Izgalmas, vallási témára építő fantasy. (Felnőtteknek!)
A történetből: Dávid apránként, de egyre gyorsabb ütemben veszíti el a látását. Ezzel egyidőben kezdődnek rémálmai, melyben hiába küzd az idővel és a torony őrzőjével, sosem sikerül visszaszereznie a látását, melyet meggyőződése szerint a torony és annak őrzője vett el. Bábelben Arzén lassanként arra lesz figyelmes, hogy a város irányítását kivették a kezéből, és rossz irányba haladnak a dolgok. Amikor hirtelen bűnbakot kell keríteni, egy ártatlan öregembert végeznek ki, és ez a döntés Arzén lelkén is szárad. Dávid a nővérétől megtudja, hogy átjuthat ebbe a sivatagi világba, Bábelbe, és innentől nincs ami megállítsa céljában, hogy visszaszerezze a látását.
Értékelésem: Nagyon tetszett ez a történet, azt hiszem leginkább az elbeszélési stílusa és a történet izgalmassága miatt magához bilincselt. De nagyon érdekesnek tartottam a felépített világot is, amiben a papok a belső szellemükkel beszélgethetnek. Vajon kik ezek a szellemek, tényleg Isten segítői? Vagy valami egészen másfajta erő irányítása alatt állnak? Főként ez a kérdés foglalkoztatott olvasás közben. Dávid történetszála is érdekes volt, ott főleg az érdekelt, hogyan alakul át a személyisége a különböző események hatására.
Nagyon hatásosan sikerült megírni a regényt olyan szempontból, hogy a fejezetek frappánsan értek véget, ami miatt folyamatosan tovább akartam olvasni a könyvet, de nem volt mégsem bosszantóan hatásvadász. Tetszett, hogy nem finomkodik a regény, sem a szóhasználatban, sem pedig abban, hogy túlságosan kesztyűs kézzel bánna a szereplőkkel. Ez így számomra hitelesebbé tette, hiszen még jó hogy Dávid haragszik a világra, és nem válogatja a szép szavakat, és hát Bábel is akkor tűnhet csak valósnak, ha hullanak a fejek, ahogy egy ilyen régi, önkényuralmi rendszerben ez elkerülhetetlen. Na de hogy jön mindez össze a babonasággal és a mágiával? Ez volt számomra a csavar a történetben, és örültem, hogy sikerült kifejteni mind a torony történetének a szálát, mind Arzén szellemének a hátterét. Számomra érdekes és izgalmas olvasmány volt.
Nagyon hatásosan sikerült megírni a regényt olyan szempontból, hogy a fejezetek frappánsan értek véget, ami miatt folyamatosan tovább akartam olvasni a könyvet, de nem volt mégsem bosszantóan hatásvadász. Tetszett, hogy nem finomkodik a regény, sem a szóhasználatban, sem pedig abban, hogy túlságosan kesztyűs kézzel bánna a szereplőkkel. Ez így számomra hitelesebbé tette, hiszen még jó hogy Dávid haragszik a világra, és nem válogatja a szép szavakat, és hát Bábel is akkor tűnhet csak valósnak, ha hullanak a fejek, ahogy egy ilyen régi, önkényuralmi rendszerben ez elkerülhetetlen. Na de hogy jön mindez össze a babonasággal és a mágiával? Ez volt számomra a csavar a történetben, és örültem, hogy sikerült kifejteni mind a torony történetének a szálát, mind Arzén szellemének a hátterét. Számomra érdekes és izgalmas olvasmány volt.
Értékelésem: 4 / 5
A blogomon megjelent egy interjú is a regény írójával. Ez ide kattintva érhető el: A Mini-könyvklub interjúja Moskát Anitával.
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése