Misztikus, de modern történet egy ötszázéves, könyvfanatikus szektáról.
A történetből: Clay egy furcsa, nonstop könyvesboltban talál állást eladóként. A könyvesbolt nem hétköznapi, könyvet alig árulnak, vevő alig akad, van viszont könyvkölcsönzés a klubtagoknak. A klubtagok mind nagyon furcsák, idősek, és csupa furcsa című kötetet kölcsönöznek ki. Akár késő éjjel, vagy kora hajnalban is betoppanhatnak, és Claynek részletes leírást kell felvezetnie róluk a főkönyvbe. Vajon kik ezek a emberek, és mi van ezekben a könyvekben?
Értékelésem: Tetszett a könyv, érdekes története volt. Bár nem mindig szimpatizáltam a főszereplővel (azért a főkönyvet "kikölcsönözni" nem volt szép húzás), de sokakat megkedveltem, és a történet kifejezetten érdekes volt. Persze egy jó kis misztikus, titkos társaság mindig felkelti az emberek érdeklődését, de azon túl is tetszett a történet kidolgozása. A borító, a cím és a téma alapján egy régimódi atmoszférát vártam, amiben már-már érezni lehet a régi könyvespolcok fa illatát olvasás közben. Habár részben megvolt ez is, de meglepő módon tele volt modern technológiával is a történet. Olyannyira, hogy még a Google központjába is ellátogattunk egy küldetés keretében. Nem nevezném azonban a könyvek és az elektronikus eszközök szembeállításának a regényt, hanem sokkal inkább azt mutatja be, hogy a kettő együtt is létezhet, és mindkettő csupán valamilyen eszköz (egy probléma feldolgozására, vagy éppen a tudás átadására).
Amikor a könyvet a Mini-könyvklubba válogattam be, alaposan utána olvastam különböző blogokon, hogy mégis miféle regény ez. Elég megosztó értékeléseket találtam róla, és a legtöbben a regény végét szidták, csalódottságukat fejezték ki a lezárás miatt. Most, hogy én is elolvastam a könyvet, értetlenül állok efölött. Szerintem egy tökéletesen kerek, szépen lezárt történethez volt szerencsém, és én nem hiányoltam semmi hatalmas titkot vagy csavart, mert szerintem épp elég jó volt, amit kaptunk. Sőt, nem is látom, hogyan máshogyan végződhetett volna. Én elégedett voltam azzal az üzenettel, hogy nincs mágikus régi tudás, ami által halhatatlanokká válnánk, azonban ha írunk egy könyvet, vagy írnak rólunk egy könyvben, az kicsit mégis olyan, mintha megmaradnánk az utókor számára. (Vajon a blogposztok is számítanak...?) Mégis mi lehet ennél szebb, vagy jobb lezárás?
Külön érdekes volt számomra a történet a történetben, azaz a fantasy trilógia, ami főhősünk kedvenc regényciklusa. Nagyon szép és különleges szerepet kapott ez a szál a regényben. A másik, ami megmosolygatott, az a szerepjátékos hivatkozások a szereplők között egymásra és időnként az eseményekre. Összességében nagyon szórakoztató regénynek találtam ezt a könyvet, ami könyvmolyok számára talán különösen vonzó témákat helyez előtérbe.
Értékelésem: 4 / 5
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése