről; mókás volt olvasni a beszámolóit és ezáltal megismerni racionális gondolkodását. Szerelmi csalódásakor is a munkájába menekült, ám még a kikosarazás után is azonnal rohant segíteni a bajban.
A regény végét nagyon összecsapottnak éreztem, ami a történet rövidítéséből ered (ez nem a teljes fordítás, de sajnos csak ezt értem el a MEK-en). A regény első 80%-a nagyon szájbarágós volt, és ahhoz képest az utolsó 20%-ban olyan gyorsan pörögtek az események, hogy nem bírtam kapkodni a fejemet, és sokszor nem értettem, hogy pontosan mi történik és miért. AniTigerrel egyeztetve arra jutottunk, hogy az eredeti, teljes fordításban sokkal részletesebb a könyv lezárása, sőt még Utóhang is van, ami a mi verziónkból teljesen kimaradt. Ez elég szomorú, mert így bizony nem volt számomra egyértelmű a könyv vége, hogy pontosan mi is történt: meghalt-e Drakula, vagy pont hogy ő került fölénybe. Most már szerencsére tudom a választ, mert AniTiger is elmondta, és megnéztem az egyik filmet is, amiben szintén részletes volt a lezárás az eredeti regény alapján. Akárhogy is, még az összecsapott befejezéssel együtt is egy nagyon szórakoztató történetet kaptam, amit érdemes volt elolvasni.
Értékelésem: 4 / 5
Az egyik árnyjáték a Dracula (1992) című filmből. |
Hasonló könyvek:
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése