Pszichodráma az ötvenes évek amerikai kisvárosában.
A történetből: Vic köztiszteletben álló személy az amerikai kisvárosban, ahol feleségével és kislányával él. Mindenki tiszteli, és akik ismerik, általában kedvelik is, ám nem értik, miért hagyja, hogy a felesége ilyen nyíltan flörtöljön és randevúzzon más férfiakkal. Melinda valóban botrányossan szokott viselkedni az általa a partikra hozott barátaival, különösen miután felönt a garatra, ami gyakorlatilag minden parti menetrendje. Vajon Vic tényleg olyan jámbor, ahogy mindenki felé mutatja?
Értékelésem: Nem volt rossz a könyv, de a fülszöveg elolvasása után igazi (pszichológiai) thrillert vártam, ezzel szemben feszültség alig volt a történetben. Érdekes és olvasmányos volt, mégis a regény közepéig úgy éreztem, hogy nem nagyon haladunk sehonnan sehová. Aztán bumm, viszonylag váratlanul a regény felénél megtörténik az első gyilkosság. Utána megint langyos víz, bár azért itt már kicsivel feszültebb a hangulat, hiszen most már mégiscsak egy gyilkos történetét olvashattuk, ráadásul az eddig sem példamutató házasság még durvább kanyart vett. Benne volt a pakliban, hogy végül meghal a feleség is, nincs bajom ezzel a fordulattal mint a történet lezárásával, mégis hiányérzetem van. Mégpedig azért, mert a mögötte húzódó motiváció nem derül ki a történetből. Egyszerűen bekattant? Megelégelte? Világos, hogy egy pszichopatával állunk szemben, szóval simán lehet hogy egyszerűen elvesztette a kontrollt saját maga felett. Mégis ott motoszkál a fejemben, hogy valójában ennél józanabb és számítóbb is volt, hiszen pár oldallal korábban a helyzetet elemző gondolkodásmenetéből megtudtuk, hogy legnagyobb félelme az, hogy a kislányuk egyedül Melindára marad, aki teljesen alkalmatlan gyereknevelésre. Lehet, hogy ez volt az indítéka? Én titkon ebben hiszek/reménykedem, mégha tudom is, hogy nem derült ki...
Összességében számomra ez egy átlagos regény volt: lekötött és kikapcsolt, de úgy igazán nem fogott meg, és pláne nem borzongatott (ahogy egy thrillernek illene).
Értékelésem: 3 / 5
Film (Deep Water, 2022): Megnéztem a filmet is, annak ellenére, hogy a könyvtől nem voltam elragadtatva. Meglepően jól hozta a regény történetét és hangulatát, szerintem nagyon hű volt a film az eredetihez. Persze apróbb változtatások, rövidítések voltak, plusz ezenfelül úgy modernizálták, hogy teletűzdelték rövid erotikus jelenetekkel, csak hogy tényleg megbotránkoztassák a nézőt. Vagy nem tudom, miért. Mindenesetre tetszettek a színészek, tetszettek a karakterek, és be kell vallanom, hogy az egyetlen nagyobb módosítás (a történet végét átírták) nekem szintén tetszett. Izgalmasabbra vették a végső "összecsapást", és nekem kifejezetten tetszett a keretes lezárás, elgondolkodtatott, hogy vajon korábban is történt-e hasonló, pl. a nő korábbi szeretőjével, akinél a regényben egyértelmű volt, hogy nem a férj ölte meg, de a filmben ez sosem derült ki. A történet a filmen is lassú sodrású volt, és nem túlságosan izgalmas (leszámítva a végét), de annak, aki szereti az ilyen thrillereket, biztosan jó élmény lesz/volt. Meg szerintem annak is, akinek tetszett a regény.
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése