A Mini-könyvklub interjúja Zakály Viktóriával

A Mini-könyvklub 6 februári olvasmánya a Szívritmuszavar című romantikus regény volt Zakály Viktóriától. A könyv kapcsán már korábban írtam néhány érdekességet, ezeket ide kattintva olvashatjátok el. Most a könyvklubosokkal gyűjtöttük össze a felmerült kérdéseinket, és Viki volt olyan kedves, hogy megválaszolta őket. Lássuk hát az interjút!

Zakály Viktória

Mini-könyvklub: Nem titok, hogy a Szívritmuszavar című regényed tulajdonképpen a saját élményeidet meséli el, egy kitalált kerettörténettel kiegészítve. Könnyebb volt a saját életed ihlette történetet megírni, mint egy kitaláltat, vagy éppen hogy nehezebb, mert ez egyfajta kitárulkozás?

Viki: Amikor írtam a történetet, akkor ezen nem járt a fejem. Egyszerűen csak le akartam írni, hogy megértsem, feldolgozzam és megörökítsem azt, ami velem történt. Hogy megjelenik nyomtatásban, az jóval később jött csak. Így utólag azt mondom, hogy nem, nem könnyebb egy megtörtént eseménysort leírni, ha csak az nem egy memoár történetesen, mivel egy regénynek vannak bizonyos szabályai, sajátosságai, amelyek így csorbát szenvednek. Ezért is lettek kiegészítve egy kerettörténettel a csöngei tábori események.

Ami a kitárulkozást illeti, az sokkal később, a regény megjelenése után tudatosult bennem, amikor kérdeztek vagy éppen tanácsot adtak az akkori élethelyzetemre vonatkozóan. Akkor értettem meg, hogy én most nem csak megnyíltam, de gyakorlatilag az életem egy szeletét nyújtottam át az olvasóknak kis tányéron.

Nem bántad esetleg meg utólag, hogy egy ennyire intim történetet meséltél el magadról, amit most már bárki bármikor elolvashat?

Nem, nem bántam meg. Én alapvetően egy nagyon őszinte embernek tartom magam, aki, ha kérdezik, mindig elmondja, mi történt és az őt hogyan érintette kertelés nélkül. Viszont inkább magába zárkózó típus voltam a regény írásakor, így sokat segített az olvasókkal való közvetett vagy közvetlen kommunikáció abban, hogy nyissak a világra és meséljek arról, ami velem akkor történt.

A legkönnyebb dolog az életben szeretni valakit.
A legnehezebb része találni valakit, aki viszontszeret.
Forrás: Instagram (Imgrum)

Volt valami titkos célod a könyv kiadásával?
(...és nem a könyv sikerére gondolunk...)

Gondolom, arra, hogy a fiú szívét visszahódítsam, ugye? :) Nem, ilyen célom nem volt. Az talán már inkább, hogy megértse, mit éltem én át akkor, mit éreztem, hogy tudja, nekem ez az öt nap akkor mindennél többet jelentett, az egész világot. Szerettem volna, hogy elolvassa és szeresse, amit írtam és ez így is történt. Ennél több és titkosabb célom nem volt.

A regény jelentős részét úgy fogalmaztad, hogy közvetlenül a fiúnak szól egyes szám második személyben. Honnan jött ehhez az ötlet, mi miatt írtad ebben a szokatlan formában?

Ahogy a regényben is lehet olvasni, sokat leveleztünk, igaz, mi nem papíron és tintával, mint a régi szerelmesek, hanem e-mailben, ahogy azt a kor adta. :) De egy idő után már mindent, amit átéltem, és ami megfogalmazódott bennem a közösen átéltek miatt, azt neki címeztem. Ahogy igazából az egész történet neki köszönhető, úgy talán az is, hogy leírtam és megjelent a regény, hiszen egyfajta gyógyulási folyamatnak is szántam magamnak. Egy szerelemből, ami csak az én fejemben létezett.

Mi az oka annak, hogy az első regényben sem az elbeszélő lánynak, sem a szerelmének nem hangzik el a neve?

Az eredeti kéziratban természetesen benne szerepelt a nevünk, de a regény megjelentetésekor, nem akartam leírni a saját nevünket, az túl konkrét lett volna, de álnevet sem szerettem volna használni, hiszen annyira távolinak éreztem magunktól, hogy idegen megszólítást használjak. Inkább maradtam a kikerülésnél, illetve hogy csak szerelmemnek, kedvesemnek szólítják egymást, ahogy a valóságban is így van ez a szerelmesekkel, ritkán mondjuk ki egymás keresztnevét, maximum, ha nagyon mérgesek vagyunk rá. :) És persze az sem volt utolsó szempont, hogy így sokkal rejtélyesebb lett a két főszereplő.

Forrás: pixabay

Több interjúban megemlítetted, hogy nagyon mélyek voltak az érzéseid, amiket a regényben is átadtál az olvasóknak. A mai napig hasonló módon érzel, ha "Ádámra" gondolsz, vagy az új szerelem elfeledtette ezeket az érzéseket?

Talán Szerb Antal mondja az Utas és holdvilágban, hogy az ember nem felejti el soha az első szerelmét és mindig ugyanazt a szellőt fogja érezni, amikor meglátja őt, mint amelyik azon a napon fújt, amikor megszerette. Csodálatos szerelem volt, amit akkor átélhettem, mindenkinek kívánom, hogy legalább egyszer legyen ilyen az életében, de az is igaz, hogy ekkora láng nem tudott volna sokáig égni, mert akkor mindent megperzselt volna körülöttünk. A tartósabb lángok híve vagyok, vagy még inkább a parázsé, ami soha nem alszik ki.

Az eddig írt könyveid realista romantikus regények. Tervezed-e, hogy a jövőben más műfajban vagy témában is kipróbáld az írástudományod? Melyik lenne az a műfaj, amiben szívesen alkotnál?

Mivel kisbabát várok jelenleg, talán a mesekönyvek világa lenne az, ahol otthon érezném magam, de ki tudja, nem biztos, hogy ha belefognék másba, akkor az jól is sülne el. Azt hiszem, maradok a stílusomnál némi kikacsintással...

Milyen regényeket olvasol szívesen a szabadidődben?

Az olvasási szokásomra bátran lehet mondani, hogy mindenevő, mivel szeretem a klasszikusokat, a legújabb bestsellereket a szórakoztató irodalom palettájáról, de az életrajzi könyvek és az életmóddal kapcsolatos témák is érdekelnek. Sosem olvasok egyszerre két könyvet és nem is értem az olyan embereket, akik képesek erre. Én, ha leülök egy könyvvel, nem nagyon tudok addig felkelni, amíg a végére nem értem, persze, ha tetszik az adott példány, ha viszont nem tetszik, azt már az első húsz oldal után becsukom és nem is nyitom ki többet. Utóbbiból szerencsére csak nagyon kevés van.

Forrás: Pinterest (playbuzz)

Ki szoktál-e néha mozdulni a komfortzónádból olvasás terén, és ha igen, akkor melyik könyv volt legutóbb, ami miatt letértél a megszokott útról?

Ritkán mozdulok ki a rossz tapasztalataim alapján és általában ajánlásra teszem ezt, de a legtöbbször nem is tudnak nekem olyan könyvet ajánlani, ami tetszene és még ne olvastam volna. Van egy elég határozott szokásom, ami a könyv választást illeti és bár széles a műfajréteg, ami között keresgélek, van néhány téma vagy minőség, ami egyszerűen nem köt le. Nagyon sokat és sokfélét olvasok, de válogatós is vagyok, úgyhogy nehéz nekem könyvet venni ajándékba, mert néha még én is nehezen tudom eldönteni, mit olvasnék legközelebb szívesen.


Köszönjük szépen a válaszokat, sok sikert kívánunk a további regényeidhez, és sok anyai örömöt a születendő kisbabához!