A történetből: A képregény egy alternatív világban játszódik a hidegháború idején. Egy férfi kiesik az ablakból, a rendőrség nyomozni kezd, de Rorschach, egy álarcos törvényenkívüli kezdi összerakni a puzzle darabkáit. Rájön, hogy aki meghalt, nem más, mint a Komédiás, aki korábban szintén maszkos igazságosztó volt. Ma már ezek a jelmezes hősök nem ítélkezhetnek öntörvényűen az utcákon. Egyedül Dr. Manhattan – aki nem visel egyáltalán semmiféle jelmezt – munkáját tűri meg az ország, sőt, az ő személye biztosítja, hogy nem tör ki a harmadik világháború. De ki akarhatta megölni a Komédiást, és mi oka lehetett rá?
Értékelésem: Szokatlan tőlem, hogy képregényt olvassak. Az ötlet onnan jött, hogy a Goodreadsen egy hónapja belebotlottam egy kihívásba, aminek az a lényege, hogy április folyamán olvassunk el egy olyan könyvet, amivel kimozdulunk a komfortzónánkból. Nagyon megtetszett a kezdeményezés, de úgy éreztem, hogy én időnként amúgy is kilépek a komfortzónámból, ha más nem, hát a
Mini-könyvklub kedvéért. Ezért arra gondoltam, hogy ahhoz, hogy ez igazi
kihívás legyen számomra, emelek a téten, és nem is én választom ki az olvasmányomat. Összegyűjtöttem néhány olyan témát / műfajt, amit magamtól nem nagyon választanék, és arra kértem a molyos figyelőimet, hogy ajánljanak számomra ezeknek megfelelő olvasmányt. Vártam pár napot, de ezalatt egyedül msglasstól kaptam ajánlást, aki három képregényt javasolt olvasásra. Ezek közül választottam ki a Watchment.
Láttam régen a moziban a képregény alapján készült filmet, és elég sok dologra emlékeztem, meg is lepődtem, hogy mennyire hűen követi a film az eredeti cselekményeket. A film második feléből viszont semmi nem maradt meg, és most, hogy utánaolvastam, rájöttem, hogy valószínűleg azért, mert nem érthettem. Sokan panaszkodnak rá, hogy a mozis verzió túl rövidre van vágva, nem lehet érteni a történetet, ezért érdemes inkább a rendezői, de még inkább az úgynevezett ultimate cut verziót nézni helyette. (Meg is néztem, erről a bejegyzés végén írok.)
A képregényről érdemes tudni, hogy felnőtt közönségnek szánták, nem adnám gyerek kezébe. Egyrészt tele van brutalitással, vérrel, szexszel, gyomorforgató képekkel és leírásokkal, és emellett olyan történelmi és politikai utalásokkal is, amiket nem értenének meg. Időnként nekem is segítséget nyújtottak a jegyzetek a végén, amik rávilágítanak olyan tudnivalókra is, amit a magyar olvasó nem feltétlenül ismer (fel) magától. Nagyon érdekes kiegészítést nyújtottak a füzetek végén található, pár oldalas leírások is, amik sokszor valamelyik szereplő feljegyzései, levelei voltak, esetleg kivágott újságcikkek, vagy könyvfejezetek. Nagyon tetszett a "képregény a képregényben" motívum is, azaz, hogy az egyik szereplő képregényt olvasott, és ennek cselekménye, rajzai is beépültek a mi történetünkbe. Nagyon érdekesek voltak ezek a párhuzamok, kár azonban, hogy számomra ez a kalózos történet túlságosan romlott és beteg volt.
Maga a történet is érdekes volt ugyan, de engem inkább a szereplők kötöttek le. Szimpatizálni semelyikükkel nem tudtam, mert elég egy beteg csürhét alkotnak, de határozottan érdekes személyiségek. Leginkább talán Dr. Manhattan története fogott meg, a többiektől többé vagy kevésbé, de undorodtam.
A rajzok rendkívül kidolgozottak, részletgazdagok, és tele vannak rejtett utalásokkal, amiket csak a figyelmes olvasó vesz észre (vagy aki alaposan átrágja a jegyzeteket). Esztétikailag azonban sokszor nem nyújtanak túl szép látványt. Ezt nem kritikaként mondom, hiszen furcsa is lenne ilyen borzalmasságokat tündi-bündi módon ábrázolni. A lényeg, hogy senki ne számítson Simon's Cat cukiságára, ha a Watchment veszi kézbe.
Összességében nekem tetszett a képregény, örülök, hogy belevágtam (holott az elején komoly fenntartásaim voltak). Igaz, hogy nem sikerült április folyamán a végére érnem, de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy tényleg belevágtam, és végigolvastam, és egyáltalán nem bántam meg. Igen, brutális volt, véres volt, sok rész nem tetszett, de összességében mégis nagyon érdekes élmény volt, és örülök, hogy most már ezt a világirodalmi szintűnek tartott alkotást is ismerem. Köszi, msglass!
Láttam régen a moziban a képregény alapján készült filmet, és elég sok dologra emlékeztem, meg is lepődtem, hogy mennyire hűen követi a film az eredeti cselekményeket. A film második feléből viszont semmi nem maradt meg, és most, hogy utánaolvastam, rájöttem, hogy valószínűleg azért, mert nem érthettem. Sokan panaszkodnak rá, hogy a mozis verzió túl rövidre van vágva, nem lehet érteni a történetet, ezért érdemes inkább a rendezői, de még inkább az úgynevezett ultimate cut verziót nézni helyette. (Meg is néztem, erről a bejegyzés végén írok.)A képregényről érdemes tudni, hogy felnőtt közönségnek szánták, nem adnám gyerek kezébe. Egyrészt tele van brutalitással, vérrel, szexszel, gyomorforgató képekkel és leírásokkal, és emellett olyan történelmi és politikai utalásokkal is, amiket nem értenének meg. Időnként nekem is segítséget nyújtottak a jegyzetek a végén, amik rávilágítanak olyan tudnivalókra is, amit a magyar olvasó nem feltétlenül ismer (fel) magától. Nagyon érdekes kiegészítést nyújtottak a füzetek végén található, pár oldalas leírások is, amik sokszor valamelyik szereplő feljegyzései, levelei voltak, esetleg kivágott újságcikkek, vagy könyvfejezetek. Nagyon tetszett a "képregény a képregényben" motívum is, azaz, hogy az egyik szereplő képregényt olvasott, és ennek cselekménye, rajzai is beépültek a mi történetünkbe. Nagyon érdekesek voltak ezek a párhuzamok, kár azonban, hogy számomra ez a kalózos történet túlságosan romlott és beteg volt.
Maga a történet is érdekes volt ugyan, de engem inkább a szereplők kötöttek le. Szimpatizálni semelyikükkel nem tudtam, mert elég egy beteg csürhét alkotnak, de határozottan érdekes személyiségek. Leginkább talán Dr. Manhattan története fogott meg, a többiektől többé vagy kevésbé, de undorodtam.
A rajzok rendkívül kidolgozottak, részletgazdagok, és tele vannak rejtett utalásokkal, amiket csak a figyelmes olvasó vesz észre (vagy aki alaposan átrágja a jegyzeteket). Esztétikailag azonban sokszor nem nyújtanak túl szép látványt. Ezt nem kritikaként mondom, hiszen furcsa is lenne ilyen borzalmasságokat tündi-bündi módon ábrázolni. A lényeg, hogy senki ne számítson Simon's Cat cukiságára, ha a Watchment veszi kézbe.
Összességében nekem tetszett a képregény, örülök, hogy belevágtam (holott az elején komoly fenntartásaim voltak). Igaz, hogy nem sikerült április folyamán a végére érnem, de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy tényleg belevágtam, és végigolvastam, és egyáltalán nem bántam meg. Igen, brutális volt, véres volt, sok rész nem tetszett, de összességében mégis nagyon érdekes élmény volt, és örülök, hogy most már ezt a világirodalmi szintűnek tartott alkotást is ismerem. Köszi, msglass!
Értékelésem: 4 / 5
Watchmen film (2009): Megnéztem újra a filmet (ezúttal a leghosszabb, 3,5 órás verziót), és ez tényleg nagyon hűen követi a képregény cselekményeit, és sokkal érthetőbb, mint a mozis verzió. Ráadásul most, hogy a képregény után a film által újra "végigpörgettem" az eseményeket, újabb összefüggéseket fedeztem fel a történetben, amik a képregényben is benne voltak, de első olvasásra nem estek le. Ez a hosszú verzió még a kalózos képregényt is magában foglalja, annak ellenére, hogy a metaforikus párhuzam sokkal kevésbé szembeötlő, mint az eredeti képregényben. Ezek az animált jelenetek marha jól néznek ki szerintem, bár ugyanolyan gyomorforgató így is, mint olvasva. A színészeket is nagyon jól válogatták meg, nemcsak hogy jól alakítottak egytől egyig, de sikerült úgy maszkírozniuk őket, hogy rendkívüli módon emlékeztessenek képregénybeli megfelelőjükre.
Egyedül a múltbeli, elsőgenerációs maszkos igazságosztók háttértörténetét éreztem összecsapottnak, ezt szerintem kevéssé érthette, aki nem olvasta korábban a képregényt. De hát nem lehet minden tökéletes, így is elég hosszú volt a film. Ahogy a képregényben is, úgy itt is Dr. Manhattan részei tetszettek leginkább. A történet végét kicsit átírták, és meg kell mondjam, számomra észszerűbb ez a feloldás, mint ami a képregényben volt. Cserébe viszont a képregény talán kicsit sejtelmesebb, bizonytalan lezárást kapott, kevésbé volt happy end feelingem, és ez is plusz pontot ér a szememben. Szóval nehéz dönteni, hogy melyik lezárás volt a jobb.Konklúzió: Megérte belevágnom ebbe a rendkívüli kihívásba, amivel igencsak kiléptem (mi több: kiugrottam) a komfortzónámból, és nagyon örülnék neki, ha a példámat látva esetleg más is kedvet kapna egy hasonló irodalmi kalandozáshoz. No, nem feltétlenül képregényre gondolok, hanem bármi olyan stílusra / műfajra, amit magadtól nem választanál. Kérdezd meg ismerőseidet, mit ajánlanak, és válassz azok közül! Jó szórakozást hozzá, és írd majd meg, milyen volt! :)
Hasonló könyvek:
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése