Lassú sodrású, hátborzongató regény, amit be se fejeztem.
A történetből: Jojo csodálja nagyapját, és amiben csak teheti, őt utánozza. Mármint a fekete nagyapját, nem a fehéret. A fehéret ki nem állhatja. Öten éldegélnek, ő, a kishúga, az anyja és az anyja szülei. Az anyja, Leonie egy bárban dolgozik, és mindig amikor drogozik, meglátogatja őt a halott bátyja, Given. Amikor Jojo születésnapján telefonhívást kapnak, hogy Michael, Jojo apja hazajön a börtönből, Leonie felkeredik a gyerekekkel és barátnőjével, hogy elmenjenek érte kocsival.
Értékelésem: Nem bírtam végigolvasni ezt a könyvet. A harmadánál abbahagytam. Számomra túl borongós, túl baljóslatú, túl véres, valahogy minden mondatából előresejlik valami rettenet. A történet pedig cseppet sem kötött le. Lassú sodrású, sok a múltba révedés, de ezzel együtt is homályos marad a sztori. Az sem lett számomra világos, hogy mégis milyen korban játszódik. Manapság egy távoli, eldugott porfészekben, ahol megállt az idő? Vagy sok-sok évtizeddel korábban?
A legérdekesebb rész a misztikum a történetben, azok a ki nem mondott, de mégis tapintható különleges képességek, amikkel a szereplők fel vannak ruházva. Vajon mindenkinek van ilyen? Vagy csak ennek a családnak? És pontosan mire is képesek ők? Na ez a rész az, ami nem kap jelentőséget, inkább csak amolyan díszlet az eseményekhez. A legfurcsább, hogy ők maguk sem beszélnek róla, mégcsak egymásnak sem. Mintha titkolnák, de miért?
Hiába a kérdések, úgy hiszem, a regény nem adna ezek többségére választ, akkor sem, ha folytatnám az olvasását. Márpedig nem fogom, mert számomra túlságosan gyomorforgató és felkavaró az egész. Ahogy az emberek egymással bánnak. A céltalan, horrorisztikus leírás a nyitójelenetben. Mintha a könyv lényege csupán az lenne, hogy borzongtasson. Pedig kell lennie többnek is benne, hiszen Amerikában nagy sikert aratott a regény. Én biztosan nem fogom megtudni, hogy miért. Érdekesebbre kellett volna szőni a történetet ahhoz, hogy a szörnyűségek ellenére tovább olvassam.
A legérdekesebb rész a misztikum a történetben, azok a ki nem mondott, de mégis tapintható különleges képességek, amikkel a szereplők fel vannak ruházva. Vajon mindenkinek van ilyen? Vagy csak ennek a családnak? És pontosan mire is képesek ők? Na ez a rész az, ami nem kap jelentőséget, inkább csak amolyan díszlet az eseményekhez. A legfurcsább, hogy ők maguk sem beszélnek róla, mégcsak egymásnak sem. Mintha titkolnák, de miért?
Hiába a kérdések, úgy hiszem, a regény nem adna ezek többségére választ, akkor sem, ha folytatnám az olvasását. Márpedig nem fogom, mert számomra túlságosan gyomorforgató és felkavaró az egész. Ahogy az emberek egymással bánnak. A céltalan, horrorisztikus leírás a nyitójelenetben. Mintha a könyv lényege csupán az lenne, hogy borzongtasson. Pedig kell lennie többnek is benne, hiszen Amerikában nagy sikert aratott a regény. Én biztosan nem fogom megtudni, hogy miért. Érdekesebbre kellett volna szőni a történetet ahhoz, hogy a szörnyűségek ellenére tovább olvassam.
Értékelésem: 1,5 / 5
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése