Kaméleon

Pörgős, akciódús krimi, sok túlzással, laza stílussal, beszólogatós poénokkal.

 

A történetből: Cameron egy alkoholista zsaru. A barátnője éppen elhagyja, amikor az új főnöke még a szabadsága alatt behívja egy új ügyre. Egy farmon a saját fia ölte meg a tulajt. A fiú vallomást is tesz, minden sínen van, de néhány dolog valahogy mégsem áll össze. Igaz, hogy az egész falu szerint a férfi lelkileg terrorizálta a családot, de valójában hamar kiderül, hogy már évek óta senki nem látta az öreget. És hogyan engedhet meg magának a csóró család egy ilyen menő ügyvédet? Míg Cameron nyomoz, mindenre és mindenkire megjegyzést tesz, megállás nélkül dőlnek belőle a poénok és a sértegetések.

Értékelésem: Nagyon olvastatta magát ez a regény, én jól szórakoztam rajta. Igazi laza stílusú, poénkodós fenegyerek, aki nem is igazán fenegyerek, csak adja a menőt. Kifejezetten gyávának titulálja magát, de persze amikor a bögyös ügyésznő látja, akkor nagyon ügyel a látszatra, hogy macsónak tűnjön. Hiszen hogyan máshogyan deríthetné ki, hogy szilikonmelle van-e? Azt hiszem, ez már sokat elárul a regény stílusáról és arról, hogy mi az értékrendje a főhősnek. Mindez persze csak a töltelék, amihez valójában egy kusza bűnügyi történetet kapunk. Adott egy gyilkosság, és egy nyomozás, amiben először a furcsaságokat az adja, hogy a nagyvárosból vidékre visszaköltöző gyilkossági nyomozó egyik meghökkenésből a másikba esik, amikor látja, hogy itt vidéken, hogyan kezelik a bűnügyeket. Hát, nem túl körültekintően. Aztán egyre több apró furcsaságba botlik, és maga sem tudja eldönteni, hogy a fiú bűnös-e, vagy ártatlan. Legnagyobb meglepetésemre a hullák száma is elkezdett sokasodni, míg végül igazi akciókrimivé vált a történet.

Nekem bejött a regény laza stílusa és a fanyar humora, ezért úgy faltam az oldalakat, hogy nehezemre esik elhinni, hogy valóban 500 oldalas volt a történet. A krimi szál is következetes volt, még ha hajmeresztő fordulatokkal volt is tele, de nem voltak benne logikai bukfencek. Tetszett a főszereplő életszerűsége is. Hogy tudja magáról, hogy nem egy James Bond, sem sármosságában, sem a munkájában, hanem csak egy átlagos nyomozó, aki szeretné megérni a holnapot. Akinek vannak rossz döntései, különösen, amikor iszik, vagy veszélybe kerül, pláne, ha ez a kettő éppen együtt következik be. Vannak azért a jellemábrázolásában és a cselekedeteiben erős túlzások, de ez mind hozzá tartozik a regény stílusához. Számomra ezekkel együtt vált igazán kikapcsolódássá a könyvet olvasni.

(Igazából pontosan ezt vártam az Egy csibész naplója című, szintén magyar regénytől, de annak a humora és a stílusa nekem nem jött be. Valahogy az túl tömény volt. Itt viszont nem vitte túlzásba az író se a humort, se az akciót, se a szóvirágokat, hanem valahogy jól megtalálta az egyensúlyt szerintem.)

Értékelésem: 4 / 5

A könyvsorozat részei:
 Kaméleon 1: Kaméleon
 Kaméleon 2: A hasonmás / Polip
 Kaméleon 3: Panda
 Kaméleon 4: Vakond

Hasonló könyvek:

Az analfabéta, aki tudott számolni

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

The Heist