A történetből: Pippa az apjával él az erdei erődházban, amíg egy születésnapi ünneplés tragédiába nem torkollik. A tizenkét éves Pippa magára marad a sápadtak támadása után, és társaságot csupán a régi könyvek, felmenői naplóbejegyzései, és régi videófelvételek nyújtanak. Ruben bátyjával nőtt fel, ám most el kell hagyniuk a biztonságot nyújtó barlangot, hogy figyelmeztessék a kolóniát a közeledő sápadt hordáról. Az erdőbe érve azonban váratlanul rájuk tör egy nagyobb csapat sápadt, és a fivérek szétválnak. Ruben életét Pippa menti meg, aki már kezdte azt hinni, talán egyedül maradt az egész Földön.
Értékelésem: Nagyon pörgős regény volt, igazi Young Adult történet. Nem különösebben érdekelnek a zombis történetek, sosem vonzottak, most mégis valami ilyesmivel akadt dolgom, és azt kell mondjam, tetszett. Na nem a zombiszerű lények (sápadtak) miatt, hanem a történetvezetés ragadott magával. Nagyon jól adagolta az izgalmas jeleneteket váltakozva a lassúbb, szomorkásabb, vagy épp drámai pillanatokkal. Ami kicsit talán túl sok volt nekem, az a romantika, de hát ez is a Young Adult történetek velejárója, hiszen egy első szerelmet látunk kibontakozni, így nyilván jelentős hatása van a főszereplőkre.
Tetszett a világ leírása, ahogy szépen sorra kiderül, hogy mi is ment tönkre a világban, milyen időben is járunk, és hogy jutottunk el oda, ahova. Én nagyon szívesen olvastam volna még többet erről, akár Victor naplóbejegyzésein keresztül, akár a saját szemszögéből. És ha már ezt említem, tetszett a váltott szemszögű leírás is, különösen, hogy nemcsak a két fiatal, hanem pl. Victor és Peter szemével is megismerünk bizonyos eseményeket.
Viszont amin kiakadtam így a regény végeztével az az, hogy hogyan lehet így lezárni a történetet?!? Lapoztam volna tovább, de nem volt hova!! Úgy érzem, csak egy fejezetet zártunk le, és bár beleképzelheti az olvasó, hogy most nyugvópontra jut a történet, bizonyságot nem kap felőle, hiszen több fontos szál is elvarratlanul marad. Jaj nekem, hát most akkor ennek a folytatását olvassam karácsonyi regények helyett? Hová vezetne ez? :)
Tetszett a világ leírása, ahogy szépen sorra kiderül, hogy mi is ment tönkre a világban, milyen időben is járunk, és hogy jutottunk el oda, ahova. Én nagyon szívesen olvastam volna még többet erről, akár Victor naplóbejegyzésein keresztül, akár a saját szemszögéből. És ha már ezt említem, tetszett a váltott szemszögű leírás is, különösen, hogy nemcsak a két fiatal, hanem pl. Victor és Peter szemével is megismerünk bizonyos eseményeket.
Viszont amin kiakadtam így a regény végeztével az az, hogy hogyan lehet így lezárni a történetet?!? Lapoztam volna tovább, de nem volt hova!! Úgy érzem, csak egy fejezetet zártunk le, és bár beleképzelheti az olvasó, hogy most nyugvópontra jut a történet, bizonyságot nem kap felőle, hiszen több fontos szál is elvarratlanul marad. Jaj nekem, hát most akkor ennek a folytatását olvassam karácsonyi regények helyett? Hová vezetne ez? :)
Értékelésem: 4 / 5
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése