2015. október 25., vasárnap

Metró 2033

http://moly.hu/konyvek/dmitry-glukhovsky-metro-2033Utazás egy miniatűr világban, poszt-apokaliptikus módra, rengeteg veszéllyel és mutánsokkal.

A történetből: Artyom a moszkvai metróhálózat egyik állomásán él, mióta a felszín az erős sugárzás és a mutáns lények miatt lakhatatlan az ember számára. Állandó fenyegetést jelentenek a metróállomáson a "feketék" támadásai, akik igaz, hogy fegyver nélkül jönnek, de félelmet és rettegést plántálnak a metrólakók elméjébe. Hunter, Artyom mostohaapjának egy közeli barátja a segítségükre siet, ám a fiatal Artyomot is egy küldetéssel bízza meg. Így Artyom végül elhagyja otthonát, és veszélyekkel teli utazása kezdetét veszi.

Értékelésem: Hosszú könyv volt, és még hosszabbnak tűnt, mert nem könnyű vele haladni. Viszont érdemes végigolvasni, ha már belekezdett az ember. Az elején a sok orosz állomásnév nehezíti az olvasást, később pedig az, hogy rendszeresen visszatérő motívum, hogy a tábortűznél (vagy sátorban, akárhol) üldögélnek és beszélgetnek, más állomásokról érkező rémhíreket tárgyalnak meg. Másik ilyen visszatérő esemény az alagútban megtett séták/rohanások/beszélgetések. Úgy kb. a könyv kétharmadát ezek teszik ki, ami miatt kissé vontatottnak, és nagyon elnyúltnak tűnik az egész. Ennek ellenére a sok rémtörténet és a rengeteg metróállomás mind különböző, az egyes helyeken más-más társadalmakat ismerünk meg, és az Artyomra (és útitársaira) leselkedő veszélyek is nagyon változatosak.

Nem volt annyira ijesztő a regény, mint vártam, sőt azt kell mondjam, hogy a Pi életében voltak brutálisabb részek, mint ebben a könyvben. Viszont sötét, baljós hangulat lengi be az egész regényt, és időnként akadnak parásabb jelenetek is. A legijesztőbb számomra az egyik alagútbeli útja volt Artyomnak, amikor egyedül, zseblámpa nélkül a töksötétben kutyagolt, és lépéseket hallott egyre közelebbről, de nem tudta eldönteni, hogy csak a képzelete játszik-e vele. Már késő este volt, amikor olvastam és hangulatfestésnek a párom szuszogott mellettem alvás közben (kicsit amolyan Darth Vader-esen), úgyhogy amikor végül Artyomnak egy hang a fülébe suttogott, eléggé beijedtem. :)

Az egyik vörös csillag a Kreml tetején. Valóban lenyűgöző.
Forrás: airpano.com
Érdekes az egész regényt átfűző kérdés a hitről és az igazságról. Artyom (és vele együtt az olvasó) különböző politikai, vallási, vagy tudás alapú társadalmakat ismer meg utazásai során, de valahogy semelyikkel nem tud igazán azonosulni. Nagyon pártatlan minden tekintetben, és időnként elbizonytalanodik saját magában. Ő vajon miben hisz? Érdemes-e cél nélkül élni az embernek? Mi történik velünk, ha a világnézetünkről kiderül, hogy hazugságra épült?

Sokszor esik szó mágiáról, vagy teljesen megmagyarázhatatlan dolgokról, és maga Artyom is megtapasztal ezt-azt. Bevallom, nekem egy idő után csömöröm volt ezekből a rendkívüli jelenségekből, mendemondákból. Valahogy úgy éreztem, hogy ez már túl sok, ennyiféle paranormális dolgot nem kellett volna beleszuszakolni a regénybe. Aztán később kicsit kiengesztelődtem, amikor egyikre-másikra kaptunk valami tudományos-féle magyarázatot.

A legmeglepőbb számomra a könyv vége volt. És ez az, ami miatt tényleg érdemes végigolvasni a könyvet. ***ENYHE SPOILER*** (az egérrel jelöld ki a következő sorokat) Nekem tisztára olyan érzésem volt, mint amikor Az ember tragédiájának értem a végére. Amikor rájössz valami nagyon fontos, rendkívüli horderejű dologra, de már túl későn ahhoz, hogy bármit megváltoztass. ***SPOILER VÉGE*** A könyv lezárása némileg kíváncsivá tett a folytatásra is. Én tudom, hogyan folytatnám a történetet, de gyanítom, hogy az írónak egészen más, valószínűleg sokkal izgalmasabb elképzelései voltak. Így is teljesen kerek egyébként a történet, de nem kizárt, hogy belekezdek majd a folytatásba is.

Értékelésem: 4 / 5

A könyvsorozat részei:

 Metró 2033 1: Метро 2033 - Metró 2033
 Metró 2033 2: Метро 2034 - Metró 2034
 Metró 2033 3: Метро 2035

Hasonló könyvek:
Senkinek egy szót se
Keserű ébredés
Az éhezők viadala

Kövess Bloglovin-on

7 megjegyzés:

  1. Hehe, épp most jártam Artyommal abban a sötét alagútban. :D Örülök, hogy a végére értél. Igazából annyira untam/unom az egészet, hogy fel sem tűnt volna ez a rengeteg találkozás/miben hisz/mit gondol meg hasonló vonulat, ha nem írod le... Várom a végét, mi lesz az érdekes. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem olvasás közben is feltűnt, de a könyv vége felé Artyom is töpreng ezen egy sort, úgyhogy biztos neked is feltűnt volna a végére. :) Nagyon kíváncsi leszek majd a Te értékelésedre, ha a végére érsz a könyvnek! Vagy ha nem, akkor is. :)

      Törlés
    2. Befejeztem, de egyelőre döbbent vagyok még az értékeléshez... talán majd holnapután. :D Viszont már értem, miért érdekel a folytatás!

      Törlés
    3. Igen, ismerős az érzés... én se írtam meg rögtön az értékelést, kellett némi idő, hogy összeszedjem magam.

      Törlés
  2. Ezt a könyvet emészteni kell bizony...

    VálaszTörlés
  3. A legtöbb dologban egyetértek a cikk írójával, nekem ez a könyv az előszelét tekintve kissé csalódás volt, jó könyv, de nem eget rengető. Ami nekem se tetszett ez a túl sok földöntúlinak ható dolog, illetve a felszínen élő lények akik húsz évnyi sugárzástól már is olyanok mintha egy fantasy regényből léptek volna elő. Nekem annyira az se tetszik, hogy az állomások közt is vannak olyanok amik erőltetettnek tűnnek, mintha a szerző azon gondolkodott volna, hogy na ezen az állomáson majd emberevők élnek, ezen majd vallási fanatikusok, ezen meg kommunisták, mintha görcsösen azt akarta volna elérni, hogy minden egyes megálló más legyen mint a többi, mintha más más országok lennének, nekem ennek izzadság szaga lett. Amúgy ha valaki végig olvassa a trilógiát, észreveszi majd, hogy az általam leírt, számomra zavaró dolgok fokozatosan eltűnnek, vagy enyhülnek, komolyabbá válnak, és a METRO 2035 akkorát üt, hogy az előző két könyv elsüllyedhet szégyenében, sajnálom, hogy a 2035-el vége az eredeti szerző trilógiának, mert ez a könyv adta meg azt amit vártam már a 2033-ban, feszültség, életszagú párbeszédek, jelenetek amiken megrökönyödik az ember. Szóval aki túl van a 2033-on mindenképp vágjon bele a 2034-be, hogy minden előzménnyel tisztában legyen mikor elkezdni a 2035-öt, na azt nem lehet letenni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm az ajánlást, ezzel új lökést kaptam, hogy tényleg folytassam a trilógiát! :)
      engem egyébként nem zavart, hogy minden állomás ennyire különböző volt, bár valóban izzadságszagú, de bennem kicsit olyan tanmese benyomást keltett, ezért én könnyen elfogadtam. :)

      Törlés