Izgalmas, misztikus, akciódús sci-fi.
A történetből: Vogel hazatért, de szörnyű rémálmok gyötrik, részleges amnéziája van, és mindannyiszor, amikor a rosszullét megkörnyékezi, valami titokzatos szert kell magába fecskendeznie. A Proximánál zajló háború után így került haza, a vörös csillagtól Budapestre. Most újra a barátnőjével van, aki kitartóan várt rá, és ki tudja, talán igaza van a lánynak, és valóban megkönnyebbülne, ha kibeszélné magából a szörnyű eseményekeket.
Értékelésem: Az év utolsó előtti órájában fejeztem be a regény olvasását, hajrában, mivel csak pár napja álltam neki az olvasásnak, holott ezt választottam az ehavi Mini-könyvklub regényének. A halogatásom oka az volt, hogy a karácsonyhoz kötődő regényeket akartam inkább olvasni ebben a hónapban. Ironikus módon kiderült olvasás közben, hogy ez a regény is karácsony táján játszódik. Igaz, nem túl ünnepi hangulatú, de akkor is...
A regény elejét kicsit nehéz volt követni, mert azonnal belevágtunk a jövőben játszódó sci-fi közepébe, értelmezhetetlen akcióval és rengeteg megmagyarázatlan, vagy csupán félig megmagyarázott szóval. Ettől függetlenül láttam potenciált a szereplőkben, még ha a történetet nem is tudtam sokáig hova helyezni. Nem bánom, hogy végül kitartottam és tovább olvastam a regényt, mert egyre érdekesebbé vált, ahogyan egyre többet megismertem ebből a zavaros, már-már mágikus világból. Magával ragadott a főhős és a főellenség karaktere is, szinte moziszerűen láttam magam előtt a cápa-képét, és a mellékszereplőket is nagyon jól el tudtam képzelni, és már-már én is barátommá fogadtam őket. A jelentéktelennek tűnő Burán első feltűnésénél például azt kívántam, bárcsak jobban megismerném őt, erre tessék, nem kiderült, hogy fontos szereplő?
Nagyon érdekes volt a lassan kibontakozódó történet a plazmával a középpontban, amit egyesek istenként tiszteltek, mások megvetettek, vagy undorodtak tőle, de szinte mindenki félte a természetfeletti, vagy legalábbis annak tűnő erejét. Drámát vitt a történetbe a főszereplő amnéziája, ami nagy titkokat rejtett, és James Bond-i vagányságot testesített meg Fellegh, Vogel ügynöke. Azt hiszem, minden elem megvolt ebben a regényben egy jó történethez. Ráadásul apránként, jól adagolva tárult fel előttem egy-egy fontos, egyre nagyobb jelentőségű szelete a történetnek, ami ezáltal egyre jobban magához láncolt.
Nem volt hibátlan, alapvetően mégis nagyon szerettem ezt az akciódús regényt. Sci-fi rajongóknak érdemes elolvasni.
Értékelésem: 4,5 / 5
|
|
|
Jé, de érdekes, hogy egy ennyire semleges (se nem ronda, se nem kedvcsináló) borító is rejthet egy jó sztorit. Örülök, hogy jó olvass élményt adott! ^^
VálaszTörlésSzerintem a 90-es években kiadott sci-fi borítók mind ilyenek: nem túl figyelemfelkeltőek, de azért nem is vészesen rosszak. :D
Törlés