Kalandfüzér az űrben: néhol unalmas, néhol érdekes, vagy éppen izgalmas utazás a csillagok között.
A történetből: Rosemary a legénység új tagjaként érkezik a Wayfarer űrhajó fedélzetére. Nincs különösebb szakképzettsége, de kiválóan beszél különféle nyelveket, így a temérdek adminisztrációs munka mellett a kapcsolattartás is fő feladata. A legénység különböző fajokból áll össze, és azon dolgoznak, hogy új féregjáratokat hozzanak létre. Rosemary hamar beilleszkedik és megkedveli a társaságot, de eltitkolja előlük valódi személyazonosságát.
Értékelésem: Ahogy a cím is mutatja, ez a könyv valóban egy hosszú utazásról szól. Én bíztam benne, hogy a címben szereplő bolygóhoz hamarabb eljutunk, de nem, valóban a történet nagyrésze az utazással telik.
A könyv elején Rosemary-vel együtt ismerjük meg a legénységet, valamint hozzájuk kapcsolódóan a különböző fajok sajátosságait és rövid történelmét, ami be kell valljam, számomra eléggé unalmas volt. Kitalált fajok kitalált nyelvéről, kultúrájáról és történelméről olvasni számomra rendkívül fárasztó volt. Rosemary azonban távolról sem az egyetlen főszereplő, tulajdonképpen a legénység minden egyes tagjának fejébe belelátunk, és megkapják a maguk kis történetét, ami határozottan színesítette a regényt. Van itt minden (enyhén spoileresen): klónozás, szerelem egy mesterséges intelligenciával, fajok közti tiltott kapcsolat, féregjárat építés, űrkalózok, illegális technológia, stb.
A regény szerintem leginkább kalandregénynek tekinthető, hiszen különböző állomásai vannak az útjuknak, és ezeknek általában nincsen semmi köze a történet fő szálához, inkább csak amolyan kis történetek, amiken keresztül jobban megismerjük a különböző fajokat, és a legénység tagjait. Éppen ezért leginkább fölöslegesnek éreztem ezeket. De hát ugye ez tette ki a regény nagyrészét. :) Elég lassan is haladtam a könyvvel, több hosszabb megszakítással olvastam, így mire a végén elértem a bolygóhoz, már nem is emlékeztem igazán, hogy mi annak a jelentősége, már ha egyáltalán bármi. Mindenesetre a végső konfliktus tetszett, és a regény lezárása is.
Inkább tetszett a regény, mint nem, de kétségtelenül voltak részei amiket nagyon untam, illetve persze egy-egy izgalmasabb jelenet is akadt, ahol alig tudtam letenni a könyvet.
A könyv elején Rosemary-vel együtt ismerjük meg a legénységet, valamint hozzájuk kapcsolódóan a különböző fajok sajátosságait és rövid történelmét, ami be kell valljam, számomra eléggé unalmas volt. Kitalált fajok kitalált nyelvéről, kultúrájáról és történelméről olvasni számomra rendkívül fárasztó volt. Rosemary azonban távolról sem az egyetlen főszereplő, tulajdonképpen a legénység minden egyes tagjának fejébe belelátunk, és megkapják a maguk kis történetét, ami határozottan színesítette a regényt. Van itt minden (enyhén spoileresen): klónozás, szerelem egy mesterséges intelligenciával, fajok közti tiltott kapcsolat, féregjárat építés, űrkalózok, illegális technológia, stb.
A regény szerintem leginkább kalandregénynek tekinthető, hiszen különböző állomásai vannak az útjuknak, és ezeknek általában nincsen semmi köze a történet fő szálához, inkább csak amolyan kis történetek, amiken keresztül jobban megismerjük a különböző fajokat, és a legénység tagjait. Éppen ezért leginkább fölöslegesnek éreztem ezeket. De hát ugye ez tette ki a regény nagyrészét. :) Elég lassan is haladtam a könyvvel, több hosszabb megszakítással olvastam, így mire a végén elértem a bolygóhoz, már nem is emlékeztem igazán, hogy mi annak a jelentősége, már ha egyáltalán bármi. Mindenesetre a végső konfliktus tetszett, és a regény lezárása is.
Inkább tetszett a regény, mint nem, de kétségtelenül voltak részei amiket nagyon untam, illetve persze egy-egy izgalmasabb jelenet is akadt, ahol alig tudtam letenni a könyvet.
Értékelésem: 3 / 5
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése