Drámai regény egy fel nem dolgozott traumáról, és egy új szerelem bonyodalmairól.
A történetből: Lee háborús fotóriporter volt, de mostanra maga mögött hagyta a múltat, és Amszterdamban neveli kisfiát. Habár a múlt még mindig kísérti, mind álmában, mind pedig régi barátja, Cunningham formájában, Lee mindent megtesz, hogy emlékezetéből törölje a szörnyűségeket. Egyedül a fiára és a munkájára koncentrál: hamarosan jön a Mikulás, majd a karácsony, és ezek között még az első fotókiállítása megnyitójára is sor kerül. Lee nyugalmát azonban felbolygatja, hogy Cunningham visszament Szíriába, arra a helyre, ahol utolsó közös küldetésük volt.
Értékelésem: A borítókép és a fülszöveg alapján naívan azt gondoltam, hogy majd egy cuki, talán túlzottan is romantikus történetet fogok olvasni, de jól pofára estem. Kemény drámát kaptam komoly témákkal. Volt azért benne cukiság is, amit többnyire a főszereplő kisfia nyújtott, később pedig a romantikus szál, de hangsúlyosabbnak éreztem a drámai elemeket, amikből nem volt hiány. Több szálon többféle cselekmény bontakozott ki, ott volt Lee traumatikus múltja, Cunningham jelene Szíriában, a hátrahagyott várandós feleség, és egy könyvben elrejtett, segítségért kiáltó üzenet. Főleg ezek váltakoztak Lee kibontakozó új szerelmével, mindebbe apránként adagolva és beleszőve a furcsa holland és fríz szokásokat. Egyik kedvencem a Midwinterhoornblazen, ami abból áll, hogy a frízföldi férfiak a karácsonyi időszakban vasárnap esténként a kút fölött állva megfújják a fából készült hosszú kürtjüket, aminek hangja elhallatszik a környező tanyákhoz.
Jó volt olvasni a regényt, de valahogy túl drámainak éreztem a cselekményt, kicsit lehetett volna könnyedebb a téma.
Értékelésem: 4 / 5
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése