Hosszú évtizedeket felölelő regény a boldogság kereséséről.
A történetből: Rosie és Alex legjobb barátok egészen pici koruk óta. Tizenhét éves korukban külön válnak útjaik, az erős kötelék mégis megmarad, és levélben meg telefonon tartják a kapcsolatot egymással. Ahogy telnek az évek, és zajlik az élet, sok nehézséggel szembesülnek, de úgy érzik, egymásra mindig számíthatnak. Vajon tényleg örökké tart a barátságuk? Észreveszik valaha, hogy egymás társaságában kellene leélniük az életüket, nem pedig külön kontinensen?
Értékelésem: Nekem tetszett a történet, annak ellenére, hogy csak nyúlt, mint a rétestészta. Valahogy nehéz lenne megmondani, hogy miről is szólt, mert több évtizedet felölelt, és a lényeg nem igazán az volt, hogy mikor éppen mi történt, hanem az, hogy a fontos pillanatokban számíthattak-e a barátok, családtagok egymásra, és tartották-e a kapcsolatot a mindennapokban. Szokatlan volt a regény stílusa, mert egymás mögé illesztett levelezéseket, chateléseket, sms-eket, képeslapok szövegét kapjuk, mindenféle átvezetés nélkül. Ezekből ismerjük meg a szereplőket, és ez alapján rakjuk össze a történetet is. Habár a szereplők megemlékeznek a kerek születésnapokról, és viszonylag nagy jelentőséget tulajdonítanak nekik, valójában az életük nagyobb szakaszait nem ezek határolják, hanem - ahogy a való életben is - az olyan fontos események, mint egy-egy kapcsolat kezdete és vége, egy gyermek születése, egy új munkahely, vagy az életkörülmények változása. Így sokszor nem az az igazán fontos, amit írnak, hanem az, amiről hallgatnak, vagy alkalmanként akár hazudnak, talán önmaguknak is. Azt gondolná az ember, hogy a levelezésekből nem lehet rájönni, mikor hazudik egy szereplő. Én meglepődtem, amikor rájöttem, hogy ez nem így van, nagyon is nyilvánvaló volt minden alkalommal. Valószínűleg ez elsősorban az írónőnek köszönhető, aki nagyon ügyesen oldotta meg ezeket a részeket.
Már említettem, hogy a történet nyúlik, mint a rétes, ami egyrészt kicsit bosszantó, mert a szereplők annyira nyilvánvaló dolgot nem vesznek észre és hagyják elúszni az éveket, ahelyett, hogy boldogságban élnének. Másrészt viszont nagyon élvezetes volt olvasni, és nem is tudnám megmondani, hogy mi miatt. Magához láncolt a könyv, de nem tudom, mivel vett le a lábamról, mert nem tudnék kiemelni semmi különlegeset.
A könyv címe elég zavarbaejtő, de azt hiszem, a végére érve sikerült megfejtenem. Az ír népi mondavilág szerint a koboldok a szivárvány lábánál ásták el az aranyat. A könyv végén Rosie meglát egy szivárványt, és úgy érezheti, hogy ő megtalálta ezt a bizonyos kincset, mert élete új fordulatot vesz, és innentől már boldogan él, míg meg nem hal. Lehet, hogy kicsit erőltetett, amit mondok, de ennél jobb magyarázatom nincs a címre.
A könyv alapján úgy egy éve film is készült, amit tegnap este meg is néztem. A könyv fő eseményeit csak nyomokban tartalmazza, kicsit tinisebbre vették, és itt-ott kínos, vagy kicsit uncsi volt, de azért egy egyszer nézhető, és általában véve aranyos történetet láttam. Sokkal jobb volt, mint az Ui. Szeretlek filmadaptációja, amit végig se bírtam nézni.
Már említettem, hogy a történet nyúlik, mint a rétes, ami egyrészt kicsit bosszantó, mert a szereplők annyira nyilvánvaló dolgot nem vesznek észre és hagyják elúszni az éveket, ahelyett, hogy boldogságban élnének. Másrészt viszont nagyon élvezetes volt olvasni, és nem is tudnám megmondani, hogy mi miatt. Magához láncolt a könyv, de nem tudom, mivel vett le a lábamról, mert nem tudnék kiemelni semmi különlegeset.
A könyv címe elég zavarbaejtő, de azt hiszem, a végére érve sikerült megfejtenem. Az ír népi mondavilág szerint a koboldok a szivárvány lábánál ásták el az aranyat. A könyv végén Rosie meglát egy szivárványt, és úgy érezheti, hogy ő megtalálta ezt a bizonyos kincset, mert élete új fordulatot vesz, és innentől már boldogan él, míg meg nem hal. Lehet, hogy kicsit erőltetett, amit mondok, de ennél jobb magyarázatom nincs a címre.
A könyv alapján úgy egy éve film is készült, amit tegnap este meg is néztem. A könyv fő eseményeit csak nyomokban tartalmazza, kicsit tinisebbre vették, és itt-ott kínos, vagy kicsit uncsi volt, de azért egy egyszer nézhető, és általában véve aranyos történetet láttam. Sokkal jobb volt, mint az Ui. Szeretlek filmadaptációja, amit végig se bírtam nézni.
Értékelésem: 4 / 5
A regény kapcsán írtam egy bejegyzést az íróról. Ez ide kattintva érhető el: Cecelia Ahern.
Hasonló könyvek:
|
|
Ezért lehet ez a címe? *fejre csapás hangja* Ötletem sem volt, vár Rosieból kinézem, hogy tényleg ezen logika mentén gondolkodik :))
VálaszTörlésViszont most már hideget, meleget hallottam a filmről - muszáj lesz megnéznem.
Hát én úgy gondolom, hogy emiatt lehet ez a cím... ha minden igaz, van is egy ilyen mondásuk, hogy “there is gold at the end of the rainbow”. Mindenesetre a magyar változat mindenképp igényelt volna némi magyarázatot... de leginkább egy új címet. :)
TörlésHát egy film szerintem legalább annyira megosztja az embereket mint egy könyv, főleg, hogy nagyban függ a csalódottságunk/elégedettségünk attól, hogy mit várunk tőle. Kíváncsi leszek, neked hogy tetszik majd. :)
Ismerem ám ezt "a szivárvány végénél ott az arany" .dolgot, de nem egyeztettem össze őket. Ezért is fájt, amikor leesett :)) Nem voltam a topon a könyvvel kapcsolatban. :D
TörlésHát valószínűleg szeretni fogom, nekem ugye a PS I Love You is nagy kedvenc Butler miatt :)) (De a Love, Rosie két színészét nehéz lesz együtt látni, annyira két eltérő fandomhoz tartoznak a buksimban.)
Egyébként egyetértek a cím újragondolással - angolul meg is történt: Love, Rosie <- nekem ez bejön. Magyarul is jó lenne valami hasonló, könyvhöz illőbb.
Na most kikerestem a könyvből, mert emlékeztem ám, hogy egyszer korábban is említi Rosie ezt a bizonyos szivárványt. Ezt írja Rosie:
Törlés"Hotelben megszállni a legszebb ajándék; ott dolgozni mindennapi örömforrás. Ha befejezem ezt a képzést, rögtön elhelyeznek egy szállodában, mint ideiglenes igazgató-gyakornokot, úgyhogy tudom, vár rám egy munka a szivárvány lábánál."
Rosie már itt is nyilván arra gondol, hogy ha élete happy end-je bekövetkezik, akkor ő biztosan szállodaigazgató lesz, mert ez álmai állása.
De emlékszem, hogy mikor ezt a részt olvastam, még nem igazán értettem ezt a szivárvány dolgot, és ebből most arra a következtetésre jutok, hogy a fordítónak se esett le, hogy miről van szó. Mert különben kicsit átfogalmazta, kiegészítette volna - én legalábbis tuti jobban megmagyaráztam volna a helyében.
Milyen jó megfigyelő vagy! Totál nem tűnt fel! (Mondjuk akkortájt annyira örültem annak, hogy végre sikerül beteljesítenie élete álmát, hogy nem is nagyon érdekelt más.)
TörlésBizony hangsúlyosabb is lehetett volna, de ettől függetlenül én továbbra is a címváltás mellett tettem volna le a voksomat :))
Mennyire igazatok van, a cím magyarul tényleg egy kicsit erőltetett, mivel nálunk ez a manós-szivárványos dolog nem él a köztudatban, így sokkal jobban illett volna a Love, Rosie magyar változata a könyv címének. Az értékelésed viszont tetszett, valóban kicsit rétestészta hosszúságú volt, bár most ez nem zavart annyira, mert gyorsan haladtam az olvasással. A film már nálam is elő van irányozva, de időt még nem szakítottam rá, csak a tariler-t néztem meg tegnap, az annyira nem jött be, de meglátjuk.
VálaszTörlésMajd írd meg, hogy tetszett a film!
TörlésTegnap megnéztem a filmet és nagyon szerettem, biztos újranézős lesz, a könyvvel ellentétben. :)
TörlésNocsak! :) Ezek szerint a film jobban tetszett, mint a könyv?
TörlésA történet hossza engem annyira nem zavart, de csak azért mert gyorsan lehetett vele haladni ennek ellenére is. A film annyiban jobb volt, hogy nem halasztottak el annyi lehetőséget (mondjuk jobban kötött műfaj, nem is lehetett volna annyit húzni), engem meg annyira idegesít, mikor túl gondolják a szereplők a dolgokat, ahelyett, hogy cselekednének, a könyvben ezt meg annyiszor eljátszották! :D
VálaszTörlésA hossza engem se zavart, mert kellemes volt olvasni, csak ez, hogy soha nem találnak egymásra, mert mindig közbejön valami... :)
TörlésJa, hogy ezért ez a címe? Jesszus én sem látok az orromnál tovább úgy látszik.
VálaszTörlésMondjuk a borítókat még mindig nem értem.
Hat igen, a borito is egy rejtely... Bar ez a vilagitornyos szerintem a tengerpartot jelkepezi, ahol Rosie vegul megnyitja a szallodajat. De lehet hogy tul sokat latok bele. Mindenesetre a szivecskes-viragos mezore semmilyen magyarazatom nincs.
Törlés