Kedves krimi elfekkel egy nyomorúságos kisvárosban, ahová még a Télapó sem jár.
A történetből: Holly elf az Északi Sarkon a Télapó birodalmában. Nincs oka panaszra, nagyon jó állása van, szerető vőlegénye, és néhanapján egy-egy kisebb bűnesetet is felderít hobbiból. Csakhogy az utóbbi időben Télapó elkezdett flörtölni vele, és ez bizony nincs Mrs. Claus ínyére. Így hát lefokozza Holly-t és elküldi egy nyomorúságos, távoli helyre, Mistletoe-ba, ahol a hozzá hasonló elfek dolgoznak, akik valamilyen oknál fogva összerúgták a port Mrs. Clausszal. Holly egyetlen vigasza az új lakótársa, akiben nagyszerű barátra lel, ám hamarosan itt is belekeveredik egy kisebb botrányba, és végül egy hulla is felbukkan.
Értékelésem: Aranyos történet volt, tetszett. Még sosem olvastam olyan krimit, amiben ne ember lett volna a főszereplő. Igaz, hogy ebben a történetben az elfek nagyon emberszerűek, ránézésre meg se lehet őket különböztetni az emberektől. De akkor is, hogy a Télapó, meg a felesége szerepeljenek egy krimiben, az számomra teljesen újszerű volt.
Tetszettek a szereplők, egytől egyig, és a történet is kedves volt. A gyilkos személyére nem jöttem rá, bár valójában nem is töprengtem rajta. Inkább csak sodródtam a történettel. Bájos volt a főszereplő bűnös szenvedélye, azaz hogy rajong a sorozatgyilkosokról szóló regények iránt. Nagyon tetszett a kisfiú mellékszála, aki a szökőkúthoz járt, hogy elmormolja a kívánságát. A nyomozó is jó szereplő volt, aki mintha Holly veséjébe látott volna, de mégsem igazán. A kedvencem pedig Elmira volt, Holly lakótársa, aki bizony nem rejti véka alá a felháborodását és a véleményét semmilyen igazságtalanság kapcsán.
Egyedül a humort hiányoltam kicsit, de azt is csak azért, mert a korábbi értékelésekben olvastam, hogy milyen vicces a regény. Én ezt nem tapasztaltam, de ettől függetlenül is tetszett. A regénynek lesz folytatása is, de elég nehéz elképzelnem, hogy az vajon milyen lesz, mert ez a történet teljes, kerek lezárást kapott.
Tetszettek a szereplők, egytől egyig, és a történet is kedves volt. A gyilkos személyére nem jöttem rá, bár valójában nem is töprengtem rajta. Inkább csak sodródtam a történettel. Bájos volt a főszereplő bűnös szenvedélye, azaz hogy rajong a sorozatgyilkosokról szóló regények iránt. Nagyon tetszett a kisfiú mellékszála, aki a szökőkúthoz járt, hogy elmormolja a kívánságát. A nyomozó is jó szereplő volt, aki mintha Holly veséjébe látott volna, de mégsem igazán. A kedvencem pedig Elmira volt, Holly lakótársa, aki bizony nem rejti véka alá a felháborodását és a véleményét semmilyen igazságtalanság kapcsán.
Egyedül a humort hiányoltam kicsit, de azt is csak azért, mert a korábbi értékelésekben olvastam, hogy milyen vicces a regény. Én ezt nem tapasztaltam, de ettől függetlenül is tetszett. A regénynek lesz folytatása is, de elég nehéz elképzelnem, hogy az vajon milyen lesz, mert ez a történet teljes, kerek lezárást kapott.
Értékelésem: 4 / 5
A könyvsorozat részei:
Holly Hopewell 1: The Silence of the Elves
Holly Hopewell 2: Elf Confidential
Hasonló könyvek:
|
|
|
Ez zseniális. :D Hol akadtál rá?!
VálaszTörlésErre kivételesen nem én akadtam rá, hanem karácsonyra kaptam. (Amazonon e-bookban)
VálaszTörlés