A történetből: A 11 éves Joe elvesztette apukáját, aki katona volt. Még hármasban, apuval és anyuval tervezték, hogy befogadnak egy kiskutyát, akit segítőkutyának nevelnek, hogy aztán egy olyan katonához kerüljön társnak, aki megsérült, és segítségre van szüksége a mindennapokban. Nem messze egy új alom labrador születik, aminek egyik tagja, habár fajtatiszta, fekete folttal a fülén jön napvilágra. Ő Patch (Folti), aki hamarosan Joe-hoz kerül.
Értékelésem: Ezzel a cuki kutyás karácsonyi történettel vágtam bele idén a karácsonyi olvasmányaimba. Jó választásnak tűnt, mert már a borítóból is árad a cukiság és a téli hangulat, amit decembertől kezdődően olvasmányokkal szoktam fűteni magamban.
A könyvet kinyitva szembesültem azzal, hogy ez egy gyerekkönyv, habár ha kicsit jobban átgondoltam volna a dolgot, már a borítóból is sejthettem volna. Sebaj, gondoltam, én is egy nagy gyerek vagyok, biztos szuper lesz. Az elején még boldog is voltam, mert a kivitelezés nagyszerű, nagy betűkkel és sortávolsággal, hogy az olvasást még gyakorló gyerekeket segítse, és a borító csodaszép, na meg a fejezetek elején lévő kis kép nagyon cuki. De a történet sajnos már az elején unalomba fullad. A kutyás leírások annyira részletesek, hogy az már cseppet sem érdekes, másról pedig gyakorlatilag nem is szól a könyv, mert a kerettörténet semmit nem halad. Így aztán félbe is hagytam a könyv olvasását. (Belelapozgattam azért, és valóban végig rettenetesen unalmasnak tűnik.
Elgondolkoztam azon, hogy vajon gyerekként jobban tetszene-e ez a történet, és arra jutottam, hogy valószínűleg nem. Gyerekként még jobban untam volna az egészet, még inkább vágytam volna rá, hogy ha már próbálok olvasni, akkor legyen is valami történés, legyen valami élmény, ha már küzdök a betűkkel. Szerintem ezt a regény egyáltalán nem adja meg sem a kis, sem a nagy olvasóknak. Megkockáztatom, hogy akár el is ment volna a kedvem az olvasástól kisgyerekként, ha ilyeneket adnak a kezembe. Pedig az írónő népszerűnek tűnik, mert már rengeteg hasonló könyvet kiadott ugyanilyen témával.
A könyvet kinyitva szembesültem azzal, hogy ez egy gyerekkönyv, habár ha kicsit jobban átgondoltam volna a dolgot, már a borítóból is sejthettem volna. Sebaj, gondoltam, én is egy nagy gyerek vagyok, biztos szuper lesz. Az elején még boldog is voltam, mert a kivitelezés nagyszerű, nagy betűkkel és sortávolsággal, hogy az olvasást még gyakorló gyerekeket segítse, és a borító csodaszép, na meg a fejezetek elején lévő kis kép nagyon cuki. De a történet sajnos már az elején unalomba fullad. A kutyás leírások annyira részletesek, hogy az már cseppet sem érdekes, másról pedig gyakorlatilag nem is szól a könyv, mert a kerettörténet semmit nem halad. Így aztán félbe is hagytam a könyv olvasását. (Belelapozgattam azért, és valóban végig rettenetesen unalmasnak tűnik.
Elgondolkoztam azon, hogy vajon gyerekként jobban tetszene-e ez a történet, és arra jutottam, hogy valószínűleg nem. Gyerekként még jobban untam volna az egészet, még inkább vágytam volna rá, hogy ha már próbálok olvasni, akkor legyen is valami történés, legyen valami élmény, ha már küzdök a betűkkel. Szerintem ezt a regény egyáltalán nem adja meg sem a kis, sem a nagy olvasóknak. Megkockáztatom, hogy akár el is ment volna a kedvem az olvasástól kisgyerekként, ha ilyeneket adnak a kezembe. Pedig az írónő népszerűnek tűnik, mert már rengeteg hasonló könyvet kiadott ugyanilyen témával.
Értékelésem: 1 / 5
Hasonló könyvek:
|
|
|
Ó, sajnálom, hogy ennyire belenyúltál. :( Pedig olyan kedves karácsonyi, kutyás ifjúsági történetnek tűnik. Nem árad belőle gyerekesség... :/
VálaszTörlésSzerintem se, de még az se lett volna baj, ha gyerekes... de szerintem ez a gyerekeknek is uncsi. Túl részletesek voltak a teljesen fölösleges dolgok. Pl. hogy hogyan és mivel etetik a kiskutyákat, és apránként hogyan változtatják az étrendjüket.
TörlésHmm, mondjuk az ilyesmit eléggé utálom a könyvekben. :/ Mármint ha ez a központi téma, akkor nyilván nem zavar, de egy random szórakoztató irodalmi műben?! WTF...
Törlés