A Vámpírok múzsája folytatása továbbra is jó stílusú, szórakoztató olvasmány.
A történetből: Bori végre rendes párkapcsolatban van egy megbízható pasival, akivel mindent megoszthat. Vagyis, sok dolgot, de mégsem mindent. Géza ugyanis nehezen tolerálja Bori munkáját és a vele járó vámpírokat. Az igazi gond azonban nem is ez, hanem az, hogy újabban Borinak semmi nem sikerül igazán. Sok apró kudarc éri napról napra, és ez egyre jobban aggasztja. Lehetséges, hogy megátkozták?
Értékelésem: Olvastatta magát a könyv, most is jó volt a stílusa, úgy, mint a sorozat első részének. Azonban az mégis jobban tetszett. Először az tűnt csak fel, hogy mennyire minden a szex körül forog. Igaz, hogy az előző rész is kicsit túlfűtött volt, de inkább csak olyan vicces körítéssel. Most viszont kicsit megdöbbentett, hogy Attila minden beszólása ekörül forgott, meg amúgy is kb. minden második téma valahogy erre lyukadt ki. Mindegy, elfogadtam a dolgot, és lassan a cselekmény is kezdett beindulni.
A karakterek jópofák voltak, valahogy mindenki a helyén volt, és annak ellenére kellemes volt olvasni, hogy nem sok dolog történt. Voltak ugyan váratlan fordulatok, de számomra kicsit furcsán építkezett a történet. Az elején lassan indult be, nem is értettem, mi a sztori, mintha csak az lett volna a fő kérdés, hogy aláírja-e Bori a szerződést, de egyébként a napjait követjük nyomon különösebb cél nélkül. Aztán lassan fény derül az átokra (pontosabban: egyre jobban megsejtjük), és Bori megpróbál ugyan tenni ellene, de egyre kisebb lelkesedéssel, mert apránként elveszti a reményét a siker lehetőségében. És ebből ered a másik elégedetlenségem: a megoldást végül nem is ő hajtja végre, hanem mások helyette. Ő csak ül ölbe tett kézzel és vár. A megoldás az ölébe hull, és utólagos magyarázatot kapunk csak, hogy hogyan, sőt, ez a magyarázat sem teljes. Emlékszem, hogy az előző kötet lezárása kapcsán többen felrótták, hogy nem volt igazi nagy összecsapás, és így a katarzis is elmaradt. Én ott még nem éreztem ezt igazán problémának, de itt aztán ez már fokozottan igaz, és most engem is zavart kicsit. Nem túlságosan, mert a stílus tényleg mindent vitt, sok dolgot feledtetett, és mindenképpen kellemes kikapcsolódást garantált. Azonban a történet valahogy nem volt egészen a helyén.
A karakterek jópofák voltak, valahogy mindenki a helyén volt, és annak ellenére kellemes volt olvasni, hogy nem sok dolog történt. Voltak ugyan váratlan fordulatok, de számomra kicsit furcsán építkezett a történet. Az elején lassan indult be, nem is értettem, mi a sztori, mintha csak az lett volna a fő kérdés, hogy aláírja-e Bori a szerződést, de egyébként a napjait követjük nyomon különösebb cél nélkül. Aztán lassan fény derül az átokra (pontosabban: egyre jobban megsejtjük), és Bori megpróbál ugyan tenni ellene, de egyre kisebb lelkesedéssel, mert apránként elveszti a reményét a siker lehetőségében. És ebből ered a másik elégedetlenségem: a megoldást végül nem is ő hajtja végre, hanem mások helyette. Ő csak ül ölbe tett kézzel és vár. A megoldás az ölébe hull, és utólagos magyarázatot kapunk csak, hogy hogyan, sőt, ez a magyarázat sem teljes. Emlékszem, hogy az előző kötet lezárása kapcsán többen felrótták, hogy nem volt igazi nagy összecsapás, és így a katarzis is elmaradt. Én ott még nem éreztem ezt igazán problémának, de itt aztán ez már fokozottan igaz, és most engem is zavart kicsit. Nem túlságosan, mert a stílus tényleg mindent vitt, sok dolgot feledtetett, és mindenképpen kellemes kikapcsolódást garantált. Azonban a történet valahogy nem volt egészen a helyén.
Értékelésem: 4 / 5
A könyvsorozat részei:
Borbíró Borbála 0: Démoni színjáték
Borbíró Borbála 1: Vámpírok múzsája
Borbíró Borbála 2: Átkozott balszerencse
Borbíró Borbála 3: Lidércnyomás
Borbíró Borbála 4: Lángmarta örökség
Borbíró Borbála 5: Attila koporsója
Borbíró Borbála 2: Átkozott balszerencse
Borbíró Borbála 3: Lidércnyomás
Borbíró Borbála 4: Lángmarta örökség
Borbíró Borbála 5: Attila koporsója
Hasonló könyvek:
|
|
|
Úgy látom, végül csak ketten olvastuk el a Mini-könyvklubból, pedig nem volt ez rossz. De nyilván sokaknak felforgatta az életét a járvány, én is csak nehezen értem a könyv végére, pedig elég olvasmányos volt.
VálaszTörlésEgyetértek veled, hogy itt már nagyon hiányzott valami összecsapás a sztoriból. Mindig csak a dartsozás megy (mondjuk a Veronika-darts elég durva volt, de ettől még nem volt sem megrázó, sem túl fajsúlyos dolog), meg a szerelmi nyűglődés és ennyi.