Szép lezárása a családregény-trilógiának ez az 1936-ban játszódó kötet.
A történetből: Viktoria Franciaországban tanulja ki a csokoládékészítés művészetét, de apja váratlan halála miatt idő előtt haza kell utaznia németországi otthonába, hogy a családi vállalkozásban segítse anyját. Bátyja, az immár híres zongoraművész, Martin, és gyerekkori barátnője, Mathilda is ekkor tér haza Stuttgartba. Az új politikai helyzet – Hitler hatalomra kerülése – alapjaiban változtatja meg a németek mindennapjait, bár az Olimpiai játékokra készülve sokan bizakodóbbak az ország jövőjét tekintve. Rengeteg külföldi özönlik Németországba, köztük egy úszónő, Eleanor, és egy német származású amerikai férfi, Andrew Miller. Andrew azonban nem az Olimpia miatt érkezik, hanem, hogy a Rothmann Csokoládégyár új tulajdonosával, Judith-tal tárgyaljon.
Értékelésem: A korábbi kötetekhez képest némileg borongósabb, baljósabb hangulatú ez a regény, hiszen nem sokkal a második világháború kitörése előtt állunk. Ráadásul Victor halála mind lelki törést, mind üzleti problémákat okoz Judith-nak. Ahhoz képest, hogy a regény első felében milyen sok változást mutat be az író a család életében, a történet második fele kevéssé fordulatos. Míg eleinte két fő és néhány kisebb történetszálat követünk, később már csak egy fontosabb szereplő, Viktoria történetét folytatjuk. Kifejezetten hiányoltam, hogy Mathilda és Martin története fejlődjön valahogyan, szembenézzenek valamiféle bonyodalommal, de ez a szál sajnos mintha félbe maradt volna. Pontosabban szólva, leegyszerűsödött Martin származásának kérdésére, ami, az első regény történetének ismeretében, nem túlságosan izgalmas az olvasó számára.
Viktorián keresztül azonban szépen tovább halad a történet, megismerjük New Yorkot, viszont látjuk Eleanort, találkozunk előkelő újgazdagokkal, és még egy kis nyomozásba is belecsöppenünk. Így nem panaszkodhatom igazán, mert sok érdekességet megtudtam az akkori korról, és mindeközben még szórakoztam is.
Mint kiderült, ez a regény a sorozat lezáró kötete – ami valószínűleg megmagyarázza, hogy a regény második felében minden kicsit lassabb. Ugyanis minden szálat szépen elvarrunk, minden bonyodalmat lassan feloldunk. Én kicsit sajnáltam, hogy a család nagyja végül elhagyja az országot, de persze nagyon is élethű megoldás ez a történelmi hátteret figyelembe véve. Alapvetően szerintem jó lezárása volt ez a trilógiának.
Értékelésem: 4 / 5
Csokoládé-saga 1: A csokoládévilla
Csokoládé-saga 2: A csokoládévilla – Aranyévek
Csokoládé-saga 3: A csokoládévilla – A sors keze
Hasonló könyvek:
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése