A kelleténél hosszabb regény, de visszahozza az eredeti Csokoládé hangulatát.
A történetből: Vianne levelet kap Armande-tól, amit még a halála előtt írt, és amiben arra kéri, hogy térjen vissza Lansquenet-be, mert szükség van rá. Vianne így is tesz, és két lányával oda utaznak, ám Lansquenet-ben sokminden megváltozott. Például a papot, Reynaud-t vádolják egy gyújtogatási ügyért, és más városba akarják küldeni. A legfeltűnőbb változás azonban az, hogy két részre szakadt a város: a folyó egyik oldalán a falu korábbi lakói élnek, míg a másik oldalra nagyjából ugyanennyi arab költözött be. A feszültség tapintható a levegőben, pedig régebben állítólag barátkoztak egymással az arabok és a franciák. Mindenki Inés-t, az egyik frissen beköltözött arab nőt hibáztatja a változásokért, de vajon tényleg ő a felelős?
Értékelésem: Nagyon jól indult a könyv, hamar visszacsöppentem abba a világba, amivel a trilógia első kötetében megismerkedtem. Visszakaptam ugyanazt a hangulatot, ugyanazokat a szereplőket, ám persze sokminden megváltozott az életükben, így nagyon érdekes volt róluk olvasni. És persze ott vannak a néhány évvel korábban beköltözött arabok. Mondanom se kell, hogy mennyire aktuális ilyen témáról olvasni manapság. A város két részre szakadt, jóformán szóba se áll egymással a két oldal. Az arabok megvetik a francia nőket, akik szerintük kihívó ruhákban mászkálnak, míg a franciák értetlenül állnak az előtt, hogy az arab nők újabban az egész arcot eltakaró nikábot viselik. Abban viszont nagy az egyetértés mindkét oldalon, hogy Inés tehet mindenről. Az viszont mintha rejtély volna, hogy ki is ő. Így tehát adott egy ütős kezdés, és megvallom őszintén, én azt gondoltam a regény elején, hogy Vianne ezúttal túl nagy fába vágta a fejszéjét. Mert hát hogyan oldhatna ő meg egyedül egy ilyen problémát? Bevallom, kicsit túlzásnak is éreztem, hogy milyen hamar belopta magát az arabok szívébe - mégha csak néhányéba is.
A másik érdekes szál Reynaud volt, és nagyon örültem, hogy ismét Vianne és Reynaud váltva mesélte el a történetet. Szántam szegény papot, aki sokkal jobb ember lett az évek alatt, mégis még az ág is húzza és szinte mindenki őt gyanúsítja a gyújtogatás miatt. Azt kell mondjam, hogy nagyon erősnek éreztem a regény kezdését, nagyon jól megalapozta a színteret az írónő, de aztán valahogy nagyon elhúzódott az egész történet. Nagyon sok idő telt el csak azzal, hogy Vianne ide-oda megy, ezt főz, azt főz, beszélget az emberekkel, és legfeljebb csak apró információ morzsákat húz ki belőlük. Pedig vannak izgalmas jelenetek is a könyvben, de azok mintha kicsit háttérbe szorulnának, mert sokkal több a leírás Vianne jövés-menéséről. Már nagyon vártam a történet feloldását, hihetetlen, hogy mennyi időn keresztül, már legalábbis ami azt illeti, hogy milyen hosszúnak éreztem az odáig elvezető utat.
A könyv lezárása végül a korábbiakhoz hasonlóan kicsit sejtelmes maradt, megmondom őszintén, még egy kicsit rágódtam is az utolsó mondatok fölött. Szeretem az ilyet. Egyébként azt olvastam a Goodreads-en, hogy lehet, hogy fog még további folytatást is írni Joanne Harris Vianne-ról. Nekem most már igazából elég volt ennyi, de ha tényleg megjelenik egy ilyen könyv, lehet hogy végül azt is elolvasom.
A másik érdekes szál Reynaud volt, és nagyon örültem, hogy ismét Vianne és Reynaud váltva mesélte el a történetet. Szántam szegény papot, aki sokkal jobb ember lett az évek alatt, mégis még az ág is húzza és szinte mindenki őt gyanúsítja a gyújtogatás miatt. Azt kell mondjam, hogy nagyon erősnek éreztem a regény kezdését, nagyon jól megalapozta a színteret az írónő, de aztán valahogy nagyon elhúzódott az egész történet. Nagyon sok idő telt el csak azzal, hogy Vianne ide-oda megy, ezt főz, azt főz, beszélget az emberekkel, és legfeljebb csak apró információ morzsákat húz ki belőlük. Pedig vannak izgalmas jelenetek is a könyvben, de azok mintha kicsit háttérbe szorulnának, mert sokkal több a leírás Vianne jövés-menéséről. Már nagyon vártam a történet feloldását, hihetetlen, hogy mennyi időn keresztül, már legalábbis ami azt illeti, hogy milyen hosszúnak éreztem az odáig elvezető utat.
A könyv lezárása végül a korábbiakhoz hasonlóan kicsit sejtelmes maradt, megmondom őszintén, még egy kicsit rágódtam is az utolsó mondatok fölött. Szeretem az ilyet. Egyébként azt olvastam a Goodreads-en, hogy lehet, hogy fog még további folytatást is írni Joanne Harris Vianne-ról. Nekem most már igazából elég volt ennyi, de ha tényleg megjelenik egy ilyen könyv, lehet hogy végül azt is elolvasom.
Értékelésem: 3,5 / 5
Csokoládé-trilógia 1: Csokoládé
Csokoládé-trilógia 2: Csokoládécipő
Csokoládé-trilógia 3: Csokoládés barack
Hasonló könyvek:
|
|
(úristen, kezdem magam szégyellni, hogy nekem meg mennyire nem jött be :/ a Csokoládécipőkben annyira sok varázslat meg csoki van, itt meg szinte csak a kisebbséggel kapcsolatos problémák :( egy kézen meg lehet számolni, hányszor főz csokit Vianne)
VálaszTörlésEzt nem értem. Neked a csokifőzés része tetszik meg a varázslat? Egyébként én se voltam elájulva a történettől, mint írtam is, szerintem feleslegesen hosszúra nyúlt, és végül ugye csak 3,5 pontot adtam, ami szerintem nem túl sok (egy átlagos könyvnél alig jobb).
TörlésIgen :) nekem attól Vianne, Vianne, hogy használja a varázslatos-boszorkányos képességeit, ahogy az első két könyvben tette. Amikor ez nincs meg, akkor miért pont ő a főhős? meg sajnálom Roux-t, én úgy örültem, hogy összejöttek... (ja, ez az öt csillag hibája, olyan nehéz érzékeltetni, hogy ha egy könyv nem tetszik :D nálam akkor max 2,5 csillag)
TörlésValamennyire itt is használta, ám valóban nem sokat. De szerintem az első kötetben se vitte ezt túlzásba. Mindenesetre a három könyv közül erre adtam én is a legkevesebb pontot. Vegyesek az érzéseim, mert voltak izgalmas részei, meg nekem az alapötlet is tetszett. Roux-t én is sajnáltam. Folytatást fogod olvasni, ha lesz?
TörlésPersze :)
Törlés