A történetből: A könyv a taoizmus alapjait mutatja be Micimackó és barátai példáján keresztül. A csekélyértelmű medvebocs ugyanis – anélkül, hogy tudna róla –, a taoizmus alapelveit követi: nem agyalja túl a dolgokat, nem aggódik fölöslegesen és észreveszi a természet csodáit.
Értékelésem: Az alapötlet nagyon tetszett, hogy a mindenki által ismert és közkedvelt mesehősökön keresztül mutassa be valaki a taoizmust. Már korábbról is tudtam, hogy Micimackó megtestesíti azt a nyugodt életszemléletet, ami a taoizmus alapja, és azt reméltem ettől a könyvtől, hogy részletesen bemutatja a párhuzamokat, sok példán keresztül. A példákkal nem is volt hiba, mégsem voltam elégedett a könyvvel. Nem mindig jött át nekem, hogy ez a példa éppen miért is jó, hol a párhuzam azzal, amit éppen elmagyarázni kíván az író, máskor meg éppenhogy túlmagyarázta, több példát is hozott ugyanarra a dologra, ami már az első példa alapján is tökéletesen érthető volt. A fő problémám az volt, hogy valójában nem sokat mondott a taoizmusról; nem érzem úgy, hogy bármivel is többet tudnék róla, mint a könyv olvasása előtt. Leginkább csak idézeteket kaptunk Milne könyvéből, illetve furcsa módon maguk a mese karakterei is megjelentek, mintegy az íróval beszélgetve. Ez azért elég furcsa volt. Pl. az író többször megkérte magát Micimackót, hogy magyarázzon el valamit a taoizmus tanai közül. Nem is tudom, nekem ez valahogy kicsit erőltetett volt, de legalábbis nagyon szokatlan.
Összességében nem vagyok elégedett a könyvvel. Az ötletet nagyon jónak tartom, de a kivitelezést nem. Nem érzem úgy, hogy bármivel is okosabb lennék a könyv elolvasta után.
Összességében nem vagyok elégedett a könyvvel. Az ötletet nagyon jónak tartom, de a kivitelezést nem. Nem érzem úgy, hogy bármivel is okosabb lennék a könyv elolvasta után.
Hasonló könyvek:
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése